Esztergom és Vidéke, 1910

1910-04-28 / 34.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: .. 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 íi 11. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyüttér sora 60 fillér. Egész évre Fél évre . Vasárnaptól—csütörtökig. A helyzet mérlege. A városi ellenzék a héten két röpiratot is bocsájtott világgá. Az egyikben ráfogta Kálmán Gusztávra, hogy nem hive az általános választói jognak, a másikban pedig a kereskedelemügyi miniszternek szaladt neki azzal, hogy kisütötte róla, hogy ő a parasztot butának tartja. Azóta persze országszerte hirdették a munkapárt jelöltjei s igy Kálmán Gusztáv is, hogy igenis barátja a választói jog kiterjesztésének egészen addig a legvégső határig, ameddig az nemzeti államiságunkat nem veszélyezteti s igy azt hisszük, hogy sokkal tovább ment, mint a tisztelt városi ellenzék, amelynek programmjából éppen a választói jog kiterjesztése hiányzik, amiből az ellenzéki jelölt esetleg elmondandó programmbeszédéből mindenki meg fog győződhetni. Az a kormány, amelyik a nemzeti államiság] veszélyeztetése nélkül óhajtja kiterjeszteni a választói jogot, éppen a magyar földmivest, a „nemzetet" fogja elsősorban alkotmányos jogokkal felruházni, mert csak ez esetben nem szenved sérelmet nemzeti létünk s igy önkényt következik, hogy a városi ellenzék röpiratgyártói azok, akik a magyar parasztot butának nézik, még pedig oly butának, akiről feltételezik, hogy az „Igaz Szó" cimű keresztényszocialista újság maszlagjainak fel fog ülni. Megnyugtathatjuk a tisztelt városi ellenzéket, az esztergomi földműves nagyon is okos és keresztül lát az ő kisded játékaikon. Egyébként pedig ez az ellenzéki hiú erőlködés a legbiztosabb mérlege a helyzetnek. Akinek a saját álláspontját ilyen kézen fekvő hazugságokkal kell támogatnia, — annak nagyon rosszul állhat a szénája. A Még egy valótlanság. A városi ellenzék szócsöve a mai napon azt kürtöli Kálmán Gusztáv zsolnai programmbeszédéről," hogy abban a zsolnaiak helyi érdekeit jobban kidomborította, mint az esztergomiakét az itteni programúiban. A „ravasz" kis kortesfogás a legképtelenebb valótlanság és a legnagyobb fokú tájékozatlanság együttesen. Birtokunkban van a zsolnai programm eredeti kézirata, melyet bárkinek szívesen rendelkezésére bocsájtunk. Ebben a programmbeszédben Kálmán Gusztáv következőleg nyilatkozik a zsolnai helyi érdekekről : „Az önök városa minden irányban, de különösen az ipar téren az előző kormányok támogatásával oly eredményeket ért el, melyek egyenesen meglepők. Hiszen par excellence gyárváros, mely nemcsak hazai iparunknak szerez dicsőséget, hanem azáltal, hogy több ezer munkásnak ad kenyeret, szociális szempontból is nagyfontosságú missiót ieljesit. Önöknek mindenük van s igy én reám legfeljebb ama kedves, kötelesség hárul, hogy a már elökészitett és a közutak rendezésére, valamint egy vámraktár létesítésére és a vasutak teljesitöképességének fokozására vonatkozó tervezeteket teljes erőmből a megvalósulás felé siettessem. Meg fogom ezt tenni akkor is, ha netalán ezen kerületet magasabb pártpolitikai szempontokból nem én leszek szerencsés képviselhetni." Ezeket mondotta Kálmán Gusztáv Zsolnán. Azt hisszük, ehhez nem kell kommentár. Tisztán a városi ellenzéken múlik, „ESZTERGOM és tfIDÉKE" TÁRCÁJA. A legnagyobb sötétség. — Irta: Rábel Lászlóné. — Mimi, 5 éves. Laci, 4 éves. Pisti, 3 éves. Kényelemmel berendezett gyermekszoba. A rózsaszínű éjjeli lámpa lobogó fénye mystikusan világítja meg a három fehér ágyacskát. Rezgő fénye úgy ugrál egyik tárgyról a másikra, mintha vidám kis koboldok táncolnának a levegőben. Három kis fecskefiók van a puha fészekben, három gyönyörű gyermek. Egy leány és két fiúcska. A leány már tapasztalt, okos kis nő, hiszen már 5 éves. Türelemmel felelget a kis ostobácskák kérdéseire. A gyermekek nem tudnak elaludni, felizgatta őket a mai napon lefolyt szomorú aktus. Laci: Én félek. Mimi: Miért félsz? Laci: Olyan sötét van. Mimi: Nincs is sötét, hiszen ég a lámpa. Laci: Azért mégis félek. Pisti: Én isz fejet. És ezzel már le is szállt ágyáról és kövér, rózsaszínű lábacskáit gyorsan szedegetve a süppedő szőnyegen, oda szaladt Mimikéhez s mint kis hízelgő macska bujt kis nénjéhez. Laci (büszkén): Én nem megyek Mimihez, de azért ... de azért . . . mégis félek. Mimi: Bizonyosan nem imádkoztál. Én már imádkoztam. Laci: Én nem tudok anyuska nélkül imádkozni. Mimi: Csak próbáld meg. Laci: De hogyan ? Mimi: Térdelj fel és tedd össze a kezedet. Laci nyüzsgölődik kissé ágyában, aztán feltérdel, össze teszi kövér kezecskéit és a lámpa rózsaszínű fényében olyan, mint egy térdeplő, szép kis angyal. Mimi (komolyan) Hát most kezd el. Laci (kedves, éneklő hangon): Édes Jézuskám, szeress bennünket, szeresd anyuskát, szeresd apuskát, mert mi is szeretünk tégedet. És vigyázz ránk. Ámen. Mimi: No látod, hogy tudtad. Laci (elgondolkodva): De hát miért nem jön be anyuska, máskor mindig itt volt, mikor imádkoztunk. Mimi (meggyőződéssel): Mert anyuska felment az égbe. Laci: Hogyan ment fel? Mimi: Az angyalok vitték fel. Laci (kételkedve): Honnan tudod? v Mimi: Apuska mondta, ő tudja. Laci: Hogyan tudja? Mimi: Mert apuska mindent tud. Laci: De a dada meg azt mondta, hogy letették a földbe. Mimi: Ne beszélj bolondokat. Pisti: Bojondotat. Laci: Azt a sok szép virágot is mind letették a földbe. Mimi: Hisz ott sem voltál. Laci: De te se. Mimi: Csak apuska látta, mikor felvitték az angyalok. Pisti: Fejvittét az andalot. Laci (tűnődve): Miért sirt apuska? a dada is sirt. Mimi (elgondolkodva): Mindenki sirt. Laci: A nénik is sirtak, meg a bácsik is. Pisti: Med a bácit isz. Laci: Miért sirt apuska ? Hiszen ha én sirok azt mondja, nem szabad sirni. Mimi (kicsinylően): Az más! Laci (türelmetlenkedve): Én anyuskáj akarom ! Pisti: Én isz atajom ! Mimi (fontoskodva): Azt mondta apuska, ha jók leszünk, anyuska visszajön hozzánk.