Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-16 / 5.szám

Az öreg fák nézték a völgyet. Nézték az alkonyatot. Mert ime már leereszke dett a nap a hegyek mögé. Ó igen, a hegyek! Puhák voltak a hegyek, bársonyosak. Rózsaszín fátyolba burkolva. A hátukon rejtelmes erdők, ahol kis őzek jártak a viz mellé s beledugták a rózsaszín orrukat a viz hideg tükrébe. Az Öreg fák nézték a völgyet, ahol szelid árnyak kezdtek nőni s betakartak, puhára formáltak mindent, a bokrokat, a falombokat, a zöld pázsitot, a szerte szórt köveket. Az öreg fák nézték a völgyet hangtalanul, egy levelük se rebbent, águk se mozdult, csak hallgattak. A bokrok apró fehér virágai remegtek a levelek között. A páfrányok szelíden simultak a tölgyek aljához, öreg butafejű, gombák nesztelenül lapulva bújtak össze a földön. Hallgattak, mind hallgattak. Hallgattak a nyírek, a karcsú derekú nyir kisasszonyok, mint a szerelmesét leső leány. És a kis felhők, aranyszélű felhők, rríegálltak az égen, mosolyogtak és hallgattak. A nap mégegyszer visszapislantott a hegy mögül, egy marék aranyport szórt a völgybe, aztán megbújt a lapos hátú hegy mögé. Ott hallgatott. A boldogságtól, gyönyörtől remegve figyelt minden a völgyben. Egy kis őz kibujt az erdő szélére s hallgatott. Egy haragos holló egy tölgyfa száraz ágán gubbasztott és hallgatott. A tücskök elhalkitották a csiripelésüket a fűben, a mókusok tágranyitották a szemöket s felborzolták a farkukat. Sok-sok kis bogár arany, bordószínű lepkék lepihentek a cicfark ingó szárán s ugy hallgattak. Mind hallgattak. Érzelmesen, vég telén csöndben, mint a leány a csók előtt. — Szép volt-e a dalom ? — kérdezte a fülemile, rmikor befejezte az énekét s rendezgette a kis szürke szárnyait s csitítgatta az érzéstől fölhevült szivecskéjét. És a felhők csókot küldtek a fülemilének. Tiszta harmatcsepp hullott a szárnyára. A nyírek lágyan suttogtak és bólogattak, szemérmesen integettek felé. Az öreg tölgyek komolyan zúgtak. A virágok gyönyörittasan hajladoztak. Az egész völgy mámorban úszott. A fülemile mégsem volt boldog. — A kőszikla nem szól semmit — panaszkodott keservesen. És csakugyan. A kőszikla meg sem mozdult. — Mily boldogtalan vagyok — sóhajtott a fülemüle s lerázta szárnyairól az ezüst harmatcseppeket, nem látta, hogy hajladoznak előtte a virágok, nem látta, hogy körültáncolják a lepkék, nem hallotta, ahogy összesúgnak a virágos bokrok s nem látta, amint a vén tölgyek mélyen meghajtják a fejüket. — Megakarom hódítani a kősziklát! — kiáltotta keservesen s újra trillázni kezdett. A völgyet újra örömmámorba ringatta s énekelt tovább, ahogy még sohasem. Nagy árnyak ereszkedtek a völgyre. A fák összebújtak, elszenderedtek, a virágok mámorosan csukták be kelyhüket, a csillagok kinyitották kékes fénnyel ragyogó szemüket s a fülemile csak énekelt, ritkán szakította meg dalát a fáradságtól pihegve. Már a. hold is felbujt s szelid kiváncsis4ggal nézett szétm völgyben. Mosolyogva hallgatta a fülemilét. És jöttek a fehér éji lepkék. Könnyű szárnyuk, mint a&hópihe libegett a sugaras levegőben. Pici János-bogárkák surrantak ide-oda vakitó fénnyel, mintha a A fülemile nem birta tovább. Még egy édes fájdalmas trilla s megrepedt a szive. Utolsó sóhajtása is ez volt: — Nem tudok énekelni. Nem bírtam meghódítani a kősziklát! A kőszikla meg sem remegett. Állt mereven, hidegen, fenyegető ridegség, rettenetes közönnyel emelte ki a holdfénnyel elöntött kopasz fejét a szelid álomban reszkető völgy felett. A sas. A hegyek közül egyszer az erdész egy fiók-sast hozott le. Csupa pehely volt még a teste, idomtalan az alakja. Keservesen vijjogott, ahogy a ketrecbe benyomták, de nem sokat törődtek vele. Szelid, engedelmes madarat akartak nevelni belőle; milyen szép is lesz, ha az erdész kis fia majd kék selyem pántlikán vezeti a szelídített sast, akár valami kis zöld libát ! A kutya eleinte beugatott a sasra a ketrecbe, a macska felborzolta a szőrét, amint meglátta, de a sas sohasem hederített reájuk, végül megszokták s ők sem törődtek vele. A sas ketrece ott állt az erdészlak udvarán. Az udvart fenyők kerítették be, a fenyők mögött sörét, vad sziklák meredeztek, a sziklák fölött pedig havas hegy orma szökött bele a tiszta kék égbe. Egy sánta kis ember adogatta be az eleséget a sasnak. Az ember haragudott a madárra. Már felnőtt, megerősödött a sok eleségen, amit a ketrecbe dugdosott, de soha egy hálás pillantást nem vetett még reá. A kutya lábra állt a falatért s a farkát is mozgatta, a macska muzsikál és dörgölődzött az ételért, még a tyúk is hálásan kotyogott, ha a szemet elébe szórták, — a fogoly sas azonban még csak nem is hederített senkire. Hideg, acélos, mély tekintete mindig a felhők között járt. — Utálatos madár, — dörmögte az ember egy reggel, amint a húscafatokat a sas ketrecébe lökte. De még jobban haragudott, amint észrevette, hogy a madár hozzá sem nyúl az ételéhez. No mi ez ? — kérdezte mogorván az ember. A fogoly sas nem vette észre az elibe dobott koncot. A havas fölött egy parányi fekete pont jelent meg, ember alig láthatta, de a sas észrevette. Odanőtt, odatapadt a tekintete hozzá. A folt lassan nőtt, nagyobbodott, úszott egyenesen a tiszta ég közepébe, a fenyők fölött hirtelen leereszkedett s néhányat keringett a sugaras levegőben, majd újra felvágódott s lassan visszaszarnyalt a hegyek fölé, mig újra csak pici fekete pont lebegett a havas ormok fölött. A fogoly sas nyugtalan lett s a szárnyával verdeste a ketrec falát, a szeme villogott s eles, vad hangon kiáltozott. — Repülni akarsz ? Nyomorult! — kiállton rá az ember. — Hiszen a házfedeléig sem bír a szárnyad. Jó. Hát repülj, ha tudsz. Ezzel kinyitotta a ketrec ajtaját. A sas lassan, bátortalanul kilépkedett a ketrecből, tétován körülnézett. Az ember nevette : — No repülj ! Repülj ! Ott fenn ragyog a nap ! Oda repülj. A sas egyszer rebbent, egyet-kettőt keringett a levegőben s a ház ereszén leült. Pihegett, a szeme a távolban szárnyaló parányi pontot kereste, meglengette szárnyait, nekilendült s hirtelen a fenyők fölé került. Széles, merész ivet kanyarított az erdő fölött, majd villámgyorsan fölvágódott a magasba, egyszerre irányt vett s nyílegyenesen, biztosan repült a havasok felé. Az» ember szájtátva nézte. A kutya csaholva futotta körül az udvart, a macska fölborzolta a szőrét, a tyúk felénken kotyogott. rr Vájjon, hogy tanult meg repülni ? Di^*n^|^^^z

