Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 15. szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== ElőfizeLési árak : ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (» kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485- szám. Df. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. A bizalom hiánya. (b.) Ha hazánk gazdasági, ipari, kereskedelmi életét hosszabb időn át vizsgáljuk, tanulmányozzuk, szomorúan tapasztaljuk, hogy nincs bennük semmi fejlődési tünet, semmi haladás, semmi tökéletesedés. A legsovinisztább kebelnek is el kell ismernie az elszomorító tényeket, a tespedést minden téren. Még mindig ősi jelszó hazánkban, hogy: „Hej: ráérünk arra még !“ A régi nyomokon haladunk még mindig, ha ugyan ezt a tespedést haladásnak lehet nevezni. Semmi felbuzdulás, semmi törekvés, semmi vállalkozási kedv. Különösen elszomorító ez a tes- pedés az ipar és kereskedelem terén. A hosszabb megfigyelés szinte megdöbbentőnek mutatja azokat az állapotokat, amelyek a magyar ipart, a hazai kereskedelmet valósággal lethargiába sülyedve mutatják. Ha a tőke részéről valami engedékenységet látunk, ha szívesen megnyitná erőforrásait valamely vállalat előtt, akkor hiányzik a vállalkozói kedv. Ez a ritkább eset. A leggyakoribb, úgyszólván mindennapos jelenség az, hogy ha meg van a vállalkozó kedv, akkor a tőkések szűkkeblűsködnek, elzárják a tőkét a vállalkozó elől. Hiszen hány magyar találmányért, amelyet külföldön kapva kap a tőke, hogy kiaknázza, nálunk nem adtak egy fabatkát sem. A feltaláló itthon futhatott fühöz-fához, kilincselhetett, ácsoroghatott órákon át az előszobákban, bizalmatlankodást, udvarias kitessékelést kapott legfeljebb. Hazánkban a tőke és a vállalkozó nincsenek, nemcsak testvéri viszonyban, sőt még békés viszonyban sem. Bizalmatlanok egymás iránt. így aztán a tőke kihasználha- tatlanul hever és hány vállalkozó szellem, mennyi vállalkozói kedv süllyed a lethargiába, az életet meg- zsibbasztó tespedésbe. S miért e bizalmatlanság ? Sajnos meg van annak az alapos oka. Nem is egy, de több is. Egyik oka a függő helyzetünk Ausztriától, amely épen a kereskedelem és az ipar terén domborodik ki leginkább. A másik oka az a szélhámosság, az a sok szédelgés, amelyet napról- napra van alkalmunk sajnosán tapasztalni. Alig van olyan nap, hogy ne rántanák le a leplet valami szédelgő panamáról, valami mesésen agyafúrt csalásról, szédelgésről. Megingott a hit, a bizalom a más becsületessége iránt. Mikor a legmagasabb körök tiszteletet parancsoló szereplői között is akadnak csalók, panamisták, amikor az erősen álló vállalatok egy-egy kipattant titok miatt összeomlanak, mint a kártyavár a legkisebb leheletre, amikor hazánk világrekordot ért el a szédelgés terén, amikor hírnevünk csak olyan he- rosztrateszi hírnév, csoda-e, ha a hazai és külföldi tőke bizalmatlan minden vállalat iránt, ami magyar, ha az iparos, a kereskedő, a vállalkozó, a tőkepénzes nem egyesült erővel haladnak a fejlődés utján, hanem elzárkózva egymástól, megtagadják a másiktól a segitő kezet és igy önmaguktól is elzárják az egyesült munka teremtette előnyöket ? A tiszta, becsületes alapokra fektetett ipari, kereskedelmi vállalatok szenvednek aztán amiatt a sok szédelgő, szélhámos miatt, akik aláássák a magyar iparos és kereskedő világ becsületes, jó hírnevét. Esztergom látképe. Jelen közleménnyel fejezzük be a város közönségének főispánunkhoz, annak felhívására intézett me- merandumát, melyhez azt az óhajunkat fiizzük, vajha a város jogos óhajai teljesedésbe mennének és