Esztergom és Vidéke, 1910

1910-06-23 / 50.szám

gánál tapasztalt felbuzdulás adott tápot ez ideának, s igy életrekeltése is a polgárság, tehát édes mindnyájunk javára fog gyümölcsözni. Ezzel a biztató reménnyel fogjunk hozzá a munkához a békesség és fejlődés jegyében! Levél az iskola porából.*) (Folytatás.) A beszédgyakorlat — mind mese. Az énekben minden uj hangot más ágon ülő madárka énekel először s a fa alatt fekvő komondor zavarja éneküket. Az indulókat csatákba rohanó bátor katonák fújják és én azoktól lestem el és azok üzenték, hogy tanítsam meg rája az én kis katonáimat. Tizig — minden számra akad egy mese s talán még tizen felül is. Minden számtanpélda egy kis parabola, melynek megfejtését várják, mint a mese végét. Aztán lerajzoljuk egyszerű vonalakkal a mese alakjait. Szóval az én módszerem a mese. Hiszen minden nagy tanitó mesélt. A Szentírás, Véda, Talmud, Korán — teli van parabolákkal. Zarathustra, Buddha, Mohammed és Krisztus, a legnagyobb mesterek — mind meséltek. Oh, mily szépek a Názáreti parabolái és allegóriái még a jó öreg Károli Gáspáron keresztül is. Mennyi szép mesét rejt az Írás, amit sohasem hallanak, akik nem olvassák. Aztán ott van a görög, római és a mi nemzeti mythologiánk. Kiapadhatatlan források ezek. Szelid nyájnak nem kell az eb. Becsületes jó embernek nem kell törvény s a mesék varázsgyűrűjével idomítható osztálynak nem kellenek paragrafusok, mert azok csak arra valók, hogy legyen mit áthágni. Nem szeretem a forradalmárkodást, mert a munka embere vagyok. Különösen nem az iskola falai között, mely a béke és szeretet kultuszának legszebb temploma. Csak ugy entrenous mondom el Margitnak, hogy fanatikus gyűlölője vagyok a minden pillanatot és mozdulatot kipécéző tanítóknak, a szigorúsággal fegyelmezőknek, akiknél a gyermek egy padhoz láncolt apró Prometheus. Gyűlölöm a tantervet és órarendet. Az előírást és utasítást. És nem is tartom meg egyiket sem, mert tudom, hogy a módszertanokat, órarendeket és tantervet olyan tanítók számára készítik, akiknek szükségük van az ilyen szabályokra. Akiknek nincsen egy évet és egy osztályt átfogó egyéniségük. Azoknak kell is ez. Az ilyeneknél az én pedagógia anarchizmusom nagy fejetlenséget szülne. A becsületes embernek nem kell törvény s a becsületes tanítónak előírás, ha vannak neki istenadta erői azok helyesebb pótlására. Most egy nagyon kényes tárgyról fogok beszélni, Margit. Az — Istenről. Egy tétellel kezdem: Minél egyszerűbb, naivabb valaki, annál könnyebben tudja fölfogni az Istent. Az ősember a fűben, fában, kőben, tűzben — Istent lát és hiszi. S a raffinált gondolkodású modern ember már nem borul térdre a Nap előtt. Az Istent nem látja : tehát csupa szokásból hiszi, mint a hátaközepét. A gyermek nem gondolkozik azon, hogy van-e Isten ? 0 hiszi, hogy van, mert neki mondták. Ha tehát nem az értelem nyiló korában vezetnénk be a gyermekeket az Isten misztikus kertjébe, amikor még nem lát, csak hisz, csakhamar bekövetkeznék az istenek alkonya. Mert fejlett értelemmel már nem tudná fölfogni. S mivel az emberiség talán a legnagyobb erkölcsi alaptól *) A Népnevelés 21. számából vesszük át Drozdy Győző munkatársunk cikkét. fosztaná meg igy magát, szükséges, hogy mire ura lesz gondolatainak az ember, már az Isten fogalma ott folyjon az ereib'en. De azért én, — a szó köztünk