Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 10. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. február 4. Esztergom látképe. Vármegyénk főispánja felhívta a a város vezetőséget, hogy a város bajairól, Vagyoni, pénzügyi helyze­téről s mindarról, ami a város kul­turális közgazdasági életét káro­san befolyásolja, valamint mind ar­ról, ami életerejébe uj,pezsdülő vért, csepegtetve es a virágzás, haladás fellendülés útjára vezérelné, adjon kimerítő tájékoztatást. A város vezetősége az alábbiak­ban adta meg a feltett kérdésekre válaszát, mely válasz teljes tájéko­zást nyújt városunk állapotáról, hely­zeterői. Hogy főispánunknak mi volt célja, ismerve varosunk iránti meleg érdeklődését, sejtjük, főispá­nunk tájékozást óhajtott szerezni bajainkról, melyek megismerése után módját-fogja ejteni, hogy azokra orvoslást keressen. A város vezetőségének terjedel­mes válasza az alabbi. Méltóságos Főispán Úr! Esztergom vármegye alispánja tátján 4/b—1908. szám alatt kelt leirata folytán a feltett kérdésekre pontonként a következőkről tájékoz­tatjuk Méltóságodat: ad 1. Esztergom szab. kir. város közönséget többfele kulturális kér­dés foglalkoztatja. így első sorban az elemi népoktatás ügye, nem ugyan azon szempontból, mintha annak színvonala emelést kívánna, hanem anyagi tekintetekkől. Esz­tergom szab. kir. város közönsége ugyanis 13 év alatt közel kétszer annyit kénytelen a népoktatásra ál­dozni, mint 1896-ig. Hiteles költségvetéseink szerint városunk közönsége: a) 1895-ben 21.002 koronát, b) 1896-ban 27.603 koronát, c) 1909-ben 50.303 koro­nát ad ki e címen, mig pl. az 1909. évre előirányzott jövedelem, mint s gondolkodva maga elé nézett. — Még ma megkérem az igazgatóságot. ’ — Elment az esze 1 De Gergely úr 1 — szóltak hozzá több felől, de Gergely ha­donászott s hevesen folytatta : — Dehogy ment el az eszem! Meg­jött 1 Gondolkoztam, de már elég volt. A legtöbb ember főbe lőhetné magát, ha gondolkoznék. Maguk utálják a hivatalt 1 El akarnak menni? Tessék 1 Tegyék meg! Szabadok 1 Senkit se tartanak vissza! Tudják merre van az igazgatóság, csak szóllni kell 1 S végignézett a hivatalnokokon, akik megütődve álltak egy csomóban, vállat vontak, egyik, másik morgott valamit. A Gergely arca felderült. Szivartárcát hú­zott elő a zsebéből, a hivatalnokok felé tartotta s szelíden mondotta ; — Bolond beszéd urak. Parancsolja­nak 1 Gyújtsanak rá! Nos hát ki ül a he­lyemen ? . . . Nini, uj térkép a falon ? Az óra is más helyen. Az ajtó hirtelen kinyílt s egy hamvas arcú fiatalember lépett be. Zavartan állt meg a csoport előtt, kalapját forgatta a kezében, körülnézett, majd fiatalos ügyet­lenséggel hajolt meg a hivatalnokok előtt. — Az uj gyakornok vagyok, kérem szépen . . . Bartos Benő ... Az igaz­gató úr ide utasított, hogy itt foglaljam el a helyemet, ebben az osztályban . . . Gergely a fiatalember vállára tette a kezét, a szemébe nézett s úgy kérdezte tőle: — Hivatalnok akar lenni fiatal bará tóm ? — Igen kérem, — szólt ez félénken s de-oda ugrált a szeme. fedezet 4088 koronát tesz ki, mi­ből világos, hogy 46.215 koronát pótadó utján kell fedeznie. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 35 §-a világo­san kifejezi, hogy a község, (város), mint iskolafenntartó, népoktatási ki­adások címen pótadójának 5%-ánál magasabb költségeket viselni nem köteles, már pedig hogyha a város 1909. évi költségelőirányzatát te­kintjük s e szerint megállapítható, hogy a szükséglet 607.187 korona 78 fillér, a födözet 409.220 korona 04 fillér, tehát a pótadó utján fede­zendő hiány 197.967 korona 74 fil­lér, vagyis 119%, megállapítható az is, hogy a népoktatási kiadások a pótadó 25%-án felül állanak. Ha már most a folyton fejlődő népoktatásügy személyi' és dologi költségei fokozatosan nagyobbod­nak s e mellett Esztergom várme­gye közigazgatási bizottsága 1883. 