Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 77. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 77. szám. Csütörtök, szeptember 30. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Ggnla és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossnth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ■■■ Kéziratot nem adunk vissza. Kilátás a télre. Az a szomorú kilátás van a télre, :ogy a pauperizmus ijesztőbb mór- eket fog ölteni. Tudjuk, hogy némely vidéken a búza gyengén adott, z arató rész nem igen sokat iktatott a munkás ember kis kamarájába, eladóra alig jut belőle és :a mindjárt ősszel neki esünk a észnek, még újra vidul a határ, zony sok gondteljes nap virrad a ■ agyar munkásra. Ebben a helyiben még inkább meg kell gon- olnurtk, hogy a mezei munkásnak téli keresetre való alkalmat meg eil okvetlen adnunk. Mivel adhatók meg jobban, mint a gazdasági ázi-iparral. Körülbelül 100,000 már •soknak a száma, kik Magyaror- 5 ágon háziiparral foglalkoznak, pgyis nyirfaseprűt kötnek, gyéként innak, talicskát, kasza-kapa nyelt faragnak, szóval odahaza kis tu- lománnyal, de nagy igyekezettel és forgalommal napról-napra az élelmiszert megszerzik. Hogy a mező- s.zdasági háziipar nem aféle csipp- uupp dolog, kitűnik abból, hogy lorozsmán a gyékényfonók szövet- szetében 300,000 korona volt a itgalom. Pedig még itthon csak a kezdet kezdetén vagyunk. Hiszen például Svájzban, a kopár óriás hegyek országában, ahol nem terem búza egy szem se, a nép mégis igen jól él. Jólétét köszönheti átéli iparűzésnek, Az a sok úri gyerek, aki karácsonytájt babát, lovat, kocsit és más eféle játékszert kap a fenyőgalyas karácsonyfa alatt — azt a svájzi háziiparosok eszkábál- ták össze. Néhol az órakerekeket csiszolják, másutt a művirágokat készítik, vagy a gépkereteket vésik, ott mindenütt vastag füst csavarodik föl a házak kéményén és bizony a tűzhelyen tyúkleves íő, pedig Nagy Frigyes a hires porosz király nem kívánt egyebet népeinek jólétére, minthogy minden alattvalójának legalább vasárnap tyúk tojjon a fazekában. A nép jólétének ezt a tokát elérték a háziiparral. Mert hiszen ennek nagyon is sok előnye van. Egyik előnye az, hogy nem kell hozzá tőke, el lehet kezdeni pénz nélkül. A másik, hogy a földművelésügyi minisztérium küld akármely faluba tanítómestert, ahol a munkásság sorakozik, hogy ő télen valamely háziipart akar elsajátítani. A harmadik nagy előnye pedig az, hogy majdnem minden vidéken a természet jóformán ingyen nyújtja a háziiparnak való nyers anyagot. Okos ember természetesen a házi iparnak azt a fajtáját választja, a melynek a nyers anyaga a keze ügyében van. Ahol erdő van, ott a fafaragás háziiparának kell természetszerűleg elterjednie. Vizöntötte, területeken a nád, gyékény, sásfonás ipara fog virágzani. Ahol szalmát kaphatunk, vagy kukorica csuhát, ott ezeket fogjuk feldolgozni. A fő az, hogy amit dolgozunk, azért pénzt ne adjunk. Most mikor Magyarországon a gyümölcs és a szőlőtermelés olyan dicsérendő lendületnek örvend most persze, hogy legjobb lesz gyümölcs és szőlő szállító kosarakat kötni. És itt a falu érdemes túrájához, elöljáróságához szólunk. A földmivelésügyi minisztérium a községnek ingyen ad annyi nemes fűzfa dugványt, amennyit a község akar. Azonfelül mindenhol megmunkálására holdan- kint 100 korona segítséget is ad a földmivelésügyi miniszter. Azért adja azt, hogy termeltetvén a faluba valamely eddig értéktelen sovány földön a nemes fűzvessző, a nép ráadhassa magát a fűzfaveszsző fonására, szőlő és gyümölcs- szállitó, nemkülönben baromfi szállító kosarak készítésére, amelyekből elég furcsa, hogy Galíciából millió darabokra valót hozunk minden esztendőben Magyarországba. Pedig készíthetné ezt a nép, csak akarat kell hozzá. De hogyan fogjuk meg a dolgot? Igen egyszerűen. Aki ezt, a magyar néphez szóló, igaz hajlandósággal írott sorokat elolvasta, Írjon egy pár kérő sort a földmivelésügyi minisztérium háziipari megbízottjához Budapestre s kérje a tanfolyam szervezését és a tanító kiküldését. Meleg indulattal ajánljuk soraink komoly megszivlelését a nép minden barátjának figyelmébe ! Játékszenvedély. Ha a társadalmunkat figyelmes szemmel nézzük, igen sok apró-na- gyobb szépséghibát észlelhetünk rajta, melyek egyszerű kozmetikus beavatkozással nem gyógyíthatók. Sok félszegség, még több veleszületett vérbeli káros tulajdonság jellemzi ezt mi keletről elszármazott s nyugatba oltott nemzetünket. Vérmérsékletével járó s káros befolyású tulajdonsága azonban, mely Esztergom és Vidéke“ tárcája A levegő hőse. Irta : Jul