Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-29 / 43.szám

A dorogi kerület választópolgárait oly kapcsok fűzik Sacellárihoz, amelyeket se hangzatos jelszavakkal, sem reakciós elvekkel széttépni nem lehet. A szeretet és az igaz ragaszkodás az, mely a kerület népét Sacelláryhoz fűzi. Az a páratlan szolgálatkészség, amellyel a kerületnek és minden egyes választónak mindenkor rendelkezésére állott és áll, tették oly népszerűvé Sacelláry Györgyöt, hogy ő ellene csak oly jelöltet lehetne a győzelem reményével harcba állítani, mint ő maga. A dorogi kerület, amelynek Sacelláry mindenkor valódi édes atyja volt, fogja tudni kötelességét és diadalra fogja vinni azt a lobogót, amelyre a liberalizmus és a szeretet jelszava van felírva. Köbölkút. Kobek Kornél kezében diadalmasan leng a nemzeti lobogó. Hiába viszi harcba Szemere Miklós az ő ismert választási fegyvereit, azt a tiszteletet és lelkesedést, amellyel a kerület népe a Kobek család minden egyes tagja iránt viseltetik, a választók szivéből kiölni nem lehet. A Kobek-név és a köbölkuti kerület oly két összeforrott fogalom, amely ellen kár harcba szállania Szemere Miklósnak és korteshadának. Nagy tévedésben van Szemere, ha azt hiszi, hogy öt perces programmbeszédével ki bírta irtani a választók szivéből a Kobek iránti ragaszkodását, amely mindenkor diadalra juttatta a választási lobogót, valahányszor azt egy Kobek bontotta ki a kerületben. A kataszter. (Cs.) Sok más nyavalyával egyetemben a katasztert is a Bach-korszak hozta a magyar nép nyakára. Ahogy kigondolta a „német", ugy elmé— Elmehetsz, de várj készen, ha ismét szükségem lesz rád. A sah reszkető kézzel bontotta fel a levelet. Melhani élesen figyelve nézett reá, hogy arcizmainak vonaglásából találhassa ki a levél tartalmát. Csak az állt benne: „Nem,, s egyszóval sem több még csak egy árva névaláírás sem. Ezt kellett ma lenyelnie a királyok királyának ! Mehemed sokkal gyengébb volt, semhogy dühös kiáltásra fakadhatott volna. Leroskadt a kanapé párnájára és hangja tompa volt, amint igy szólt: — Most már mégis csak az európaiaknál kell kopogtatnom . . . Hosszú hallgatás következett csak a két férfiú nehéz pihegése hallatszott. Sajátszerű ragyogás ült ki Melhani arcára. — Uram — szólalt meg aztán a nagyvezér — megengeded-e, hogy én szolgáljak azzal a kölcsönnel. Mehemed riadtan nézett rá. — Te ! — tört ki belőle aztán a szó végre. Aztán erőltetve mosolygott. — Egy millióra van szükségem. — Megadhatom. Melhani az asztalhoz lépett és kiállított egy utalványt, mely az angol bankra szólt. Szótlanul nyújtotta át urának. — Megmentőm vagy ! — suttogta Mehemed és karjaiba zárta. De Melhani arcán mosoly röppent át, hiszen csak csekély részét adta vissza annak, melyet ép tőle lopott el. létben és papiroson igazságos és méltányos bázisa lehetett volna ez a kataszter, népies nyelven lankaszter (üssön belé a ménkű !), a földadó kiporciózásának szegényre gazdagra egyformán; de ahogy a gyakorlatban végrehajtották a Bach-huszárok, utánuk az alkotmányos magyar fináncminiszterek huszárjai is 1850. óta már háromszor, valóságos átokká vált a szegény nép nyakán. A kataszter ugyanis voltakép az a rengeteg nagy léniázott könyv lenne, amibe a fináncminiszterek kiküldött becslőbiztosainak, népies nyelven a földkostolóknak (szintén üssön beléjük a ménkű!), igazságos