Esztergom és Vidéke, 1910

1910-06-23 / 50.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. A városi kör föltámasztása. A nemzeti munkapárt f. hó 1-én fé­nyes diadalt aratott országszerte, várme­gyénkben és városunkban is. A szomorú emlékű koalíciós világ szines szappanbuborékja széttpattant s a frázisokkal dobálódzók politikája kudarcot vallott. A nemzet nagy többségének kijóza­nodása irtózatos pusztítást vitt végbe a jelszavas vitézek nagyhangú, lármás sorai­ban. Az „igéret földjéről" rátért a nemzet az alkotó, békés munka mezejére. A hang­zatos szavakat, a szájaskodó hazafiságot tettekkel kell felváltania, mert egy sze­mernyi tett többet használ a köznek, mint a frázisok egész garmadája. Az öt esztendős állandó izgalom után békére vágyik a nemzet. Békére van szük­sége városunknak is. A tespedés nyomába — habár lassú, de biztos előrehaladással — kell lépnie a közélet egész vonalán, úgy a törvényhozás, mint a törvényható­ság és képviselőtestületek zöld asztalánál. A politikai mámorából felébredt öntu­datos polgárság az első lépést tette meg ez irányban az országos képviselőválasz­tással. A kivivolt fényes győzelem babérain azonban nem szabad soká heverésznie, mert ez a győzelem kötelességet is ró reá. Kö­telességeket önmaga és a köz iránt. Lehetetlen tehát, hogy az a nagy tá­bor, melyet lelkesedés, elszántság és erős akarat sorakoztattak a diadalmas zászló alá, most oldott kéveként széthulljon. Együtt kell maradnia. Állandó együttmű­ködésre berendezkednie. Amit eddig vég­zett, az csak félmunka volt. Az elvég­zendők oroszlánrésze még hátra van. Az első lépést követnie kell a többinek. — Haladnunk kell „előre"! Es nem szabad felednünk, hogy az örökös politizálásból meg nem élhetünk, a politikai feltámadás lobogója alatt egyesitett lelkes tábor sú­lyát, erejét, harckészségét és intelligenciá­ját be kell vinni a városi közéletbe is. Beszéljünk nyíltan, leplezetlenül : ér­vényesíteni kell súlyát, erejét, harckész­ségét és intelligenciáját nem az ellentábor ellen — hanem a város javára. Érvénye­síteni pedig nem gyűlölködéssel és terror­ral, hanem a közérdek önzetlen szogála­tában, kitartó, lelkes munkával, melyhez társul fogad mindenkit, ki e munkában önzetlen becsületességgel, hátsó gondolat nélkül részt kivan venni. Régi ideánk már egy erős városi kör alakítása, vagy a tagok részvétlensége miatt jobblétre szenderült régi kör feltá­masztása, mely amellett, hogy mintegy előkészítő iskolája lenne a közéleti jogosult szereplésnek, egyszersmind — habár közvetve — belevonná a közügyek inté­zésébe, irányításába mindazokat a polgá­rokat, kik a korlátolt számú képviselőtes­tületben — bár arra érdemesek volnának is, — mind helyet nem foglalhatnak, mindazokat, kik tudásukat, eszméiket, in­telligentiájukat, szakképzettségüket a köz javára önzetlenül hasznosítani kívánják, akiket tehát nem a rideg párturalom tüs­kön-bokron át való — sokszor öntudatlan szolgálata érdemesít a közügyek intézésé­ben való részvételre. Örömmel jelezhetjük, hogy egy ily irányú városi kór alakítása iránt a lépések már megtörténtek és legközelebb ez üd­vös eszme testet is fog ölteni. A város józan és komoly polgársá­„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRŰftJA. A csók. — Egy érdekes ítélet. -— A biró: Adja elő panaszát kisasszony ! A panaszos: (Nem nagyon fiatal, de nem is szép.) A mult hó elsején unokanővérem kéz­fogóján voltam. Ott ismerkedtem meg Gorogár Titusz úrral. Fényképésznek mondta magát, pe­dig ő háziszolga, aztán a papa előtt ugy nyilat­kozott, hogy nőtlen ember, pedig három gyer­meke