Esztergom és Vidéke, 1910

1910-04-18 / 31.szám

Kereskedelem. Szem előtt tartva a hazai termelés fokozása és kiterjesztése révén jelentkező gazdasági előnyöket, kereskedelempolitikai téren törekednünk kell szerződések kötése által kivitelünk részére piacokat szerezni, illetve ezeken az á.uinkkal szemben tanúsítandó elbánásnál a más nemzetek részére biztosított kedvezményeket a magunk részére is hozzáférhetővé tenni. E tekintetben mindenekelőtt a balkán államokkal rendezett kereskedelem politikai nemzetet teremteni, már földrajzi fekvésünkből folyólag is. Ezenfelül kellő figyelem fordítandó mindazon országokra, amelyekkel már eddig is rendszeres tengerhajózási összeköttetésben állunk, vagy amelyekkel ilyen létrehozható. Posta, távírda, távbeszélő. A m. kir. posta, távírda és távbeszélő berendezésünk és szolgálatunk bátran kiállja a versenyt a külfölddel, s habár inkább csak belső szervezetében és az évről-évre emelkedő forgalom lebonyolítására szolgáló eszközeiben igényel fejlesztést, — mégis rá kell mutatnom egy nagy sebére és ez az, hogy még vagy 12.000 községnek nincsen postahivatala — ezek tehát fokozatosan ellátandók lesznek ilyenekkel. Ipar, iparoktatás stb. Hosszú évek panaszai ismétlődnek az ipari helyzetet illetőleg. Az ország iparos és kereskedő körei évek óta nyomatékosan szorgalmazzák az ipartörvény módosítását, miután e törvény a mai viszonyoknak már nem felel meg, illetve sem a kisiparnak, sem a nagyiparnak nem nyújtja azt a mire joggal számithat, az ipari alkalmazottak munkaviszonya tekintetében pedig nem szolgáltatja azt a szilárd jogalapot, mely az ipari termelés két tényezője, a munkaadó és a munkás közötti kölcsönös megértést, zavartalan együttműködést, szóval a békés termelő munkát kielégítő módon biztosítaná. Módosítást igényel az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség- és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvénycikk is, melynek számos rendelkezése a gyakorlati életbe nem vált be és igy nem szolgálhatja azt az ideális szociálpolitikai célt teljes mértékben, melyet a törvényhozás intentiója ez alkotáshoz fűzött. Az ipari munka vasárnapi szünetelésének kérdése szintén uj szabályozásra vár. A szegény néposztály érdekében a zálogházi 1881. évi XIV. törvénycikk reformjának előkészítése is szükséges. Gondoskodnunk kell: 1. ipari műszaki kísérleti állomás felállításáról, 2. a hazai vizierők kihasználásának előmozdításáról s a termelt olcsó energiának a házi, a kis és nagy ipar fejlesztése érdekében való szétosztásáról, 3. a hazai ipari szakoktatásnak nagy arányú fejlesztéséről, a) a meglevő ipariskolák kibővítésével, b) uj ipariskolák létesítésével és c) ipari szaktanfolyamok utján. 4. az ipari közigazgatás reformjáról illetőleg az 1884. évi XVII. (ipartörvény) törvénycikk módosításáról s ennek keretében a) az ipargyakorlása, az ipartestületek, a munkaadó-és munkás-egyesületek, valamint ipari és gyári alkalmazottak munkaviszonyainak rendezéséről, b) a magán-tisztviselők, a kereskedelmi alkalmazottak és a fontosabb teendőkkel megbízott ipari alkalmazottak szolgálati viszonyainak rendezéséről, c) a munka beszüntetésekre, a kizárásokra, a békéltetésekre és az ipari bíráskodásokra vonatkozó törvények előkészítéséről, d) a munkásvédelmi ügyekről jelesen : I. a nők és gyermekmunkások védelméről és II. a munkaközvetítésről szóló törvényjavaslatok előkészítése és III. az ipari munkások vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. törvénycikk, továbbá IV. az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvénycikk