Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 13. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1909. február 14.

hygienia minden feltételével ellátni. Befogadó képessége is jóval nagyobbra terveztetett a régiénél s természetes, hogy a személyzet létszáma is emelkedett. A kórházat az átmenet nehézségei között érte azon veszedelem is, hogy a fentar- tási igények arányában kiszámított napi ápolási dijak a m. kir. belügyminisztérium által az előző években több éven át leszállittattak. Az intézet gazdálkodásában ismételten nagy nehézségeket okozott az is, hogy amig a felszámított ápolási költségek az országos betegápolasi alap és a belügyi tarca által sokszor hónapokra terjedő késedelemmel utalványoztattak, másrészt a különböző hatóságokhoz, kimutatott követelések behajtása lassúbb volt, a külföldi országos bizottságok terhére felszámított dijak pedig néha két—öt évig sem folytak be a kórház pénztárába. Növelte a bajt az is, hogy az ingó vagyon hiányában bekebelezett követelések behajtása a dolog természetéhez képest szintén lassúvá vált, viszont pedig kellően indokolt esetekben a felsőbb hatóságok által adott halasztások miatt a kórháznak jelentékeny ösz- szegre rúgó követelésére várnia kellett és várnia kell ma is.

Ezek a pénzügyi nehézségek, de legfőként az ápolási dijaknak korábbi leszállítása oly zavarokba hajtolták a közkórházat, hogy már évek óta minden évben a város közönségének kellett hol 10, hol 15 ezer koronás ideiglenes kölcsönökkel kisegítenie, az 1908. év folyamán pedig oda jutott, hogy 41,000 koronát kitevő künnlevősége mellett 36,000 koronára rúgó számláit képtelen volt kiegyenliteni. Igaz, hogy a város közönsége ezen a bajon egy újabb 15,000 koronás kisegítő kölcsön nyújtásával egyelőre segített, mert ez volt a sürgős segítés egyedül lehető módja; igaz, hogy a kórház a város készfizető kezességével egy 40,000 koronás kölcsön felvételében fárad, ámde mindez csak időleges segítség akkor, midőn majd 124,000 koronára emelkedő adósságának kamatrontott az agyvelőrnbe. A szegény levélhordót meg majd kilöktem. A szegény — haha — igazán majd kilöktem. — S olyan jóízűen nevetett melléje.

— Úgy bizony, — folytatta, a mikor abbanhagyta a nevetést, — szépen beleakadtam a magam állította csapdába.

— Aznap délben ugyanis az én drá- galátos uram a rendes időben hazajött s csodálatosképen a legszeretetreméltóbb képpel nézett a szemembe. Nyilvánvaló hogy ez csupán én előttem volt csudálatos, mert hiszen alkalmasint azelőtt is mindig úgy nézett rám. Csakhogy én aznap már egészen meg voltam hábarodva. Azt képzeltem, egy bűnös férj sunyiságával kell majd félreforditania a fejét, vagy kell lesütnie a szemét, a mikor azt a levelet átadtam neki. Dehogy ! Eszébe sem jutott ! Kissé meglepetve nézte a címzést, kérdezte, mikor hozták és megnézte a bélyeg keltét. Azután némi érdeklődéssel vizsgálgatva a borítékot, beosont a szobájába.

— És? — Kérdezte mosolyogva Gizi.

— Én is kipirultan állottam az ebédlőben, háttal fordulva az ő szobájának. Egyszerre, alig, hogy felbontotta a levelet, hallom, hogy csöndesen behúzza az ajtót.

— Ah, gondoltam — tréfára igyekezvén fordítani azt a fölötte kellemetlen érzést, a mely megszállta, — ah, igy vagyunk ! Kát az én kitűnő férjemuramot

terhe mellett önfentartásának lehetőségével is kell számolnia, nem is említve azt, hogy az 1909. évre pótlólag kert ápolási dij felemelés a kórházi bizottság által nagyon is megfontolt és indokolt mértékben nem engedélyeztetett, amiből következtethető, hogy a jövőben sem fog a fokozott emelés engedélyeztetni.

Ily körülmények között a közkórház anyagi helyzete komoly aggodalomra ad okot épen a városnak, mely kórház fentartói minőségénél és felelősségénél fogva esetleg abba a kényszerhelyzetbe jut, hogy a fentartási költségekben ré- szeskednie kell, holott erre a már ismertetett nehéz anyagi körülményeinél fogva képes nem lesz.

