Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 83. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 83. szám. Csütörtök, október 21. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ■— Előfizetési árak : ■Egész évre . .12 kor. Negyed évre . 3 kor. Fél évre ... 0 kor. Egyes szám ára 1-t fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK- PKOKOPP GYULA. Lap tulajdon os kiadók : Qi1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. — Kéziratot nem adunk vissza. ■ ■ A magyar kath. tanítók árva- háza. A magyar ath. tanítók árváhá- zának ezidőszerint való alapja az egri káptalannál kezelt egyszázhuszonkettő ezer (122000); dr. Walter Gyula c. püspök urnák kezelésére utalt ötvenkettőezer (52,000) kor. tőkéből és az Esztergom szab. kir. város által felajánlott telekből, illetve megfelelő ellentértékből húszezer (20.000) kor.-'oól áll. Mihez hozzáadva a korábbi és jelenleg Zelliger Vilmos p. káplán székesfővárosi hittanár kezelése alatt levő, körülbelül nyolcezer (8,000) koronát, az tűnik ki, hogy az alap vagyona kettőszázkettőezer (202,000) koronát tesz ki. Az alap tehát szép összeget képvisel, de még sem annyit, hogy az árvaház a modern követelményeknek megfelelően felállítható volna, ' ha csak véletlen oly nagy lelkű fimaecenása nem akad, aki dús anyagi [(helyzetben lévén, a magyar kath. 1 tanítóság érdekeit szivén viselvén, i nagyobb adományával tenné lehe- í tővé, annak minél előbb való fel- 5 állítását. A gyűjtés, amily szép eredmény„Esztergom és Vidéke“ tárcája Éjféli harangszó. Irta: Köveskuti Jenő. ■ Azon nap, melyen kiadták a napipa- drancsot, hogy a vén bakák hazamehetnek, fa kapitány magához hivatta szakaszve- jszető Szekeres Pált. — Fiam, Szekeres Pál, tudom, hogy sazegény árva fiú vagy, sem apád, sem tanyád, sem vagyonod. Három éven át acoecsülettel szolgáltál, szerettek is a tiszt uarak: nem tennéd-e jobban, ha a regj- rrnentnél maradnál ? Eszed, szived helyén sván, megmutattad nem rég Boszniában. d/Vlég szerencsés lehetsz; maradj a rege- »rrnentnél fiam. . Aztán megveregette a kapitány a sza- Btsaszvezető Szekeres Pál vállát. Pál lesütötte szemeit és gondolkozott. gEgy kissé megzavarták ezek a szavak a l3ejét. Igaz, hogy jó dolga volt a regiment lénél, tisztséget viselt s talán még többre a vihetné, ha maradna. Ej, meggondolja ) dolgot. I Egy napi gondolkozás-időt kért, aztán gi'isszament társai közé a nagy szobába g-s leült az asztal mellé. 1 Pajtásai nagy készületben voltak mind. nyel, kezdessél indult meg, sajnos, hogy az utóbbi időben aláhanyatlott. A Segélyalap permanenciában működő árvaházi bizottság az évenként összegyűlni szokott központi bizottsággal minden lehetőt megtesz a vagyon szaporodása érdekében. Sajnos azonban, hogy buzgalma nem tud egy termékeny talajra találni, mely állandó dús aratást nyújtson. És ebben sok része van a magyar kath. tanítóság sok tekintetben indokolatlan közömbösségének. Igaz, hogy a tanítóság megélhetése a drágasági viszonyokkal szemben nem teljesen kielégítő, de annyira mégis elégséges, hogy az évi két korona járadékkal az alap tagjává legyen. Másrészről pedig eléggé meg nem magyarázható tapasztalat, hogy saját, kartársaik érdekében létesítendő emberbaráti alkotás érdekében oly kevés jóindulatot tanúsítanak. De talán megváltozna a helyzet, a felfogás, ha a magyar kath. tanítóság figyelmét egy már működésben levő arva’náz kötné le. Mint fentebb mondottam, a rendelkezésre álló összeg, még kevés, gondoskodni kell oly forrásról, mely azt lehetővé tegye. Egyik-másik már búcsúzott is. Oda mentek hozzá elkövetkezni. — Isten áldjon meg, Pali, jó egészséget ! Pali az asztalra dőlve, két tenyerébe hajtotta fejét és gondolkozott: menjen-e, maradjon-e ? Otthon csak szegénység vár reá, itt a szerencséjét találhatná meg. Oda szól hozzá ezen közben, földije, Illés Gyurka : — Hát te mit gondolkozol, Pali ? Miért nem készülődül ? — Ne kérdezősködj, Gyuri, nagy gondolkozásban vagyok. Nem tudom, menjek-e, maradjak-e? Tudod, hogy itt szép szerencse vár reám. — Hát Túri Katával mi lesz? Hiszen három esztendővel ezelőtt, mikor hárman ide, Kaposvárra jöttünk s te a dö- röcskei hegytetőről visszanéztél a falura, azt mondtad Szakái Gábornak, — ott nyugszik szegény a boszniai földben — hogy a szived szakad meg a miatt a leány miatt. Azt mondtad több izromban, hogy megígérte a leány: megvár, akárhány kérője lenne is. — Ne emlegesd Gyuri, azt a leányt. Hiszen épen azon tépelődöm, hogy ha valamikép meg tudnám nyugtatni a