Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 9. szám

Vasárnap, január 31.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.

— Előfizetési árak : =====

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR- PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Di1. Frokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.

Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485- szám.

■ Kéziratot nem adunk vissza.-----Tan

ulság.

Esztergom, január 29.

A forradalmak ideje letűnt ugyan, ámbár nem minden nyom nélkül. A társadalmi osztályok hosszú ideig pihenték ki a fáradalmakat s a helyett, hogy a társadalmi tényezők megértették volna egymást, részint bizonyos okok nyomása alatt, részint pedig az okok mesterséges felhasználásával megteremtették a modern forradalmat : a gazdasági harcot, mely már szerte a művelt világon szedi áldozatait. Ma már ott állunk, hogy két tábor áll egymással szemben : a töke és a munkatöke és e harcnak levét az a harmadik számba nem vett tábor issza a fogyasztó közönség.

A tőke többé kevésbé szervezetien : a munkatőke nagyszerűen van szervezve és a fogyasztó közönség ugyancsak szervezetlen, amiért azután kénytelen elszenvedni a két malomkő közé került gabonaszem sorsát. Egy hatalmas tábor issza levét a tőke és munkatőke túlkapásainak, szervezetlensége miatt.

A munkatőke felállítja követeléseit. A pénztőke védekézik, de elmegy a legmesszebb menő határoEsztergom és Vile“ tárcája“

.^z Utolsó csók.

Ha ott fekszel majd a halottas ágyon Fehér virágom —

Csókod még akkor is szomjazom, vágyom.

Nézlek könyörgőn. S föl nyílik szép szemed Hosszan rámveted

S ajkad ajkamhoz emeled . . . emeled. .

Dalol a vérem, dalol a véred — Oh, boldog élet —

Feledem, hogy holt vagy és hogy én élek!

Rózsa diák.

Irta : Lampért Géza.

(Folyt, és vége.)

Most már megértette Rózsa a különös köszöntést, amivel az imént fogadta az istrázsa.

Egyet gondolt, azután nyugodtan visz- szafordult. Aligha az nem járt a gondolatában :

No, ha csak a szoknya a baj, azon könnyen segíthetünk.

A marcona strázsa meg utána kiáltott:

kig, azonban azzal a biztos tudattal, hogy mégis ő lesz a győztes, mert emeli produktumainak árát, amit a fogyasztó közönségnek kell megfizetnie. A munkás örül a magasabb munkabérnek, de kiadja, mint fogyasztó a felemelt árakban ; a tőkének megvannak a kellő percentjei és igy ő nem vesztett, de sír, rí, sopánkodik a nagy fogyasztó közönség, mert nincs benne ellentállási képesség s fizet képességeit meghaladó árakat.

Egy csekélynek látszó gazdasági harc indult meg néhány nap előtt városunkban, mely hivatva lett volna bebizonyítani, hogy a kétkrajcáros zsemlye csakugyan két krajcár, de a fogyasztó közönség szervezetlen tábora vetőt mondott és megdöntötte derék pékmestereink karteljét. Nevekre persze nincs szándékomban hivatkozni, de konstatálnom kell, hogy a kartell jogosulatlan volt, mert ha igazuk volt akkor, mikor kartelt kötöttek, hogy t. i. nem lehet megélni a régi módi mellett, akkor nincs igazuk ma, midőn visz- szatértek a régi árusítási szokáshoz. No már kérem, a hogyan én ismerem a mi derék pékmestereinket, a kar- teliből kilépettek egyikének sem le— Aztán ha a városba megy a leány- asszony, küldjék ki onnan valami léhűtő diákot, merthogy a generális urnák szüksége volna épen effélére . . .

— Meg lesz vitéz uram ! —- szólt visz- sza Rózsa kacagva és vidáman távozott. Még egy pajkos dalra is rágyújtott széles jókedvében.

II.

Másnap fiatal diáklegény jelentkezett Bottyán generális előtt.

Csak annyit mondott, hogy szegény ágról szakadt mendikáns diák, a pápai kollégiumban tanult, a neve György és szívesen fölcsapna a generális Íródeákjának, ha valami hasznát vehetné ő kegyelme.

— No no — fogadta Bottyán apó szokott szólásmódjával — épen jó szél hozott öcsém. Szükségem van egy penna vitézre, (igy hívta diákjait a generális) nehéz már a kezem, aki eddig kisegített, a Laci fiam meg jobb, ha a kardot forgatja, mert ahhoz még jobban ért, mint a toliforgatáshoz.

A diák szeme hirtelen fölcsillant a Laci szó hallatára, szép selymes arca piros lett, mint a bazsarózsa. Ideges nyugtalansággal fürkészve tekintett körül.

Bottyán apó éles tekintetét nem kerülte el a diák nyugtalansága, de nem zavartatta magát, mivelhogy sietős volt a dolga.

hetett az az intenciója, hogy szolgálatot tegyen a fogyasztó nagyközönségnek, még ha ő maga tönkre is fog menni. Dehogy is ! Belátták azt, hogy ritka garas kevés haszon, sűrű krajcár mégis haszon. Miért ? Mert a fogyasztó közönség egy része csak otthon sütött kalácscsal, vagy kenyérrel ette kávéját.

