Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 18. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. március 4. bizottsága, keddi rendkívüli ülésében fog tárgyalni. A javaslat igy szóll : A fenti szám alatt leadott s a kóborcigányok megrendszabályozását célzó határozatra, illetve rendeletre nézve szabadjon csekélységemnek az e téren, közig, működésem rövid ideje alatt szerzett tapasztalataim folytán észrevételeimet megtenni és kérni a tek. törvényhatósági bizottságot, hogy ezen előterjesztésemet, illetve indítványomat tárgyalni s annak megvalósítása céljából intézkedni, részben pedig annak megvalósithatása érdekében a nagy- méltóságú Belügyminiszter úrhoz felírni méltóztassék. A hivatalomnak kiadott s a nezsideri járás főszolgabirája által kidolgozott meg- rendszabályozási tervezet nagyon figyelemre méltó komoly törekvés, de a mai állapotokat gyökeresen nem orvosolja, mert főcélja a tervezetnek az, hogy a cigányok kóborlásának vége vétessék, illetve az ellenőriztessék és megszorittassék. Azonban ez szerény véleményem szerint még és ily módon keresztülvihető nem lesz, mert a leadott tervezet azon fix pontból indul ki, hogy tudjuk melyik cigány kicsoda, hol bir illetőséggel stb. tényleg azonban úgy állanak a viszonyok még ma is, hogy 100 és 100 cigány kóborol az országban, akiről épen nem tudjuk és nem is igen lehet megállapítani biztosan, hogy kicsoda, mert a legtöbb kóbor cigány nevét és esetleges igazolási okmányát (különösen keresztlevelét) ugy- váltóztatja, mint más a ruházatát s épen nem áll rendelkezésünkre oly adat vagy mód, hogy a tulajdonképeni személyazonosságot, vagy a már egyszer megállapított személyazonosságot újból megállapíthassuk. Épen ezért, hogy a kóborcigányok alaposan megrendszabályozhatók legyenek, feltétlenül szükséges először is a cigányok múltjába visszamenni s azon legelső és legfőbb lépést megtenni, hogy az összes cigányok anyakönyveztessenek, mert ez a legelső és legfőbb igazolási okmány szükséges. Szükséges már csak azért is, mert hiszen tulajdonképen azt sem tudjuk ma még, hogy mennyire tehető a kóborcigányok száma Magyarországon. A népszámlálási és statisztikai adatok sem vetnek világosságot erre, mert ezeknél a „cigány“ rovatban a tulajdonképeni veszedelmes spanyol eredetű kóbor cigányok össze vannak foglalva a cigányzenészekkel és az azt mondhatni jámbor oláh (teknővájó) cigányokkal. Bennünket azonban csupán a kóbor cigányok érdekelnek, mert a cigány zenészekés a teknővájó cigányok eléggé tűrhetően rendezett viszonyok között élnek, illetve személy és vagyonbiztonságra, leszámítva egyes kisebb lopásokat, nem igen veszélyesek, rendszeres kenyérkeresetet folytatnak, községi illetőséggel és rendes igazolvánnyal bírnak. Első sorban tehát az szükséges, hogy a cigányok anyakönyvezése által oly alapot nyerjünk, amelynek segélyével úgyszólván feltétlen pontossággal megállapítható a Magyarországon kóborló cigányok száma. Ennek keresztülviteléhez azonban szükséges volna, hogy a Nagyméltóságú Belügyminiszter úr egy körrendeletben elrendelné az összes, nem keresztelt és nem anyakönyvezett cigányoknak az illetőségi, illetőleg tartózkodási helyen való utólagos anyakönyvezését hivatalból, mert bár a 80000/906. B. M. sz. A. U. 66 §-a megengedi, sőt elrendeli a hivatalból való