Esztergom és Vidéke, 1910

1910-04-18 / 31.szám

Esztergom, 1910. Re«dkiviili kiadás. XXXII. évfolyam 31. szám. Hétfó, április 18. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár Esztergom nemzeti munkapárti képviselőjelöltjének programmbeszéde, melyet Esztergomban, 1910. április 17-én tartott. Tisztelt Választó 'Közönség ! Küldötteik tehetnek tanúságot arról, hogy mily örömmel vettem ez ősi város megtiszteltetését, mellyel szerénységemet képviselőjelöltükké fogadtak. Most megjelentem körükben, hogy személyesen is megköszönjem kitüntető bizalmukat s megismertessem Önökkel politikai hitvallásomat és azokat a feladatokat, melyeket én — állásomból folyólag is — az ország érdekében mindenek előtt megoldandónak tartok. Azzal kezdem, hogy minden törekvésemmel oda fogok hatni, miszerint Esztergom ősi fénye visszaállíttassák, hogy pangó ipara, kereskedelme felviruljon, mezőgazdasága erősödjék, közgazdasága erősödjék, közgazdaságilag újból szülessék. Ne várjanak tőlem részletes politikai programmot Uraim ! mert engem — a mai szomorú helyzetben — csak az a törekvés vezet, hogy egyesült erővel, forró hazaszerettei és Istenbe vetett hittel igyekezzünk azokat a célokat megvalósítani, melyek hazánkban a békét és nyugalmat biztosítják és a parlamenti rend helyreállításával az ország jobb jövendőinek alapját előkészíteni és megszilárdítani hivatvák, mert csak ezek megvalósítása után lesz módunkban közgazdaságunk megakadt szekerét rendes menetbe hozni — hazánk iparát, kereskedelmét, forgalmát mezőgazdaságát, hitelviszonyait hiányaikban, fogyatkozásaikban gyógyítás alá venni, rendes lüktetésbe hozni. Valóban ideje már, hogy közállapotaink konszolidálódjanak, hisz annyi teendő vár reánk* minden irányban. Hogy az első közgazdaságunk alapját képező feladatra rámutassak — nézzük csak közúti hálózatunkat. Magyarország összes állami, törvényhatósági vicinális vasúti hozzájáró 70.000 kim. hosszú úthálózatából, — a községi utakról nem is szólva — mindössze csak 47.000 kim. van kiépítve, s habár tagadhatlan, hogy a legutóbbi években különösen az 1904. évi XIV. törvénycikkből folyólag több ezer klm-re menő közutunk épült is ki, — még mindig igen nagy a száma azon utaknak, melyek nem lévén az év minden szakában használhatók, — e körülmény roppant bénitólag hat kereskedelmi, ipari forgalmunkra. Folytatnunk kell tehát közutaink kiépítését és az ideiglenes hidakat végleges szerkezetüekkel kicserélni, s oly közúti törvényt kell megalkotnunk, mely lehetővé teendi, legforgalmasabb utainknak egészében való mielőbbi kiépítését. Tengeri és folyamhajózás. Hajózásunkat illetőleg itt a legfőbb ideje, hogy kiviteli érdekeink megvédése és a terjeszkedő idegen versennyel szemben leendő megóvása céljából egész szerződéses tengeri hajózási szolgálatunkat a mai igényekhez mérten átszervezzük. Folyamhajózásunkat is fejleszteni kell. Az egész országot átszelő viziutaink oly gazdasági és forgalmi előnyt nyújtanak, mely ma még távolról sincsen kihasználva. A hajózási forgalom olcsóbb és könnyebb elláthatása érdekében mindinkább előtérbe nyomul, hogy a már régóta tervezett hajózási csatornák ügye megvalósittassék. Hogy hazai hajózásunk hivatását jól betölthesse — szükséges intézkednünk oly irányban, hogy alkalmas és képzett tengerészek álljanak rendelkezésünkre. Vasutak. Áttérve hazai vasutainkra, meg kell jegyeznem, hogy Magyarországon a vasutak és a velük kapcsolatban álló ügyek sokkal nagyobb jelentőséggel birnak, mint bármely más országban s igy gondot kell forditanunk arra, hogy a közgazdasági élet, az ipari és mezőgazdasági termelés, valamint a kereskedelem csak ez oldalról várhat és remélhet támogatást, segitő kézre szoruló nehéz helyzetében. A m. kir. államvasutak mig egyrészt iparkodtak a termelés összes tényezőit munkájukban támogatni, a termelést a rendelkezésükre álló összes eszközökkel fejleszteni és erősíteni, addig másrészt üzleti tevékenységük által biztos és évről-évre emelkedő jövedelmet szereztek az államkincstárnak is s igy az állami élet egyéb terein felmerülő szükségletek kielégítésében is fontos szerepet töltöttek be. Sajnálattal kell azonban konstatálnom, hogy a helyzet ma teljesen megváltozott, mely körülmény előtt szemet hunyni végzetes hiba volna. Az államvasutak üzleti feleslegei főleg az üzemköltségek rohamos emelkedése folytán ijesztően csökkenő irányzatot mutatnak. A közgazdasági élet tényezői részéről mind hangosabban felhangzó panaszok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a vasutintézet e téren reáháramló fontos feladatok teljesítésére is képtelenné vált oly mértékben, hogy ma a magyar közgazdasági életnek fájó sebét képezi, melynek gyógyításához haladéktalanul hozzá kell látnunk. A pénzügyi helyzet egyensúlyának keretében tehát minden lehetőt el kell követnünk az állapotok megjavítására. A szolgálat pontos, odaadó és lelkiismeretes ellátása, a berendezések hiányosságából származó bajokat lényegesen csökkentheti. Ez a személyzet körében uralkodó fegyelem fokától a kötelesség teljesítés mérvétől és attól függ, hogy minden egyes alkalmazott átérezze a súlyos felelősséget, melyet a vasúti szolgálatba való belépése által vállaira vesz. Amig tehát gondoskodni kell egyrészt arról, hogy az összes alkalmazottak jogos igényei a lehetőség határain belül kielégítést nyerjenek, addig másrészt a vasúti szolgálatban nélkülözhetetlen fegyelem megtartását a szolgálati kötelességek lelkiismeretes és odaadó teljesítését követelni kell, a fegyelmet azonban, ha szigorral is, — de mindenesetre humanizmussal jóindulattal kell kezelni.