Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 68. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 68. szám. Vasárnap, augusztus 29. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.- Előfizetési árak : ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Pél évre . . . ti kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK. PROKOPP GYULA. Lap tulajdonos kiadók : Dd. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485- szám. — Kéziratot nem adunk vissza. -------— 1 nők és a gyermekvédelem. (B. H. W.) Nem régen résztvet- ;tn a „Gyermek Liga“ évi közelítésén, melyen a főúri világ egyik talánosan tisztelt és ismert tagja: ay Gáborné grófnő olyan remek, trtalmas sbeszédet mondott, oly leles szózatot intézett a magyar nőköz, melyet százezrével kellene ki- yomatni. és a nők, az anyák köré- en terjeszteni. Mert nem elég «okát az eszméket meghallgatni; zokat minden honleánynak leikébe ellene vésni, hogy gondolataikat emesitsék és cselekvésre ösztönözök. E cselekvésre annál inkább fan: szükség, mert a gyermekvéde- im nagyfontosságú, országos érdéiért! van szó, melyet előmozdítani mindnyájunknak, — de különösen nckjiek kötelessége. Mert az ál- i;m, f'maga nem képes a gyermek- ildelmet, — a társadalom és a nők athatós segítsége nélkül kellően elő- )Ozditani. A társadalomnak köteles- pge e kérdéssel foglalkozni — mondja lelkes grófnő, — ezt pedig ak- or teheti leginkább, ha a nőket ónja működési körébe; ha azokat ílyton s addig buzdítja, míg ténylegesen belekezdenek a munkába és I-lytatják addig, mígnem szokásukká lálik, ép úgy, mint a házigazdái- odás vagy egyéb más teendők. Bizonyos, hogy ehhez nemcsak nmegtagadás kell, hanem annak kilátása is, miszerint nem azért, Isztergü és Vidéke“ tárcája Betegen. \mllgass meg végre Százszorszép-királylány midőn rabod kidőlt az igapályán; Wdlgass meg végre! Subám belátom; felírva van az Égre, ygy fényt az árny nem éri el soha; mm is panaszkodom Tenéked, ■ygy mennyit szenvedtem Teérted, (gigy sorsom mily kegyetlen mostoha! s? most, midőn már nehéz a teher, s.a kínt nem bírja többé testem el ; hóidon a testem is csupán csak vonszolom: xggyél kegyes .. Hajtson hozzám a szánalom! x :: ajakam lázaktól égett: fája csókot nem is kérek, w^ememfényem a könny kimosta mvad tiizét is eloltotta; fígett kráter már csupán, sswa a Múlt temetkezett : u jösz, hunjad le szemedet; Uggy ne utálj : ne nézz reám! ,v ' ne ölelj meg két fehér karoddal; w\ tudd meg, hogy a mellem hova horpadod, születtünk, hogy egyedül csak a saját érdekeinkkel törődjünk. A gyermekvédelmet Vay grófnő úgy képzeli leginkább előmozditha- tónak, ha például minden asszony csak egy gyermeket vállalna el, olyformán, hogy figyelemmel kisérne egy árvát, züllöttet vagy nyomorékot, testi és erkölcsi nevelés céljából; segitené ruhával, könyvvel, játékszerrel, szóval mindazzal, amit saját gyermekeitől megvonhat. Ily módon ezer és ezer szegény gyermek sorsán lehetne segíteni, s alig maradna elhagyott teremtés az országban. S ez mindenképpen nemesebb, fenköltebb feladat es törekvés, mint az az irány, melyet az asszonyok igen nagy része követ. Avagy nem tapasztaljuk-e lépten-nyomon, a versengest, melyet a fényűzésben és pazarlásban kifejtenek; hogy egymást felülmúlják a divat szertelenségeben, s tönkretegyék a család anyagi és erkölcsi helyzetét. Nem látjuk-e, hogy a legtöbb anya, figyelme és gondja arra irányul, serdülő leányaik nevelése közben, hogy mi a divat, milyen utcai, milyen estéli ruhát, milyen kalapot vegyen neki és lehetőleg felülmúljon — másokat! Ezzel az eljárással azután a fiatal gyermekiélekbe beleplántálják a hiúságot és az önzést, melyben teljesen elfelejtik azt, hogy sokan vannak, akik fáznak, nyomorognak, éheznek és szenvednek. csak füled hallja, hogyha rabod szólal, midőn — neved sóhajtva, érted meghalok! Sárkány Sándor. élet. Irta: Pál Job. I. A tragédia kezdete. Sok esztendővel ezelőtt élt Bergengócia egy kis helyiségében, nem messze az ország fővárosától egy fiatal tisztviselő, akit Carlosnak hívtak. Carlos eleinte a mérnöki pályára készült és egy szomszédos állam fővárosában látogatta az egyetemet, de családi körülményei arra kény- szeritették, hogy tanulmányait abbanhagy- va, visszatérjen szülővárosába. Carlos vigkedélyű, bohó fiatal ember volt. Szülővárosában, amely bővelkedett a természeti szépségekben, csakhamar mindenki megszerethette, úgy, hogy vezető szerepet vitt a kis város társadalmi életében. Mindenféle tisztségekkel halmozták el és nem esett meg bál, mulatság, hogy azt ne Carlos rendezte volna. Az édes atyja tehetős iparos ember volt és rajongásig szerette egyetlen fiúgyermekét, de a fiatalember is odaadó szeretettel csüngött szülein. Azzal, hogy a