Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-29 / 43.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fiit. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre . Fél évre . . Csütörtöktől- vasárnapig. A tizenkettedik óra. Utoljára szólunk a választás előtt városunk polgárságához. A választók kezeben van most a város sorsa! Csak a kezünket kell kinyújtani érte és megkapjuk mindazt, amiről évtizedek óta álmodni sem mertünk. Kapunk egy olyan képviselőt, aki rendelkezik a hatalom összes eszközeivel, akinek jóindulatú szaváért, e#y tollvonásáért, egy névaláírásáért másoknak óriási protekciót kell megmozgatni és alázatosan meggörbített háttal könyörögni, amig csak azt érhetik el, hogy a hatalmas úr elébe kerülhetnek. Egy olyan képviselőt fogunk kapni, akiért irigy szemmel néz reánk Magyarországnak akárhány hatalmas nagy városa. És ez a hatalmas közjogi tényező, a kereskedelmi államtitkár a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb jóindulattal jött el hozzánk és magával hozta a gyógyirt minden bajunkra, ami évtizedek óta emészti ennek a mostoha sorsú városnak még megmaradt erejét. — Önként kínálta fel nekünk mindazt, ami eddig csak hiú, soha meg nem valósulható ábrándnak tünt fel még a legnagyobb optimisták előtt is. És ezek után csodálatosképen még akadnak olyanok — szerencsére csak kevesen — akik még most sincsenek tisztában azzal, hogy micsoda mérhetetlen előnyt jelent Esztergom számára az, ha a kormány leghatalmasabb államtitkárának ajtaja mindenkor tárva-nyitva áll minden kívánsága számára. Akadtak olyan megtévelyedettek, akik most is a meddő és erre a városra még eddig mindenkor keserűséget és mellőzést hozó ellenzékieskedésben vélik fellelni a boldogság netovábbját. Ezeket a tévelygőket még meg tudjuk érteni, de nem vagyunk képesek felfogni emberi ésszel, hogy azok, akik a város kézen fekvő kárára, évtizedekre kiható mostoha sorsára való tekintet nélkül megtévesztették a választók egy részét — vájjon tudatában vannak-e annak a borzasztó felelősségnek, amelyet városrontó munkájukban magukra vesznek? Kell, hogy ismerjék ezek az agitátorok, kell, hogy ismerje maga az ellenjelölt, dr. Fehér Gyula is ama vészes és ki nem kerülhető következményeket, amelyek a városi polgárság egyetemére hárulnak; ha — amitől az Isten óvjon meg bennünket — sikerül városellenes művük. Mi — dacára annak, hogy biztosak vagyunk a munkapárt fényes győzelmében — már előre is a városi ellenzékre hárítjuk ennek a végzetszerű harcnak minden ódiumát. Őket tesszük felelőssé minden bajért, minden mellőzésért és minden keserűségért, amely ezt a várost az ő akciójuk révén érni fogja. Ennek a borzasztó felelősségnek, ennek az ódiumnak tudatával menjenek a harcba a választás napján és íogadják örök hálával azt, ha a munkapárt fényes győzelme szalválni fogja őket minden bűnük alul. Mi nem fogunk keserűséget táplálni ellenük, mert hiszen nem tudják, hogy mit cselekesznek. A dorogi helyzet. Dorognak a választási kampány alatt 5 jelöltje volt. Ez a szám leolvadott kettőre és most újból felszaporodott háromra. A szám azonban mellékes és ezidőszerint is csak Sacelláry és Vaszary állanak szemben egymással. A választás esélyei Sacelláry részére a legkedvezőbbek. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TARŰÁJA. Nehéz az élet. — Keleti mese. — Mehemed sah-in-sah, a királyok királya, nyugtalanul járt fel s alá a dolgozó szobájában. Nagyvezére Melhani, hallgatagon ülve az Íróasztalán, aggódó szemmel kisérte mozdulatait, mert tudta, hogy Mehemed ki van kelve magából. Mikor jön meg a gyorsfutár Bagdadból? — kérdezte a sah. Már századszor kérdezte és Melhani mindannyiszor azt felelte: — Itt kell lennie minden pillanatban. — Minden pillanatban ! — Mehemed őrjöngve pattant föl és elharapta hukájának borostyán szopókáját. — Minden pillanatban! S én órák óta várok már reá . . . órák óta! — Valami baj történhetett vele, óh világ disze és ragyogása — mondotta bátortalanul a nagyvezér s olyan szemmel nézett urára, mint a megvert kutya. — Nem szabad bajnak történnie vele. Erted-e ? Jaj neked ! Sápadtan derengett már a reggel. A háztömegek bizonytalan körvonalakban váltak szét egymástól s a minaretek óriási ujakhoz hasonlóan meredtek a levegőbe. Melhani hallotta, hogyan kering a vér ereiben. Reszkető kézzel irt meg egy levelet Farsz tartomány helytartójának. Az utcán hangok támadtak, egy szamár ordított, egy kakas kukorékolt, asszonyok rikácsoltak. A sah nagyot sóhajtva vetette le magát a kanapére. Gyorsfutárt küldött volt Marpasz örmény bankárhoz, Bagdadba. Mehemednek pénzre volt szüksége s ha csak nem akarta zálogba tenni ékszereit az európai bankokban, Marpaszhoz kellett' küldenie, aki ilyenkor bizonyos követelésekkel szokott előállani bizonyos homályos üzleteket illetőleg, melyeket Lurisztánban, vagy másvalahol a határszélen szokott lebonyolítani ... A pénz, a pénz ... az ember már a saját alattvalóit sem szipolyozhatja ki, mert különben megtalálnak ijedni az idegen államok, hogy nekik már nem marad semmi. Manapság nincs nyugta már a fejedelemnek sem! Azelőtt csak méregről tudott a világ, de manapság már van bomba és vannak európaiak . . . kinek biztos már az élete ? — És mintha végtelen messzeségből hangzanék — egy dervis éneke ütötte meg fülét: „Csak azért élünk, hogy elpusztuljunk, S reményünk a feltámadás f* A palota ablakai alatt néhány hangszer kornyikált. Nyers férfihangok énekeltek egy dalt a halálról és a szerelemről. Mindig és mindig csak a halál, mely ott leskelődik minden zugban, ugrásra készen. — Nem, nem! — kiáltott fel a sah. Nem akarok elpusztulni . . . nem akarok elpusztulni! — Allahra és a szent kalifára, mi történt veled sahom? kérdezte Melhani, szivszorongó pillantást vetvén Mehemedre, ki eltorzult arccal fordult a fal felé. — A rettegés bánt nagyvezér! Attól tartok, hogy Marpasz nem ad pénzt, mert nem régiben nem hallgattam meg követeléseit. Akkor aztán az európaiakhoz kell folyamodnom. Melhani tovább irt, Mehemed pedig odalépett a kályhához és rágyújtott a vizi pipájára. Az ópiummal kevert dohány lecsillapította. Kopogtattak a szoba nehéz vasajtaján. Melhani nehézkesen felállt és kinyitotta az ajtót. Ott állt a meghitt szolgák egyike és jelentette : — Bagdadból érkezett gyorsfutár, künn áll a kapu előtt. — Tüstént jöjjön fel. Néhány pillanat múlva, mig Mehemed sah nyugtalanul és viharosan dobogó szívvel járt-kelt a szobában, belépett, mélyen hajlongva a futár, egy még ifjú kurd tiszt és szótlanul átnyújtott a sahnak egy levelet.