Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 13. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 13. szám Vasárnap, február 14. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : ■■ Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 1» kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyíltak és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Di1. Frokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. A könyörületes szivekhez. Szerencsétlenség mindnyájunkat érhet, szegényt úgy, mint gazdagot. Egy pillanat alatt koldussá vál- hatik a leggazdagabb, a legvagyonosabb. Ez jusson eszünkbe, ez lebegjen lelki szemeink előtt akkor, mindőn a minden jóért, nemesért hevülő főispánunk vezetése alatti lelkes gárda mai hangversenyére szólló felhívást olvassuk. „Annak a magyar szívnek ajtaján kopogtatunk, amely szív sohasem volt bezárva azok előtt, akik könyörületre szorultak!“ E szavak vannak a rendező gárda zászlajára Írva. Nyissuk meg esdő szavára erszényeinket. Adakozzék kiki tehetsége szerint, de el ne maradjon senki, egy se. Szárítsuk fel a nyomortól, bánattól sújtottak arcán csillogó köny- nyeket. Indítsa szánalomra sziveinket a jajveszékelők, az özvegyek, árvák, az Isten szabad ege alatt didergő hajléktalanok esdő szava, kik éhségük csillapítására, egy falat kenyeret kérnek azoktól, kiket a sors jó móddal áldott meg, akik meleg szobában, jo módban olvassak a lapok hasábjain, mint éheznek, dideregnek az ajkai bányakatasztrófa és a kalabriai földrengés áldozatai, azok hozzátartozói. Mutassuk meg, hogy nemesen érző magyar szív dobog keblünkben, mely áldozatra mindenkor kész. —n. Esztergom látképe. Főispánunkhoz, városunk hatósága által intézett válaszbeli memorandum, további folytatása ez : A vizügy terén a 3. pontban már jelzett kis Duna-kotrás, árvíz védelem és á hegyivizek levezetésének kérdését közegészségi és vagyonvédelmi szempontokból jelezzük felettébb sürgősen megoldandó- nak. — Az ügy. a földmivelésügyi m. kir. kormány elintézése alatt áll. Kívánatos volna, hogyha az előbb tisztelt kormány az esztergomi határban levő dunai szigeteknek az alsó folyásban tevő torkolatait is betöltené, ep úgy, amint a felső folyásban levő torkolatokat már elgá- toztatta. Ez által a nagy Duna-me- der mélyítése jelentékenyen elérhető volna s e mellett a íolyam- ágak a haltenyésztés és a halvédelem célját segítenék elő, nem is említve azt, hogy a töltés segélyevei a szigetek mezőgazdasági művelése is könnyebbe tétetnék. 7. A közigazgatás terén a hazai városokkal egyetértőleg s arra támaszkodva, hogy annak szükségességét a belügyi m. kir. kormány is belátta, egy uj városi törvény sürgős megalkotását tartjuk elen- gedhetlen szükségletnek, mert amíg városaink az 1886. XXII. t.-c. bé- kói alatt vannak, arra, hogy a köz- igazgatásban, de különösen az ön- kormányzat terén gyorsaság álljon elő és ebből előnyök származzanak, gondolni is alig lehet. Ezen kérdés sokkal mélyrehatóbb és a megoldást sürgető indokok sokkal terjedelmesebbek, mintsem ezen feliratunk keretében tárgyalhatok lennének. Ép ezért utalunk azon emlékiratokra, amelyeket városunk képviseletének részvételével a hazai városok a belügyi magyar kir. kormányhoz 1904. óta évről-évre benyóijtottak s kérjük, méltóztassék e részben azon óhajunkat tolmácsolni, hogy az új városi törvény mihamarabb megalkot- tassék ! A közrendészet terén több rendbeli kívánságaink vannak. így első sorban az, hogy a városunk áltál fenntartott rendőrség államosittas- sék. Amig ugyanis a városi szervezetű rendőrség a rendelkezésre álló anyagi erők hiánya miatt nem fejleszthető s igy feladatának is csak nehezen felelhet meg, Esztergomot tekintve különösen aggodalmassá teszi a helyzetet a székesfővároshoz való közelség, amely előnynél fogva a főváros kétes existentiai itt úgyszólván alig ellenőrizhetők. Nincs bejelentési intézmény és nincs bejelentési kényszer s a város súlyos bajai ennek szervezését lehetetlenné teszik. Ily körülmények között s akkor, midőn a belügyim, kir. kormány már is foglalkozik a fővároshoz közeleső városok rendőrségeinek államosításával, indokolt dolog, hogy városunkra Méltóságod utján a magas kormány figyelmét magasabb rendészeti szempontok alapján is felhívjuk! A közegészségügy terén, mint a 3. pontban jeleztük, homloktérbe áll az új vízvezeték, csatornázás, és az ezt megelőző nivellálás és a közvágóhíd létesítésének szükségessége. Minthogy ugyanazon pontnál a kivitel előfeltételeinek módozataira is rámutatunk, — mint a közegészségügyet szintén közelről érdeklő kérdése — közkórházunk bajaira óhajtunk rámutatni. Az esztergomi városi uj közkór- haz 1902-ben adatott át rendeltetésének. Fentartási alapja, illetőleg olyan alaptőkéje, mely