Esztergom és Vidéke, 1910

1910-06-26 / 51.szám

Ugy alakulván a dolgok folyása, hogy Kálmán Gusztáv államtitkár, mint Eszter­gom igazolt képviselője fog helyet fog­lalni a parlamentben, újból hangoztatjuk, hogy bizony kár volt bárkinek is a poli­litikai tisztességre hivatkozva, a lelkiisme­ret szavának hangos megszólaltatásával, sőt az egyéni becsületnek előtérbetolásával is Kálmán Gusztávtól azt követelni, hogy az esztergomi mandátumot tartsa meg. Ei a legény a csárdában? Az esztergomi nemzeti munkapárt sokáig nem volt birtokában egy olyan hi­teles jegyzéknek, amelyből kitűnt volna az, hogy június elsején ki adta, ie a voksát az ellenzékre és ki szavazott le a kormány­pártra. Verba volánt, seripta manent. A szó elröppen, az irás megmarad. Hát még a nyomtatás. Nem tudjuk, hogy kinek a számára és milyen célokra készült az a hires jegy­zék, de ha már megvan, Kálmán Gusztáv pártja is hálásan köszöni az ellenzéki sajtónak a választási kampány alatt és után tett, eme egyetlen helyes cselekedetét. A nők választójoga. Irta : Herczegh Mihály, egyetemi tanár. Hazai alkotmányunkban ezer év óta gyakoroltatik azon jogtétel: faveros amp­liandi, odiosa restringenda. is ott vonaglott előtte, őrjöngő szerelemben. Ah ? rá kell ütni erre a vergődő szépségre, hadd érez­zen ő is valami fájdalmat, valami rettenetes szen­vedést! ! Uralkodott magán. De a tekintete tétován szállt ide-oda, a test már remegett az éhség lá­zában és siketitő élességgel csengett a fülébe az asszony egyik mondata: — Abban a csomagban vannak a cukorsü­temények . . . És az asszony egyre dohogott, pusmokolt, duruzsolt a fülébe. Ő pedig nem hallott mindab­ból semmit, csak azt az egyetlen mondatot. A te­kintete mindig odatévedt arra a kis asztalkára, amelyen a sütemény feküdt és az őrültség kör­nyékezte. Egyszerre felugrott. Ennek a rettentő álla­potnak végét kell szakítani. Már-már odaszökött a kis asztalkához, a száját is kitátotta, éhesen, mohón, de hirtelen megriadt s a csomag helyett az asszonyt kapta fel és sóváran, kegyetlenül be­leharapott a szájába. Az asszony összetörve, aléltan, de boldo­gan ment el a férfitől. Mikor az ajtó bezáródott mögötte, a férfi oly gyöngének erezte magát az éhségtől, hogy vonszorogva ment vissza a díványig. Már leült, valósággal leomlott a díványra, amikor akis asztalkán megpillantotta a csomagot. Őrjöngve ugrott fel. A cukorsütemény, a cukorsütemény! Ebben a pillanatban az ajtón csöngetés hangzott. A férfi ijedten ugrott az ajtóhoz, de a rézrostélyos nyilason át megismerte az asszonyt. Megtántorodott. Aztán bódultan nyitotta ki az aj­tót s a csomagot a kezébe szorongatva az asz­szony lábai elé hullott és jajgatva, nyöszörögve, mint'egy gyermek esdekelt: — Óh, adj nékem, adj nekem. Éhes vagyok A magyar nemzet mindig vallotta és alkalmazta a jogkiterjesztés elvét. A jo­gokat mindinkább kiterjeszteni: a korlá­tokat pedig mindinkább kevesbiteni — az igazság, méltányosság, haladás és felvilá­gosodás igényeihez képest. Ezt a jogtételt alkalmazta a magyar törvényhozás a nőkkel szemben az elmúlt időkben is. Sohasem volt szűkkeblű; min­dig kiváló és közmondásszerű lovagias­sággal viseltetett irántuk. S az európai kultúrával folyton lépést tartva, eddigelé is tiszteletreméltó állást vivott ki részére törvényeiben, melyek az idő, a helyzet és a viszonyok méltányos követelményei­hez képest ugy a közjogi, mint a magán­jogi téren mindig megadták a nőknek, sőt gyarapították, tetézték is azon jogo­kat és kedvezményeket, melyek az ő ré­szükre az európai államok által csak ujabb időben biztositattak. Legyen az ősi példa ezúttal is köve­tésre méltó. Külföldi példát itt ne utánoz­zunk. Inkább a magunk feje után indul­junk. Hazai jogforrásaink alapján dolgoz­zunk. Az uj intézmények felállításánál ne azt kérdezzük mindig, hogy jónak, cél­szerűnek tartja-e azokat a külföld: avagy hogy mit szólnak ahhoz az osztrák vagy németországi kodofikátorok. Nem szabad felednünk, hogy éppen közjogi törvényho­zás az, ahol ősrégi alkotmányos életünk­nél fogva egész Európára nézve vezető szerepet gyakorolhatunk. Ahol nem mi, hanem a külföldi tudósok jöhetnének hoz­zánk tanórákat venni. Ahol elmondhatjuk önérzetesen, minden önhittség nélkül, hogy nem szükséges nekünk minduntalan min­táért a külföldre szorulnunk. Vannak nekünk a múltban intézményeink, melyek a kor követelményeihez idomítva, teljesen kielégítenek bennünket. így vagyunk a politikai jogok intéz­ményevei is, melyet fokozatosan a nőkre is ki lehet, de ki is kell terjeszteni. Az élet nem tűri a hirtelen való