szivemet. — No, csak gondolkozzál, én útnak válók Isten áldjon meg! A Segélyalap f. évi augusztus hó 28-án megtartott közgyűlésén Bertalan Vince azon indítványát terjesztette elő: kéressék fel az ország nagynevű történettudósa, mélt. és főtiszt. Pór Antal p. praelátus ur, esztergomi főszékesegyházi kanonok, hogy az általa Esztergomban feláll itani szándékolt árvaház javára felajánlott adományát rendeltetésének épségben való tartása mellett, engedné át a segélyalapnak, illetve az ugyancsak Esztergomban felállítandó tanítói árvaháznak. A központi bizottság örömmel fogadta z indítványt és pedig azért, mert így az alapok összesítése által nemcsak a magyar kath. tanítóság árvaháza, hanem az ő méltósága által alapítandó árvaház felállítása minél rövidebb idő alatt megtörténhetnék. De indukául szolgálna az is, hogy a lényegében egy, csak is az árvák származását illetőleg eltérő árvaház felállítása, ellátása és ami a fő, kezelése nagy megtakarításokkal járna, amennyiben mind a két nemből származott árvák elhelyezésére, egv epület szolgálna. Az élelemnek és ruházatnak nagyobb quantumban való beszerzésénél nagyobb megtakarítás volna Szekeres Pál utána nézett, ki, a nyitott ablakon s mikor Illés Gyurka a kaszárnya kapujához ért, valami eszébe jutott s utána kiáltotta: — Hallod-e te, Illés Gyuri ! Otthon ne szólj Túri Katának, mert magam se tudom még, hogy mit tevő leszek. Majd elválik! Illés György épen akkor kanyarodott ki a kapun, nem hallott ebből semmit. Szekeres Pál pedig ismét leült a hosszú asztal mellé s fejét két tenyerébe temetve tépelődött magában. Ha haza megy, örökös szegénységre jut, hiszen nincs senkije és semmije, idegenből származott, szegény szolgalegény volt. Lenézték még a félhelyes gazdák fiai is. Lá’m ez az Illés Gyurka is milyen foghegyről beszélt vele, ahogy levetette a katona-ruhát. Ha itt marad, bezzeg nem beszélnek vele hetykén, inkább megbecsülik. A kapitány úr nem hiába biztatja . . . Jobb lesz tán itt maradni. Fölkelt és kiment a friss levegőre, hadd hajtsa ki az esti szellő a fejéből a gondokat. Szép októberi est volt. A szellő onnan lengedezett észak felől. Azért volt talán olyan illatos, friss, mivelhogv a koppány- völgyi virágos rétekben fürdött még előbb. Szekeres Pali levette sipkáját is, hogy jobban érje forró homlokát az a szellő. elérhető, nem külömben az ellátó és kezelő személyzet fenntartásánál is. Reméljük és bizalommal hisszük, hogy O méltósága, a nemes lelkű emberbarát, ki szülővárosának árváiról oly dicséretre méltóan gondoskodni kiván, az előtte megjelenő küldöttség, kérésének teljesítése elől nem fog elzárkózni, amely esetben nemcsak az ős várost, hanem a magyar kath. tanítóságot is mély hálára kötelezné. A további teendőkre nézve a legnagyobb készséggel áll szolgálatára a permanens bizottság és annak elén álló fáradhatlan elnöke, dr. Walter Gyula c. püspök úrO méltósága, kinek szakavatottsága, körültekintő figyelme bizanyára találna oly kiviteli módozatokat, amelyek a legnagyobb mérvben kielégítenék a neves történettudós O méltóságának kívánalmait. Veritas. Jótékonyság. Bár még szokatlanul meleg októberi napok gyújtják örömre sziveinket, mégis — miután egy hideg északi szél egyszerre nyakunkba zúdíthatja a telet, amikor a jótéHanem az, ha megkönnyebbitette is a fejét, annál nehezebbé tette a szivét. Csakugyan onnét fu-jdogál Szántó felől. Mintha Katicának a sóhajtását is magával hozná. Az a sóhajtás úgy nyilallott, hogy majd keresztül szúrta. Aztán megelevenedett előtte sok emlék. Látta képzeletben azt a szép arcot, amint végig futják a könnyek, melyek azokból a bánatos fekete szemekből erednek. Mintha a liliomon végig folyna a reggeli harmat. Látta azt a rózsaág derekat, amint meghajlik, aztán megtörik a csalódás és bánat terhe alatt. Majd pedig eszébe jutott: nagy ígéretet tett annak a leánynak, hogy visszajön hozzá mindenképen. S a leány is megfogadta, hogy táncba sem megy három esztendeig más legénnyel, nem hogy férjhez menne. A szülők is sok kérés után megígérték végtére, hogy nem erőltetik a leányt férjhez, ha már annyira van, noha szép szerencséje kínálkozott akkoriban . . . . . . Már csak mégis hazamegy. Jobb lesz otthon szegényes öltözetben boldognak lenni, mint itt fényes ruhában, nyugtalan szívvel boldogtalannak . . . Megélnek szépen. Katica nem egészen szegény. Igaz, hogy kisházas ember lánya, de egyetlenegy leány. Azt a kis adósságot, ami a házon és azon a fertályon van, majd kifizetik lassan, lassan. Elmennek