anyakönyvezést, mindazonáltal ez a kóbor cigányoknál foganatba nem vétetik, mert az illetékes közegek, illetve anyakönyvvezetők az utánjárást, a vesződséget és fáradságot sajnálják s nem igen veszik figyelembe, hogy ezzel nagy horderejű munkálatot végeznének. Ezzel kapcsolatban egyszersmind elrendelendő volna azonban az is, hogy az anyakönyvi kivonatot csakis hivatalok kaphassák meg, de cigány soha, mert ezzel rendkívül sok visszaélést követnek el. — Hogy példával illusztráljam a jelenleg városunkban tartózkodó Horváth Didi cigánynak egyik fia véletlenül anyakönyvezve volt a szt. Györgymezői plébánián s a plébános úr ’előadasa szerint ezen gyermek keresztlevelét legalább 25- ször vették ki a szülők. Nagyon természetes, hogy nem a saját fiuk részére. Alig pár hónapja történt az is, hogy egy 30 év körüli vándorcigányt hoztak hivatalomhoz, ki felmutatott egy keresztlevelet, amellyel igazolta magát. Azonnal írtam az illetékes főszolgabíró úrhoz, hogy miután Sárközi Sándor állítási kötelezettségének eleget nem tett, soroztatása iránt intézkedjék, amire megküldötte a letkési Az emelet udvari szárnyában, a tiszti főorvos két és a főállatorvos szobája közös előszobával, a főjegyző dolgozó szobája és a könyvtári helyiség. Az emelet udvari baloldali szárnyán I. és II. aljegyző, gyakornok, egy nagy iroda és az irodafőnök szobája, majd egy kézi irattár és az iktató hivatal, végül pedig egy szolga szoba, mely elősorolt helyiségek egy kényelmes, zárt folyosóval lennének a főjegyző hivatalos helyiségével egybekötve. A földszinten: a Deák Ferenc utcai rész baloldalán az árvaszék, mely az udvari baloldali homlokzatnak mintegy harmadrészét is elfoglalná, mig a jobboldalon egy üresen maradó szobán kívül a házmesteri lakás. A Bottyán János utcai részen a kaputól jobbra az udvar felé húzódólag a főszolgabírói hivatalos helyiségek, az őrmester lakásával és fogházakkal, mig baloldalon a várnagyi lakás, az udvari szárnyon pedig kamarák, melléklépcső és levéltár nyerne elhelyezést. A nagybizottság, a hármasbizottság tervezetét azzal a módosítással fogadta el, hogy az alispán részére 4 helyett 5 szobát tervez, a járási számvevő részére pedig a földszinten rendelkezésre álló egy szobát ajánlja fel, majd pedig az emeleten a'fő- és alispáni lakások előtt egy kiugró, fedett előcsarnokot tervez. Ezek után most már a törvény- hatóság bizottsága lesz hivatva a kérdésben végleg dönteni. A cigányok megrendszabályo- zása. Ismeretes olvasóink előtt, hogy a nezsideri járás főszolgabirája a cigány kérdésben egy tervezetet dolgozott ki, mit az összes törvényhatóságoknak megküldöttek, melyek aztán véleményadás végett kiadták a tervezetet az alsóbbfoku hatóságoknak, rendőr ségnek stb. Ez alapon került a tervezet h. rendőrkapitányunkhoz, Reviczky Elemérhez, aki a tervezetre vonatkozólag saját javaslatát az alábbiakban adta meg, mely javaslatot a vármegye törvényhatósági mondá a királyfi — tedd, amit parancsolok ! És a kis fecske kivájta a királyfi másik szemét is, elröpült vele, elcikkázott a kis gyufaárus leányka mellett és kezébe hullaié a drága követ. — Mily gyönyörű üvegdarabka — ki- áltá a kis leány és kacagva futott haza. A kis fecske pedig visszatért a királyfihoz. — Most már egészen vak vagy — mondá neki — és én örökre veled