módosításáról illetőleg kiegészítéséről, V. a munkás védelmet, illetve a munkáslakóházak építésének előmozdításáról is az 1907. III. törvénycikk alapján. Létező iparunk védelme szempontjából kiküszöbölendő a jogtalan spekuláció — különösen azáltal, hogy a közszükségletek általa fedeztessenek. Beviendő az iparvállalatokba az állami részesedés, mert az által azok létesülése könnyíttetik meg, az állam pedfg nem károsodik, — mert befektetése megtérül — ettől csak a nem szolid vállalkozás riad vissza. íme Uraim! csak nagy vonásokban s csak azon minisztérium ügykörét illetőleg, melyhez tartozom, mennyi a megoldandó feladat s -mennyi hárul ezen felül a többi minisztériumokra? Nem akarom ezekkel becses türelmüket fárasztani, hisz közismertek azok ; hanem — annak megjegyzésével hogy a katholikus autonómia keresztülvitelét okvetlenül szükségesnek tartanom áttérek oly dolgokra, melyek nem mondom, hogy jobban, de mindenesetre közvetlenebbül érdeklik az urakat, nevezetesen azokra a teendőkre, melyeket Esztergom városa érdekében tartok szükségesnek. Előre jelzem, hogy nézetem szerint a politikusnak nemcsak az ország, hanem a városok politikájával is foglalkoznia kell. A fejlődő ipar és technika, a kereskedelem és kultúra a tömegeket a városokba vonza és azok népességének szaporodása azután előmozdítja a fejlődést, a gazdasági és kulturális haladást. Gondoskodnunk kell tehát, hogy az ország városai és ezek között Esztergom szabad kir. városa, — melynél erre az előfeltételek mind megvannak — fejlődjenek, boldoguljanak. Esztergom érdeke. Esztergomban, mint jelentékeny földmivelő városban virágzóvá kell tenni ismét a kipusztult és nagyrészben kopár szőlő hegyeket s módot kell nyújtani arra, hogy megfelelő gazdasági iskola felállításával a földmives gyermekeit szakképzett gazdákká nevelhesse s igy, mint szakembereket tisztességes kenyérkeresethez juttassa. Elő kell mozdítani a bor értékesítését és az állam pénzügyi helyzetének javulásával oda kell hatnunk, hogy a boritaladó leszállítható legyen. A vadászati törvényt is revízió alá kell venni és a vadkárok méltányos megtérítését biztosítani. Taníttatni és meghonosítani kell a konyhakertészetet, hogy ennek termékeit saját piacain értékesítve ne legyen kénytelen a lakosság keresményét idegeneknek kiszolgáltatni. Gazdasági munkásházak létesítésével csökkenteni kell a terhes házbéreket. Meggyőződésem, hogy Esztergom iparos polgársága nemcsak szorgalom, hanem műveltség tekintetében is tekintélyes helyet foglal el hazánk iparos társadalmában s ha ennek dacára is küzdelmes életet folytat, annak oka egyrészt az ipartörvény hiányaiban másrészt abban kereshető, hogy amig más helyeken a kis ipar már régen kormányi figyelem és jóakarat tárgya volt, addig itt megérdemelt figyelemben és támogatásban nem részesül. Amily bensőséges meggyőződéssel jelentem ki ebbeli nézetemet, ép olyan erős kötelességtudással és méltányossággal rajta leszek, hogy az ipari érdekeket, de különösen a kisipart olyan uj törvény oltalmazza és segitse, amely egyszersmindenkorra véget vet a kontárkodásnak és a visszaéléseknek hosszú sorozatának. Gondom lesz egyébként arra is, hogy a kisipar mindamaz állami támogatásban részesüljön, amely mellett megmenthető és önmagának visszaadható s végül arra is, hogy az államhatalom közjóléti intézkedései közül az elaggott és munkaképtelen iparosság nyugellátásának égetően sürgős érdeke se hiányozzék. Megütközéssel láttam, hogy a városban egykor prosperált bőrgyár és a később létesült üveggyár beszüntették üzemüket s hógy