Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 20. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. március 11. dasági szakmunka van a nép ke­zében és szolgálja a gazdasági szakismeretek terjesztését. A kántortanitók sérelme. Hogy az uj népiskolai törvény nem hozott teljes megnyugvást a tanítók soraiban minden vonalon, azt a közöttük készülődő újabb mozgalom bizonyítja legjobban. Sértő a kántortanitókra nézve a törvény 11. §-a, mely kimondja, hogy „ha a tanító kántori teendőt is végez, a megállapított legkisebb fizetés erejéig a tanító és kántori járandóságok együttesen tanítói fize­tésnek veendők.“ Sértő már magá­ban véve azon körülmény, hogy mig az egyik tanító csak egy-, a másik kétféle munkát végez. De legsértőbb mégis az, hogy mig a kezdő tanítók egyszerűen belecsep­pennek az ezer koronás fizetésbe es a vele járó • nyugdíjjogosultságba, addig az érdemekben megőszült kántortanitók ugyanazon jogokért terhes adót fizetnek. Amazok 5-, ezek 50 percentet. Méltányos ez a kivetés ott, ahol a tanító tényleg elvezett fizetésemelésbe lép, de nem a kántortanitóknál, akik csak név­leges fizeteskiegészitesben részesül­nek. Korpótlékjukon valamint a mi­nimális 1000 koronán felül, bár­mily összeg után ok is készséggel megfizetik a rájuk eső adót. Ily ki­vetés mellett nem csoda, ha egyik másik kántortanitóra 5—600 korona adó esik, amelyet alig egy év le­forgása alatt kell megfizetniük. Ért­hető tehát, hogy a közoktatásügyi miniszter f. é. január 9-én kiadott rendelete sok könnyet facsar ki a kántortanitók szemeiből. Végre is a kántortanitók, akiknek legnagyobb én is rég itt hagytalak volna benneteket. De gyáva vagyok s bevárom mig meg­őrülök, ahelyett, hogy elpusztulnék innen, ahol nincs semmi keresni valóm. Vagy mondjátok meg őszintén miért élek én ? Fakadt ki az iró. Azért, hogy nap-nap után apró pénzre váltogassam a tehetségemet, s firkáljak rongyos tárcákat, szellemes csevegéseket, kritikákat s úgynevezett „Nagy újdonsá­gokat“ hogy megkeressem a betevő fala­tomat? Hogy végezetül azután elpusztul­jak innen anélkül, hogy csak egy vala­mire való dolgot is írtam volna ? S én nem fogok irni. Mert máris kiírtam ma­gam. Oh a kenyér drága s minden falatért irni kell! Szétosztogattam már agyam minden termelését. Az agybérlők kiszipo­lyoztak teljesen 1 S milyen isszonyu az, mikor az ember érezi, hogy a lelke már teljesen üres. Kiírtam belőle mindent, a kenyérért, a ruháért, a lakásért, a szere­tőkért? Már-már semmi tartalma sincs a lelkemnek. Jogász voltam, ügyvédnek készültem, s eldobtam magamtól a praktikus, okos életpályát, hogy magasabb, eszményibb céloknak élhessek s kisült, hogy itt is csak a kenyérért keli kínlódni; még hozzá itt több munkával szerez az ember kevesebb kenyeret. S emellett érezni napról-napra hogy te'hetetlenkedik az ember! És nincs segítség 1 pihenés, nyugalom kellene, csakhogy egy falat kenyeret sem ad ingyen senki. S ha még magam len­nék 1 De a család, a szegénység lehúz a földre, ha lenne is még erőm repülni. Ostoba fővel megházasodtam. Elővett egy hülye szerelmi hangulat és elvesz­tem. Egyedül talán mégis mentem volna valamire, nyomorogtam, éheztem volna, része vezető