így gondolkodva és cselekedve, sok más dolgot is el lehetne érni és senkinek sem kellene tönkre mennie, legfeljebb úri passiónkból kellene engednünk egy keveset.

Vitái István.

Adómorál és társai.

Az adófizető mindig gyanakodó. Mikor az államélet egész vonalán és évek óta arra dolgozik a törvény- hozás, hogy invesztál, fizetéseket rendez, állásokat kreál, intézményeket létesít, uj feladatokba kezd, — akkor ugyan senkinek se fogja elhinni, hogy mindez a sok kiadas, állandó teheremelkedés nem jár nagyobb adózással. A sanda gyanú, hogy a 15 év óta napirenden lévő új adótörvény egy kicsit archimedesi csavar is lesz a polgárokra,— kétségtelenül meg van mindnyájunkban .

Nem is az a szerencsétlenség, ha

— Ehol egy jelentés — folytatta beszédét, mintha mi sem történt volna és teleirt papirszeletet adott át a diáknak. — Kapard le ezt szépen és hamarjában, majd aztán ebből az is kitűnik, hogy hasznodat vehetjük-e? Amott van a sátrad, kalamust, papirost találsz ott bőven.

De vigyázz, úgy ird, mintha a mi atyánkat imád, a fejedelemnek szól, Rákóczi Ferencnek.

Alig távozott a diák, megjelent Csajag hadnagy s jelentette, hogy szerencsésen járta meg portyázó útját. Összeakadt ugyan Somlyó alatt két vasas némettel, de ellátta a bajukat, ő csak egy kis kaparást kapott a jobb keze fejére. Most pedig engedelmet kér, hogy levelet is írhasson haza a feleségének.

— Sohse vesződj te most fiam a . pennával, úgy is kifáradtál, sebes is a kezed, — mondja a generális jó indulattal — most jőve egy diáklegény, mond el annak, amit akarsz, majd lekaparintja. Ott van ép a sátorban. Úgyis szemmel kell tartani őkéimét, mert ámbátor elég jó képe vagyon, de a szeme járása olyan hamis, hogy az ember nem tudhassa, miben sán- tikál voltaképen.

Csajag hadnagy köszönte a szívességet és a sátorba ment. Ott is maradt jó ideig, úgy, hogy Bottyán apó meg is sokalta egy kicsit.

egy modern állam a régi költség- vetésének keretében meg nem marad, hanem az a baj, hogy szembe vagyunk állítva valamennyien és az adómorál szent nevében gyanu- sitgatjuk egymást. Az a baj, hogy inig gyarló emberek lesznek, a kik mindent helyesnek a maguk szemüvegén át látnak : addig becsületes és igazságos adó-törvény és adókivetés mindenki megelégedésére nem lesz. A múltban az volt a baj, hogy a meddig a harmadik osztályú adóban az állam 10% ot követel bevallani, addig az állam maga kénysze- ritette az adófizetőt hazugságra.

Mert tessék meggondolni, mit jelentett a múltban a 10%-os kereseti adó és ennek egyéb járuléka az adófizetőre nézve ? Egyszerűen oly tehernek az adófizetőre való hárítását, a mely alatt feltétlenül össze kellett roskadnia. A mig az állam az évi keresetnek 10%-át követelte, addig becsületes bevallásról és adómorálról beszélni nem lehetett. Az adómorál ott kezdődik, hogy az állam az adófizetés teherbírását mindenkire igazságosan osz- sza el. Igaz, hogy egy kicsit mulatságos, egy kicsit cinikus, egy kicsit furcsa dolog is, mikor olvassuk az előadói beszédet, a melyben többek közt az is foglaltatik, hogy bpesti és vidéki ügyvédek 100 vagy 200 K évi jövedelmet vallottak be, — még akkor is, mikor

— Hosszúra nyúlt a levelecskéd fiam ! mondá neki — mikor visszatért. Sok mondani valód akadt. — No és hogy tetszik a diák ? Mit tartasz felőle ?

Csajág hadnagy pödörintett egyet a bajuszán (vagy talán másért volt ott szükség a kezére) különösen köhintett, hol a generálisra, hol a diák sátra felé nézett és igy szólt :

— Pompás fickó ez a diák, generális uram, olyan a betűje mint a gyöngy . . . pompás fickó, hanem jól mondá kegyelmed — a szeme járása is szörnyen hamis, szemmel kell őt tartanom, mert ki tudja, miben sántikál.

III.

Abban az egész ármádia igazat adott Csajág hadnagynak, hogy György diák pompás fickó. Csakhamar megszerette őt mindenki, még Borz Istók, a fürészbaju- szu, villaszemű strázsamester is. És mindenki valami csudálatosát, valami titokszerűt talált rajta. És éjjelente lobogó tábortüzek körül, mikor pihent a tábor és kileveledzett a mesék csodafája : nem egy levél zizegett, suttogott a kis diákról is csudásnál csudásabb dolgokat.

Nem úgy vagyon ám az, mint ő kegyelme mondja, igy suttogott a mesefa ; nem Pápáról jött ő, nem is szegény me- dikáns deák ám. No persze. Ki látott ilyen