fenntartásában segélyére lehetne, sem a múltban nem volt, sem a jelenben nincsen, ellenben építése után 88,000 korona kölcsöntartozása ma is fen- áll. Ezt az intézményt teljesen újo- nan kellett berendezni és a modern „Esztergom és Vidéke“ tárcája Egy dézsa hideg Viz. Irta : Zsoldos László. A szép szőke asszony nyújtózkodott egyet, mint a doromboló macska, azután félig lecsukott szemehéja alól rezignáltan pillantott Gizikére, a ki szemközt ült vele a zöld kanapé csücskében. — Hm, milyen könnyen is kiábrándul •az asszony néha az urából ! • Giziké, ez a tapsifüles süldő menyecske, gyerekes kíváncsisággal kapott a szép háziasszony bársonyos, fehér keze után : — Hát igen, angyalom, mond el már, miért ábrándultál ki az uradból ? Erzsi, — mert ez volt a neve — kissé kölletlenül húzta félre a szája szélét: — Nos kedvesem, ha erővel tudni akarod, elmondhatom. Az eset úgy történt, hogy utóbbi időben, a jó ég tudja, miért egyszerre csak bolondjában féltékenykedni kezdtem az uramra. Csak Isten a megmondhatója, amennyi gyötrelmet én kiálltam. Ha mellém ült, már féltem, hogy . idegen parfüm illatát fogom érezni a ruháján, a kezén ; ha megcsókolt, úgy éreztem, hogy a csókja helyén forróság lepi el a bőrömet és arra gondoltam, vájjon nem másvalakit csókolt-e meg ugyanazzal az ajakkal csak egy félórával is azelőtt. Szóval : szenvedtem, mondhatom, rettentően szenvedtem. Ezt te, picikém, természetesen még nem próbáltad, ugy-e ? Azelőtt én sem, csak a legutóbbi időben. De hát én szerettem az uramat. — Akkor bizonyosan még most is szereted — vélekedett a kis Gizi. — Erzsi asszony immel-ámmal vonogatta a gömbölyű vállát. — Ki tudja, — suttogta halkan, szinte bánatos hangon. Kis idő múlva folytatta : — Nem is tudom, miért voltam annyira féltékeny, okom nem volt rá a legcsekélyebb sem : igazán a legcsekélyebb sem. De hát én féltékeny akartam lenni, — s alig hallhatóan fölnevetett — és ezzel vége ! És gyanús volt nekem minden, a legaprólékosabb, legjelentéktelenebb kicsiség is, a mivel ezzel az én féltékenységemet táplálhattam, szíthattam. Oh, hidd el kicsikém, jó dolog féltékenynek lenni ... Amaz hihetetlenül nézett ábrándos szemébe s nem felelt semmit. Próbára teszem, gondoltam — szőtte tovább a másik, — s akkor meglátom, ha vájjon alaposak-e aggodalmaim ? — És alaposak voltak ? Próbára tetted ? Érdekes. — Igen próbára tettem, még pedig igen egyszerű módon. Erősen elváltoztatott kézírással írtam egy meglehetősen émelyítő szerelmes levelet, olyant, a milyent egy afféle irhát ; azután belétettem egy borítékba s a főpóstán feladtam. Választ poste restante kértem tőle. Rendez-voust is ajánlottam neki — természetesen, kissé finoman. Tudod, édesem abban a levélben minden meg volt, a mi egy tisztességes szerelmes levélhez szükséges. Forró epedés, visszafojtott vágy, önérzetre és kielégítetlen szerelemre, meg női jó hírnévre való hivatkozás ; szóval minden, a mivel csak el lehet csavarni egy férfinak a fejét. Még aláírás is volt rajta. Természetesen nagyon köznapi nevet választottam. — Például Szabó Máriát, — nem ? — Nem; Nagy Boriskát. A Boriska névhez, úgy számítottam, valami bogárszemű fekete szépséget fog elképzelni. Ömlengéseim alá tehát szépen odakanya- ritottam, hogy az a ki mindig Önre gondol, Nagy Boriska . . . — De legalább esedeztél egy kis diszkrécióért, — vagy nem ? — Hogyne, nagyon is ! Megírtam, hogy én, már mint Nagy Boriska kisasszony, nem vagyok olyan, mint a többi nő és hogy az én szivemben igazi tiszta szerelem lobog és . . . — Mikor adtad fel ? — szakította félbe Giziké asszony. — Kedden ; aztán . . . — Mikor jött meg ! . . . — Aztán mindjárt másnap megjött. Én vettem át. LTgy rémlett akkor, mintha a levélhordó valami szánakozó tekintettel nczett volna reám. Jézus, — villant meg az agyamban — hátha csakugyan megcsalt! Nem most, a mikor próbára akarom tenni, megcsal-e, hanem máskor, már régtől fogva. Talán — ki tudja talán elejétől kezdve. Mert ugyan miért nézne rám most igy ez a postás, ha nem azért, mert bizony ez már nem is az első levél, a melyiket idegen női írással megcímezve hozott neki, akármikor, évek óta, olyankor, a mikor nekem még eszem ágában sem volt a szereiemféltés ! ? Szinte megborzadtam az iszonyú következményektől, a melyeket ez a meggondolatlan próbatét maga után vonhat. Teremtő atyám, ha csakugyan, ha komolyan válaszolni talál erre a levélre s én nekem a tulajdon két szememmel kell majd látnom a válaszát poste restante a főpostán s végig kell olvasnom, mely napra és melyik órára igér találkát annak, annak a . . . Kacagott: — Annak a hölgyikének, a kit én kreáltam neki, hogy ö essék be a verembe, holott máris éreztem, hogy magam estem bele . . . Minden egy pillanat alatt