ugrásokat. A közjogi, a politikai érvényesülés terén meg kell tartani a» átmenetet, a fokozatos fejlődés elvét. Ez az, mely aa állami életet mig egyfelől minden erőszakos zökkenés­től megmenti, addig másfelől a jogok ter­mészetszerű kiterjesztésének útjára tereli azt. A merev konzervatimusból nem lehet azonnal átcsapni a szélső radikalizmusba. Ez az átmeneti állapot, ez a fokoza­tos fejlődés már 1848. előtt megkezdődött. Mert a magyar nők már 1848. előtt is birtak politikai jogokkal. A nő, ha fiusit­tatott (práfectis), vagy ha mint özvegy a férj halála után ennek jószágában benn­maradt; a jobbágyok fölött ítélkező uri­széknek elnöke lett; sőt ezen bíróság tag­jait is ő nevezte ki. Követválasztási, tiszt­újítási joggal birtak. A nemesi fölkelésben (insurrectio) is részt vettek. Az országgyű­lésen és köztörvényhatósági gyűléseken az általuk kirendelt és utasítással ellátott képviselő által ülési és szavazati joggal birtak (1662: 53, 1741: 63. t. c. 7. §.) Azért mondja báró Eötvös József: „Történeti múltját illetőleg tény az, hogy a: magyar nőnemet a haza dolgai mindig külö­nösen érdekelték. Miért? Mert nekik az alkotmány számos férfi jogot adott s ezek­hez ugyanoly értékű kötelezettségeket is csatolt. Ök némely esetekben a fiak jo­gaiba léptek, fiági birtokokat örökölhettek; mint ilyenek a törvényhozásba és honvé­delembe is befolyhattak és családfőként dolgaikat érvényesen intézhették. Innen van a magyar nőben az a még ma is észrevehető bizonyos finom árnyalata, zo­mánca a férfias bátorságnak és önálló jellemnek. Innen van az ő kiváló honsze­retete. Ez a történeti mult szolgálhat irány­adóul a jövőre nézve a nőknek politikai jogokkal való felruházásánál is. Ha ellen­kezőleg cselekednénk a reakció terére lép­nénk. (Folytatás.) HÍREK/ —• Lapunk legközelebbi száma a szerdai ünnep miatt, — miután a sajtó technikai munkásai az ujabb bérmozgalmak miatt ünnepkor nem dolgoznak — vasárnap fog megjelenni: — Kálmán Esztergom igazolt képviselője. Ama híresztelésekkel szemben, amelyek Eszter­gom számára uj jelölteket korpoltálnak és ama törekvésekkel szemben, amelyek Esztergomban uj választásra irányulnak, a legkompetensebb forrásból vett értesüléseink alapján jelentjük, hogy Kálmán Gásztáv államtitkár Esztergom képvise­lője fog maradni és az országgyűlés képviselőhá­zában az esztergomi választó kerület igazolt meg­bízó levele alapján fogja ülési és szavazati jogait gyakorolni. — Magyar nemesség. A király a személye körüli ministerium ideiglenes vezetésével megbí­zott miniszterelnök előterjesztésére, a közgazda­ság és a közélet terén szerzett érdemei elisme­réséül, Eggenhoffer József földbirtokosnak és törvényes utódainak, valamint néhai Eggenhof­fer Gyula földbirtokos Gyula, Béla, József és Ödön nevü kiskorú fiainak és ezek törvényes utódainak, a magyar nemességet adományozta Nagymegyeri előnévvel. — Hivatalos cáfolat. Az országos nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága a leghatározot­tabb formában ezúton jelenti ki, hogy a fővárosi lapokban megjelent ama hirek, mintha az esztergomi választó kerület részére uj jelölések történtek volna, egytől-egyig valótlanok és nem egyebek légbői kapott üres koholmánynál. — Az ipartestület ünnepe. Esztergom sz. kir. város ipartestülete fennállásának negyedszá­zados ünnepe alkalmából főmagasságú és főtisz­telendő Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás fővédnöksége, Vimmer Imréné zászlóanya és Dóczy Ferenc elnöksége mellett, folyó évi jú­lius hó 3-án jubiláris emlékünnepet és ezzel kap­csolatosan zászlószentelés! ünnepélyt tart. — Nagy repülő verseny Kovácspatakon. A jövő hónap másodikán nagyszabású látványosság­nak lesz tanuja a közönség Kovácspatakon. De­rék rendőreink nyugdijpotló alapjuk gyarapítására kiváló sikerűnek ígérkező nyári mulatságot ren­deznek, melynek kiemelkedő száma egy minden izében szellemes repülőverseny paródia lesz. A mulatságra felhívjuk a közönség figyelmét. — Zongora vizsga. Brenner Juliska zongo­ratanárnő növendékei július hó 2-án d. u. fél 6 óra­kor a kath. Körben fogják bemutatni zenei tudá­sukat. A műsor a következő: 1. Der Scháfer Volkmann. Magyar táncok: Riszner. Előadják: Kuffler Lizi és Frida. —2. Romanze: Riés. Rondó Schmitt. Előadja: Kuffler Lizi. — 3. Sonatina: Czerny. Csárdás : Erlemann. Előadja : Gerenday Ju­liska. — 4. Sonatina: F dúr Merkel. Elégia és Capri­cietto: Erlemann. Előadja: Tallián Mariska. —• 5. Serenade, Noel, Danse tartare: Pöldini. Előad­ják : Popper Malvin, Pálmai Alexa. — 6. Sonatina,

Next

/
Thumbnails
Contents