Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 18. szám

Esztergom, 1909.

XXXI. évfolyam 18. szám

Csütörtök, március 4

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.

===== Előfizetési árak : —

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor.

Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.

Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485- szám.

Di1. Prokopp Gyula és Brauner Ferenc.

Kéziratot nem adunk vissza.

Nehéz idők.

Nehéz idők járnak. Nagy a drágaság, nagy a szegénység. Gond honol immár azokon a helyeken is, ahol eddig, bár küzködések árán, de mégis megeltek az emberek. Gond vonult be a középosztály hajlékaiba is. A proletár Ínséges állapotával versenyre kel a kis- és középember nyomora, szenvedése. És ez az Ínséges küzködés még súlyosabb, mint a proletáré, mert emez már beletalált helyzetébe, illetve már valamit javított helyzetén a múlt rettenetességével szemben. De a kis- és középember uj világba pottyant, az Ínség ezer veszedelmét még nem ismerte, a nélkülözés különböző hátrányaihoz még nem alkalmazkodhatott. Az ő helyzete kétségbeejtő, mert a gond most kezdi ki.

És kikezdi az irgalmatlan következetességgel. Mintha összebeszélt volna az élet minden tényezője, hogy egyszerre és ellenállhatatlanul ragadja meg az embert, úgy támadják meg minden oldalról a küzködőt a különböző nehézségek.

Mindennemű szükségleti cikk megdrágult. A konyha, a lakás, a szórakozás és az önművelődés minden szükséglete. Az ember nem tudja már megszerezni valamennyit és az a fix jövedelmű ember, aki tavaly, vagy tavalyelőtt tudott még fedezetet találni erre is, amarra is, most lemond erről is, amarról is, és még e nagy lemondás arán sem boldogul. Már nem jön annyi hús az asztalra mint azelőtt, már nem telik annyi ruhára, mint régen. Megsoványo- dott az étlap és megegyszerűsödött a ruha. De még ez sem elég. Már- már nem telik ruhára. A csikorgó kémény hidegben jó, ha szénre telik. Ez valami külön átka a szegény emberiségnek.

A panasz mindig egy bizonyos rétegig ért. A hatszáz, nyolcszáz, az ezer korona évi jövedelemig. Ma ez a réteg eléri a három, sőt négyezer koronás szintet is és ezekben az ezres rétegekben több panasz hallható, mint lejebb a százasokban. A kormányzat magas köréből indőnkint megcsendül egy biztató hang: készül a nagy terv a közélelmezés javításáról. Az emberek, mint égi szózatot hallgatják ezt a gyönyörű biztatást. Akkora a küzködés, hogy hisznek benne. És, hogy nem jön, nem is érzik magukat megcsalatva. Akkora a küzködés, hogy az emberek el sem hiszik, hogy kisebb is lehetne. Akár- hova megyünk, panaszos, siránkozó hangokat hallunk! És mindenki visszaél ezzel a szerénységgel és soha olyan vigan és jövedelmezőn nem folyt az uzsora mint most. Az alkalom tesz uzsorássá mindenkit. Boltost, szenest, mészárost, háziurat, szabót, mindenkit. És néhol az uzsorás az, akit mások uzsoráz- nak. A hóhér hóhért akaszt és nincs biró, aki igazságot tegyen. Nyomor van. Elviselhetetlen. (—ss.)

A vármegye székházépitése.

A vármegye székházépítésének kérdése ugylatszik végre dűlőre jut. Felemlítettük már, miszerint az építés ügyében kiküldött nagyobb bizottság egy kisebb, háromtagú bizottságot küldött ki avégből, hogy a kérdéssel behatóan foglalkozzék és adjon véleményes javaslatot.

A kis bizottság, melynek Bleszl

Ferenc takarékpénztári igazgató elnöklete alatt dr. Hulényi Győző tiszti főügyész és Goszleth Lajos kir. főmérnök a tagjai, kiküldetésének megfelelve, véleményét és javaslatát beterjesztette a nagy bizottsághoz, mely szombaton ült össze és vette azt tárgyalás alá.

A hármas bizottság alapul a Jendrasik-féle 1908. évi október hó 8-iki kelettel ellátott terveket vette, melyeket különösen a fő és alis- páni szállás, illetve lakás elhelyezése, beosztása és terjedelme, valamint egynémely hivatali helyiség, különösen az árvaszéki helyiségek szü- kes beosztása miatt talált módosi- tandónak.

A hármas bizotság módosításával ellátott Jendrasik-fele tervezet szerint, a székház uj beosztása a kö' vetkező lenne.

Az emeleten a következő helyiségek helyeztetnének el : a Deák Ferenc utcai oldalon a nagy és kis terem előcsarnokkal, az alispán hivatali fogadó és dolgozó szabája előszobával, a Bottyán-utcai oldalon jobbról a főispáni fogadó, dolgozó és háló szoba a szükséges mellekhe- lyiségekkel, az udvari szárny felé húzódólag, a főispáni titkár szobája, balról az alispán lakása 4 szobából állólag a megkivántató mellékhelyiségekkel.

„Esztergom és Vidéke“ tárcája

$| boldog királyfi.

Irta'. Wilde Oszkár.

(Folyt és vége.)

A kis fecske eltűnődött e felett és elaludt. A gondolkozás mindig álmositólag hatott reá.

Mikor a reggel felvirradt, elrepült a folyóhoz és megfürdött a hüs habokban.

