Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 68. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. augusztus 29. dőn erre a kifakadásra jut. Mert manapság oly óriási a nyomor, a züllés, erkölcstelenség az elhagyott és elárvult gyermekek között, s ezzel szemben oly fényűzés és kényelem uralkodik úgy a felsőbb körökben, mint a középosztályban, hogy méltán föllázad a figyelmes szemlélő lelke. Avagy azért élünk e, hogy rövid pályafutásunk alatt üres fővel és érzéketlen szívvel Űzzük és kergessük egymást? Be kell végre látnunk, hogy egyik ember — a másik végett teremtődött, hogy felsegítse a botlót, az elesettet védje, támogassa, tanítsa, vigasztalja, ha szerencsétlen, és az élet harcában kimerült. Ezt a hivatást a nőknek kell teljesíteni, nekik kell felkarolni a gyermekvédelem ügyét. A nők érző szive, mely külömbséget, alkuvást nem ismer, önzéshez, mely nem számol — hanem szeret, szán, se- git és irgalmas, van hivatva e nemes munkára. Azt mondja Vay grófnő : A gyermekvédelem kérdésével foglalkozzanak társadalmi alapon: de ne legyen az csak múló felbuzdulás, hanem maradandó foglalkozás és cél, mely anyáról leányra, leányról leányra szálljon mintegy örökség, mintegy faji jelleg, mint a női nemnek egyik elvitázhatatlan kelléke, s a huszadik század humanizmusának történelmi fejlődése és feladata. A leányok vegyék ki részüket e feladatból, s ha látszólag szerény eszközökkel is, de járuljanak hozzá ez alkotó, nagy nemzeti munkához. Gyűjtsenek levelező lapokat, képeskönyveket, szivarvégeket stb. és vigyék el a gyermekkórházakba és menedékhelyekre. Vagy egyesüljenek városonkint, községenkint az ismerősök és mindegyik vállaljon bizonyos munkát. A gyermekvédelem minden gyermek oltalmára vállalkozik, legyen bármely felekezetű és bármely származású. A legszebb vallás: a felebaráti szeretet és irgalom, mely az ártatlan gyermekeket oltalmazza és segíti és nem szenvedteti a — szülők bűneiért! szeregyet és az abct. Ő is csak olyan volt, mint a többi falusi gyerek ; ő is csak úgy szaggatta el a ruháit, ha katonák jöttek, ő is elkísérte a „bandát“ egész a falu végéig; ő is szeretett lepkét fogni a tóparti füzesben, úgy, mint a falu többi gyermekei. Szülei hiányát itt még nem érezte. Talán azért, mert még soha sem tudta, mi a családi tűzhely, talán azért, mert nagyszülei szeretete pótolta a szülők hiányát. Minden évben egy párszor meglátogatta az apja meg az anyja. Hoztak neki képeskönyvet, ólomkatonát, cukrot : aminek a kis Riccardó mindig nagyon örült. Egyszer azután, mikor már a falusi iskolában tele tömték a fejét az ellemi tudományokkal, eljött érte az apja, be- csomagoltatta egy ládába a kis fiú cókját mókját, felültette a vasútra és elvitte egy szomszéd városba, ahol a kis Riccardót a középiskolába íratták be. Itt teljesen idegen emberek közé került, kik nem tekintették családtagnak, hanem egy jó jövedelmi forrásnak. Rikkardó itt érezte először a szülők hiányát. Ha látta, hogy valamelyik iskolatársát megcsókolja az édesanyja, akkor könny gyűlt a szemébe, és odahaza, mikor lefeküdt a párnák közé & „magyar nemzet szent Antal temploma“ Budapesten. Nagy arányú mozgalmat kezdett a „Pá- duai Szent Antalról nevezett Zuglói Kápolnaegyesület“, mely a magyar nemzet szent Antal templomának Budapesten leendő felépítését tűzte ki céljául. Hazánkban annyi tisztelője van szent Antalnak, oly sokan fordulnak bizalommal a nagy szenthez, hogy szinte nagy tisztelet mellett hiányzott a tiszteletére felajánlott templom. A legtöbb állam katholikusai építettek már templomot fővárosukban szent Antal tiszteletére s azonkívül Páduában, a hires szent Antal bazilikában is egy- egy kápolnát a különböző államok kat- holikus híveinek nemzeti adakozásából restauráltatnak. A magyarországi katholi- kusok adományai is ide vándoroltak eddig, azonban az ezen pénzből fényesen restaurált kápolna az osztrák nemzet kápolnája nevet viseli. Méltán megérdemli tehát a támogatást az az eszme, hogy a nagy szent Antal tisztelethez méltóan a magyar katholikus világ filléreiből, nemzeti közadakozásból az ország fővárosában épüljön fel a „Magyar Nemzet Szent Antal Temploma.