Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-23 / 7.szám

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = ElőfizeLési árak : , Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre . . .6 kör. Egyes szám ára 14 fillér. Nyílttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : D

R- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dí. Prokopp Ggnla és Bpenner Fepeno. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. •: Az altruizmus. Ha a szociális élet összetartozandóságát vizsgáljuk, észrevesszük, hogy azok a kapcsok, melyek az egyéneket a nagy társadalmi szervezettel összefűzik, összekötik, számosak és lényegükben véve különbözők. De meggyőződünk egyúttal arról is, hogy e külömböző kapcsok végeredményükben s kizárólag csak egy közös cél felé; a társadalmasítás felé törekednek. Azonban ez alkalommal nem célunk a társas kapcsok mindegyikével külön-külön foglalkoznunk, jelenleg pusztán az altruizmusról, mint a társadalmi kapcsok legfontosabbikáról kívánunk egyet-mást közreadni. Szándékosan és nyomatékosan hangoztatjuk, hogy az igazi altruizmus a társas kapcsok e legfontossabbika, mert e köré a kapocs köré a többi kapocs is csoportosul s ilyetén mintegy táplálkozik belőle. Mindezért joggal állithatjuk, hogy azok a társadalmak, melyekben az igazi altruizmus bizonyos okoknál fogva meglazult, elhalványult, ott az összetartozandóság érzete is előbb-utóbb meginog, mi az illető társadalom fennmaradása és helyes haladása szempontjából veszé'yes kimenetelű. Sőt számos históriai adat bizonyitjh, hogy jobbára csak azok a társadalmak tűntek el A szerelem. Irta: Fonyó Berta. A kis társaság, amely három fiatal lány és két ifjú úrból állt, már minden társadalmi, irodalmi, politikái, főleg azonban szerelmi kérdést letárgyalt. Az ifjak a mély meggyőződés hangján és azzal a bizonyos felületességgel, amellyel ahusz és huszonkét év körüli ifjak folytatnak eszmecserét fiatal leánykákkal. Az édes, meleg családi tűzhely ?. Hülyeség ! Maradiság ! Kinek kell az móst, mikor ott talál meleg tűzhelyet az ember, ahová tér és akkor édes az, ha van elég anyagi erő. Nősülni? Minek az? Azt az intézményt ősapáink is csak kényelmi szempontból honosították meg, mert akkor még nem találhattak úton-utfélen vendéglőket, ahol kap az ember legalább is olyan.jó ételeket, mint a milyeneket a feleség főz. Egyik felül akarta kiabálni a másikat, hogy imponáljon a három csinos fiatal leánynak. Talán a modern technika vívmányai is Jsszehasonlitásba kerültek volna — persze 3p olyan minden alaposságot nélkülöző ludassal — ősapáink kezdetleges eszközeika föld színéről, amelyekben az igazi altruizmus vagy teljesen hiányzott, vagy pedig a meglevő eltompult, illetve elenyészett. Tény egyúttal az is, hogy az ész, az erő egymagában véve nem elégséges ahhoz, hogy az egyént a társadalom bizonyos körébe helyesen beillessze, ehhez nemcsak a jelzettek, hanem azonkívül a szív nemes megnyilatkozása is szükséges. Már pedig a szív nemes megnyilatkozásának mintegy koronáját, gyöngyét csakis az altruizmus képezheti. Sajnos azonban, hogy ezek az érzelmek nem folynak oly mederben, mint amilyen mederben kellene folyniok. A szociológus előtt ugy tűnik fel, mintha az altruisztikus érzelmek, melyek a letűnt században oly szép irányban indultak, melyek többek között a rabszolgaság, jobbágyság stb. eltörlését eszközölték, továbbá, melyek számos jótékony intézménynek voltak a kezdeményezői, tünőfélben volnának. Erre enged következni a modern kor erkölcsi jellege is. Mindenünnen hallatszik a panasz, hogy az igazi erkölcs szemlátomást lazul, halványul s helyét az erkölcstelenség és az álerkölcs foglalja el. Nyitját ennek egyes-egyedül az igazi altruizmus elhalványulásában, tünésébeh kell keresnünk. Látjuk, észleljük, hogy az áltakel szemben, ami most egyike a legaktuálisabb témának, ha — szerencsére — ép e pillanatban be nem lép a házikisasszonynak, Meláninak unokabátyja, akinek belépése pirosra festette a kislány arcát. . — ;Ugyan kérem — szólt üdvözlés után a fiatalember — mi,az. a fontos államügy, amit: olyan hangos szóval tárgyaltak? Kétszer kopogtam az ajtón és nem hallották? Mind egyszerre rohanták meg válaszaikkal és kérdéseikkel Müllert, aki nagy hírnévnek örvendett, mint tanár és mint iró. Látszott, hogy a két kiskorú úrnak végtelenül imponált olyannyira, hogy most már redukálták hangjukat. — Azt is állították a fiuk — mondta panaszkodó hangon Meláni — hogy nincs igazi szerelem! A szerelem csak megszokás vagy antoszuggeszció! Ugy-e nem igaz, Józsi? A fiatalember szeme tele volt meleg szeretettel, mikor tekintetével a lányka arcát végigsimogatta, mintegy biztosítván őt arról, hogy igenis van szerelem, még pedig a közelében. — Légy nyugodt kedvesem — felelt meleg hangon — ezek az urak nem úgy éreznek, ahogy beszélnek, ők is hus és Vérből való lények, csak a divatnak hódolnak eme kijelentésükkel; meg