szegénynek odadobunk néhány fillért, vagy néhány jótékonycelu egyesületnek tagjai vagyunk, egyáltalán nem róttuk le az élet és embertársaink iránt tartozó kötelességeinket. Sokkal többet és nemesebben cselekszünk, ha különösen leányaink lelkében mar kellő időben ebresztjük föl a komoly, nemes érzelmekre való hajlandóságot. Nem árt annak a serdülő léleknek, a kit a sors puha, meleg fészekbe helyezett, — ha néha elvezetjük a nyomorultak rideg tanyáiba, hogy megismerjék a szenvedést, gyötrődést. Nem képzelek oly női szivet, mely: irgalomra, könyörületre ne buzdulna ilyenkor! Lehetetlen, hogy az irgalom, a részvét ne ébredjen szivében, ha a nyomorultakat, betegeket, sorvaaókat látja, mig ő ép tagokkal bir, egészségnek és jólétnek örvend. Nem ártana serdülő, boldog leányainknak, ha néha elvezet- nők menedékhelyekbe, a hol látnák, a 10---12 éves, kis teremtéseket, akik bágyadt szemmel, nehéz lélek- zettel, örömtelenül feküsznek a kórágyakon ; ha látnák azokat a szerencsétlen gyermekeket, kiket a rendőrség az éjjeli tanyákból, szedett össze, vagy a Gyermekvédő Egyesület ragadott ki a bűntanyákból, hogy megmentse őket a teljes zülléstől. Lehetetlen, hogy ilyenkor abban a fogékony leánylélekben meg ne Egyszer csak a bohó természetű Carlos megnősült. Feleségét, ki egy távoli nagy városból származott, mindenki áldott, jó teremtésnek ismerte. Az édesatyja valamikor orvos volt, de már régen elhunyt és a fiatalasszony, aki Bergengócia nyelvét csak törve beszélte, vtiz esztendős kora óta apa nélkül nevelkedett föl. A házastársak nem szerették egymást, de akkor nem is voltak divatba a szerelmi házasságok. A fiatalok szülei megegyeztek egymással és ha az egyesség meg volt, csakhamar megtartották az esküvőt. Házasságuk második évében a fiatal párnak gyermeke született, akit Riccardó- nak neveztek el. Az apa, mikor meghallotta az örömhírt, úgy szólván táncolt örömében, és hivatalos teendőit is elhanyagolta, csak, hog}^ állandóan fia mellett tölthesse idejét. A kis Riccardó pedig, akit — mint ez már szokás — mindenki különösen szépnek és okosnak tartott, háromnapos korában is álmos szemekkel nézett széjjel, nem értette, hogy miért örülnek neki any- nyira az emberek. A kis Riccardó akkor még nem tudta, milyen sors vár reá, még nem tudta — hisz csak háromnapos volt — hogy szenvedéseknek, keserűségeknek és csalódásoknak milyen tömegén fog keresztül menni. mozduljon egy nemesen hevülő érzés, mely diadalmaskodnék az egyéni hiúságon és önzésen! Bizonyára kevesebb időt fog tölteni a szabónál, a kalap és divatüzletekben az üres regények és divatlapok olvasásánál, ha arra gondol, hány szerencsétlen gyermeknek kell nélkülöznie mindazt, minek ő bőviben van! Pedig ezek közül is hány van, aki mindamellett elégedetlen és zúgolódó ! Ha meggondoljuk, hogy akárhány nő csak a fején hord olyan értékű cikket, amelynek árából két-három szegény család hetekig meg tudna élni, holott neki még arra sem telik, hogy gyermekét a hideg ellen és a szemérmetlenségtől óvja, akkor valóban kérdeznünk kell, hol van az igazság ? Hiszen nem az kifogásolandó, hogy különbségek léteznek a világon, ezek nélkül el sem képzelhető az élet; lesznek mindig gazdagok és szegények. De azok a hitvány, szemtelen, üres szokások és hiúságok ellen, melyeket főképpen az ostoba divat teremt, melyek végeredményükben megfosztják a családot a háziasszonytól, kifordítják sarkából az otthont és kiirtják leányaink lelkületéből az ártatlan gyengéd nőiességet, önző, hiú bábokká teszi, — azok ellen minden erővel küzdeni kell. És e tekintetben igaza van az emberbaráti főúri asszonynak, miNemsokára Riccardó születése után Carlos és fiatal felesége között napirenden voltak a nézeteltérések, amelyek — bár nem volt komolyabb alapjuk — nemsokára annyira kiélesedtek, hogy Carlos elvált feleségétől. Az asszony elutazott a délvidéken lakó édesanyjához és Carlos a fővárosba ment, ahol egy idegen nyelvű lap alkalmazta munkatársának. A kis Riccardó pedig, aki ekkor csak néhány hónapos volt ott maradt nagyszüleinél, akik úgyszólván imádták a kis gyermeket, aki teljesen édes anyjára hasonlított. Itt abban a kis faluban, melyet hegyek vesznek körül és ahol a kis világtól el- vonultan élnek az egyszerű emberek, nevelkedett a kis Riccardó is. És itt kezdődik a kis Riccardó megható szomorú története, itt kezdődik a szomorú történet, ezen a boldog helyen, ahol az emberek háborítlanul élvezhetik a pázsit és tavasz illatát és ahol az emberek a nagy bűnöket nem ismerik. A szomorú történetek rendesen a nagy városban kezdődnek és itt érnek véget. Riccardóé falun kezdődött. II. Mikor a madár elhagyja fészkét. Riccardó ott maradt a falun. Az egyszerű falusi iskolában tanulta meg az egy-