Esztergomnak jelenleg a szónak szoros értelmében vehető gyár ipara nincsen, holott el sem vitatható, hogy ez a város gyárvárosnak van predesztinálva. Jól tudom hogy ezen gyárak elpusztulása a város közönségén kivül álló okok miatt következett be és jól értesültem arról is, hogy habár a város még áldozatok árán is kereste a települni kivánó gyáripari vállalkozókat, s hogy nem hibája, hogy ilyenek nem létesültek, azonban ott van a hiba, hogy ami korábban egyes városokat, sokszor indokolatlanul, messzemenőleg támogatták a korábbi kormányok, addig Esztergomra nem terjedt ki a figyelmük, holott egy kevés jóakarattal, a város területén való egyesüléshez, mint előfeltételhez kötött állami támogatással ennek a városnak ma számos gyáripari vállalatának kellene lennie. Esztergom városa már régebben kérte, hogy utvámszedése mellett kövezetvámszedési jogot is gyakorolhasson. A kért kövezetvámszedési jog abban a formában, ahogy azt a város kérte, engedélyezhető nem volt, főleg abból az okból, mert részben kétszeres megvámolást involvált volna, részben pedig a vám olyanokra is kiterjesztetett volna, akik a vámtárgyat magát nem használják. Az ügy érdemleges elintézésének igen sok alaki akadálya is volt és van még ma is, de miután a város fejlődése érdekében a vámkérdésnek a város javára kedvezően való megoldásra indokolt, a kormány azon lesz, hogy ez, a közgazdaság, ipar és kereskedelem érdekeinek kellő és méltányos megóvásával, mielőbb megtörténjék. Rövid időn belül ugyancsak megoldást fog nyerhetni az esztergom-párkánynánai vasút kiépítésének az ügye is, amelyre nézve most már, a megtartott közigazgatási bejárás eredménye alapján, a részletes tervek kidolgozása van folyamatban, amelyeknek bemutatása után az építési engedély kiadható lesz. Már régebb idő óta tanulmányozás tárgyát képezi továbbá az ipotyság-esztérgom-székesfehérvári állami közút mélyen fekvő s ennélfogva a Garam árvizei által igen gyakran elárasztott párkány-garamkövesdi szakasza ármentesitésének — Esztergom várost is közelebbről érdeklő kérdése. Kiépítendőnek tartom a budapest-szendendrei vasúti vonalat, miáltal szentgyörgymező fog fellendülni, esetleg a budapestiek nyaraló telepévé fog válni. Szükségesnek tartom a Kis Duna kikotrását és téli kikötővé megfelelő átalakítását, továbbá ezzel kapcsolatosan a Vaskapu felől levonuló víznek megfelelő irányítását, hogy a víz elöntéseknek eleje vétessék. Igen kívánatosnak tartom, hogy a reáliskola állami kezelésbe vétessék és hogy a város népiskolái nagyobb mérvű állami segélyben részesittessenek. Nem terjeszkedhetem itt ki mindenre, aminek szükségességét és hiányát látom, s talán — ha sűrűbben látogatandók el városunkba — még észlelni fogok, miért is csak azt akarom még hozzáadni, hogy ha sikerül pártunk zászlaját diadalra juttatni, — mint Esztergom szabad kir. város képviselője — mindazt iparkodni fogok teljes erőmből előmozdítani, ami a város iparát, kereskedelmét, mezőgazdaságát, kultúráját és hitelviszonyait előmozditandja s boldog leszek, ha a gyárkémények ontotta fekete füstfelhők alatt, Esztergom derék lakosságának a jóléttől és megelégedéstől ragyogó arcai fognak felém mosolyogni. Iparkodni fogok, hogy a földmives, a gyáros, az iparos, a tisztviselő, a munkás helyzete javuljon családjuk anyagiakban gyarapodjék. Természetesen — vállvetve kell ezen munkálkodnunk — a polgársággal és hatóságokkal egyetemben, s reménylem, hogy a becsületes együttes munkán Isten áldása leszen, s most — tisztelt Választó Közönség — ajánlom magamat szives jó indulatukba, barátságukba!