aztán még sokkal fiatalabbak ahhoz, hogy egy lános népművelés, nevelés nagyobbrészt csak az észre irányul, míg ellenben a sziv műveletlen, kietlen, tásult marad. Ebből a műveletből eredőleg a tudomány valósággal rohamléptekkel halad előre, ujabb és ujabb eszmék, felfedezések stb. váltják íöl egymást; de kétségtelen, hogy igazi szociális hasznuk .csak akkor lesz, ha a technika vívmánya, az ember életbölcselete stb. a társas erkölcs nemesitőjével, fenntartójával: az altruizmussal párosul. Ezek kapcsán az is tény, hogy azok a hibák, melyek a társas erkölcsben fedezhetők fel, kizárólag csak az igazi altruizmusnak a társadalom erkölcsi kódexébe való belehelyezésével orvosolhatók gyökeresen. Ezért hiábavaló és meddő minden más irányú vagy más minőségű törekvés, illetve eljárás. Mert az az erkölcs, melynek szálai az altruizmus talajából táplálkoznak, megingathatatlan jelleggel bír. Tudjuk a múltból, hogy azok a harcok, vérengzések, viszálykodások stb., melyek az emberiség között dúltak, jobbára csak az altruizmus hiányából eredtek. Napjainkban mindezek az igazi altruizmus terjedésével jobban jobban háttérbe szorulnak s lesznek idők, amikor a spontán emberszeretet a fentiekhez hasonló, vagy velők azoilyen érzésnek mélységes szent voltát megérthessék, ami a világ teremtésétől él és élni fog az emberek szivében, amig csak egy emberpár él e földön. Elek úr a fontoskodóbb, az akadékosabb még egy utolsó erőfeszítéssel megkisérlette az ellentmondást, de midőn belátta, hogy ő csak állítani tud, de megokolni nem, e kijelentéssel hátrált: Isten tudja, én nem hiszek benne! Józsi félig pártfogó, félig sajnálkozó mosollyal felelt a fiatalembernek. — Én nagyon sok példával bizonyíthatnám maguknak fiatal barátaim — folytatta — hogy a szerelem mindig él. Igazán nincs azonban szándékomban, hogy önöket e meggyőződésükben megingassam. Állitásom bizonyítására elmondok egy esetet, amely fényesen tanúsítja, hogy a szerelem véletlenül, néha egy pillanat alatt ott terem, vagy pedig mélyen elrejtve él valamely szívben hosszú éveken át. Itt van például a mi hires Gáldy Gyula művészünk és kedves barátom esete, ami annyira megható, hogy — aki ismeri e történetet — ha meglátja őt feleségével meghitt beszélgetésben egymáshoz simulva sétálni az utcán, önkénytelenül nem mindennapi tisztelettel köszönti őket. — Van Gáldynak egy unokanővére, Szőkéné, akinek jó állású bankhivatalnok a férje, s mivel gyermekük nincs, Szőke nos jellegű eljárásokat, cselekedem tekét barbarizmus névvel fogják megbélyegezni. A művelt államokban a békés, nyugodt fejlődés ma már többé-kevésbé meghasonlott. Ámde vannak meg államok, társadalmak e föld kerekségén, amelyek nem értenek, helyesebben nem éreznek egyet a művelt államok békés fejlődésével. De ha a müveit államok altruizmusa teljesen megerősödik, állandósul, akkor nincs erő, amely az ily szálakkal összekötött államokat leigázná, avagy letiporná. Az igazi altruizmusnak a szóbanforgottakon kívül még egyéb fontos jellege is van. Nevezetesen az igazi altruizmus az a jótékony tényező, melyből az emberiség jogainak tisztelete, munkájának megbecsülése, kölcsönös segítsége, nyomorának enyhítése, egyszóval az .összjólét emelése sugárzik. Vannak azonban egyének, akik ellenzik a tiszta alapon nyugvó altruizmus megnyilatkozását. Igazuk lenne akkor, ha az ilyfajta altruisztikus megnyilatkozások bizonyos szélsőségekkel, túlzásokkal stb. párosulnának. Mi sem helyeselhetnők az oly altruizmust, mely tisztán és kizárólagosan csak a közérdeket szolgálná, az önérdeket pedig teljesem mellőzné. Az ily altruizmus egyenesen az egyén legszentebb jogait, érdekeit csorbítaná, mit magához vette egyetlen húgát, mióta szüleit elvesztette. Náluk voltam többször Gyulával teán s igy volt alkalmam Helént megismerni. Amilyen temperamentumos, kedves volt sógornője, olyan hangtalan, kedvtelen s szótlan volt a lány. Sőt alig lehetett néha becsalogatni a társaságba, Olyan magábavonult, szomorú kislány volt, aki iránt az ember szánalmat érez, mert lerítt az arcáról lelke gyászos szomorúsága. A tekintete még folyton panaszkodott s ha kapacitálta bátyja és sógornője, hogy maradjon velük társaságunkban, szeme könyörögni látszott s mintha ezt mondták volna: legyetek könyörületesek hozzám és hagyjatok szobámban egyedül, terhemre van a társaság, lelkemre csak az egyedüllét, a csönd van gyógyító hatással. Gáldy Gyula gyakran mondta: ugyan hagyjátok Helént, ne erőltessétek, ő tudja legjobban, hogy meddig kellemes neki a mi társaságunk. Ilyenkor fülig pirult a lány különben halavány arca és félig szemrehányó, félig zavart tekintetet vetett Gyulára. Elment szobájába, távol a zongorahangok és vig beszélgetés zajától. Midőn teljesen egyedül tudta magát, beletemette halvány arcát vánkosai közé és sirt mindaddig, míg a jótékony álom meg nem könyörült rajta és elvitte egy mesevilágba, ahol nincs gyász, nincs szomorú