Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 91. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 91. szám. Csütörtök, november 18. VJeojelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal: . Előfizetési árak : ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 0 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Qi1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. —= Kéziratot nem adunk vissza. ■ Az elfelejtett falu. Nagy és lassankint pótolhatatlanná váló hibája társadalmunknak az, hogy megfeledkezett a faluról. Lehet, hogy az első pillanatban talán kevésbé fontosnak tűnik fel a falu jelentősége. Igaz, hogy eltörpül a városok közgazdasági és politikai súlya mellett, de ha elgondoljuk a falvak és az azokat lakó kisgazda és kézi munkás produktumainak nagy mennyiségét, arra az eredményre kell jutnunk, hogy fontos és mindig sürgősebbé váló állami kötelesség a falvakkal törődni. Szegénység, intellektuális elmaradottság, ez a kettő a jelen'falusi világnak mértéke. Szegénység, a rossznál rosszabb termések, kedvezőtlen közgazdasági alakulások hatása alatt. Gabona termés évek ófa nincsen. Ha terem is valami, potom áron kell a termelőnek elvesztegetnie. A kötetlen föld kevés. A közterhek évről évre nőnek. Ami eddig, állandó viszonyok között, legalább észrevehetőig nem szaporodott: az állami egyenesadó, a művelési ág változásának az 1909. V. t.-cikk szerint köteles felvétele következtében, jókora summával nő. A községi kivetések százaléka mintha mértani haladvány lenne. A föld termő képessége és az egyéb falusi kereseti viszonyok mind-mind lanyhábbak lesznek. Hová vezet ez? Reágondolni sem jó! Az intellektuális viszonyok mind züllöttebbek. Az iskolák tehetetlenek. Felekezeti, községi iskolák egy-egy tantermében 110—140 tanuló van összezsúfolva. Ahol pedig van észrevehető szellemi élet, ott majd mindenütt a szociális tanok túlzásai és fattyúhajtásai dominálnak. A magyar társadalom elfeledkezett a falurój. Derék, jóravaló földesgazdák mennek tönkre. Mondhatnók azért, mert spekulálnak 1 De ha a megélhetési viszonyok nehézsége egyenesen rákényszeríti őket erre. Mig a falusi közönség teljesen elfeledett rétege az országnak, addig a községi hivatalos élet agyon van gyámkodva. Minden valamire való intézkedés, mely a községi képviselet utján határozattá válik, törvényhatósági jóváhagyást igényel. Amint a teljes elhagyatottság káros, ép úgy bénító, fejlődést gátló az agyongyámkodás is. Engedni kell mind a kettőből. Figyelmet kell fordítani a falusi publikum anyagi és szellemi viszonyaira és fejlődésére, önállóságra vezető szabadságot biztosítani a községi önkormányzatnak, e kettő legyen a törvényhozás főszempontja, mikor majd sajnálatos körülmények nyomasztó hatása alatt a falu védelmére kerül a sor ... És még egy . . . Rendezni kell a falu közegészségügyi viszonyait is, mert nézzünk csak körül akár a mi fal- vainkban is — e téren félig balkáni állapotok uralkodnak nálunk s innen van aztán, hogy a magyar nép természetes szaporodásának lehetőségét már bimbójában tönkreteszik az „apró keresztecskék, a gyerek fej fák“. Bizony-bizony erről sem szabad megfeledkeznünk, ha felvesszük programmunkba a népjóléti intézmények szaporítását, illetőleg amikor hozzá is fogunk a Programm megvalósításához. De mikor lesz meg az? És hogy hová züllenek addig ezek a már most is jórészt tarthatatlan - falusi viszonyok, azt még csak képzelni sem lehet . . . Az életből. A szeretet csúcspontjának és a legnagyobb erénynek tanuljuk tisztelni az önmegtagadást; ellenben a a legelterjedtebb hibának és az emberiség általános bűnének az önzést. Az önfeláldozás hőssé és mintaképpé teszi az embert; ellenben az önzés oly rugó, amely minden tettre rásüti a megvetés bélyegét. Ezen nézet annyira nem tűr ellentmondást, hogy még a materialisták is kötelességnek tartják az életnek a közjóért való föláldozását. Ok azonban csak azért beszélnek igy, mert arra számítanak, hogy szavuknál senki sem fogja meg őket. Eddig legalább egy materialista sem áldozta föl életét máskép, mint ahogyan ezt nap-nap után könnyelműség és szenvedélyek folytán történni szokott. A materialisták rendszere teljesen kizárja az önmegtagadást. Magában véve az ő eredeti egyszerű alakjában az önzés el nem ítélhető ; a morál csak az ő kihágásai ellen harcol, amidőn mások rovására sőt mások elnyomásából élni és nyerészkedni akar. A moralisták hibája csak azon túlzásban áll, hogy gyökerestül akarják kiirtani azt, amit csak helyesen kezelni és kellőleg irányítani, vezetni kellene. A tudományok emeltyűjét képezik az erkölcsiségnek. Ha tudományok terjesztésével az erkölcsiség