— Mily rendkívüli tünemény! — mondá az ornitologia tanára, aki ép akkor ment át a hidon.

— Egy fecske, télen ! Es hosszú cikket irt e tárgyról az újságban. Mindenki erről beszélt, de a levél annyira telve volt tudományossággal, hogy tulajdonképen senki se értette.

— Ma éjjel utazom Égyptomba, —

: gondolá a kis fecske és ez az elhatározás • egészen boldoggá tette. Felkereste az

> összes nyilvános tereken álló szobrokat

> és sokáig ült a templom tornyának tete- j jén. Amerre csak szállt, a verebek min- i.denütt csiripelve dugták össze a fejüket:

— Milyen előkelő idegen.

— És ennek a kis fecske nagyon ör- r vendezett. Mikor feljött a hold, visszare- I pült a boldog királyfihoz.

— Van valami üzeneted Egyiptomba ? « - kiállta felé, — mert én utazom.

— Fecske, fecske, kicsi fecske — mondá a királyfi — maradj még itt egy éjszakán át!

— Várnak reám Egyptomban — válaszolt a kis fecske. Társaim holnap már a második gúláig repülnek. A viziló ott nyugszik a hatalmas sás között és ott ül gránit trónusán a hatalmas Memnon. Éjelenkint gondosan őrködik a csillagok fölött és ha feltűnik az esthajnal csillaga örömsikolyt hallat, különben néma ajka. Déltájon aranysárga oroszlánok jönnek a viz mellé. Szemök olyan, mint a zöld beryll és orditásuk hatalmasabb a gúlák hangjánál.

— Fecske, fecske, kicsi fecske, — mondá a királyfi — messze innen, a város túlsó végén, szegényes padlásszobában egy ifjút látok. Íróasztala előtt ül, amely teljesen boritva van papirossal és mellette egy pohár vizben egy kis csokor hervadt ibolya áll. Haja barna és hullámos, ajka piros, mint egy kettéhasadt gránátalma és szemei nagyok és álmodozók. A színházigazgató részére dolgozik egy színdarabon, de a nagy hidegtől nem bir irni. A kandallóban már teljesen kialudt a tűz és az éhség is elgyöngitette.

— Még egy éjen át itt maradok — mondá a kis fecske, aki igazán jószivű volt — vigyek talán neki is egy rubintot?

— Ah ! nincs több rubintom, — mondá a királyfi — már csak a szemeim vannak meg. Ezek azonban pompás zaphirokból készültek. Vájd ki az egyik szemem és vidd el neki. Ha eladja valami ékszerésznek, fát és élelmiszert vehet magának és befejezheti a színdarabját.

— Drága királyfi — mondá a kis fecske — ezt nem tehetem meg.

És elkezdett sirni.

— Fecske, fecske, kicsi fecske — mondá a királyfi, — tedd azt, amit mondtam.

És a kis fecske kivájta a boldog királyfi szemét és elröpült vele a szegény ifjú padlásszobájába. Könnyű volt bejutnia mert a háztetőn egy nagy lyuk volt. Ezen a nagy lyukon bebújt és igy bejutott a szobába. Az ifjú fejét kezeibe rejtve ült és nem hallotta a szárnysuhogást és amikor végre felnézett, ott találta a gyönyörű saphirt az elhervadt ibo'ya csokron.

Méltányolni kezdenek — kiáltá. Ezt a drágakövet bizonyára valamelyik csodálom rejtette ide. Így most befejezhetem a színdarabomat. És egészen boldogan nézett maga elé.

Másnap a kis fecske lerepült a kikötőbe, ráült egy nagy hajó árbocára és onnan nézte, mint hordják fel a matrózok a hajó mélyéből hosszú kötelek segélyével a nagy ládákat.

— Atroi! — kiáltottak, valahányszor egy ládát felhoztak.

— Utazom Égyptomba ! — kiáltá a kis fecske, de senki sem törődött vele.

És mikor feljött a hold, visszarepült a boldog királyfihoz.

— Búcsúzni jövök ! — kiáltá felé.

—- Fecske, fecske, kicsi fecske — maradj még itt egy éjen át!

— Tél van — felelt a kis fecske — és nemsokára havazni fog. Egyptomban, melegen süt a nap, zöldülnek a pálmák és krokodilusok az iszapban fekve lustán néznek maguk körül. Társaim uj fészket raknak Baalber templomában és fehér és piros galambok nézik őket turbékolva. Drága királyfiu el kell, hogy hagvjalak, de soha sem foglak elfeledni és jövő tavasszal, ha visszatérünk két gyön}mrű drága követ hozok neked azok helyére, amiket elajándékoztál. Piros rózsánál is vörösebb lesz a rubin és a zaphir olyan kék lesz, mint a tenger messze tükre.

— Lent a téren — mondá a boldog királyfi — egy kis gyufa árus leányka áll. Gyufáit véletlenül beejtette a csatornába, igy most mind oda van. Ha pénz nélkül megy haza, atyja megveri, tehát sir félelmében. Nincs se cipője, se harisnyája és a feje födetlen. Vájd ki a másik szememet is és vidd el neki és az apja nem fogja megverni.

— Itt maradok még egy éjen át — mondá a kis fecske — de nem vájhatom ki a másik szemedet is, hiszen akkor egészen vak lennél !

— Fecske, fecske, kicsi fecske —