Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 77. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. szeptember 30. nem egy katasztrófához vezetett, az a mérhetetlen játékszenvedély, mely- lyel mindannak, mivel a hirtelen vagyonszerzés összeköttetésében áll, hódol. A kártya, a sorsjáték stb. stb. sehol oly sok és szenvedélyes hívőt nem talál, mint a mi országunkban, társadalmi életünk s gazdasági továbbfejlődésünk legnagyobb kárára. Ha a külföldi játékklubbokat szemügyre vesszük s azok idegen forgalmi statisztikáját vizsgáljuk, úgy arra az elszomorító tényre jutunk, hogy a nemzetek nagy vándorlásában a magyar az, mely aránylag a legnagyobb quótával képviselteti szülötteit a pokolbéli tanyákon. A magyar, a gavallér faj az, mely e külföldi játékbarlangok milliós és milliós hasznát elősegíti s ez a nemzet az, mely keserves filléreivel járul e hatalmas intézmények erősítéséhez. S nincs erő, nincs hatalom, mely e szégyenletes gyöngeségünk erejét vehetné. Beleásta magát egész társadalmunkba, kivéshetetlenül, ki- irnatatlanul. A legalsóbb néposztálytól a legmagasabb körökig dúl ez átkos szenvedély s a kis kocsmákban ép úgy dühöng, mint a fényes klubbok s kaszinókban nincs külömbség, mindnyájan egyformán s szégyenteljesen nyögünk átkos természetünk e fattyúhajtása alatt. Sajnos az intéző körök és a rendőrség is szemet hunynak a játék- szenvedély dühöngő s fölötte káros pusztításai felett, mert hiszen barátaik, sőt legtöbbször jó maguk is benn vannak azon kaszinókban, klubbokban és egyéb kompániákban, melyekben a legtöbb áldozatot szedi e kórság. A modern kulturállamokban börtönbüntetéssel sújtják a hazárdjátékok űzőit. Nálunk bizony kegyelmes és enyhe ésszel büntet az idevágó törvény, mert a legrosszabb esetben, ha valakit tiltott játékon fognak s akkor is nyilvános helyen csupán kihágást állapítanak meg, melyet szerény pénzen válthat meg a tettenért. Ausztriában szintén kiegyenesen nekivitte Blériot monoplánjának. Egy pillanat és megtörténik az első összeütközés a levegőben, de Blériot, semhogy egy bajtársát elgázolja, hirtelen megszüntette a motor járását és szinte merőlegesen csapódott le a földre. Ezzel a bravúrjával ugyan a maga életét tette kockára, de megmentette társáét. Blériot repülőgépe összezúzódott és ő maga is megsebesült. Az a viharos ováció, amelyben részesült gyógyító ir volt a sebére. Rheimsből hazatértem. Elutazásom előtt Blériot biztosított róla, hogy szívesen jön Budapestre. — Vasúton jön, vagy repülőgépen ? — kérdeztem tőle. — Egyelőre még a gyorsvonatot használom. de hiszem, nincs messze az az idő, amikor Párisból Budapestre már a levegőben tesszük meg az utat. Au revoir! Naáy Sándor* király fülei. Nagy Sándor király a legszebb ember volt a világon, miként a legerősebb és a legvitézebb is. Ciprusfához hasonlított a termete, karcsú volt, mint egy gyűrű s az arca ragyogóan szép, miként a nap. De minden kedvessége, szépsége és bátorsága dacára is volt egy hibája, melyet mindig gondosan rejtegetett a világ előtt, úgy hogy nem is tudta más, csak az édes anyja, s megölt mindenkit, aki véletlenül tudomást szerzett róla, nehogy hágásnak tekintik, de ott a külföldi honosokat ily vétségben marasztalva ki is utasítják. E kiutasítás már nem egy előkelő mágnásnak jutott osztályrészül. De a gyepen, a banküzletekben s a kaszinókban nálunk büntetlenül áldozhat mindenki káros játék- szenvedélyének. Noha a sajtó és lóversenyjáték ezer és ezer elbukott áldozatáról rikító statisztikát vezet s a kaszinókban kiütköző, kiszivárgó rettenetes tragédiák nyomán megindult a nagy nyilvánosság előtt a baj megelőzését követelő preventív intézkedések hangoztatása, mégis, mihelyt a kedélyek kissé lecsillapodtak, a játék kezdődik élőiről és senkinek sem jut az eszébe, hogy gátat vessen ez öldöklő szenvedély rohanásának. Maga az állam is előmozdítója e betegségünknek, hiszen minden lehető és lehetetlen alkalmakkor, sorsjegy kibocsájtásokat engedélyez s fővédnöksége alatt áll az osztálysorsjáték, mely már a legalsóbb néprétegbe is épugy belevette magát, mint annak idején a lottójáték, melynek megszüntetését mindnyájan, kik a nemzet jövendőjével csak kissé is törődtünk, őszinte örömmel fogadtuk. S pusztít a játék. Ma itt, holnap ott halljuk a gyászos, anyagi