van . . . A biró: Hiszen azért még lehet, hogy nőtlen. A panaszos: (Szemérmes mosolygással.) Ugyan, már hogy volna az lehetséges ? A biró : Csak maradjunk a tárgynál. A panaszos: Mivel hogy szép szoprán han­gom van, a vendégek felkértek, hogy énekeljek valamit. Énekeltem is egy áriát a „Bocacció"-ból. Megtapsoltak. Gorogár úr hozzám jött, meghatót tan kezet szorított velem, majd hirtelen magához ölelt és megcsókolt. Ez az oka annak, hogy be­csületsértés miatt bepanaszoltam. A biró : (a vádlotthoz) Nos mit szól a kis­asszony előadásához? A vádlott: (meglehetősen kövér és megle­hetősen kopasz.) Először is kijelentem, hogy a kérdéses időben egy kis „spicz"-em volt; már pedig mikor én nekem spiczem van, akkor egé­szen kivetkőzöm a természetemből. Olyan szilaj, jókedvű vagyok, hogy a feleségem is alig ismer rám. Másodszor megjegyzem, hogy én a kérdéses időben akkora pofont kaptam a kedves kisasszony­tól, hogy a szemeim szikráztak bele. És ez a csattanó felelet kevéssé esett jól, mint a kisasz­szonynak az én csókom, tehát kvittek volnánk. Harmadszor: ki hallotta már azt, hogy valaki becsületsértést találjon egy csókban ? Föltéve, hogy a csók becsületsértő is lehet, én most vi­szonvádat emelhetnék a mélyen tisztelt kisasszony ellen, ha esetleg visszacsókolt volna. Tekintetes biró úr! Vagy vágyott a kisasszony az én csó­komra, vagy nem. Ha igen, ugy örüljön, hogy megkapta azt, s ha nem, ugy inkább én panasz­kodhatom. Miért panaszkodik hát a kisasszony, akinek még az az elégtétele is meg van, hogy arcul ütött ? A biró: Figyelmeztetem, hogy a bűntető törvényköny 261. szakasza szerint becsületsérté­sért büntetendő, „aki mással szemben meggyalázó cselekményt követ el." A vádlott: Különös! Hát hol van az meg­írva, hogy a csók meggyalázó cselekmény ? Meg­engedem, hogy az a férfi, ki egy idegen nőt meg­csókol, véthet az illem és tisztesség ellen, de nem vét a törvény ellen. Megérdemli, hogy arcul üssék, aminthogy én is megkaptam a pofont, de a bíróság által nem büntethető. Kérem alázatosan biró úr, a csók nem egyéb, mint hízelgés. Aki csókol, elismeri, hogy tetszik neki az, akit meg­csókolt. A hízelgés fogalma pedig már magában véve is kizárja a becsületsértést. Különben kije­lentem, ha a biró ru elitéi, soha többé nem csó­kolódzom . . . Kérem a felmentésemet! A biró: 0 Felsége a király nevében ! Goro­gár Titus háziszolga vétkes a btkv. 261. szaka­szába ütköző becsületsértés vétségében s e miatt a 92-ik szakasz alkalmazásával 5 frt pénzbünte­tésre ítéltetik. Indokok: Gorogár Titusz beismeri, hogy Tamm Ceciliát többek jelenlétében megcsókolta. Ama kérdés eldöntésénél, vájjon tekintessék-e a csók meggyalázó cselekménynek vagy sem, a panaszra jogosított nő személyiségére és erkölcsi érzületére kell tekintettel lennünk. Tamm Cecília mint tisztességes leány önmagára nézve méltán megalázónak tarthatja, ha egy teljesen idegen férfiú által többek jelenlétében megcsókoltatik, s a bíróság nem helyezkedhetik arra az áliáspontra, hogy a vádlott cselekményével csakis az illem és a tisztesség követelményeit sértette meg. A btkv. 261. szakasza értelmében becsületsértés miatt büntetendő, aki más ellen meggyalázó kife­jezést használ vagy meggyalázó cselekményt kö­vet el. Minthogy pedig e kritériumok egyike, a meggyalázó cselekmény jelen esetben fenforog, a vádlott büntetendő volt. A 92. szakasz alkal­mazását a vádlott beismerése és az a körülmény teszi megokolttá, hogy Gorogár Titusz a vádbeli cselekmény elkövetése idejében egy kissé ittas volt. Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents