Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 15. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. február 21. ben a városi rendőrség a hídon túl már tehetetlen s bármely cselekvésében a községre illetékes főszol- gabiróság és csendőrség előzetes hozzájárulásához van kötve, nem is említve azt, hogy a gyanús egyének szemmeltartása érdekeben legfeljebb az említett közvetett módon járhat el. Mindenek felett való indoka pedig az egyesítés szükségessének az, hogy Esztergom életerői Pákány által ne vonassanak el, hanem az egészségtelen és káros verseny helyett az együttes boldogulás lehetősége álljon elő. Tulajdonképen ezen feliratunk legelején kellett volna rámutatnunk városunk egyik igen nagy szerencsétlenségére, de midőn annak megismertetését legvégül hagytuk, az a szándék vezetett bennünket, hogy ezen nagy baj a maga mivoltában tulajdonképen csak akkor tarható fel és csak akkor érdemel igazán megszivlelést, hogyha kimerítettük mindazon okokat, amelyek Esztergom közgazdasági életének nyilvá- nulásait folyton bénították. Esztergom, mint minden olyan város, amelyhez az alapitás inten- tiói szerint valamely jelentőségesebb tényezőnek léte köttetik, ezen tényezőtől sokszor nyeri múltjának dicsőségét, jelenének fényét és jövőjének biztató reményét. Ilyen tényezők voltak Esztergomban a mindenkori érsekek, Magyar- ország hercegprímásai, akiknek székhelyéül szent István bölcsesége Esztergomot ép azért jelelte ki, mert ez a város ama tiszteletet méltán érdemlő központ, honnan a kereszténység sz eretetet hirdető és szeretetre nevelő tanai országhóditó körútra sikeresen kiindultak. Hogy mit jelentett Esztergomra a primasi szék, mit a közjog értelmében vett és a róm. kath. vallás fogalmai szerint nagyrabecsült érseki méltóság, azt kellően értékelni az képes, aki azt az Esztergomot ismerte, amelyben a hercegprímás valóban székéit ?! Jelentette azt, hogy ez a város központja a hazai katholicizmus- nak, hogy benne székel a magyar katholikus világnak egyházfejedelme, hogy innén árad szét az a szeretet, amely felemeli, élteti, nemessé varázsolja a lelkeket, átalakító hatásával kultur államot teremtett az egykori pogány Magyarországból s hogy ennek a szent eszmének, innen kell besugároznia az országot az Idők végéig! . . . Jelentette azt, hogy ez a város általa vonzotta a látogatók, az ügyes-bajos emberek ezreit s hogy a primasi udvartartás állandó tápot, erős támaszt nyújtott Esztergom kereskedelmének, iparának, szóval köz- gazdasági életének tényezője volt. . . Volt . . . Midőn e sokat jelentő, a veszteség nagyságát legmegdöbbentőbben kidomborító szót a viszonyok ismerete mellett kiejtjük, mélységes fájdalom tölti el lelkünket, mert Esztergom ősi, fényes múltja, a szent király bölcsen méltányos intentiója, a lakosság mindenkor tanúsított hódolata és ragaszkodása dacára mégis megtörtént, hogy 1893. óta Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása vendég az ősi székhelyen. Esztergom nem érdemli ezen mellőzést, jöjjön annak indító oka bármely magasságból, mert a második honalapító és a magyar kereszténység apostoli jelzőjével ékeskedő szent István királya bölcs rendelkezése oly tiszteletet érdemel, hogy annak ellenére tenni annyi, mint meg nem becsülni azon fölséges elhatározást, amely a magyar egyházfejedelem részére mindenkori székhelyül Esztergomot rendelte. Egy városrész közgazdasági élete indult enyészetnek 1893. őta; egy város kereskedelmének legrégibb házai pusztultak el és vették fel a néhai nevet es egy város ipara esett lassú haldoklásba azóta. Méltóságos Főispán Úr! Esztergom ragaszkodik ősi jussához. Esztergom nem akarja, hogy a primási székhely elnevezés puszta fogalommá váljék. Méltóságodban erős a bizodal- munk, hogy ezen panaszunkra orvoslást találunk ott, ahol az ország bizalma és köteles tisztelete összből Párkány jelenleg mitsem élvez, ellenben az egyesülés után a jelenlegi városi 700 korona évi