“ A mozgalmat megindító „Páduai Szent Antalról nevezett Zuglói Kápolnaegyesület“, melynek fővédnöke Vaszary Kolos bibor- nok hercegprímás, 5 év óta munkálkodik a siker érdekében s most a m. kir. belügyminisztériumtól országos gyűjtésre kapott engedélyt, mellyel kapcsolatban a következő felhívást bocsátotta ki: Katolikus Hittársak 1 Minden nemzet emelt már templomot páduai szent Antal tiszteletére, csak nálunk, a katholikus Magyarország fővárosában, hol annyi a szegény ember, nincs a szegények atyjának méltó hajléka. Egyesületünk ezen hiány pótlására törekszik. Kegyesen támogatnak ezen szándékunkban úgy a magas egyházi, mint világi hatóságok, gyűjtésünk engedélyezésével és ajánlásával. A nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter úr 134,626/ 1908. szám alatt kelt rendeletével a gyűjtést az egész országra engedélyezte. A székesfőváros hatósága is kijelölte már a templom helyét egyesületünk kérésére a Budapest VII. kerületéhez tartozó Zuglóban, a történelmi nevezetességű Rákosmezőn. Bizalommal fordulunk hazánk katholikus polgáraihoz, egyházi s világi hatóságaihoz, intézeteihez, hivatalaihoz és testemette borzas kis fejét és keservesen sirt. Hogyha könyveivel a hóna alatt egyedül ment haza az iskolából, mindig azon gondolkozott, miért nincs senkije aki szeresse, miért nincs egy teremtés a világon, aki néki gondját viselje? Ha pedig kicse- repesedett ajakkal, tűzben égő szemekkel, lázasan feküdt a lakásán, mindig azt kérdezte önmagától, miért nincsen senki, aki virrasszon betegágya mellett, miért nincsen senki, aki szeretetével enyhítse fájdálmát ? Társai nem szerették, mert kerülte a társaságot. Egyedül szeretett lenni ; sokszor éjjel is elcsavargott és ilyenkor, mikor egészen egyedül volt, érezte elhagyatott- ságát. Ilyenkor, mikor egészen egyedül volt, fiatal kora ellenére fel tudta fogni, hogy mennyire elüt ő többi fiuktól, akik állandóan szülőik között élve nem is tudták felfogni, milyen boldogság jutott nekik ez által osztályrészül. És a kis Rikkardó, nagyon, de nagyon boldogtalan volt. tületeihez azon kérésünkkel, hogy filléreikkel járuljanak hozzá szintén a szent célhoz. Adakozzanak Isten dicsőségére abból, amit Isten adott. Építsük fel mi is hazánk fővárosában páduai szent Antal templomát, járuljon hozzá hazánk minden katholikus polgára, hogy az joggal a „Magyar Nemzet Páduai Szent Antal Temploma“ legyen. A legcsekélyebb adományt sem vetjük meg. Váltsa meg részét mindenki tehetsége szerint bármely csekély adományával e fenséges munkából s adjon egy-egy téglára vagy homokszemre valót a „Magyar Nemzet Páduai Szent Antal Templo- má“-hoz. — Megható lesz az eredmény, ha a szegények atyjának templomát igy szegény módra, téglánként fogjuk összehordani. A szives adományokat a „Páduai Szent Antalról nevezett Zuglói Kápolnaegyesület“ elmére (Budapest-Zugló) kérjük küldeni. A Mindenhatónak bő áldását kérve szent ügyünk pártolóira, vagyunk stb. Aki legalább 200 koronát adományoz, vagy gyűjt, annak nevét a fémlapokból készült s a templomban felállítandó „Örök könyv“-be, a templom alapitói közé vé- setjük. 5 koronát meghaladó adományról egy szép emléklapot küldünk. A tulipán és az iparpártolás. — Osztrák iparcikkek behozatala. — Talán mese volt, hogy a tulipán jegyében nagyarányúnak Ígérkező mozgalom indult a magyar ipar támogatására. Vagy múló, idejét hamar lejáró divat. A gomblyukakból eltűntek az — osztrák gyártmányú — tulipánok, hogy ne szimbolizálják a mi iparpártolási fölhevü- lésünket és ne —- emlékeztessenek a föl- buzdulásra. A tulipán akciójával szemben, mintha erős reakció keletkezett volna. A magyar ipari termékek pártolása helyett hatványozott mértékben pártoljuk a külföldi és legfőképen az osztrák ipart. Számokkal beszélünk, hogy hű tükrét adjuk károsodásunkat, veszteségünket előidéző nemtörődömségünknek. Az elmúlt 1908. évben „csak“ 1239T millió korona értéket tett ki az osztrák behozatal, Azért „csak“, mert — sajnos ez a horribilis szám a folyó évben még növekedett. A folyó év első hat hónapjában már 590 millió korona