Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 70. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 70. szám. Vasárnap, szeptember 5. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. . Előfizetési árak : ----E gész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 0 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485- szám. ) Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. Bensőségesebb családi életet. Nyarak jönnek, nyarak mennek, de a panaszkodások nem szűnnek, sőt fokozottabb erővel újulnak meg, ágy, hogy a boldog családi élet ná már ritka, mint a fehér holló. Az országos gazdasági helyzet ked- vezőtlensége még inkább szítja az gényes ember keserűségét s már szinte az elmúlt időket sírja visszaossza. A széles udvarházak családias szentélyétől egyre tűnik a jókedv és patriarkális élet meleg, őszinte világa egyre halványodik. A jajonság annyi szives, jó csa- iád szentélyébe befurakodott, hogy szinte keressük az oázist, ahol felmelegedhetünk valami barátságos ■isalád vendégszeretetében, családok megelégedésében. Úgy van, hogy a síkos szalonokban hiába káprázatos a bútor, hiába szórja a villany vakító fényét, valami fekete sejtelem üti meg a sziveket a mai lakásban, a mai családokban, mert a szalon fenve üres, >okszor hivalgó nagyzolás példá- >’ója. Érzi mindenki, hogy a régi pör- );;ekalapos magyar, a kartonruhás iiirasszony boldogabb volt, pedig Kísértés. A Hiába jöttök szép csodaleányok A boszorkány táncot járni én köréin ; A közöttetek bár sok szépet találok : wnem lehetek tiétek mégsem én. t 1 Vágyom reálok, felcsörren a vérem, )úhogy reátörjek tüzes ajkatokra ?hés csókjaimmal véresre megtépjem : — Aide elbukom a por közé omolva úés bűnös módra tördelem kezem ! . . . KA lelkem régen másnak adtam, Stellát az életáradatban. óméként csupán — a porban a helyem. AfsMegesik szivem, felhördül a lelkem, oéhogy igy előttem áll az élv, az Elet, i is csak jajgatok, hogy tehetetlen lettem : felmondom százszor, hogy minek is élek! ?UÉs Te?!.. . Igen, Te is tovább kisérts 1 Hegyéi tovább is az a büszke régi! zéEs ostorozd rabod! Ugyan miért vés kellene bolondot megkímélni ?! Szeretni mer óh Téged, ő, a senki rés hajthatatlan számos éven át; akkor nem beszéltünk annyit a „feminizmusról“ emberi jogokról. Ma az ékes lakás, az egymást túllicitáló zsúrok s terbés művészetének keretében valami bántó idegesség gyötri a jómódot hirdető lelkeket. Llzzük, kergetjük a kérdést s mégis minduntalan emlékünkbe tér a háromfiókos almárium, az öreg sétáló óra, a viaszkos-vászon kanapé, ahol egyszerű bútorok közt megéreztük, minden izében, minden jelben, minden kocintásban, hogy a családokkal foglalkoznak és az emberek élete nem az anyagi erők létrehozásában merül ki. Ma a zsúrt fizető családapa váltókat prolongál. Reggel sietve szalad kenyeret keresni, hogy estére fáradtan, zúgó fejjel menjen megenni a mások vacsoráját. Közben elfelejti, hogy családját is meg kellene ajándékozni tartalommal, meleg, bensőséges szívvel, ki kellene békiteni a világgal, a társadalommal, amely siet kellemetlenségeket, pletykákat, rágalmakat vinni a családba, mely annyi ártatlan lelkét megkeseríti. A nyüzsgő, a létérdekért folytató társadalmi harcban észre sem vesz- szük talán, hogy gépek es nem emberek vagyunk, hogy vad, erős csak hagyd továbbb is a porba merengni: kinozd agyon s a testét rúgd odább. Sárkány Sándor. Mikor Kkánák félt. A Szahara sivataga egyben különbözik minden más sivatagtól és ez a különbsége mutatja azt is, hogy ő a sivatagok királya. Ez a fölséges volta abban áll, hogy minden más sivatagokat 1 e lehet Írni, a mongol fensikot, teszem fel, meg lehet érzékeltetni az olvasóval, fogalmat lehet adni a kelet turkesztáni sivatagokról, képet lehet irni arról, hogy mi az a brazíliai Uano, addig a Szaharát nem lehet leirni. A hogy az ég királyát, a Napot még senki sem látta igazán, mert nem lehet belenézni, úgy a Szahara, a föld e királya sem érhető át egész felségében a véges emberi észnek. Nem lehet róla megmondani, hogy mi, talán inkább az hozza hozzánk közelebb, ha azt mondom el, hogy mi nem. Mindenekelőtt a világért sem szabad képzelni, hogy a Szahara valami óriás porzótartó. De nem szabad hinnetek abban a laposság-fogalomban sem, amit a neve hallatta felébreszt a gondolatban. Nem végtelen szemhatárt nyíló tengere ez Afrikának, hanem dombnyi, néhol hegyharcainkban igyekszünk lenyomni a gyengét és