bajai mihamarabb orvoslást nyernének. Az emlékirat befejező része igy szól : A földmivelésügyi m. kir. miniszternek 54.300/1908. Ill/1. szám alatt a húsvizsgalat országos rendezése tárgyában kiadott körrendeleté szerint Esztergomnak teljesen uj és az általunk ezen felirat 3-ik pontjában körülirt közvágóhidat kell létesítenie. Nem kételkedünk abban, hogy erre, bár kisebb arányokban — Párkány nagyközség is köteleztetik. Ha az egyesítés ténnyé válnék, akkor Párkánynak uj vágóhidat nem kellene epitenie, ellenben az esztergomi uj vágóhídnak 35.000 koronában előirányzott évi jövedelmezősége legalább is felényivel nagyobb összeget biztosítana. Esztergomnak hídmérlege jelenleg 2600 korona jövedelmet hoz. Ha Párkányban is állíttatnék fel városi hídmérleg, — tekintve az ottani nagy forgalmat — ez a jövedelem legalább is háromszorosára emelkedne. Hasonlóképen nagyobb jövedelem folyna be az ebtartási dijakból, amelyek„Esztergom és Vidéke“ tárcája királyhágón. A Magy. Tud. Akadémia által pályakoszorúzott költemény. Irta: Bállá Miklós. A Királyhágó Felhőkbe vágó Üstöké még a nyárról beszél 1 .Sárgul az erdő Zizegve pergő Leveleket hajt alá a szél. Amerre lépek, Amerre nézek, Sziklás hegyormok, dús rengeteg, Csendjét a szelő S lágyan szökellő Kis patak árja rezgeti meg. Derékon tisztás : Zöld gyepes irtás, Fürge juhnyáj rajt játszva legel, Katrinczás lányka, Gyönge, soványka Éber szemekkel rája ügyel. Köszöntöm, kérdem Szól de nem értem Félve húzódik nyája felé Mint bocs ott fenn, Szűz rengetegben Ha idegen nesz gerjed elé. A hegy tövében Ott lenn a mélyben Renyhe sorokban kis házikók Szalma födéllel Küzdnek a széllel Bennök viharzó lelkű lakók. Siralom völgye . . . Magyar a földje Kis sötét folt a honi égen. Más a ruhájuk Más a világuk S nyelvük, szokásuk oly idegen. Fatornyú templom Harangját hallom Csendülni át a kunyhók fölött Szalma viskóba Lakik a pópa Besüppent hantu sírok között. Ma van vasárnap, Szavára várnak Kis templomában, iord hívei S ahogy tüzelve Izzik a nyelve Lángját a nép szomjazva nyeli. Ha e sötét had Tüzes szikrát kap Lángba borítja agyát szivét S vad haragjába Túl a rónára Szórja ki ádáz gyűlöletét. De ah közelből Mintha menyből Szállna a hang: lágy gyermeki kar Vig dala zendül S messze kicsendül : „Hazádnak légy oh, hive magyar“ ! Szomszédos házból Az iskolából Arad az ének a soron át Falakon áthat S mint égi jóslat Némitja el a pópa szavát: Hogy lesz idő majd Hogy levelet hajt Egykor e téren a honszeretet, Cseng a magyar szó Bűvösen hangzó Elvakult ősök hantja felett. Lesz idő egyszer Hogy gyökeret ver Sok vész nyomán a testvériség S hol vihar dull, ott Együtt kivívott Szabadságunk, szentőrtüze ég! . . . . . . Mintha közelgő Büszke jövendő Ebből a dalból szállna felém! Járva merengőn Avaros erdőn Erdélyi bércek bűvös ölén . . . téli kabát. Ahhoz a csekélyke fizetéshez képest, amelyet minden hó utolsó napján egyenlő havi részletekben hozott haza Lőrinc János, mint fukaron javadalmazott hivatalnoka a fő és székvárosnak, elég tisztességesen osztotta be jövedelmét a fiatal pár. Arra persze, hogy bármily irányban is némi luxust fesjtsenek ki, gondolni se lehetett. Szerény lakás, a legegyszerűbb étkezés és lehető nagy megtakarítás a ruházkodásban : főleg amióta egy aranyos babát is helyezett el a boldog pár fészkébe ezelőtt hat esztendővel a gólya. Lőrincz Jánosnak csak olyankor fájdult meg a feje, mikor magának vagy a feleségének kellett uj öltönyt vennie. A részletvásárlásnak nem volt hive, csak készpénz ellenében vásárolt, mert helyes csa-