törvényeit nem hirdetjük s az emberi szivekbe nem véssük, akkor ne »Esztergom és Vidéke“ tárcája új doktor. Domahidy Gáspár megelégedetten sétált végig a nagy akáczos udvaron, amelynek vége odaszolgált egészen a vasúti állomáshoz. Ez időtájt ugyan máskor mindig délutáni álmát szokta aludni Gáspár a nagy veranda lefüggünyözött üveges ajtaja mögött s jaj annak, aki ezt a szen- dergést megtalálja zavarni. Ő maga tiltotta el magát az ósdi pamlagtól s a forró napban kémlelgette a vasúti töltés sárgára pörkölődött füvét. A vonatra várakozott Gáspár úr s nagyon meg volt elégedve magával. Úgy érezte magát, mint valami diadalmas hadvezér, aki a győzelmi zsákmány megérkeztét várja, hogy lábai elé rakják. Egész lényén meglátszott Gáspár úrnak ez a lelki állapot. Máskor örökké ráncba szedett szemöldökének tüskéi mintha barátságosabban meredtek volna előre s még hangja is engedett valamit érdességéből, amint mag .agában beszélgetett. Domahydiné, aki a verendáról nézte Gáspár urat, amint gömbölyű alakjával tova gördült a bosszú fasorban, önkénytelenül elmosolyogta magát. Ő tudta csak az igazi okát Gáspár nagy megelégedettségének s ha nem is osztozott teljes mértékben férje ura örömében, tagadhatatlanul megelégedetten várta a következményeket, amelyek végre alapos változást idéztek elő házi életükben. Tulajdonképen a Sárika rovására készült itt valami. Sárika egyetlen leánya volt Domahidyéknak, akik nagyon is különös viszonyok közt éltek. A kis faluban senkisem volt tisztában, hogy miképen állnak Domahidyék. Valamikor gazdag ember volt Gáspár úr s nagy befolyású a vármegyén. A vagyon arányában fogyott aztán a befolyás is a vármegyén. A vagyon aranyában fogyott aztán a befolyás is, amikor a Lőrincházi pusztán is túl kellett adni Gáspár urnák, annyira megcsappant a tekintélye, hogy a saját fiát sem tudta beválasztatni főszolgabírónak. Nagy keserűséget okozott ez Gáspár úrnak, elany- nyira, hogy teljesen visszavonult az úgynevezett közélettől. Ekkor történt, hogy a körorvosi állás megüresedett Lőrincházán, miután az öreg Halmi bácsi negyven esztendei szolgálat után elköltözött örök nyugalomba. Gáspár urat, aki jóbarátságot tartott az öreg doktorral, ez az eset megint visszatérítette a közügyek iránti érdeklődéshez, ami abban nyilvánult, hogy minden áron nyugdijat akart szerezni az öreg doktor egyetlen leányának, Zsófikának. Zsófika huszonhárom éves volt s teljesen egyedül maradt. Árvaságát fokozta testi hibája : púpos volt Zsófika, ami Gáspár urban a legnagyobb szánalmat ébresztette fel. Mi lesz evvel a szegény teremtéssel, ka pacitálta az urakat. Férjhez nem mehet, mert nem veszi el senki, megélni pedig nem képes, hiszen nem tanult, nem próbált semmit. A nagy korteskedés még javában folyt, mikor levelet kapott Gáspár úr valami pesti fiatal doktortól, amiben támogatását kéri, ez volt a levél eleje, a vége pedig egészen különös dolog. Szólt pedig arról, hogy abban az esetben, ha Domahidy Gáspár Kelemen Imrét a körorvosi álláshoz segíti, ezennel ünnepélyesen megkéri Domahidy Sárika kezét. Gáspár urat ez az eset módfelett felgerjesztette. Valósággal tombolt, hogy így, hogy úgy, minek nézi öt ez a ficsúr, hanem aztán lassan elcsitult benne az indulat s Kelemen Imrét negyed napra nagy többséggel megválasztották lőrincházai körorvosnak. Most várják az érkezesét. Gáspár úr a kertben, Domahidyné a verandán, Sárika pedig, kinek az esetről halvány sejtelme sincs, benn a szobában. Mert valójában ő a legkiváncsibb az új doktorra, Annyira kiváncsi, hogy barátnéi előtt nem tudja ezt titkolni. Meg is indul a találgatás, hogy milyen lehet, kit fog először meglátogatni, kinek fog udvarolni ? Közben a vonat is megérkezett és Gáspár úr büszkén sétáltatta végig a kerten az új doktort, miközben nem mulasztotta el különböző jó tanácsokkal ellátni. Mindenek előtt szeretném, kedves barátom, ha jó barátságba lenne mindenkivel. Ilyen helyen ez feltétlen szükséges s aztán, hogy a maga kérésére térjek, mondhatom szívesen venném, ha visszaadhatnám a szavát. Majd . . - Hiszen nem azt akarom ezzel mondani, hogy valami kifogásom volna ellene. Látom szép, derék ember és elég jó állásra is tett szert. De tudja, nem akarnám, ha azt hinnék, hogy én, no igen megfogtam magát. Kelemen Imre mosolyogva hallgatta Gáspár urat és mosolyogva szemlélte később a piruló lányokat, akik nem tudták elrejteni zavarukat az új doktor előtt, aki valósággal hódított az első pillanatra. Még Domahidyné tetszését is megnyerte s szinte anyai gondossággal igyekezett útbaigazításokat adni neki, hol vegyen lakást, melyik korcsmában szoktak az urak étkezni s kinél mosasson. A végén pedig