még a legnemesebb filantróp célokért egyesülő társaságokban is ott kisért a gyanakvó kérdés: vájjon nem-e az önző, magán érdeket szolgáló eszmékért egyesültek az emberek ? Hány ember roskadt össze, ebben a rágalmazó, szívtelen az önérdeket szolgáló világban, hány ember vonult félre a hazug, képmutató társadalomtól, hogy egyes-egyedül magának éljen, ne ismerjen egy barátot, rokont, maga pedig megha- sonlott leikével üres szivével vitte az egyhangú sablonos élet nehéz keresztjét, úgy, hogy az életnek örülni, már nem tudott. Ebben a panaszkodó, tusakodó korban pedig növekszik a jövő generáció, kinek megélhetési forrását akarjuk előkészíteni, utjokat rózsákkal behinteni és apai szivünkkel úgy intézni, hogy az élet mentői könnyebb, mentői szebb legyen nekik. Oh vájjon, lehetséges munkára vállalkoztunk-e? Mikor már a kis gyermek is érzi, látja az emberek üres, keserű családi életét, a köny- nyet, melyet a szenvedő emberiség nem tud elrejteni. Tudjuk azt, hogy az élet kacagó, magas hullámokat vető tengere a föld hervadásának: a homoknak. S ezért a rövidre láttatásával félelmes épen, a megújuló meglépéseivel agyonizgató. Az állandó szél járása szerint gigászi barázdák képződtek benne, amelyek egyes helyeken, ahol toronnyá vált magasságukkal fel tudják tartani az irtózatos oldalszélnek, a Számumnak az erejét, völgyeket ringatnak, de akkorákat, mint a Duna- Tisza köze, vagy, mint Provence daltelt mezői. De van még egy hatalmasabb úr is a homoknál és ez: a viz. Marokkó felől, Tripolisz felől, alagutasan aláásva a homokot, beszivárog a viz a Szahara alá. És Afrikának ez a töviskoronája egyes helyeken, ott, ahol felfakadhat a HaO véresre karcolja a homok homlokát. Ezeket a föld vérét bocsátó helyeket nevezik oázisoknak. Meglapulva egy-egy homokhullám védettebb oldalán, lassan, háromnégyszáz esztendő alatt képződik az oázis. Felbuggyan a viz, csira száll a homokba, kidugja fejét a földből a virág. Dehogy virág 1 Valami egyűgyű kis surló, vagy páfrány, amelyik hálás még ezért a sivár lakásért is és a saját maga testének az elharvadásával, elkorhadásával csinál tele- vényt a sivatag talajának, a pálmának. nyílt és derűs, mint a tavaszi hajnalban a felbukkanó napsugár fényében az illatos határ, de lehet olyan is, mint az összegömbölyödött ciklonfelhő. Ebben a világban tehát épiteni kell, csiszolni kell a jellemeket, hogy szelíd szivekkel jóságos, könyörületes lelkekkel ösz- szefoghassunk a jóért, a szépért, s vége legyen a veszekedő társadalom Babillonjának. Nagy gondolatokban összetartóan kell munkálni a haza, a társadalom, a város, a falu és a családok jólétét, nehogy a panaszkodások vihara széjjel tépázza a társadalmat, aki ezután munkára, kultúrára nem képes. A segités, a másokat megbecsülés evangéliuma hirdesse tömörülésre az embereket, hogy a családok meleg, őszinte szavainál fölfrissüljön az ember lelke s megelégedésünkben tudjunk nagyra törő munkába indulni, ne kössön le a szürke hétköznapi élet: régi udvarházak boldogságával hirdessük a testvéri egyetértést és szeretetet. Az idei termés. A földművelésügyi miniszter kiadta legújabb hivatalos jelentését, Ott álltunk az Ain Holofra oázisának a szélén. Jobbról mellettem Moháb, a tu- areg, balról meg Khánák, a pún. Ez az ember maga ugyan arabnak vallotta magát, de én esküt mernék tenni, hogy a régi kárthágóiak késői ivadéka volt. Néma eredetű volt feltétlenül, de nem volt meg benne sem az arab mogorva hallgatása, vagy szilajsága, sem pedig a mórnak a nagyhangusága és lanyhasága. Khánák pún volt és az idegrendszerében ott őrizte egész Kárthágóí. Csendes, ravasz, nyugodt, igen megfontolt, hidegen bátor arisztokratikus ember volt. Ott álltunk az Ain Holofra peremén. Az ég sajtja, a hold már lebukott és csak a csillagok világa tette átlátszóvá az éjszakát. Oroszlánra lestünk, húsz lépéssel előttünk volt a földbe verve a karó, a melyhez oda volt kötve a kecskegödölye. Moháb a két tartalékpuskát igazgatta, nekem is, Khánáknak is a kezében volt a Winchester-puska. Jó hat darab öreg robbanógolyó volt mindegyikben. Khánák intett és erre mind a hárman lefeküdtünk az oázist szegélyező homokhullám oldalára. Végig néztem a földön : sárga volt. Felnéztem az égre: sárga volt s rajta csillagok mindmegannyi gumigutti-aureiter pislogtak. Sárgák voltak hátuk mögött a pálmák és a mimózák, meg a csenevész jukkik is. És sárga volt a Khánák arca .„Esztergom és Vidéke“ tárcája
