Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 10. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 10. szám Csütörtök, február 4 Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ——- Előfizetési árak : ■ ■ — Egész évre . . 12 kor. Negyed évre . kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ===== A községi elöljáróságok figyelmébe. Az örményi kisgazdák és munkások ezelőtt tiz évvel szövetkezetei alakítottak. Szövetkeztek, hogy minden tag nehány részjegyet vált heti 20 fill, befizetéssel s maguknak a szövetkezet egyes tagjainak egy kis tőkét gyűjtenek, azoknak pedig, akik kölcsönre szorulnak, olcsó kölcsönt ad. Mi lett évek alatt a vállalkozásból ? Szinte csodálkozva Írjuk, hogy mi lett belőle? Emlékeztet ez a mustármagra, a melyből terebélyes fa lesz. Az Ürmény és Vidéke Hitelszövetkezetnek ez idő szerint 500 tagja van, akik 1055 drb. 50 K-ás üzletrészt jegyeztek, melyeknek névértéke 52.750 K-ára rúg s ebből 41.600 K teljesen be van fizetve, a tartalékalap 9.800 K-át tesz ki, a takarékbetétek pedig a 180.000 K-át meghaladják. A takarékbetétek folyton emelkedőben vannak. A szövetkezet néhány év előtt kibérelt 25 évre egy nagyobb kipusztult szőlőt, azt betelepítette, ma közel hat holdas mintaszőlőteHiVatalban. Irta : Pásztor József. Egy álmatlan éjszaka után az öreg Gergely szomorúnak, céltalannak találta az életet. Amióta nyugdíjazták, másként próbált élni, de sehogy sem tudott a régi rendtől elszokni. Amint lassan öltözködött, valami fanyar érzés fogta el. Unalom, közöny minden iránt. Amint belenézett a tükörbe, visszahök- hent. Mintha tiz évet öregedett volna. A hivatalos élet napról-napra élő rendjében a nagy megszokásban az életről, az öregségről s az elmúlásról egészen megfeledkezett. Félt. Gondolkodott. Elfacsarodott a szive. Mit csinált eddig ? Negyven év alatt! Az élet rohanó perceit, mint a fövenyt beleszórta a hivatalos élet örökké, zugó, rohanó árjába ; a sok parányi homokszem mind, mind elsodródott, nyomtalanul. Nem tudott otthon maradni. Kóborolt az utcákon céltalanul s egyszerre csak a régi hivatala elé került. Különös érzés fogta el. A nagy ház komolyan, nyugodtan várta őt. Valami ösztönszerűleg vonta befelé. S egyszerre heves vágy ébredt lepe van. Ennek a szőlőnek a létesítése oly példaadó hatással volt a falu népére, hogy az örményiek ma egyre-másra ujitják fel elpusztult szőlőiket. Van a szövetkezetnek külön szik- vizgyára. Ha valamely birtok, főleg szövetkezeti tagnak a birtoka, árverésre kerül, avagy bárminő ingóságok, a szövetkezetek nem engedik idegen kézbe jutni. Megszerzik a lehető legmagasabb áron, hogy aztán ismét apró részletekben kiadják a földet vásárolni kivánó községi lakosoknak. Az ürményi szövetkezet tehát a gyakorlatban régóta meghonosította a szövetkezeti parcellázást. Van azonfelül négyezer métermázsa befogadó képességű magtára, amely évről-évre több mezőgazda- sági terméket értékesít. Van Tarno- con egy igen jó forgalmú fatelepe, amely különösen az épületfával csinál évről-évre több, hasznot hajtó forgalmat. Megszerzi az árverésre kerülő házakat s azokat vagy közcélra bocsájtja, vagy pedig valamely hasznos vállalkozás céljaira berendezi. Kalapot kell emelni már az imént felsorolt közhasznú munkásságáért a lelkében, hogy bemenjen a hivatalába végigjárja újra a folyosókat, megnézze a régi helyét, a kopott, szuette íróasztalát, hogy beszélgessen a kollégákkal. A szive dobogott, amint fölment a lépcsőn ; ugyanaz a fekete, piszkos vaskorlát, azok a kopott falak, mégis mintha minden uj lett volna. A folyosó kitágult, a lépések másként kongtak. Régi emlékek játszadoztak a lelkén s elérzékenyedett. A hivatalnokok meglepetéssel ugráltak föl, amint benyitott a hivatalba. Hát hogy van ? Mit csinál ? Hogy érzi magát ? — kérdezték több felől. Gergely a bajuszát húzogatta s lassan, meghatotta : — Jól . . . elég jól . . . elég jól . . . — Mi csak kínlódunk ! — kiáltott fel egy egészséges arcú, harminc év körüli hivatalnok. Bár én itt hagyhatnám ezt a rongyos hivatalt. Falura szeretnék menni. Kis ház, kert . . . — No, no, — szólt közbe Gergely. — Ha mondom, — folytatta tüzesen a hivatalnok. Ez nem élet. Levegő kell az embernek, a szabad természet. Csak az az élet ! — Boldog ember Gergely ür, — szólt egy szelid arcú, szürke szemű, cvikkeres kis ember s a homlokát