maradok. — Kedves kis fecském — mondá a királyfi — el kell menned Egyptomba ! — Veled akarok maradni örökre — mondá a kis fecske és aludni tért a királyfi lábaihoz. Másnap egész nap ott ült a királyfi vállán és mesélt neki mindazokról a távoli országokról, amiket látott. Mesélt neki a rózsaszínű flamingókról, amint a Nílus partján hosszú - sorban állnak és hosszú csőrükkel arany halacskákat fog- dosnak. A pusztában álló Sphinxről, mely öregebb, mint az egész világ és mindent tud. A kereskedőkről, kik lassan haladnak tevéik mellett, ujjaik között golyócskákat forgatva. A holdhegy királyáról, aki fekete mint az ében és egy nagy kristályt imád. A nagy zöld kígyóról, amely egy nagy pálmafa odvábán él és a melynek húsz papja van, kik őt mézeskaláccsal etetik. És a pigmacákról, mik széles lapos leveleken a tengeren vitorláznak és állandó harcban élnek a pillangókkal. — Kedves kicsi fecském — mondá a királyfi — te valóban csodás dolgokat regélsz nekem, de mind ennél csodásabb dolog az emberek szenvedése, a dolog misztériuma, mindennél nagyobb. Repülj keresztül a városon és azt meséld el, amit ott láttál. És a kis fecske végigrepült a városon és látta a fényes paloták egész sorozatát, hol a gazdagok boldogan éltek, mig a koldusok a kapuk előtt ácsorogtak. Sötét, keskeny utcákon repült végig és látta az éhező gyermekek sovány, beesett arcocskáit, amint homályosuló szemmel néztek végig a sötét utcán. Egy hidhajlás alatt két kis fiú feküdt egymást átölelve és melengetve. — Annyira éhezünk — mondák. — Nem szabad ide feküdnötök — kiáltá reájuk a rendőr és ők szomorúan ballagtak ki a zuhogó esőbe. Ekkor visszarepült a kis fecske a boldog királyfihoz és elmondta neki, amit látott. — Borítva vagyok a legfinómabb aranynyal — mondá a királyfi — ezt lemezenként le kell rólam fejtened és odaadnod a szegényeknek. Az emberek mindig azt hiszik, hogy az arany boldoggá teheti őket. És a kis fecske lemezkét lemezke után szedett le a boldog királyfiról, mígnem a szobor egészen szürke és kopott lett és lemezkét lemezke után vitt el és adott a szegényeknek és a sápadt kis gyermek arcok lassan kipirultak és az utcán játszva kacagva kiabáltak. — Van már kenyerünk! Aztán jött a hó és a hó után fagy. Az utcák úgy fénylettek és ragjmgtak, mint ha ezüstből lettek volna, a háztetőkről, mint kristálytőrök, hosszú jégcsapok függtek le. És a kis fiúk biborköpenykékben korcsolyázni futottak a jégre. És a szegény kis fecske mindjobban és jobban fázott, de nem akarta elhagyni a királyfit, mert igen szerette, zsemlye morzsát szedegetett a pék boltja előtt, ha a pék ott nem volt és melegedni próbált azzal, hogy a szárnyaival csapkodott. Végre belátta, hogy meg kell halnia. Már csak annyi ereje volt, hogy még egyszer utoljára felrepülhetett a királyfi vállára. — Isten veled drága királyfi — suttogá — engedd meg, hogy még utoljára megcsókoljam a kezed. — Örülök, hogy végre mégis csak elmégy Egyptomba — mondá a királyfi. Úgy is túl soká maradtál itten. De az ajkamat kell megcsókolnod, mert én nagyon szeretlek. — Nem Egyptomba megyek — mondá a kis fecske — én a halál országába megyek. A halál testvére az álomnak ugy-e 1 plébániáról beszerzett keresztlevelet, a melynek tanúsága szerint a hivatalomhoz előállított cigány még 1884-ben meghalt. Ezen utólagos