Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-12 / 38.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre . Fél évre . , Vasárnaptól—csütörtökig. Tanulságok. Esztergom városa nagy kivánc-isággal tekintett a mult vasárnapi programmbeszéd elé. Mindenki várt valami nagyot, valami rendkivülit és mindenki tudatában volt annak, hogy úgy a programm, de különösen Kossuth Ferenc szereplése a választás eredményére tájékoztatást fog nyújtani. Hát sem nagy, sem pedig rendkívüli dolog nem következett be. Kossuth hallhatatlan emlékű apjával dicsekedett, személyeskedett és Ízetlen viccekkel próbált hangulatot teremteni. Kísérete egyenesen kihívó és sértő módon aposztrofált egy esztergomi derék és puritán polgárt. Ennek a minden kritikán aluli eljárásnak azután meg is volt az eredménye. Esztergom választóközönségének tekintélyes része tette függővé követendő pártállását a programmbeszédtől és ez a józan és döntő számú elem még jobban kiábrándult és még inkább tudatára ébredt annak, hogy Esztergom ezen a választáson fog dönteni a lét és nem lét kérdése felett. Belátta minden józan ember azt, hogy az a 48-as párt, amely akkor sem tudott és akart tenni bármit is a város érdekében, midőn kormányon volt, annál kevésbbé tehet most, amidőn nincsen birtokában a hatalom eszközeinek. Biztató jelként állapítjuk meg, hogy Esztergom derék és értelmes földmivelő népe, jóformán teljesen távoltartotta magát a vasárnapi programmbeszédtől és most már teljes meggyőződéssel hisszük, hogy az a földmives nép, amelynek az érdekeiről egyetlen szót sem ejtett sem a jelölt, sem pedig a vezér, tántoríthatatlanul ki fog tartani Kálmán Gusztáv államtitkár zászlaja mellett. A Megszólalt a főispán. Sokáig vártuk, hogy Meszlény Pál főispán hatalma súlyával beleavatkozzék a jelenlegi áldatlan választási küzdelembe. Ez a beavatkozás megtörtént. A főispán a munkapárt kedd esti értekezleten éles szóval ítélte el Kossuth Ferencnek vasárnapi okvetetlenkedéseit és azt egyenesen vásári komédiának nevezte és meggyőző erővel fejtette ki, hogy az, aki a mai körülmények között függetlenséginek nevezi magát — hazudik. Az a függetlenségi eszme, amelyet Irányi Dánieltől és társaitól tanultunk megismerni, ma már — sajnos — kihalt és nem látunk mást a függetlenség táborában, mint egyéni érdekeknek eszközökben nem válogató harcát a hatalom birtokáért. Ezt a király embere, a főispán mondotta. De mondott mást is. Teljes és fényes elégtételt szolgáltatott az ártatlanul kipellengérezett Dóczy Ferenc ipartestületi elnöknek és a munkapártiak tapsai között kijelentette, hogy annak a Glatz volt biztosító vigécnek vasárnapi szereplése ocsmány és'piszok eljárás volt. A főispán egyenes és nyílt szavát jól esett hallanunk. Jól esett hallanunk azt, hogy a király embere, a kormány képviselője nem türi azt, hogy idegenből idevetődött letört nagyságok egy köztiszteletben álló, polgári erényekkel bővelkedő férfiút nevetség tárgyává tegyenek. