Esztergom és Vidéke, 1910

1910-04-28 / 34.szám

hogy Esztergom is mihamarább ama kedvező helyzetbe kerüljön, hogy egy képviselőjelölt úgy nyilatkoznék, mint az álamtitkár Zsolnán: „Esztergomnak mindene van, nem szorul semmire!" Mi tehát a fenti híresztelésből ismét azt a konzekvenciát vonjuk le, hogy nagy baj lehet a városi ellenzék táborában, amelyet ilyen hiu erőlködésekkel iparkodnak összetartani. A zsolnaiak Kálmán Gusztávról. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, hogy a zsolnaiak hogy vélekednek képviselőjelöltünkről. A „Zsolna és Vidéke" legutóbbi számában a következőket irja. Tisztelettel üdvözöljük, mint az uj, nagy és nehéz feladatok teljesítésére vállalkozó kormány tagját, őszinte szívből és hazafias lelkesedéssel köszöntjük mint azon kiváló férfiút, akiben e város és választókerület nemzeti munkapártjának bizalma összpontosult. Trenesén vármegye és ebben főleg a zsolna-rajeczi kerület választóinak zöme azon elsők között volt, akik félelem és habozás nélkül — nyíltan és őszintén csatlakoztak az uj kormányhoz és a támogatására alakult nemzeti munkapárthoz. Vármegyénket és ezt a kerületet elhatározásában hagyományos, válságos időkben kipróbált hazaszeretete és azon szilárd ígéretek és jelszavak által meg nem téveszthető meggyőződése vezérelte, hogy imádott hazánk és rajongásig szeretett határszéli vármegyénk jólétét és boldogulását egyedül a törvényhozás összes tényezőinek zavartalan egyetértésével, kulturális és közgazdasági téren kifejtendő, komoly és kitartó nemzeti munka biztosithatja és mozdíthatja eredményesen elő. A zsolna-raj eczi választókerület nemzeti munkapártjának zászlaja alá sorakozott szavazó polgárok, áthatva ennek a Laci: (örömmel) Visszajön ? Mimi: De csak ha jók leszünk. Laci: Én jó vagyok, már imádkoztam is. Pisti: Én isz jó vadot. Mimi: Akkor hát csak várjunk. Laci: Meddig várjunk ? Mimi: (lemondóan, amiért ezt ő sem tudja biztosan) Nem tudom, Laci: Én megcsókolom apuskát, hogy ne sirjon. Pisti: Én isz. Laci: Meg anyuskát is, ha most visszajön. Mimi (bölcselkedve): Anyuskát nem tudod, mert messze van az ég. Laci: Milyen messze ? Mimi (szomorúan mert ez már megint fogas kérdés): Az nem tudom. Laci: Olyan messze, mint a kert ? Mimi: Messzebb. Laci: Hát igazán nem tették a földbe ? Mimi (okoskodva); Nem mert ott sötét van. Laci: Hát az égben világos van. Mimi; Ott világos van, mert ott van az Istenke. Laci: Az Istenke is fél a sötétben ? Mimi: Nem fél, mert már ott van anyuska is. Laci: Anyuska szereti az Istenkét? Mimi (emlékezetében kutatva): Mindig mondta, hogy szereti, mert az Istenke is szeret minket. meggyőződésnek helyességétől és eltökélve az ebből fakadó elvnek győzelméért vívandó alkotmányos küzdelemre, bátor biztatással adják jelöltjük kezébe a szeplőtlen zászlót — azzal a kívánsággal és abban a kecsegtető reményben, hogy ezt becsülettel fogja lobogtatni és a győzelem babérával koszorúzottan fogja visszaadni megbízói, az érette lankadatlan lelkesedéssel küzdő választók kezébe. Hivatottabb, rátermettebb férfiú kezébe nem adhatta volna a kerület nemzeti munkapártja lobogóját, — mert Kálmán Gusztáv államtitkár nemcsak, hogy az ország kormányzatának egyik legfontosabb ágazatában, a kereskedelmet és ipart felvirágoztatni hivatott minisztériumban foglal el vezető állást, hanem erre a magas pozícióra nem problematikus értékű politikai érdemek révén, vagy a kulisszák mögött működő protekciók segítségével jutott, hanem egy emberöltőn át becsületes igyekezettel es ernyedetlen szorgalommal kifejtett hasznos munka utján. A polgári munka emberét tiszteli meg őbenne az ország három neves választókerülete, amidőn neki a mandátumot felajánlja. Hogy kerületünknek képviselőjelöltségét elvállalta s megválasztása esetén ha lehetséges lesz ezt a mandátumot remélhetőleg, meg is tartja: ezzel nemcsak irántunk érzett rokonszenvének és jóindulatának adta jelét, hanem arról is fényes tanúságot tesz, hogy városunkat az ősrégi primási székvárossal és a nagy történeti múlttal dicsekedhető kincses Kolozsvárral, az utolsó évtizedben tapasztalt rohamos fejlődésénél fogva, jelentőségre egyenrangúnak tartja. Tegyük félre egy pillanatra a szerénységet s fogadjuk büszke önérzettel a dicsőségünkre váló összehaconlitást; de keltsük föl bennünk a nagy tettekre ösztökélő, fokozott kötelességérzettel párosult lokálpatriotizmust is, mely azt parancsolja, hogy