szerepet visz nemcsak az iskolafalain belül, hanem a tár­sadalomban szociális és kulturális téren, méltán megérdemlik, hogy igazságos bánásmódban részesülje­nek. A közeledő tavaszi tanítói gyű­lések programmjába Stampay kö- bölkuti kántortanitó és kerületi tár­sai következőket sürgetik felvétetni: 1. „Mondja ki a gyűlés, hogy azon kántortanitókra nézve, akiknek tánitói fizetése ezer koronáig kán­tori jövedelemből egészittetik ki, a a külömbözet után kirótt 50°/o-os nyugdijadó töröltessék. Ha ez nem volna keresztülvihető, 2. módosit- tassék oda a miniszteri rendelet, hogy ezen külömbözet után, a méltányos­ság figyelembe vételével, egyelőre 5°/o s a későbbi jövőben, amidőn a kántortanitók tanítói fizetése a tör­vényes minimumig tényleges kiegé­szítést nyer, mint azt a kultuszmi­niszter 1907-ben kilátásba helyezte, pótlólag 45 °/o fizettessék“. Pénzintézeteink beszámolói. I. Az Esztergom-vidéki Hitelbank. Az Esztergom-vidéki Hitelbank részvény- társaság f. hó 7-én tartotta Xl-ik évi rendes közgyűlését. A bemutatott zárszámodások és mérleg szerint a részvénytársaság va­gyona, forgalma és üzleti eredménye az elmúlt év nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyai dacára jelentékeny emelkedést mutatnak. Az intézet vagyona az elmúlt év alatt 145,999 kor, 87 fillérrel emelke­dett, amely emelkedés a betét állomány­nak 147 ezer koronát meghaladó emelke­déséből állott elő. Ezen emelkedésnek megfelelően a kötvény állomány 69 ezer koronával, a váltóállomány 5 ezer koro­nával, a folyó számlán vezetett követelés de talán mégis megtudtam volna irni az én nagy regényeimet, melyek az agyam­ban, a lelkemben éltek, csak fizikai időm és erőm nem volt a kidolgozásukhoz. Én magam még csak éheztem volna, de őket csak nem engedhetem nyomorogni. Pedig nem a szerelem, se nem a szeretet kö­tött, csak a kötelesség. Szerelem ? hová lett az már akkor ! Mi lett abból a cso­dás, rajongó érzésből, mely összefűzött minket az ideális vágyak első, tiszta ide­jében s mi lett abból a mámoros, vad, szilaj, érzékiségből, mely a mézes hetek alatt vérvörös izzással pattant elő vérünk minden csöppjéből. Mi lett ? unalmas együttélés, melyet a közös szegénység érzése szinte gyűlöletessé tett. S mi lesz még ezután ? Ha nem tudok dolgozni, ha nem lesz mit ennünk, ha kimerült agyam teljesen fölmondja a szolgálatot! Nincs nap, hogy eszembe ne jutna az Angyal­föld, vagy a Lipótmező 1 Hát mondjátok meg őszintén nem gyávaság erre várni ? — Még te panaszkodsz — aki mégis csak élsz, ha szegény koldus valóságban is, de mégis a valóságban. Én meg örö­kösen a hazugságon ! Egy életet végig élni, hazugságban, komédiázásban 1 Mióta színész vagyok egy őszinte igaz szót nem hallottam, nem mondtam a környezetem­ben. Csupa áltatás, csupa hazugság, csupa festék itt minden ! S ami kis tartalma van a lelkűnknek, napról-napra kidobjuk a kö­zönségnek, kiki enni akar a lelkűnkből a maga színházi jegye árának megfelelően. S aztán ha jól laktak velünk elfelejtenek. Mire kimennek a színházból, jóformán a nevünket sem tudják! S azért kell ne­künk kínlódnunk, verejtékeznünk, hogy a pénzükért megrikassuk, vagy megka­cagtassuk őket. Hát érdemes ezért élni ? Hát életcél lehet ez ? Beleőrül az ember 30 ezer koronával, az értékpapirállomány 21 ezer koronával emelkedett. A 883,521 kor- 27 fillér vagyonból kötvényen van elhelyezve 469,949 kor. 23 fii., váltóban 217,461 kor. 41 fii., zálogelőlegként 24305 kor. 02 fii,, folyószámlán 43,779 kor, 59 fii., értékpapírokban 95,181 kor. A 12039 kor, 74 fii. nyereményből 2,500 kor. a tar­talékalaphoz csatoltatik, 7,500 korona az 1908. évi szelvények beváltására forditta- tik; a szelvényenkint adott 3 korona az alaptőke 6% ának felel meg. Ezen adatok szerint az intézet, mint közgazdasági té­nyező, a közönség bizalmára, — melyet szívós és kitartó működésével érdemelt ki, — méltán tarthat számot. Hogy az intézet forgalma évről-évre oly, mondhatjuk, rohamosan emelkedik, abban oroszlán része dr. Fehér Gyula p. prae- latus kanonok igazgatónak van, aki fá­radhatatlan tevékenységével és nagy pénz­ügyi tudásával, a felvirágzás biztos utain vezeti a nevezett pénzintézetet. A munkaadók szövetsége. Tek. Szerkesztő Úr! Miután helybeli kőműves és ácsmun­kásaink az önálló iparosok szövetsége által kiadott szabályzatot aláírni nem haj­landók holott elismerik, hogy az abban foglalt föltételek teljesen normálisak és teljesíthetők s e magatartásuknak követ­kezménye az, hogy szövetségi tag őket múnkába nem állíthatja, a segédmunká­sok által okozott visszás állapotnak meg­világítása céljából tisztelettel kérjük Tekin­tetességedet, hogy a kiadott szabályzatnak szövegét becses lapjában közzétenni szí­veskedjék. Legalább meggyőződést szerez a nagyérdemű közönség arról, hogy a munkaadók kívánsága egészen a tisztes követelmény keretén belül áll. * A munkaadók szövetsége részéről vet­tük az alábbi sorokat : ebbe a gondolatba, hogy végig éljen egy életet, anélkül, hogy igazán élne. — Mi a ti gyötrődéstek az enyémhez képest — vágott közbe a festő — ti tá­volról sem álltok ott, ahol én. Nálam iga­zán a véletlen dolga, hogy eddig nem őrültem meg. Csináltam egy jó képet s azóta azt az egyet meg sem tudom kö­zelíteni. Egyre rosszabb és rosszabb dol­gok kerülnek ki a kezem alól. A kritiku­saim talán nem is merik a szemembe mondani, hogy silányságokat csinálok — de én érzem, hogy a tehetségem abban az egy munkában teljesen kimerült. Istenem, ha eszembe jut Michel Angeló. Tizián, meg a többi óriás! mennyi fölsé- ges dolgot tudtak alkotni 1 Micsoda őserő volt azokban, s milyen nyomorultak va­gyunk mi ! Egy mű kimerít, tönkre tesz ! Az igazi színeket többé soha se fogom megtalálni 1 Azok elvesztek nekem örökre. Érzem, hogy kellene valamit megcsinálni, de csak érzem, megcsinálni nem tudom. Meg se közelitem azt, amit elgondolok ! A tehetségem teljesen elveszítettem, mégis élnem kell 1 hülyén, bután bevárni azt, a szép napot amikor a paralizis megfoszt majd az öntudatomtól. Hát nem gyáva­ság és butaság ezt bevárni ? — Ti legalább csináltatok valamit — mondta a milliomos legalább dolgoztatok, mig tudtatok dolgozni. Dolgoztatok a ke­nyérét, mert éhesek voltatok, de én sohse voltam éhes. Nektek mégis van még va­lami étvágyatok az életre, ha nem volna nem dolgoznátok a kenyérért sem — de nekem semmi, épen semmi étvágyam sincs. Se ételre, se