479/1907. sz. határozatával a városi iskolaépületek legnagyobb részét paedagogiai, közegészségügyi és a kor követelményei szempontjából meg nem felelőknek, sőt törvény- elleneseknek nyilvánította, Eszter­gom szab. kir. város közönsége egy újabb teher, t. i. iskoláinak újraépítése előtt áll. A város közönsége nem is késett az uj iskolák építési tervének és költ­ségvetésének elkészítésével s akkor kitűnt, hogy egy 6 elemi fiú és egy 6 elemi leanyosztályu tanteremmel 1 — 1 gyülekező teremmel és a szük­ségszerinti mellékhelyiségekkel ter­vezett uj iskola 212.000 koronába kerülne. 58/1908. kgy. sz. a. ho­zott határozatában ki is mondotta a képviselőtestület, hogy a tervezett uj iskolát kész felépíteni, hogyha annak további fentartásához a vá­ros közönsége által a törvény alap­ján fizetendő 5%-os hozzájárulási kiadáson felül eső költségeket egész­ben, vagy legalább közelítőleg, har­madik személyek, nevezetesen és — Nagyon fiatal még, — folytatta Ger­gely, — nincs valamire hajlama ? Nincse­nek vágyai ? A gyakornok egészen megzavarodott. Megijedt a kérdésektől s zavartan he­begte : — Az igazgató úr azt mondotta, hogy legszívesebben vesz föl a sok ajánlkozó közül . . . mert százan is ajánlkoztak ké­rem szépen . . . meg hogy jeles bizonyít­ványaim is voltak . . . azt hiszem, hogy meg fogok felelni . . . igyekezni fogok kérem szépen. — Jó, jó. De hogy akar-e, szeret-e hi­vatalnok lenni ? Napról-napra bejönni ? Ugyanazt a munkát végezni, napról-napra — egész életében. Pilanatnyi csend lett. Mindenki hallga­tott. Künn sugárzott a déli nap, de az élet fényét fölfogta az egymásra torlódó háztömegek szorongó árnyéka. Az égnek csak egy parányi foltja, mint egy tiszta szem sugaras tekintete, csillogott át a szürke falak között. A gyakornok a földre nézett. Halkan, bátortalanul törte meg a csendet: — Ha az ember elvégzi az iskoláit, hivatalba akar jutni. Az anyám is annyira örült, hogy hivatalhoz jutok, hogy egy kis pénzt keresek — sirt örömében ké­rem szépen. A hivatalnokok egyszerre megmozdul­tak. Az egyik Gergelyhez fordult s heve­sen kiáltotta : — No hát tessék elmenni 1 Mindenki szabad ! Dehát mikor az egész világ meg­bolondult ! Mikor mind be akar jönni! Kimenni egy se ! első sorban az iskolák eddigi bel- jellegének és szellemének fenntar­tása érdekében az Esztergom főegy­házmegyei hatóság vállalni hajlandó, másodsorban pedig — feltéve, hogy onnan tagadó, vagy nem kielégítő Válasz érkezik, — az államhatalom az iskolák államosítása iránt később felterjesztendő kérelem tekintetében kedvezően dönt. Magyarország bibornok herceg­prímásának ez irányban érkezett válasza előre bocsátja, hogy a vá­ros elemi iskolái az 1868 : 38. t.-c. rendelkezéseinek megfelelő hitfele­kezeti kath. jellegű iskoláknak nem tekinthetők, mert az egyházi ható­ság vezetése és felügyelete alul tel­jesen ki vannak véve; helyi ható­ságuk van, iskolaszékük tisztán községi jellegű és tanítóik az egy­házi hatóságtól függetlenül alkal­maztatnak, tehát községi jellegű iskoláknak minősülnek. Ezután ki­fejezésre juttatja O Eminentiája, hogy ha ezen iskolák szervezetileg és intézményesen is kath. jellegű- ekké alakíttatnak át, amig el, fel­ajánl évenkint 6000 koronát az iskola építésre felveendő kölcsön törlesztési kamatainak részben való fedezetére, ellenben arra, hogy az 5%-on felüli fenntartási terheket vállalja, nem hajlandó. . Az esztergomi székes főkáptalan szintén a teljes kath. jelleg végle­ges kimondásához köti hajlandósá­gát aként, hogy az uj iskola épí­tési költségeinek fedezéséhez 25 évig évi 4000 koronával járulna ; az 5%-on felül eső fenntartási ter­hek viselésében azonban részt venni nem kíván. Eltekintve most már attól, hogy a már tisztelt tényezők felszóllitása voltakepen kötelességszerű követel­mény volt, mert a város közönsége e részben azokat traditionális okok­nál fogva figyelmen kívül sem hagy­hatta, megállapítható, hogy a két részről megajánlott áldozat a viselendő további súlyos teherrel szemben oly csekély, hogy a város anyagi helyzetén tartósan nemcsak nem könnyít, sőt azt még az uj is­kolaépítésnek terhével annyiban sú­lyosítaná, amennyiben a feltételesen megajánlott segélyek az iskolaépí­tés költségének évi törlesztési há­nyadát és kamatát sem fedeznék. A tárgyalást e részben egyelőre mégis fel kellett függesztenünk, mert