szemle és becslés után be kellett vőn vezetniük minden gazda földbéli szegénységének a területét és évi tiszta „hozamát". Ennek a nagy könyvnek aztán neki estek a financdirekcíók s adatai után kivetették a földadót kire-kire, a tiszta jövedelem 25 százalékában. Látnivaló, hogy ha becsületesen készültek volna ezek a kataszteri birtokivek, vagyis ha a földkóstoló urak a föld mineműségének, tehát hozamképességének osztályait a valósághoz hiven húzták volna rá minden határ minden darab földjére, akkor a kataszteri tiszta jövedelem után kirótt földadó igazságosan nyomta volna a szegényt, a gazdagot egyaránt. Ám mit csináltak ezek a himpellér földkóstolók igen sok helyen ? A gazdag emberek földjét (már tudniillik ahol megkenték a dűlőbe vivő kocsijuk kerekét) a valóságon alu* becsülték, a prima klasszisú nagybirtokot beírták szekundának s ezzel a kataszteri tisztajövedelmét a valódinál felére csappantották a gazdagok földjeinek. Mivel azonban a földadó minden határra nézve kontingentálva, vagyis egy összegben megállapítva volt, melynél kevesebbel a fiskus be nem érte, az ármányos földkóstolók az ilyen manipulációk miatt megkevesbült földadóösszeg mínuszát ugy hozták ki, hogy a szegény emberek földjét, kiknek kenegetésre nem futotta a bugyellárisuk, a valóságtól eltérőleg egy osztállyal feljebb becsülték, lankasztárizálták. A paraszt sivár földje igy jutott sok helyt az első osztályba, mig a nagygazda dús televére a felét se fizető második klasszisba. Égbekiáltó gazságok történtek ily manipulációk révén Kárpátoktól az Adriáig, mind a szegény ember bőrére, nyúzására. Magam is, pénzügyi fogalmazó koromból, számtalan esetet láttam, ahol az ármentesítés után is hasznavehetetlen ártérnek szerepelt több ezer holdas latifundium s alig fizetett adót, mely után pedig makai gazdák száz pengő forintot fizetgettek évi haszonbérül hagyma alá a nevető tulajdonosoknak, aki ily sikerülten kóstoltatta föl a földjét a Wekerlehuszárokkal. Számba se lehet venni a tömérdek jajveszékelő panaszt, ami országszerte felhangzott évtizedeken át a „lankaszter" ily gyalázatos népnyúzásai s felháborító igaztalanságai miatt. Persze mind a megcsalt nép keserűségeiből. Nagybirtokos egyetlen egy se lamentált soha. Ez mind meg volt elégedve avval a lankaszterrel. Hogy a ménkű csapjon bele ! — mondotta ellenben mindenütt rája a nép. A gazdasági gépvigéceken kivül nem is volt a paraszt jobban elkeseredve senki istenfia ellen, mint a hogy el volt keseredve a földkóstolók ellen. A sok lamentációt végre meg kellett hallania a kormánynak is. Az adótörvények novellájában gondoskodott az igazságtalanul dühöngő földadó igazságosabb kirovásáról is. Elrendelte az uj kataszteri becslési fölvételeket, vagyis az eddigi csaláson alapult földhozam-becslések kiigazítását. Kinevezett erre a célra ép a napokban száznál több uj „földkóstolót" is, akik már maholnap beszállongják az országot s noteszbe veszik a gazdák sérelmeit, kívánságait, óhajait az uj becslés becsületessége irányában. Megkönnyítendő ez urak munkáját, a miniszter községenkint is felhívta az országot, hogy a kataszteri kiigazítás iránt a maga javaslatát minden falu küldje be hozzá. Ennek a beküldésnek július 1-én jár le az utolsó terminusa. Valamiként fel lesznek jogosítva a gazdák egyenkint is, hogy a kiigazitásoknál ott a helyszínén