K

£a^^^^^^^^^^|jáJ^^ta^., "A sas után akart nézni s kereste a sugaras égen, de hirtelen elkapta a fejét s nagyot prüsszentett; — a sas a. napfénynek repült. ... ügynök kerestetik hentes árúk eladására Theil József szalámi és hentes árú gyárosnál Medgyes (Erdély) orvosoktól és magánosoktól eredő közjegyzőileg hitelesített okirat bizonyítja, hogy a KAISER-féle mell-karamellák a három fenyővel kohoges rekedtség, elnyálkásodás, katarus, görcsös- és szamár-köhögés ellen legjobban használnak. Csomagja 20 és 40 111., dobozban 60 fii. Kapható: ROCHLITZ ARTHUR hercegprimási udv. és vármegyei gyógyszerésznél a ,Sas"-hoz SIMON DÉNES „Magyar Király" drogériában Esztergom ROGRÜN EDE gyógyszerésznél Párkányban. Thierry A. DAI 7C A1WA Törvényesen gyógyszerész DAIIA0AIIU = védve. = Csakis az apáca VédŐjegyŰ az igazi. A léleg zőszervek minden megbetegedése, köhögés, vérköpés, rekedtség, hörghurut tüdőbaj, gyomorgörcs és más gyomo'-bajok, minden belső gyulladás ellen, továbbá étvágytalanság, rosz emésztés, székrekedés stb. ellen biztosan hat. Külsőleg, szájbetegségek, fogfajá-;, égett sebek, kiütés, nyilalas és különösen influenza ellen stb. használ. 12 kicsiny, vagy 6 duplaüveg, va

gy e

gy na

gy családi utí üveg öt korona THIERRY A. gyógyszerész ^ CENTIFOLIA-KENŐCSE meglepő, csalhatatlan es utolérhetetlen gyógyhatású még a régi, sőt iákos sebeknél, sérüléseknél, daganatoknál, gyulladásoknál, kiütéseknél; eltávolít minden idegen anyagot, genyedést, sokszor fölöslegessé teszi a fájdalmas operációt. 2 tégely 3 korona 60 fillér, Cim: Schutzengel-Apotheke des A. Thierry in Pregrada bei Rohitscn. Hentes árúk. Kilója korona Kilója korona I. magyar szalámi január havi 3.30 Valódi sütni való debreceni kalbász 2.00 Szalámi, valódi krakaui sonka Sonka, fiatal, csonttal . . . 2.00 húsból 2.00 Sonka, fiatal, csont nélkül . 2.10 Nyári szalámi . ..... 1.60 Fehér, vastag, táblás szalonna 1.80 Párisi kalbász 1.40 Füstölt, ., „ „ 2.00 Lengyel kalbász ..... 1.40 Debreceni füstölt és paprikás Valódi páros debreceni kalbász 2.00 szelet szalonna .... 1.80 Theil József szalámi és hentesáru gyárosnál MEDGYES (Erdély Árjegyzék kívánatra ingyen.