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. A csók. A biró: Adja elő panaszát, kisasszony! A panaszos: _(_Nem nagyon fiatal, de nem is nagyon szép.) A mult hó elsején unokanővérem kézfogóján voltam. Ott ismerkedtem meg Gorogár Titusz úrral. Fényképésznek mondta magát, pedig ő háziszolga, aztán a papa előtt ugy nyilatkozott, hogy nőtlen ember, pedig három gyermeke van ... A biró: Hiszen azért még lehet, hogy nőtlen. A panaszos: (Szemérmes mosolygással) Ugyan, már hogy volna az lehetséges? A biró: Csak maradjunk a tárgynál. A panaszos. Mivel, hogy szép szoprán, hangom van, a vendégek felkértek, hogy énekeliek valamit. Énekeltem is egy áriát a „Boccaccio"ból. Megtapsoltak, Gorogár úr hozzám jött, meghatottan kezet szorított velem, majd hirtelen magához ölelt és megcsókolt. Ez az oka annak, hogy becsületsértés miatt bepanaszoltam. A biró: (a vádlotthoz) Nos mit szól a kisasszony előadásához ? A vádlott (meglehetősen kövér és meglehetősen kopasz): Először is kijelentem, hogy a kérdéses időben egy kis spicem volt; már pedig mikor én nekem spicem van, akkor egészen kivetkőzöm a természetemből. Olyan szilaj, jókedvű ; vagyok, hogy a feleségem is alig ismer rám. Másodszor megjegyzem, hogy én a kéidéses időben akkora pofont kaptam a kedves kisasszonytól, hogy a szemeim szikráztak bele. Es ez a csattanó felelet kevéssé esett jól, mint a kisaszszonynak az én csókom, tehát kvittek volnánk. Harmadszor: ki hallotta már azt, hogy valaki becsületsértést találjon egy csókban ? Föltéve, 'hogy a csók becsületsértő is lehet, én most viszonvádat emelhetnék a mélyen tisztelt kisasszony ellen, ha esetleg visszacsókolt volna. Tekintetes biró ur! Vagy vágyott a kisasszony az én csókomra, vagy nem. Ha igen, ugy örüljön, hogy megkapta azt, s ha nem ugy inkább én panaszkodhatom. Miért panaszkodik hát a kisasszony, akinek még az az elégtéle is megvan, hogy arcul ütött? A biró: Figyelmeztetem, hogy a bűntetőtörvénykönyv 261. szakasza szerint becsületsértésért büntetendő, „aki mással szemben meggyalázó cselekményt követ el." A vádlott: Különös ! Hát hol van az megírva, hogy a csók meggyalázó cselekmény ? Megengedem, hogy az a férfi, ki egy idegen nőt megcsókol, véthet az illem és tisztesség ellen, de nem vét a törvény ellen. Megérdemli, hogy arcul üssék, amint hogy én is megérdemeltem a pofont, de a bíróság által nem büntethető. Kérem alázatosan bíró úr,; a csók nem egyéb, mint hízelgés. Aki csókol, elismeri, hogy tetszik neki az, akit megcsókolt. A hízelgés fogalma pedig már magában véve is kizárja a becsületsértést. Különben kijelentem, ha a biró úr elitéi, soha többé nem csókolódzom . . . Kérem a felmentésemet! A biró: Ő Felsége a király nevében ! Gorogár Titusz háziszolga vétkes a btkv. 261. szakaszába ütköző becsületsértés vétségében s e miatt a 92 ik szakasz alkalmazásával 5 frt. pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Gorogár Titusz beismeri, hogy Tamm Ceciliát többek jelenlétében megcsókolta. Ama kérdés eldöntésénél, vájjon tekintessék-e a csók meggyalázó cselekménynek vagy sem, a panaszra jogosító t nő személyiségére és erkölcsi érzületére kell tekintettel lennünk. Tamm Cecília, mint tisztességes leány önmagára nézve méltán megalázónak tarthatja, ha egy teljesen idegen férfiú által többek jelenlétében megcsókoltatik, s a biróság nem helyezkedhetik arra az álláspontra hogy a vádlott cselekményével csakis az illem és a tisztesség követelményeit sértette meg. A btkv. 261. szakasza értelmében becsületsértés miatt büntetendő, aki más ellen meggyalázó kifejezést használ vagy meggyalázó cselekményt követ el. Minthogy pedig e kritériumok egyike, a meggyalázó cselekmény jelen esetben fenforog, a vádlott büntetendő volt. A 92. szakasz alkalmazását a vádlott beismerése és az a körülmény teszi megokolttá, hogy Gorogár Titusz a vádbeli cselekmény elkövetése idejében egy kissé ittas volt. •