értékű árut hoztak be Ausztriából, jóval többet, mint az 1908. év megfelelő időszakában. Az 1909. esztendő első hat hónapjában árumérlegünk Ausztriával szemben 67'5 millió koronával volt passzív, holott az egész 1908-as év Ausztriával szemben volt pas- sivuma 69'5 millió koronát tesz ki. Ez a „magyar“ iparpártolás igaz képe. Milliókat küldünk a mi osztrák szomszédainknak, erősítjük azokat magunk gyengítésével. Példákat hozunk fel, hogy a külömböző napi szükségletekre mennyi pénzt adunk a szomszédoknak. Az egyéni szükségleteknél a konfekció ipar sokat emlegetett fejlődése dacára, kész férfi ruhára 1908. évben 24 millió koronát, 1909. első felében 10'2 milliót; kész női ruhára 1908-ban 14*5 milliót, fehérneműre 1908-ban 21 milliót, a folyó év első felében 11.7 milliót. Kalapokért 16.6 millió koronát fizettünk ki a múlt esztendő folyamán Ausztriának. 1909. év első hónapjában pedig már 10*3 millió koronát. Textil iparunk fejlődése dacára a behozatal a jelen év első felében 217 millió korona volt. Nem javultak a viszonyok a háztartás keretébe tartozó cikkek, úgyszintén az irodafelszerelési cikkek importálásával sem. Csupán papirosért huszonnégy millió koronával gazdagítjuk Ausztriát. Szomorú bizonyítéka nemtörődömségünknek, hogy a vas- és vasárú iparcikkekben is — jóllehet ebben a magyaripar versenyképes, az ausztriai behozatal mindinkább emelkedik. 1907. évben 56 millió, 1908-ban 60‘8 millió, 1909. év első felében pedig 38' 1 millió az Ausztriából való behozatal többlete. S igy, mint a felsorolt iparcikkekben, úgy a többi cikkeknek majd mindegyikénél ugyanazt tapasztalhatjuk, alig van iparcikk, melynél az utóbbi években az import csökkent volna. Ezek a számok beszélnek és vádolnak. Minél nagyobb a szám összege, annál erősebb hangú és — valljuk meg — iga- zabb a vád. Csökkenteni a számokat s ezáltal megszüntetni a vádat, ez minden magyar embernek első kötelessége, mert csak igy erősödhetünk meg. Színház. Nyári színkörünkben ma lesz az utolsó előadás és a színházlátogató közönség legnagyobb sajnálatára hétfőn búcsút vesz tőlünk ez a derék társulat. Általánosságban csupán jót írhatunk róluk s őszintén mondjuk, hogy alig várjuk a jövő szezont. Mezeinek csaknem az egész társulata más színházakhoz szerződött s Veszprémben már új erőivel fog szerepelni a. társulat, honnét október elején tér vissza Győrbe. A művészek közül feledhetetlen marad előttünk Á. Szabó Irma, Tihanyi, Ladányi, Fehér Olga, Székely Ilonka s bizonyos, hog}' a közönség, ki Árkosit nagyon szerette s Komáromi Giziért rajongott: szili tén megőrzi őket emlékezetében. Mezeinek pedig további útjára is sok szerencsét kívánunk. * Az utolsó színházi hét nem záródik as anyagi siker jegyében. Pl. szerdán „Gyúr kovits leányok“ előadását distingvált, de kevés közönség hallgatta. Pedig Herceg Ferenc többi darabjait telt ház mellett játf szották. E darabban csodáltuk megint Szabó Irmát, akinek bucsufellépését hin dették a Gyurkovics leányokban. A műi vésznőt egy gyönyörű, óriási babérkoszoa ruval lepték meg tisztelői. Székely Ilonkái Füredi, Tihanyi és Földesi nagy síken arattak e darabban. Csütörtökön az „Izraelt“ játszották* Csodálkoztunk, hogy ezt a hitvitázó dráá mát újra végignézték néhányan. Pénteken Vadász Lajos 25 éves jubiii leumára Herceg Ferenc „A három testőr1! c. kitűnő vigjátékát szemléltük. Feliépet): a darabban Berényi Zsigmond is, észtén gomi fiú, ki megjelenésekor élénk tapsoo kapott. Ladányi, Vadász, Földesi, Székeld I , Szabó Irma kitűnő hangulatban volt tak. Talán azért, mert telt ház mellet)' már rég nem játszottak. HÍREK. Színházi műsor. Utolsó előadás. Ma vasárnap: Este .Náni vagy a glogováczi sváé' leány“ Follinusz Aurél pályanyera tes népszínműve kerül szinre £ címszerepben : Komárom}'’ Gizivel A rendkívül mulattató — és érdsb kés meseszövegű népszínmű töbHd szerepeiben: Haltnay Kornéliái Czakó Mici, Ladányi Imre, Föd dessy Vilmos, Czakó Vilmos, V«\ dász L., Vihary Lajos és Gabánvn Jenővel. Ez estén vesz öröknJ búcsút a színpadtól Halmav Koto nélia, a társulat kedvelt komikajff hogy a jól megérdemelt nyugdijai!