Közkórházról lévén szó, nem közömbös, hogy ezen intézmény az ápoltak 70—80%-át tulajdonképen az országból, vagy külföldről, a vármegyebői és a közel megyékből nyeri, hogy tehát annak fentartását az országos érdek inkább támogatja, mint a város különleges érdeke, minélfogva oly irányú kérelmet intéztünk a belügyi m. kir. kormányhoz, hogy a városi közkórház által igényelt 40,000 korona kölcsön felvételét jóváhagyván, ezt az összeget kamatmentesen az államkincstár nyújtsa.

Ezen ideiglenes és mégis köny- nyebb mód mellett azonban gondoskodnunk kell a kórház további sorsáról is, még pedig aként, hogy azt úgy, amint van, akár az államnak, akár Esztergom vármegyének teljes tulajdoni joggal és a további fenntartás kötelezettsegével felajánljuk. Minthogy azonban Esztergom vármegye nincs azon helyzetben, hogy ily terhet viselhetne, legkívánatosabb, hogyha az állam veszi azt át.

Ajánljuk ezen komoly kérdést szives megfontolással azzal, hogy annak az állarrútulajdonába való átvétele tekintetében közbenjárni méltóz- tassék.

Ezek után áttérünk az általános részben lefektetett kérdésekre.

Jeleztük, hogy Esztergom köztemég egy ilyen ösmeretlen valami is érdekli ? Na jól! — és elfutott a méreg, hogy majd megpukkadtam — az egyszer ugyan megjárod velem, szentem ! Alaposan nevetségessé foglak tenni, ha felelni mersz neki ! A föld alá fogsz bújni szégyenedben, úgy kifigurázlak ! — És mint a mikor nagyon savanyú almába harapunk, a melyikről a háziasszony iránt való udvariasságból azt kell mondanunk, hogy édes, fanyarul mosolyogtam melléje.

— Akárcsak mostan, emelkedett a kis barátnő.

— Meglehet. Hanem elég az hozzá, hogy a cseléd betálalt és hívta ebédhez. Kijött. Arca nyugodt volt, szinte derült. Fürkésző pillantást vetettem rá: vájjon mi megy végbe most ebben az emberben ? Ennek az uj; vagy éppen újabb kalandnak a részletével foglalkozik-e, vagy a cselt vette volna észre, a vagy . . . dehogy foglalkozott, dehogy vett észre valamit ! A hajamat cirógatta az élhetetlenje! A veséjébe szerettem volna látni.

— Mért nem eszel ? — kérdeztem szárazon.

Rám nézett ; mosolygott, édeskésen és szerelmesen, de, hidd meg, főkép bosz- szantóan. Es minden különös bevezetés nélkül egyszerre csak, képzeld, azt kérdezi tőlem, emlékszem-e arra a gyönyörű fekete nőre, a ki múlt vasárnap ott ült

kintetekből, mily beruházások előtt áll és ismertettük a város anyagi helyzetét is, általában azonban meg kell jegyeznünk, hogy a pénzügyi zavarok megszüntetése még korántsem jelenti azt, hogy a népjólét teljesen beáll. Való ugyan, hogy a nagyipari vállalkozások létesülésé- vel a város forgalma, közvetlen és közvetett hasznokban részesülhet, azonban szükséges, hogy olyan tényezők is legyenek, amelyek a köz- gazdasági életre minden irányban hasznosan kihatnak.

Ilyen tényezők a következők :

1. Esztergom szab. kir. város elvesztett törvényhatósági jogának visszaállítása, mely a közületet a vármegye fenntartásához való eddigi hozzájárulás anyagi terheitől mentesítené s közel 40,000 koronával csökkentené a mai teherviselést, de e mellett visszaadná a városnak régi tekintélyét, mint gazdasági önállóságának egyik igen erős támaszát.

2. Egy pénzügyigazgatóság felállítása.

1903-ban — amikor a kormány az uj pénzügyigazgatósagok felállításával s azok jövendő székhelyeinek kijelelésével foglalkozott, határozott formában megnyilvánult, hogy Esztergom pénzügy igazgatóságot kap. Sajnos — e tekintetben mi sem történt, jóllehet úgy volt, hogy újon felállítandó pénzügyigazgatóságok harmadika az esztergomi

Í6SZ. (Folyt, köv.)

Közigazgatás a megyénél.

Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága szerdán tartotta február havi rendes ülését.

Az ülésen különösen felemlitésre méltót fel nem jegyeztünk.

Az alispáni jelentésből sajnálattal kel' konstatálnunk, hogy a közrendészet terén úgy a városban, mint a megye mindkét járásábban a lopások, verekedések, kihágások száma nem igen marad az előzőknek megette. A városban, valamint az innenső járásban az elmúlt hóban tűz nem volt, mig a túlsóban Dunamocson volt, mi 6374 korona kárt idézett elő,

szemben velünk egy asztalnál a Városligetben, a kioszkban ?