vakargatta. Ha nekem annyi időm lenne ! is az ürményi szövetkezet vezetője előtt, de még elmondjuk azt is, hogy a szövetkezet egy külön, igazán mintaszerűen berendezett kórházat tart fönn, amely valóságos áldás az Ürmény és vidéke lakóinak. De itt van egy más példa is! Alsósarkad, kis, szegényes viszonyok között élő község volt még ezelőtt tiz esztendővel Somogy megyében. Ekkor a gazdák, zsellérek sőt a házzal biró munkások elhatározták, hogy tejszövetkezetet alakítanak. Eddig tehene nem mindenkinek volt, akinek volt, az se valami nagy hasznát látta. A tejet nem tudta értékesíteni. Amúgy se volt senkinek jó tejelő jószágja. A ridegen tartott marha vékonyan engedi. Nem sok jelentősége volt az egész tehéntartásnak. S mióta Alsósarkadon tejszövetkezet van, azóta még a sarokvas is más. A házak kipenderültek, az udvarok képe megváltozott. A félszerekben szecskavágó van. Az istállóból három-négy szép pirostarka sétál ki, gazda, gazdasszony gyönyörűsége. A szóbeszéd tárgya is változott. Mig ezelőtt a hiábavaló pletyka teremtett ádáz ellenségeket: most arról folyik a beszéd, — Hát időm van . . . időm az van — motyogott Gergely. A cvikkeresnek felcsillant a szeme, ügy folytatta : — Nem látta az uj kagylóimat. Van egy gyönyörű példány. Xylophena genus ! Nehezen jutottam hozzá ! Csak egyszer ott barangolhatnék a tengerpartján . . . magam gyűjthetném a kagylókat, halakat preparálnék . . . Csak időm lenne hozzá, szabadság ! — Szabadság. Persze, sóhajtott föl egy sápadt, szomorú arcú fiatalember — ha szabad ember lehetnék ! — Ugyan mit csinálna ? — kérdezte gúnyosan a másik. — Azt én tudom,-hogy mit csinálnék, .— felelt a fiatal. — Hehe, mi is tudjuk, — szólt egy kis szürkülő fejű ember, aki eddig halga- tott. — Verseket ima hehe . . . verseket . . . tegnap is találtunk egyet a kivonatok közt hehe . . . úgy, úgy. A fiatalember elpirult, a szeme villogott s hevesen kiáltozta ; — Hát igen. Verseket írnék ! Mit tudják, hogy mit tudok én ? Maguk is jajgatnak s mégis azt nézik egymásban, hogy mi a hivatalnok, nem azt, hogy mi az ember ! Gergely meghökkent. Mintha ezek más emberek lettek volna. Világosság áradt hány litert ad a Bimbó? És csodájára járnak annak a tehénnek, a mely naponként huszonkét liter tejet ad s a melynek tőgyét ugyan Sarkadon fejik, de a tejből készült vajat Londonban eszik meg. Mert az alsósarkadi tejszövetkezet Angliába szállítja a finom theavajat. A tejszövetkezeti központ igen szépen van fölszerelve. A kis falusi tejszövetkezet forgalma a 20 0.000 K-át meghaladja. Van malac-hizlaldája s mellékvállalatai. Elmondottuk ezeket példaadás végett s befejezzük azzal, hogy a megyebeli községeket felhívjuk a következőkre : A földmivelésügyi minisztérium tejgazdasági (II. 2.) ügyosztálya alá a tejgazdazdaság különböző ágainak előmozdítása céljából a m. kir. orsz. tejgazdasági felügyelőség (Budapest, földmivelésügyi minisztérium) tartozik. Ez a hivatal szolgálja a tejgazdaság minden irányú érdekét. Letesit tejgazdasági vállalatokat, szövetkezeteket, bérleteket stb. szakkérdésekben díjmentesen felvilágosítást és utbaigazitást nyújt. Forduljanak hozzá tanitó, lelkész urak és községi elöljárók, a ki a nép sorsának faluhelyén irányitója. a homályos zugba. Az ő szive is kinyílt. Lehajtotta a fejét és csendesen, érzéssel mondotta : — Látják, látják ... én meg szeretnék ide visszajönni . . . A többi meglepetéssel kiáltott fel. — Igazat mondok, — folytatta csendesen Gergely. Oh én is, én is . . . amikor még fiatal voltam . . . akartam én is valamit . . . szenvedtem . . . valami úgy vonzott kifelé ... de aztán . . . megszoktam, vagy mi ördög, de higyjék el: most szeretnék visszajönni. Hisz azóta nem élek, nem találom a helyemet. Megszoktam ezt az életet. Átment a vérembe aztán ha nincs egyéb . . . valamit kell csinálni ... az ember azért ember . . Szótlanul hallgatták az öreget, aki egy kicsit elhallgatott, aztán lassan folytatta : — Tudom, hogy másként kellett volna. Talán meg kellelt volna házasodni, vagy mi? Talán a feleség, gyerekek? De igy mim maradt ? Itt jól érzem magamat. Sokszor szidtam én is a hivatalt, de mégis. . . . Most kiesett a talpam alól a föld. Úgy van urak. — Eh! — kiáltott föl az egyik. — Úgy él itt az ember, mint kukac a földben. Azt hiszi, hogy ott az élet. Nem ismeri a napot! — Visszajövök, — mondotta Gergel