romlások hírét. A társadalom ennek a bajnak a megszüntetésére gyönge. Elsősorban ott, ahol a törvény módot nyújt rá, a hatóságok kell, hogy üldözzék a játékost és azt, aki annak gyakorlására segédkezet nyújt, másrészt az államhatalom szigorú intézkedése szükséges, hogy mihama- rébb végét szakassza romlásunk e végzetes miazmájának. A búcsi lódijazáshoz. Fényes ünnepség keretében folyt le f. hó 21-én a lódijazás Búcs községben, úgy látszott, hogy az egészséges gondolkozásu, magyar lakosság ily módon akarta örömét mutatni, háláját előre is leróni a magas kormány és vármegye, illetőleg a elárulhassa. Ez a hibája dicső Nagy Sándor királynak abban állott, hogy emberi fülek helyett egy szamárfüle s egy kutya füle volt. Az egyetlen ember, akinek — akár tetszett, akár nem, — tudnia kellett róla, a hajnyirója volt. De a dicső nagy Sándor király valahányszor a haját vágatta, megölette a hajnyíróját is. Más ember nem vehette észre ezt a hibáját, mert mindig nagy sisakot hordott, torz füleit eltakarta. Egyszer egy olyan legényke nyírta a haját, aki szép volt, mintha a tündérek sarjadéka lett volna. Amint a dicső nagy Sándor király meglátta ezt az elbűvölő szépséget, nem vitte rá a lelke, hogy őt is megölesse. S mialatt azon gondolkozott, hogy őt is megölesse-e vagy sem, azt kérdezte tőle : — Mond csak fiú, láttál már más embert is, akinek ilyen fülei voltak ? — S mi különösség van füleiden, ó királyom, akinek kívánom, hogy hosszú legyen az életed ? — Nem látod, hogy az egyik fülem kutyafül, a másik pedig szamár fül? —- Nem látok én semmi olyat, királyom bizonyosan a tükröd mutat rosszul. — A dicső nagy Sándor király gondolkodik rajta, hogy mit mondjon rá. — Valid meg, — szólt újra hozzá, — hogy egy kutya fülem és egy szamár fülem van. — Dehogy mernék én ilyen hazugsánagyérdemű gazdasági egyesülettel szemben, helyesebben annak nagytekintetű képviselőivel szemben. A szép, megható ünnepies fogadtatás, amelyben méltóságos Főispán urunkat, az Esztergommegyei Gazdasági Egyesület elnökét fogadták, jól eső, minden igaz, őszinte szivet megdobbantó látvány volt, a mint azt Öméltósága beszédében is hangsúlyozta. Kevésbbé jól eső látványosság volt az a csekély állomány, mely arra volt hivatva hogy a gyönyörű szép és nagyszámú dijat elvigye kevés mennyiségével. Nem célom a szigorú kritika, de célom az, hogy rá mutassak arra a körülményre, mely ezt a kevésbbé jól eső látványosságot okozta. Hogy ezt tehessem egy kis kimutatást kell közölnöm. Elővezettek 12 községből 42 díjazandó anyakancát csikóval és 36 drb. 2—3 év közötti díjazandó (kanca) csikót. Ebből búcsi eredetű 22 anyakanca és 18 (2—3 éves) csikó, mig a többi 11 községből összesen 20 kanca és 18 díjazandó csikó volt. Ez már sajnálatos körülmény, vagy helyesebben eredmény ! El sem képzelhető, hogy megyénk lótenyésztése annyira visszamaradott lenne, hogy akadnak községek 10-esével, amelyeknek lóállománya olyan sajnálatos volna, hogy díjazásra alkalmasnak vélt anyakancát vagy csikót nem mertek felvezetni ; el nem képzelhető, hogy az any- nyira józan gazdálkodást űző megyénk kisgazdaközönsége, épen a jövedelmező és szép lótenyésztést szorította volna háttérbe annyira, hogy nem volna olyan állománya melyet bemutatni merészelt volna. A megye egész esztergomi járásának, a párkányi járás 14 községének lóanyaga egyáltalán nem volt képviselve. Ennek okát egészen pozitive megállapítani egyáltalán nem tudom, de nem tévedek, ha a nagy átlagot véve szemügyre, azt mondom, hogy főoka az, hogy a kisgazdák nem tanúsítanak kellő érdeklődést a lódijazás iránt és nem mérlegelik kellő fontossággal azt a nemes célt, amelyet Gazdasági Egyesületünk a lódijazással, mint nagy eszközzel elérni törekszik. Ezt abból is következtetem, mert vidéki gazdaközönség a díjazáson alig volt, pedig alig tudok olyan józan gazdát elképzelni, ki előtt ez a dolog épen közömbös volna, hiszen még az a gazda is, kinek kiskörű got mondani királyom ? felelte a ravasz haj vágó. Jól látta ugyan, hogy milyenek a király fülei, de úgy tett mintha nem venné észre azok hibáját, mert hallotta, hogy dicső nagy Sándor király a hajnyiróit megszokta öletni és senkise tudta, miért s amint most a torz-füleket megpillantotta, rögtön észrevette, hogy csak az lehetett az