is kiki érdekelt megjelenhessék, megjegyzéseit és panaszait megtehesse, melyet mind köteles lészen a „földkóstoló" úr, valamint a nagytörvény kiküldött bírája protokollumba venni. Nohát ott legyen ám minden gazda és nyissa ki a száját, hogy nyoma legyen a kiigazítási eljárásnál minden sérelemnek, minden igaztalansági helyzet ellen való felszólalásnak. Aki nyügétbaját most majd elő nem adja, hát magára vessen, ugy marad a „lankasztere", ahogy eddig volt — igazságtalanul, a valónál és méltányosnál súlyosabban megporciózva földadóval. Az új törvény a kataszteri tisztajövedelem eddigi 25 százalékos adójáról 20 százalékra, tehát teljes öt percenttel leszállította a földadót. A fináncminiszter biztosan számit arra s igaza is van, hogy ez 5 százaléknyi kevesebblet megtérül azon a réven, hogy az eddigi hamissággal kevesebbet fizető urasági birtokok az uj kataszteri kiigazítások révén igazságosan, tehát a mainál több földadóval lesznek megróva. Igy hát az 5%-os engedés mellett is bejön a fiskusnak a 74 millióban kontingentált földadó bevétele. A gazdák legyenek résen, hogy csakugyan azok a földadó-kulcsot eddig megcsaló nagybirtokok szolgáltassák be ezt az 5 százalékot, ne pedig megint a szegény kisember földjére sózzák ki ezt az 5 percentet is azok az ármányos földkóstolók ! HÍREK.' — Űrnapja. A szokott fénnyel és pompával ünnepelte meg a katholikus világ Űrnapját, e nagy és magasztos ünnepet. Gyönyörű, enyhe, tavaszi idő kedvezett, mely igazán emelte az ünnep szépségét. A Bazilikából dr. Rajner Lajos érseki helyettes vezetésével indult ki a körmenet és a káptalani házak előtt felállított oltároknál állapodott meg. A nagy misén és a körmeneten részt vett a vármegye és város tisztikara élén Meszlény Pál főispán, dr. Perényi Kálmán alispán és Hoffmann Ferenc h. polgármesterrel, azon kivül hatóságok, testületek képviselői, a tanuló ifjúság és óriási közönség. — A választás. A város központi választmánya pénteken ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy a szavazás turnusonkint fög történni. Dr. Helcz Antal választási elnök egyben megcáfolta azon híresztelést, mintha ő a választási teremben a hírszolgálatot megakadályozná. Ezen kijelentését jólesőleg vesszük tudomásul és a híresztelést nem sikerült ellenzéki kortesfogásnak minősítjük. Kedden délután sorshúzás útján fog eldőlni a pártok felállásának kérdése. — A főispán és a dorogi választás. Érdekes küldöttség járult a megye illusztris és népszerű főispánja elé. Süttő, Bajót, Nyergesujfalu, Nagysáp, Lábatlan és Mogyorósbánya önérzetes polgárai voltak azok, akik arra kérték a kormány képviselőjét, hasson oda, hogy a primási uradalom különböző közegei ne fenyegessék és terrorizálják a választó polgárokat. A főispán kijelentette a nála tisztelgő gazdákból álló polgároknak, hogy úgy a Primás Ő Eminenciája, valamint Kohl püspök úr, kivel a főispán úr ezen ügyben értekezett, a primási alkalmazottak ezen fenyegetőzéseitől távol állanak, s ha bár hova is szavaznának, a választó polgárokra ebből semmiféle hátrány nem származhat. — Beteg ágyon. Vimmer Imre polgármester súlyos arcdaganatát megoperálták Budapesten. Az Operáció jól sikerült és a polgármester néhány hét múlva ismét vissza fogja nyerni egészségét. — Huray Ferenc városi főszámvevő állapotában lényeges javulás állott be. Orvosa szerint rövidé-