jövedelem a kétszeresére emelkedhetne. Nagyjelentőségű volna azon jövedelemtöbblet is, amely az egyesítés következtében a bor, hús és szeszpótlékból és a fogyasztási adók beszedése után nyert állami segélyből az államra, illetőleg a városra származna, mert a városi fogyasztási körzet Párkányra is kiterjesztetnék. Ez esetben, ha Esztergom ma a jelzett címeken évi 46,022 korona 07 fillér jövedelemre számíthat, bizonyos, hogy ez a jövedelem is az állam és a város javára, kétszeresére emelkednék. Az indirekt adók közül az egyesítés esetere a szik- viz és az ásványvíz megadóztatásából eredő jövedelmet is meg kell említenünk. Ezen haszonvétel varosunknak évenkint 6300 koronát biztosit és az egyesítés esetére kétszeresére emelkedhetik. A most említett jövedelmek az egyesítés esetén évi 229.500 koronát tennének ki, vagyis a jövede- lemtöblet 114.750 koronát jelentene anélkül, hogy abból Párkány községre érezhető uj teher háramolna. Ugyanitt említjük fel ismételten az 5-ik pontban már ismertetett és a vasutakon, hajón és tengelyen érkező áruk kövezetvámjaról szóló szabályrendeletnek az egyesítéssel járó nagy jelentőségét, amikor is az általa biztosított jövedelem nem a jelenleg várt 35.000 koronát, hanem ennek legalább is kétszeresét érné el szintén az egyesitett empo- riumok közületének terhelése nélkül. Ha pedig az egyesítés természetéből folyólag az állami adózás a városi jellegre való tekintettel magasabb fokozatokban történnék, világos, hogy az állami adóalap emelkedésével a községi potadózas terhe viszonylag csökkeni fog, nem is említve azt, hogy Párkány nagyközség a város összes előnyeiben részesül és birtokosává válik mindama javaknak, amelyeknek jelenleg Esztergom a kizárólagos tulajdonosa. Megkívánják az egyesítést közrendészeti tekintetek is, amennyipáson járt ez az elmélete, hogy a részletvásárlás hova hamarább az uzsorások karjaiba veti az emberfiát. Lőrincné már a múlt télen megcsele- kedte azt, hogy csak este bujt ki a házból, mert öt év előtt vásárolt kabátjának már antediluvianus ábrázata volt s az olcsó fekete posztó már úgy megzöldült, hogy minden angyali jósága mellett, Erzsikében is volt annyi asszonyi hiúság, hogy ilyen ruhadarabbal nem igen óhajtott napvilágos, sőt felhőkkel borított nappalon se hivalkodni. Az urától egy szóval se kért uj téli kabátot, mert jól tudta : ha volna szegénynek, maga ajánlaná föl az erre való pénzt. Hát egyszerűen nem bujt ki a házból csak este és akkor is a fogyatékosabban világított utcákon szedett magába friss levegőt. Valami külön munkát végzett Lőrincz János az egyik tanácsos ur részére, amiért 100 korona jutalomban részesült. Ragyogó ábrázattal rontott be a decemberi zuzmarás napon. — Föld, föld, asszony, föld ! — Mi történt Jánoskám? Csillogó szemekkel számlálta az ebédhez terített asztalra az öt darab húsz koronást. — Ennyit fizetett Szirák tanácsos ur azért a munkáért, amit az ősszel végeztem számára. Örömtűz gyűlt ki Erzsiké szemében is. Összecsapta a kezét. — Mennyi pénz egy rakáson. — Elég helye is van ennek fiacskám. Kivett a zsebéből egy szeletke papirt, amelyről tételeket és később nagyobb rubrikákat olvasott. Szén, fa, kávé, cukor, meleg ruhácskák a gyermek számára, téli cipők mind a hármuknak stb. stb. — Summa summárum 60 korona. Marad 40 korona. Ebből pedig egy télikabátot veszünk az én drága Erzsikémnek. Na hát akkora örömet még nem látott valaki, mint a szép asszonykáé volt. Végre tultehet azon a rettenetes ódivatú, kes- hedt zöld kabáton, 40 koronáért gyönyörű téli kabátokat látott a Kerepesi utón. Elhatározták, hogy ebéd után azonnal elindulnak kabát vásárló utjokra. Mert idő kell ahhoz, hogy az ember egy ilyen értékes ruhadarabot megvásároljon. Éppen tiz üzletben voltak már, amikor abban állapodtak meg, hogy a legelsőt veszik meg és visszafordulnak a első üzlet felé, amely a Kerepesi-ut legelején van A Nagy-diófa utcánál Erzsiké egy volt iskolatársának fiacskájával találkoztak, akivel mostanig fenntartotta ugyan a barátságot, de csak nagyon ritkán jöttek öszsze és körülbelül másfél év óta nem találkoztak. A fiúcska köszöntött rájuk, mert Erzsiké nagy boldogságban meg se látta volna az apró fiúcskát. — Hogy van a mama? Mit csinál? — Óh, édes néném, a mama nagyon beteg, az apuska úgy sir ; azt mondja, hogy tán soha se gyógyul meg. — Hol laktok most ? — itt a Nagydiófa utcán, jobbra a harmadik ház. — Nézzük meg egy percre, szólt férjéhez a jószivű asszonyka. János nem mondott ellent és kis vártáivá már benyitottak abba a pici udvar szobába, amely a ház legvégén volt. Úgy a fogyatékos bútorzat, mint a lakás parányi volta az első tekintetre elárulta a siralmasan nagy nyomort, amelyben a kis család sínylődött. A kórágyon fekvő, halálnak érett asz- szony kétségbeesve panaszolta el, hogy miféle csapások szakadtak rájuk ama másfél év óta, hogy nem találkoztak. Az ura hosszú ideig tartott betegsége folytán elvesztette állását és csak most uj évtől foglalhatja el azt a meglehetős jónak Ígérkező hivatalt, amelyet végre sikerült elnyernie. De ez még több mint két hét. Egy fillér sincs a háznál. A gyermekek pontosul: Magyarország apostoli királya előtt! Midőn a fenntiekben a feltett kérdésekre lehetőleg kimerítő módon és magasabb szempontokat városunk jólfelfogott érdekeivel egybekapcsolva, megfeleltünk s megjegyezzük, hogy ha felhalmoztuk is kívánságainkat és ez által nagy anyagot nyújtottunk, ezt azon tudatban tettük, hogy Méltóságodnak bármely ügy es kérdés közvetlenebb tárgyalhatására alkalmat nyújtsunk, kérjük Méltóságodat, hogy városunk bajaira kívánatos orvosszerek biztosítása érdekében ismert nemes hajlandóságával közben járni és közrehatni ne terheltessék. Kelt Esztergomban, a szab. kir. város tanácsánál 1909. évi január hó 26-án Méltóságodnak alázatos szolgái : Vimmer Imre, O’sváth Andor, Esztergom sz. kir. város Esztergom sz. kir. váró* polgármestere. főjegyzője. Az érelmeszesedésről.*) Irta : Jassinger Károly dr. Az emberi szervezetet a betegségek egész raja fenyegeti állandóan. Némelyik hirtelen lepi meg és ha könnyű természetű, elmúlik anélkül, hogy az ember testi épségének csak legkisebb károsodását vallaná. Súlyosabb betegség hosszabb időre dönti bajba a szervezetet és ha meg is gyógyul, úgy hosszabb-rövidebb ideig tartó nyomot hagy maga után, vagy fogékonyabbá teszi az embert más betegségek iránt. Eme hirtelen jövő betegségeket hevenyés-, akut-betegségeknek nevezzük és támadásuknak, mondhatni, minden életkor egyformán van kitéve. Ezen bajoknak némelyike azon tulajdonsággal is bírhat, hogy látszólag elmúlik, de azután ismét felüti fejét, állandósul, többé el nem múlik, azaz idült-, krónikus betegség lesz belőle, mely a szerint, hogy milyen ellentállási képességgel bir a beteg egyén szervezete, évekig is eltarthat, mig végre az egyén mégis csak elpusztul. *) A ,Háziorvosiból vettük át. A szerk. majd éhen vesznek, mert már sehol sem akarnak hitelezni. A beteg szakadozott hangon tördelte az ő kétségbeesett panaszát. Abban a szempárban, amelyben eddig boldogság és öröm ragyogott, két köny- csepp jelent meg; ezt a könyben úszó két szemét rávetette az urára. Valamit kérdezett tőle, Lőrincz János megértette és egy pillantással felelt feleségének. — Nézd csak, édes, fordult Erzsi az ő nagybeteg barátnőjéhez; nekünk most van fölösleges negyven koronánk, ezzel tán könnyithetnék zavarotokon. Hát azt nem lehet leírni, hogyan fogadta az a sirszélén álló beteg ezt az életmentő ajánlatot. Mintha minden szenvedéseitől megváltották volna. Sirt hálálkodott és végre ujjongott a koplaló és didergő magzatjai nevében. — Köszönöm ; rebegte Erzsiké mikor végre újra az utcán volt az urával. — Én is neked ezt a nagylelkű önmegtagadást. Mert most már nem vehetünk neked téli kabátot. — Baj is az ! Hordom a régit és ennyi az egész. És hordta büszkén, boldQgan azt az ócska télikabátot. Kövér Ilma.