oka. Végre is, mikor a király újra meg újra, meg még egyszer kérdezte tőle és semmit ki nem vehetett belőle, azt gondolta, hogy ennek az embernek a szemei egészen másképen látnak, mint más ember fiának szemei, nem ölette meg hát, ha nem sértetlenül bocsátotta el. Mikor a hajnyiró kinn volt, hálát adott az istennek, hogy a halál torkából kiszabadította s feltette magában, hogy ebből a városból mielőbb tovább áll, nehogy közel legyen a királyhoz, elment tehát egy másik országba s bármint szerette volna is azt a titkot a szive fenekére temetni, valami féreg folytonosan csipkedte a nyelvét, hogy mondja el. Megőrizte a titkot egy napig, egy hétig, egy hónapig, egy esztendeig, de hiába, mindennap újabb harcot kellett vívnia a nyelvével. Elkövetett mindent, hogy magába fojtsa, de lehetetlen volt. A titok, mint valami eleven teremtés, folytonosan nőtt a keblében, s igyekezett kitörni a fogait és kerepölni, hogy a faluk és városok hallják. Jól látta a szegény ember, hogy lehetetlenség lesz tenyészete talán dijat nem érdemel, kell, , hogy az ilyen tanulságos látványosság j iránt érdeklődvén, megjelenjen, hogy sa-- ját maga győződjék meg tenyészanyagunk ; mineműségéről és a tenyésztés irányáról.. És ez alkalomból, ha látná kevés? számú, de meglehetős szép csikóállomá-- nyunKat, felkelne benne a vágy jövőbeni csikóját oly módon nevelni, hogy azt elő--' vezetve a dijazandók között, céltudatosé fáradságának, gondosságának méltó jutái-- mát elvegye. Céltudatos fáradságról be-: szélek, mert sajnos a legtöbb tenyésztői) kisgazdának épen az a hibája, hogy mun-i kálkodásában a céltudatosság hiányzik..: Neveli pl. csikóját 1 — H/2—2 éves korigg a legnagyobb gonddal, odaadással, de azs 1 — 1 Va éves tavaszi csikót már hámozni* kezdik és talán a legnehezebb munkára** mint szántásra, vetésre, nyomtatásra sőt,J — mit nem egyszer láttam, — a cséplőó járgány vonására kényszeríti. Ez már a legmesszebbmenő céltévesz-s tés ! A nehéz munka a fejlődő szervezé s tét megtöri, a csontrendszer fejlődésété megakadályozza a fiatal tenyésztésre szánin állat hevét munkakedvét elveszi. Ily móö dón jó tenyészanyagot a gazda alig fogc kapni. A fejlődésében visszamaradt csiic kóból, jó, erős, fejlett anyakanca sohar: sem lesz, az díjazandó csikót soha sémii vet, ha még olyan szép, még olyan jcnj vagy drága apaállattól fogamzott is. Migi ha a kisgazda a lótenyésztésben, a csikóo; nevelésben céltudatosan jár el, ha érdelük lődik tenyészanyagának fejlődése iránttn ha tapasztalatait, melyeket a lódijazásoo; kon, lókiállitásokon vagy egyéb helyekeis: szerzett, kiskörű tenyészetében érvényrtr akarja juttatni, akkor a legkisebb gazdab is bátran viszi majd anyakancáját vag;g csikóját a lódijazáshoz és akkor majtj* az igazán szép és nagy dijakból — mór lyeknek mennyisége kettős reménnyel töÉc heti el a gazdát, — maga is visz el eg.g: kettőt. Szőgyén, 1909. szept. 24-én. Hajós Jenő, , állatorvos. HÍREK. — A vasutas árvák napja. Minclr inkább nagyobb az érdeklődés magában tartania, azért elhagyta azt | J várost is és elment, elvonult egy magányb;d\ Ott egy nagy erdőt talált s abba huzisr dott. Útközben egy forrásra akadt, ego negyven öl mély forrásra. Letérdelt a foot rás szélére, lehajolt belé s egész erejébde beleorditotta : — Sándor királynak egy kutyafüle 1 a egy szamárfüle van 1 Amint ezeket a szavakat kimondtibi egészen megkönnyebbült a szive s lehria veredett a fűbe, hogy kipihenje magigj Meglehetősen sokáig hevert ott s aztáts indulni készült a városba vissza, de aß ban a pillanatban erős dörgést hall, mean a forrás felől jött s annak a belsejébdaj ezek a szavak hallatszottak ; — Sándor királynak egy kutyafüle isi egy szamárfüle van 1 ! 1 Erre bedugta a füleit, hogy semmitikri halljon s meggyorsította a lépteit, ntri olyan messzire el nem jutott, hogy töbklö semmitse hallott. Nem sok idő múlva ama forrás melldls egy bodzafa nőtt. Azon menet megláíelj egy pásztor s megkívánta furulyán as ni Rögtön le is vágta s furulyát csinált ti lőle s amint elkezdett rajta játszani,*,it gyönyörű furulyahang ezt dalolta: — Sándor királynak egy kutyafüleislj egy szamárfüle van ! 1 1 A pásztor megütődött, mikor a furullm emberi hangját meghallotta. A pajtásai h-i mindazok, kik a furulya hangját meghrig