maradjon, — nagyon kerülöm az Istent az iskolában. Bár nem vagyok istenfélő — mégis félek tőle. Mert a katekizmusban annyira agyon van definiálva, hogy nem tarthatnám magam őszinte embernek, ha ezen kicirkalmazott paragrafusokban meglelném az Istent. Mert niszem, hogy mivel az Isten fölfoghatatlan, azt még a legtökéletesebb nyelvű ember sem tudja meghatározni. Épen az Isten, amit nem tudunk megmondani, hogy micsoda. Minek erőlködik hát a katekizmus? Igen, kerülöm az Istent, mert félek, nagyon félek attól, hogy csak véletlenül is máskép mondok egy szót, mint azt a hitoktató tanitja s igy örökre összedöntöm gyermekeim lelkében a hitet. Mert jaj annak, aki gondolkodni kezd az Isten fölött! Hát igen is: kezdjük a vallástant minél korábban, hogy biztosabban higyjenek benne. De ellenkezőleg tennék a legvilágosabb tudással: a számtannal. Fölöttébb kárhoztatom azt a szokást, hogy a számtant már első osztályban kell tanitani. Régi, rozsdás szokás ez, amit csak a laikusok védelmezhetnek. Mert az a pedagógus, kinek alkalma volt hat éves gyermekeket a számtan csinjára-binjára tanítani, biztosan meggyőződött arról, hogy a legtöbb gyermek a számtan befogadására csak 9—10 esztendős korában lesz 6 éves. Micsoda szellemkinzás, észmarcangolás kell ahhoz, hogy a gyermek csak ezt megértse: 1 + 1=2: A gyermeknek már ez is végtelenül nehéz. Jő azonban egy kor, az egyik gyermeknél 7, a másiknál 9 éves korában, amikor nagy könnyűséggel fölfogná azt, amit hat éves korában még nem tud. Ez a tárgy azonban tudom nem, szórakoztatja kedves Margitot, hát abbahagyom. Majd esetleg szóval megvitatjuk egy estelen, amikor künn ülünk majd a kertben s látunk apró gyerekeket cserebogarat üldözni halljuk, amint számlálgatják: Egy, kettő, hét, hat, kilenc, húsz . . . s mi jót nevetünk rajta. Jobban megargumentálom majd akkor azt is, hogy mért haragszom az órarendre és a tantervre, a tanfelügyelő urak e két dédelgetett kedvencére. Aztán kifejtem majd a pedagógiai anarchizmus elméletét, az abszolút tanítási szabadságot. Tudom, meg fogja lepni sok oly elméleti dolog, amely az én osztályomban, amennyire azt a cél kívánja és a felügyelet engedi, már él a gyakorlatban. Sokszor és szívesen köszönti Margitot Hesperus." (Vége.) Q

C C "KEK- 3 » — Személyi hir. Frey Ferenc lovag — mint örömmel értesülünk — teljesen friss egészségben hazaérkezett. Társadalmunk minden rétegéből szerencsekívánatokkal halmozzák el a súlyos betegségéből felépült népszerű férfiút. — Hymen. Makláry Sándor máv. fogalmazó a napokban váltott jegyet városunk egyik bájos jelenségével, Magos Sándor kir. táblabíró házias és művelt lelkű leányával, Bertikével. — Előléptetés. A m. kir. honvédség „Rendeleti Közlöny" ének legutóbbi számában olvassuk, hogy a legfőbb hadúr fogarasi Tamássy Béla nyugállományú vezérőrnagynak az altábornagyi címet és jelleget díjmentesen adományozta. — Uj doktor. Vimmer Károlyt, Vimmer Imre polgármesterünk fiát a mult héten avatták fel a kolozsvári egyetemen a jogtudományok doktorává. — Csáky Károly gróf ünneplése. Négy napig tartó ünneplésben részesítették a váciak főpásztorukat, Csáky Károly gróf megyés püspököt, püspökségének 10 éves évfordulóján. Már a mult kedden kezdődött az ünneplés. Szerdán Vác város díszközgyűlést tartott, amelyen dr. Zádor János polgármester indítványára Csáky Károly grófot a város