anyakönyvezéssel elér- nők azt is, hogy a kóbor cigányok a hadkötelezettség alól sem bújhatnának ki, mig ma nagyon meglehet olvasni azon kókor cigányok számát, akik a katonai szolgálati kötelezettségnek eleget tettek, de azok is csupán véletlenül. Mert anyakönyvezve, keresztelve nincsenek s igy természetesen az anyakönyvi és plébániai hivatalok által az ujoncozás céljára szerkesztett kimutatásban, illetve a község újonc összeírásban nem is szerepelhetnek. Ha pedig anyakönyvezve lesznek az újonc összeírásba is fel fognak vétetni s ha sorozásra nem is jelentkeznének az igazolatlanul távollevők, vagy teljesen ismeretlenek lajstroma alapján a hazai I. fokú rendőrnatóságok, illetőleg csendőrőrsök segítségével egy-kettőre megkerithetők lesznek. De kell az utólagos anyakönyvezés azért is, hogy a cigányok életkora, ha szükséges mindenkor pontosan megállapítható legyen s ne fordulhasson elő olyan eset, mint a közelmúltban a szomorú emlékű dánosi gyilkosság tárgyalása alkalmával, hogy a cigányok életkorát csak anthropologiai vizsgálatok alapján állapíthatták meg, de azt is csak körülbelül, miután e tudomány ma még nem áll oly magas színvonalon és nem is állanak ma még rendelkezésére oly nagyszámú tapasztalati adatok, hogy feltétlen biztos adatot szolgáltasson, különösen a cigányoknál, akiknek fejlődési és életviszonyait mind máig csak felületesen ismerjük. Végül szükséges az utólagos anyakönyvezés a közerkölcsiség szempontjából is. mert azt hiszem egyáltalán nem túlozok akkor, mikor azt állítom, hogy Magyar- országon egyetlen törvényes házasság sem létezik a kóbor cigányok között, ha- hanem csupán vadházasság s igy a jelentékeny számot tevő összes cigánygyermekek törvénytelen származásúak. Bár az erkölcsiség azt követelné, hogy ezen állapot radikálisan és gyorsan megszüntet- tessék, de az keresztül nem vihető, mert a legidősebb cigányszülők utólagos anyakönyvezése törv. felmenők hiányában vagy nem, vagy csak nehezen lesz keresztül vihető s igy a házasságok utólaÉs a kis fecske, szájon csókolta a királyfit és élettelenül hullott a lábai elé. Ebben a pillanatban a szobor belsejé- ' bői valami furcsa zörej hallatszott, mintha j valami eltörött volna benne. Valóban az ' ólom szív pattant ketté. A fagy e télen igazán roppant erős volt. Másnap korán reggel a városi tanácso- ■ • sok társaságában arra felé sétált a pol- 1 gármester. Mikor a szoborhoz ért föl, né- f ■ zett reá. — Jóságos ég 1 — kiáltá — mily ko- f pott lett a boldog királyfi. — Rettenetesen kopott — viszhangoz- í - ták a városi tanácsosok, akik mindig egy ■ \ véleményen voltak a polgármesterrel és | i felmentek, hogy jobban szemügyre vehes- I - sék az egész dolgot. — A kardmarkolatból kiesett a rubin, I 5 szemei hiányzanak és az egész aranyozás I g tönkre ment — mondá a polgármester. 1 .■ Igazán úgy néz ki, mint egy koldus. — Egészen úgy néz ki, mint egy kol- j dús — viszhangozták a városi tanácsosok. 1 — És itt a lábainál még egy megfa-1 gyott madár is fekszik — folytatá a pol-1 - gármester. ügy látszik már erre rendele-1 -• tét kellene kibocsátanom, hogy madarak-* nak itt tilos a megfagyás. És a városi írnok rögtön megfogal-l-| mazta a javaslatot. A boldog királyfi szobrát pedig levették | >j az oszlopról. — Miután már nem szép, nincs semmi j h i fik