ius. A mióta egyik fővárosi napilap kötelsébe tartozom s mint hozzáértő, én bi- lom el a beküldött technikai cikkeket, iggeteg kellemetlenséget okoztak nekem u úgynevezett föltalálok. Hiába minden gogás, hogy most nem érek rá, jöjjenek késkor, el nem mozdulnak az ember d.ikáról addig, amig végig nem hallgatókét s át nem vizsgáljuk primitiv agaikat. A legtöbb baj természetesen azokkal a iBÍasztákkal van, akik a repülőgépet itflták ki. Valamennyi tud repülni a — niiroson, jobban, mint akár Blériot. Legdob száz magyarnak mondtam szemébe giigazságot de nem hitte el. Akadt közön olyan erőszakos feltaláló is, aki végre alté célját, mart — repült, a szerkesz- ig'igi szolgák jóvoltából. s..z idén nyár elején végre annyira üllőiek a feltalálók, hogy szabadságot íoem s hogy a sok bolondos terv he- i igazi repülőgépekben gyönyörköd- isaem, elutaztam hosszabb tanulmány- I Franciaországba. Két hetet azzal töltöttem, hogy a különféle aeroplánokat tanulmányozzam. Valamennyit láttam fölszállani. Csodálattal töltött el a sok repülőgép, mint a technikai tudás legmodernebb produktuma. A szeretetreméltó, barátságos aviatikusok készségesen szolgáltak magyarázattal, sőt Farman egy Ízben fölvitt magával. Bárcsak tétlenségre késztetett utas voltam, mégis a levegő urának éreztem magam. Az első percekben érzett szorongást fölváltotta a biztosság tudata. És valami kimondhatatlan gyönyörűség fogott el. Olyanféle, amit álmában szokott érezni az ember, amikor megnyergelve a felhőt, végigszánt ember az égen. Épen abban az időben, amikor Franciaországban időztem, nagy volt a vetélkedés, ki nyeri el a pálmát a La Manche csatornán való átrepüléssel. Calais közelében több avíatikus gyakorlatozott. Latham, Lambert gróf és Blériot. Napok, órák kérdése volt, melyik indul el előbb veszedelmes útjára. Odautaztam. Épen jókor. Egy sereg külföldi kollegával fuvattuk magunkat a sargattei fokon dühöngő széllel. Kitartottunk. Sohasem felejtem el azt a nagyszerű pillanatot, amikor végre elsőnek Latham merészen nekivágott a tengernek. Mint valami óriás madár, amely kiterjesztett szárnnyal szeli a levegőeget, röpült. Izgatott percek múltak el. Sikerült-e, nem-e ? Mintha csak testvérünk indult volna csatába, szivszorongva lestük Doverből a dróttalan távírón a hirt, oda érkezett-e Latham ? Végre megjött a balsikerről szóló jelentés : Latham a tengerbe zuhant, de őt magát megmentették. Latham legveszedelmesebb vetélytársa, Blériot élénken sajnálta bajtársa kudarcát, ami arra vall, hogy nem olyan hőse a tudománynak, mint például Peary, aki egy kanál vízben megfojtaná Cookot. Jelen voltam, a mikor Blériot megkezdette korszakot alkotó útját a La Manche- csatornán át. Szinte bizonyos voltam a sikeréről, a mikor láttam, hogy ez a vasidegzetű ember milyen méltóságosan szállt föl, akár a kiröpitett nyíl, oly egyenesen repült a szemben levő part felé. Amikor azután megkaptuk a távirati hirt, leírhatatlan lelkesedés vett erőt a jelenvolt in- ternacionalis érdeklődő tömegen. Ha abban a pillanatban ott termett volna köztünk Blériot, nem hiszem, hogy meg ne lincseltük volna csupa szerétéiből csókkal és öleléssel. Blériot lett ettől kezdve a levegő igazi hőse és hogy nem a szerencsés véletlen folytán jutott az aviatikusok élére, bizonyltja további sikere. Az augusztus végén tartott rheimsi repülőversenyre is elkísértem Blériot. Mielőtt azonban beszámolnék rheimsi sikeréről, elmondok egy epizódot, ami akkor játszódott le, amikor Blériot a londoni lelkes fogadás után visszatért Párisba. Amikor a miniszteri üdvözlésen és vagy ezer baráti kézfogáson túl esett, egy elegáns kis ember fogta karon. Mellettük álltam és hallottam párbeszédüket. — Charles Müller vagyok és gratulálok. — Louis Blériot. Mi tetszik ? — Itt melegében meg kell Ígérnie hogy az ősszel eljön Budapestre aeroplánjával. Blériot jót nevetett az ajánlaton és jókedvében megígérte Müllernek, az ügyes itnpreszáriónak, hogy fölszáll Budapesten. Ezt a hevenyében tett ígéretet be is váltja, mert október 17-én Budapesten fölszáll. Rheimsben is Blériot volt a nap hőse. Több versenyen az első dijakon osztosz- kodott Curtisszal, Lathammal, a szerencsétlen véget ért Lefebvrevel, Farmannal, Paulhannal. Minden nap ott láthatta a százezernyi közönség a levegőben, amint a feje fölött szédítő sebességgel röpködött. Az utolsó napon egy kis baleset érte, a mi nagyon megrendítette a közönséget. Nem a motorjának esett hibája, hanem szinte önfeláldozásnak tulajdonítható a balesete. Ugyanis Rougier olyan ügyetlenül kormányozta a repülőgépét, hogy v