díszpolgárává választották, nevéről utcát neveztek el és arcképét a tanácsterem számára megfestették. Az a bensőséges és szeretetteljes ünneplés, melyben a váciak főpásztorukat részesítették, csak csekély viszonzása annak a jótékonyságnak és páratlan áldozatkészségnek, amelyet a nobilis gondolkodású grófpüspök Vác városával és lakosaival szemben gyakorol. Tisztelettel, szeretettel és valódi rajongással is viseltetnek iránta a váciak, mert 10 évi püspökségének ideje alatt nemcsak az embereket, hanem a sziveket is megnyerte annyira, hogy nálánál ma Vácott népszerűbb ember nincs. — Hollósi apát benedikálása. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát vasárnap benedikálta az ősi pannonhalmi monostorban az új dömölki apátot, Hollósi Rupert főgimnáziumi igazgatót. Az ünnepélyes szertartásnál a főapátnak Koller Miksa zalavári és Francsics Norbert bakonybéli apát segédkeztek. Városunkból ott voltak Tamássy Béla altábornagy, Mattyasóvszky Lajos lovag és többen a rendház tagjai közül. Képviselve voltak azonkívül az összes bencés székházak igazgatóik és több rendtag által. Az apáti felszentelés után a főapát délben díszebédet adott, melyen az első felköszöntőt dr. Hajdú Tibor főapát mondotta a pápára, a királyra és az új apátra. Hollósi apát megköszönte az üdvözlést és a főapátot éltette. Kroller Miksa apát a rendtagok, Rácz Endre dömölki alperjel pedig a konvent nevében köszöntötte új társukat. Tamássy Béla az esztergomiak nevében vett búcsút Hollósitól és mondott köszönetet gazdag tevékenységeért. — József főherceg látogatása. József kir. herceg a budapesti I. számú honvédgyalogezred parancsnoka hétfőn a barakktáborban a lövészeti gyakorlatokra odaérkezett honvédzászlóalj felett szemlét tartott. Reggel automobilon érkezett a főherceg és délután szintén azzal távozott. — A dorogi körorvosi állás betöltése. A központi járás főszolgabirája a dorogi körorvosi állás betöltésének határidejéül f. évi július hó 6-ikának délelőtti 9 óráját tűzte ki Dorog község házánál. Pályázatot ezideig öten adtak be, köztük dr. Mosonyi Albert annavölgyi bánya- és dr. Ráth Imre perbetei körorvos, a „Kolos" kórház volt segédorvosa. — Megyei közgyűlés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága f. évi június hó 30-án délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek öt pontból álló tárgysorozatából a legfontosabb a vármegye alispánjának a székház átalakítására kibocsájtott pályázati hirdetményre beérkezett ajánlatoknak bemutatása és a hivatalok elhelyezése tárgyában tett intézkedéseinek bejelentess. — Az állandó választmány a közgyűlési tárgysorozat előkészítése céljából f. hó 24-én délután 4 órakor tart ülést. — A vasárnapi hangverseny. A nagy körültekintéssel és gonddal előkészített vasárnapi hangverseny minden izében fényesen sikerült. Valóságos művészeti esemény számba ment a budai dalárda és a zeneakadémia tagjainak látogatása. Ennek az előkelő intelligens társaságnak körünkben való időzése nagy hatással lesz Esztergom idegenforgalmának további fejlődésére. Az a szives fogadtatás és előzékeny gondoskodás, amellyel az agilis rendezőség a vendégeket állandóan körülvette, az esztergomi vendégszeretetről tett kiváló tanúbizonyságot és örömmel registráljuk, hogy a kedves társaság minden egyes tagja igen jól érezte magát körünkben és a közeli vi-