— Emlékszem, igazán szép nő volt, feleltem, nem tudva mire vélni a kérdést.

— Ő pedig — oh én ostoba ! — szinte magába mélyedve motyogta :

És egyszerre olyan hallgatag lett, emlékszel ?

S be sem várva a válaszomat:

— Nos lelkem, nem emlékszel, hogy az az öreg úr, a ki mellette ült, Boriská- nak szólította azt a hölgyet ? Nem emlékszel ?

Ezzel elővette zsebéből a saját levelemet, oda tartotta az orrom elé és elbizakodott hangon csúfondárosan, de azért mégis roppant önteltséggel nevetve igy szólt:

— Nézd, a kis csacsit, — olvasd !

Giziké a süldő menyecske, mint a csipogni készülő madár a csőrét, kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit.

Erzsi azonban, az elbeszélő lanyha bosszankodással intett a kezével, miközben igen különös arcot vágott :

— Hadd el kérlek ! Ez az őszintesség és az a képzelődő önhittség igy együtt . . . hidd meg, Gizikéin, hogy a nagy trémázásaim után, a mik az egészet megelőzték, úgy esett nekem ez a dolog, mintha valaki egy dézsa hideg vízzel nyakon öntött volna . . .

amennyiben az elégett dolgok biztosítva nem voltak.

Idegen forgalmunkra jellemző, miszerint szállóinkban az elmúlt hóban összesen 97 egyén szállott meg.

Az ipar terén örvendesen említjük fel, miszerint a bánya és a gyári ipar emelkedett. Ezzel szemben a kőfaragó és kő megmunkáló üzletek a hideg miatt részben, mig a téglagyárak egészben szüneteltek.

A pénzügyigazgató jelentése szerint az egyenes adók befizetésénél csökkenés volt. A bélyeg és jogilleték, valamint a bórital és húsfogyasztási adó befizetésénél emelkedés volt.

A kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a muzslai iskola, járvány folytán bezáratott. Az XXIV. tanítói állás rendszeresítését a miniszter jóváhagyta. Lábatlanon az uj állami elemi iskolai gondnokság megala- kittatott.

A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok a városban kedvezőtlenek, az innenső járásban kedvezők és a párkányiban a muzslai kör kivételével kedvezők voltak. Esztergomban 36, az innenső járásban 66, a túlsóban 59, összesen 161 haláleset volt. 65-tel kevesebb, mint a múlt év január havában. Az elhaltaknak 42.23 %-a 7 éven aluli volt. Tüdővészben elhalt 13.66 °/o. A kolos kórházba felvétetett 179, ápoltatott 297. Az ápolási napok száma volt 3757. Az államépitészeti hivatal főnöke az útfentartási munkákról jelentett.

Az állategészségügy állása és szolgálat ellen panasz nem volt.

A közgazdasági előadó jelentése szerint az idő ártott az őszinek s igy az őszi terméskilátás rosszabbodott. —r.

Táros és megye.

44 A vadászati jog megadóztatása, a

közigazgatási bíróság legközelebb a következő döntést hozta : A vadászati jog, mint a földbirtokkal összekötött jognak a jövedelme, eredetileg és alapjában véve, a község birtokos lakosait illeti — és igy mindaddig, amig ez a javadalom az egyes lakósok között birtok arányban felosztódik, ez után a járadék adót kell fizetni. Ezt azonban csakis az egyes lakósok fizetik, nem pedig a község, mint testület.

41= Kik fizessenek adót ? Pécs szab. kir. város törvényhatósága feliratot intézett az országgyűlés képviselőházához, melyben azt kérte, hogy az összes köztisztviselők s a katonák is bevonassanak a közterhek viselésébe.

44 Községi jegyzők, mint végrehajtók.

Az új adótörvényjavaslat sem menti föl a községi jegyzőket az adóvégrehajtások végzésétől, noha több ízben, emlékiratokban is kifejezték az ez iránt való óhajtásukat. Most a vármegyék körében mozgalom indult meg aziránt, hogy maguk a törvényhatóságok kérjék az országgyűléstől ennek a visszásságnak a megszüntetését.

44 A belügyminiszter a tiszteletbeli címek ellen. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter az összes törvényhatóságokhoz körrendeletét intézett, hogy a megyei és városi segéd- és kezelő hivatalnokoknak a tiszteletbeli címek adományozását szüntessék meg és tisztviselőknek is csak abban az esetben adjanak tiszteletbeli állásokat, ha annak gyakorlati szüksége mutatkozik.

HÍREK.

Farsangi naptár.

Február 14-én. Jótékonycélu zeneestély a Fürdőben a messzinai földrengés és az ajkai bányakatasztrófa áldozatainak felsegélyezésére.