a városi elemi iskolák jelle­gének eldöntése végett évekkel ez­előtt megindult hivatalos eljárás a várm. közig, bizottsága előtt folya­matban van s mig befejezést nem nyer; tovább vinni az iskolaépítés ügyét annyi volna, mint praejudikálni a hozandó határozatnak, illetve gá­tat állítani azon törekvéseknek, a mely a helyzetnek ismerete mellett ma az államosítás felé halad, vagy pedig elkedvetleníteni az előbb em­lített tényezőket az államosítás ér­dekében teendő lépésekkel, holott bizony az államosítással nem a katholikus jelleg ellen kívánnánk bármit is tenni, hanem a város sú­lyos helyzetén óhajtanánk ol)' esz­közökkel könnyíteni, melyhez ha­sonló anyagi értékű, hogy rendel­kezésünkre álljon, egykönnyen el sem gondolható. Eként megismertetve a helyzetet, kívánatos, hogy a várm. közig, bizott­sága az iskolák jellege tekintetében elvégre döntsön, hogy a döntés ter­mészetűhez képest az iskolák újjá­építése tárgyalásának megszakadt fonala felvehető legyen. Az esztergomi államilag segélye­zett községi reáliskolának főreállá való kifejlesztése kérdésében Mél­tóságodnak valóban sokat köszön­hetünk s e részben kérjük, méltóz- tassék a végleges fejlesztés eléré­sére irányított áldozatkész törekvé­sünket tovább is lelkesen támogatni. De esedezünk azért is, méltóztassék figyelembe venni, hogy a város a jelenleg ideiglenes elhelyezést nyert reáliskola részére állandó és új épületet óhajt s ezt saját anyagi erejéből el nem készíttethetvén, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz lesz kénytelen fo­lyamodni építési segély, vagy az intézménynek államosítása végett, miért is kérjük, méltóztassék ezen törekvésünket illetékes felsőbb he­lyen tolmácsolni, előjegyzésre érde­messé tenni és ismert kegyes hajlandóságával támogatni. A közönség körében régen meg­nyilvánult azon óhajtás, hogy Esztergom egy állami felsőbb ke­reskedelmi, vagy ipari szakiskolát nyerjen. Ezzel egyrészt középokta- tasi intézményeink támogattatnának, másrészt a város forgalma emel­kednék ; de főként elerhető volna azon cél, hogy a jövő nemzedéknek bizonyos hányada ne a főváros erkölcsrontó levegőjében, hanem attól távolabb, egészséges helyen, kisértésnek kevésbbé kitett és a tanulmány folytatásában csábitó szórakozásokkal nem annyira há­borgatott városban képezze magát a közgazdaságilag függetlennek, hatalmasnak és erősnek óhajtott Magyarország javára! A nőképzés érdekében álló köz­kívánatom Esztergom részéről az, hogy itt egy állami felsőbb leány­nevelő intézet, illetőleg teljes polgári leányiskola állítassák fel. (Folyt, köv.) Állatvédelem. Állatvédő egyesületünk vasárnap dél­után választmányi ülést, majd folytatólag közgyűlést tartott. A választmányi ülés folyó ügyeket in­tézett el, mig a .közgyűlés az elmúlt egye­sületi év beszámolója volt, melyről tájé kozást Bárdos József e. titkárnak alábbi jelentése nyújt, mely igy szóllott : Mélyen Tisztelt Közgyűlés 1 A feltartóztathatatlanul előretörő műve­lődéssel a humanizmus nemes eszméi is egyre szélesebb mederben terjednek el. Ennek köszönhetjük számos, olyan intéz­mény létesítését, a mely/még néhány év­tized előtt is, legalább részben ismeretlen volt. Dacára eme ténynek, sokan szeretik korunkat az önzés korszakának nevezni, pedig lépten-nyomon találunk rá cáfolatöt. Ilyen a művelt ember lelkületére valló intézmény, az állatvédelem is, melynek célja, kiirtani az emberekből a vadságot és durvaságot; kíméletet és jó bánásmó­dot szerezni a hasznos háziállatoknak ; hasznot tenni a földmivelésnek a mada­rak védelme és szaporítása útján ; végül az iskolás gyermekekkel megkedvelteim a természetet, különösen a növény és állat­világot, és belőlük emberségesen érző em­bereket nevelni. Az állatvédelmi eszmék csak a kultur nemzeteknél találhatók fel, mig a művelt­ség alsó fokán álló népek legjellegzőbb bűne az állatok iránti kegyetlenség. Nem tökéletes tehát az a civiliizáció, mely Is­tennek néma és tehetetlen teremtményeit kizárja az emberek könyőrületéből. Igen érdekesen jellemzi az állatvéde­lem ellenségeit, nagynevű közoktatásügyi

Next

/
Thumbnails
Contents