italra, se szerelemre. A színházakat is utálom ; a zenével tor­kig vagyok! olvasáshoz nincs türelmem. Mit csináljak ? Fölösleges élnem es mégis élek. Ez az igazi hülyeség ! Néha azt hi­1. Munkabér. Két segéd-évet betöltött és 60 évet meg nem haladó segédek minimális óra­bér fizetése 36—46 fillér. Azok órabére, akik még két évet mint segéd munkában nem töltöttek el, vagy a 60-ik életévet meg nem haladták, 32 fillérnél kevesebb nem lehet. Azon segédek, kiknek eddig a minimá­lisnál magasabb munkabér volt, ha ugyan­azon mesternél állanak ismét munkába, megtartják régi magasabb munkabérüket. A munkaidő március hó 10-től október hó 15-öt követő szombatig reggel 6 óra­kor kezdődik és este 6 óráig tart, reggel 8 órától V2 9 óráig reggeli, déli 12 órá­tól 1 óráig ebédszünettel; október 15-ét követő hétfőtől március hó első szombat­jáig a munkaidő a fenti megszakításokkal! reggeli 7 órától, sötét napok alkalmával! reggel 8 órától délután 4 óráig tart. Fizetés csak a tényleges munkában töltött időre jár. II. Akkordárak. 1. Közönséges fedélszékek lekötése, ma­gasítással, vagy magasítás nélkül, favázas; épületek favázai és fedelei. A fedélszékek lekötése alapterületbem négyzetméterenkint számoltatik el, a mun­kásokkal közösen megállapított egységán alapján. Az egységárak m2-kinti megálla­pításánál alapul szolgál, hogy egy ,köb­méter fa bemunkálásának munkadija a 1 következő: Egyszerű normális fedeleknél m3-kéntl 6—7 kor. Favázas falaknál köbméterenkint 5—6 K.. Gyalult favázas falaknál a fának körül-- gyalulása 10/io 10/i3 J0/i513/is erősség 1. fm 0'12 fii.. 15/ló 16/l6 16/l8 18/i8 erősségnél 1. fim 046 fii. A fedeleknél szükséges szarufejek gya-- lulása, egyszerű kivágása darabonkénti 40 fii. szem, hogy ez az öregség. De 36 évese korában csak nem öreg még az ember ?‘i Nősüljek meg ? Senkinek se hinném el hogy magamért jön hozzám ; mindről azt } tenném föl, hogy a vagyonon! csábította í hozzám. Annyi szerelmet vásároltam már, , hogy minden szerelmet eladónak tartok. . A legtisztább érzésekben is kételkedni i tudnék s a legszentebb nőt is megölném n kételkedésemmel. Nem, asszony sem kell 1! Semmi sem kell ! Néha azt hiszem, hogy megőrjit ez at gondolat, hogy nem tudok a pénzemmells mit csinálni. A múlt éjjel is őrületes ál- - mom volt. A pénzeim, részvényeim, drá--i gaságaim mind kikeltek a szekrényeim-r bői fiókjaimból és odaültek az ágyam szé-4 lire és vigyorogva mondogatták : Nem tudod hasznunkat venni! Ostobab vagy 1 Mikor pedig felébredtem, úgy láttamrr mintha az éjjeli szekrényemen heverő kis e 1 revolver hat kis fekete csövéből hat kisei nyelvét öblögetné rám. S mintha mondta b volna is hozzá: — Meg akarod várni mig megbolon--r dúlsz? Te gyáva! Elhallgatott. A színész szótlanul szivtafij szivarját, a festő valami képeslapot vettJJ: elő, az iró meg azt mondta, miközben n: előkotorászta a zsebéből a pincér borra- -b valóját : — Hagy fogyjon a pénzed, kifizethe--e ted söreinket, ami egyébiránt a várako-rc zást illeti hát igenis, mind meg fogjuloh várni mig megbolondulunk, mert gyávák|ii vagyunk s mert elvégre is az még nem ni egészen bizonyos, a halál pedig egészen ru bizonyos.

Next

/
Thumbnails
Contents