ne pihenjünk addig, amíg kulturális tekintetben utol nem értük azt a két várost, amelyet kereskedelmi és ipari tekintetben Laci: Az Istenkének is segit imádkozni? Mimi: Persze, hogy segit, ha az Istenke elhibázza. Kis szünet ...... Laci: De azért itt mégis sötét van, anyuska jöjjön be. Mimi (meggyőződéssel): Először az Istehkét kell kérni, hogy eressze vissza. Laci (szolgálatkészen feltérdel): Istenkém, ereszd vissza anyuskát! Pisti (súgva): Ejeszd vissza. Mimi, kinek okos fejecskéjében ébredez a sejtelem, hogy ez soha, soha nem történhetik meg, szivecskéjéből kitör a keserűség, sirva borul kis vánkosára: Istenkém ereszd vissza anyuskánkat, inkább neked adom a nagybabámat. Laci (készséggel és hősiesen): Én meg az uj labdámat és minden katonámat. Mimi (sirva): Mindent odaadunk, csak ereszd vissza. Pisti: Csat ejeszd vissza. Laci: Mert félünk a sötétben. Pisti! Féjünt a szötétben. Laci (belépő atyjukhoz, ki könnyezve öleli át a siró Mimikét és Pistikét): Apuskám, olyan sötét van. Atyjok (sóhajtva): Az fiacskám, sötét van, mélységes sötét s az is marad. Lehunyt a fényes nap, mely világított nekik. felülmúlunk. Legyen jelöltünk és hihetőleg képviselőnknek e nagy és nemcsak helyi, de országos érdekű feladat megvalósítása nemes ambíciója s lebegjen előtte az ország legnagyobb ferfiainak fáradságára méltó nagy cél, hogy Zsolnából itt, az ország határán, két regi és magas kultúrájú birodalom tőszomszédságában Magyarországnak egy nagy és hatalmas, kulturális és közgazdasági tekintetben elsőrangú városát és végvárát kell teremteni. Kálmán Gusztáv államtitkár, a zsolnarajeczi kerület nemzeti munkapártjának jelöltje, több, mint harminc éven át szerényen és serényen dolgozott hivatalos bürójának homályában: midőn most tapasztalatokban és érdemekben meggazdagodva a politikai küzd-térre lép, azt kivánjuk, hogy a zsolna-rajeczi kerület mandátumával vivja ki sikereit. Ezzel a jó kívánsággal és az ő rokonszenves egyénisége iránt érzett szeretettel üdvözöljük őt őszinte magyar karakterünk nyíltságával, s fogadjuk — ha talán kevésbbé fényes keretben is, mint az ősrégi primási városban történt — nyilt szívvel és tárt karokkal! Isten hozta ! A városok állami dotációja. Polgármestereink a minap fontos dologban tanácskoztak a székesfőváros zseniális polgármesterének elnöklete alatt. Ezen a tanácskozáson arról volt szó, hogy a törvényhozásnak a vidéki városok segélyezésére megszavazott hitelből micsoda kulcs és nézőpontok szerint kapjanak állami dotációt a városok, hogy a szétosztás abszolút igazságos legyen. Elöljárójában annyit jegyzünk meg, hogy a városok részére az állami dotációt helyesnek és igazságosnak tartjuk. Nagy különbség van a falu és város élete között. Nagy különbség van a falu és város közigazgatása között. A városias berendezés mindenesetre drágább és a városi jelleg olyan igényeket formál, melyek a közköltőt bizonynyal igen jelentékenyen felemelik. Es ezekhez még azt adjuk, hogy nekünk szükségünk van minél több kulturális emporiumra, mert hiszen létünk, fajunk, nyelvünk ezektől a kulturális emporiumoktól függ. Azért nemcsak szűkkeblűség, hanem határozott balfogás lenne, ha a falu azon keseregne, hogy a városokat az állami közjövedelmekből támogatják, a falu pedig megmarad Hamupipőkének. E fajta kesergés teljesen igaztalan lenne, mert hiszen a fejlődés senki előtt sincs elzárva; tessék városiasodni és várossá alakulni és következik az államsegély. Csakhogy nagyon megjárnák a faluk, mert a rangkórságot igen drágán kellene megfizetniük. De nem az a kérdés most. Arról volt szó a városok polgármestereinek értekezletén, hogy a belügyminiszter az állami dotációt ne jelölje ki bizonyos célra, hanem bizza azt a városok legjobb belátására, hogy az államsegélyt, — mely voltaképen a városok által végzett állami szolgálatokért adódik, — a városok égető kulturhiányára fordítsák. Eszünkben sincs, hogy a városi tisztviselőket anyagilag megkárosítsuk, mert mindjárt hozzátesszük azt, hogy a legsürgősebb feladat egységesen szabályozni a közigazgatási tisztviselők fizetését. A valósággal abszurdum, hogy — amint mi tudjuk — Hajdúnánás polgármesterének 2000 korona évi fizetése van ; ellenben van rendezett tanácsú város, ahol a polgármesternek — igen helyesen — tisztességes, legalább négyszer annyi fizetést adnak. Az egész vonalon kiáltó rendezetlenség van ezen a téren és ha az állam az évi