Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 65. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 65. szám. Vasárnap, augusztus 15. eljelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak : ===== ;ész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Í1 évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. — Kéziratot nem adunk vissza. ===== A nökérdés. Az egész emberiség társadalma családban gyökeredzik és ebből indul ki. Hisz az ifjúnak nem ,et magasztosabb vágya, mint a Idog otthonnak megalapítása s ez m más, mint a családi tűzhely, pasztalhatjuk, ha kilépünk a közibe, hogy bizony az emberi élet ytonos küzdelem és szakadatla- . tartó harc. E küzdelem kőzete a férfi az élettársul választott oldalán nemcsak a fáradalmakat üdi, de biztatást s új erőt is nyer, .venni a küzdelmet az élettel. Egy óval, az ily családi szentélyből, I a nő szerelme, a gyermekek ra- szkodása található fel, áradhat .k ki mintegy az a melengető osugár, mely az élet viharaiban Éáradt családfőt élteti, besugarazza, otthon neki biztos menedéke, Ily kimondhatatlan boldogsággal ppótolja őt. eA házasságkötésnél két intenció setséges : anyagi és erkölcsi. Eszelt lesz a házasság megelégedett, ) dog, elégedetlen, boldogtalan, verint, amint vagy az első, vagy í utóbbi elhatározás vitte a házas- igkötésnél a főszerepet. Napjainkban úgyszólván napirenden van a panasz, hogy a házasságok nagy része szerencsétlen, a családok boldogsága pedig ritka, hogy úgy mondjam, mint a fehér holló. Úgy tűnhetik fel előttünk, mintha a nyugati műveltséggel elterjedt az anyagelvi világnézet s vele kihalt az erkölcstisztaság és vallásosság. A gazdagság és kincsszomj vesz erőt az emberiség nagy részén, hogy alig ismer más Istent, mint a pénzt. Korunkban gomba módra növekszik azon férfiak száma, akik a házasélettől mintegy visszariadnak s életboldogulásukat családalapítás nélkül vélik feltalálhatni. Ennek oka, szerény nézetem szerint, a modern társadalmi életben keresendő, amely szerfelett nagy igényeket követel, de nem ad módot az igények kielégítésére. Az egyéni függetlenség, melyet fel kellene áldozni a család- alapítás esetén egyrészt és a nehéz megélhetési viszonyok másrészt, mind olyan tényező, amely kedvez a nőtlen életnek. Minél inkább szaporodik tehát igy a nőtlen férfi, annál nagyobb lesz azon nőknek száma, akik férjhez nem mehetvén, női hivatásuknak és erkölcsi feladatuknak, hogy mint derék anyák a társadalom alaptényezőivé váljanak, nem felelhetnek meg. Előáll tehát a napjainkban oly nagy port felvert nőkérdés. A történelem tanúsága szerint a nő az ókorban a rabszolgaságra volt kárhoztatva. Most is hirdetik sokan, hogy a nő egy alsóbbrendű lény, ki szellemi s erkölcsi tulajdonságait tekintve, a férfi mögött áll. Számtalan eset igazolja, hogy a nő azt a hivatást, melyet be kell töltenie, sokkal jobban betölti, mint sok férfi. Hol nagy türelemre, szolidságra, finomságra, gyengéd bánásmódra, tapintatra van szükség, biz az a nő fölötte áll a férfiúnak. A mai nagymérvű munkafelosztás terén van elég oly állás, mely a nő erejének és képzettségének megfelelő, anélkül, hogy a férfiakat megfosztaná kenyérkereső állásuktól. Igen különös és furcsa az az érvelés, hogy a nők ezáltal megnehezítik a férfiak megélhetését; mert aki munkát keres és dolgozni akar az mindig talál magának megfelelő munkakört. Nagyobb baj volna az, ha a nők a munkátlanságra lennének kárhoztatva, mert igy a prostitúciót mozdítanák csak elő. Az elmondottak után tehát, ami a nőkérdést illeti, arra a konklúzióra jutunk, hogy mindazon erkölcsi alapon álló törekvés, mely a nőnek szellemi és erkölcsi tulajdonságaival számolva igyekszik társadalmunknak a nőkre vonatkozó ferdeségeit kiküszöbölni, a nők helyzetét javítani s emelni anélkül, hogy elvonná őket hivatásuktól s megnehezítené nekik a családalapítást, szerény nézetem szerint helyes, mert úgy az egyes nőnek, mint a társadalomnak javára szolgál. A nőkérdés az egész emberiség kérdése, megoldása a többi társadalmi kérdések megoldásától elválaszthatatlan. R. Gy. A városi közgyűlés. A nyári munkaidőhöz képest elég nagy érdeklődés mellett tartotta a város képviselőtestülete csütörtökön d. e. 10 órakor havi rendes közgyűlését, mely izgalmas és érdekes jeleneteknek nem volt híján. Napirend előtt Schvvarcz Adolf interpellálta a polgármestert illetve a város tanácsát, a „Szabadság“ című helyi lapban a zárszámadásra vonatkozólag megjelent vezető cikkben foglaltak miatt, továbbá a városi faraktárba beraktározott fa ölezésé- nek hiányossága, illetve a méretek kicsinysége miatt. A közgyűlés nyugodtan halljjsztergom és Vidéke“ tárcája Virágoskert. — Wilde Oszkár. — sihold kék fényt szitált az utcakőre. $$k táncnesz. Lánykámmal mentünk előre. vi/ ház előtt negáltunk. Tiint a perc . . . [Miről hallatszott a tompa lárma, (ggy zaj s egy valcer édes áriája. [ u Strausstól a „Das treue liehe Herz11 . .. A benn a házban, a ringó porban Máj táncosok vad, groteszk csoportban, \nt árnyék-vonat, tovasiklanak. ío\zor a kiirt és hegedű felharsan, [nt száz sötét levél a szélviharban K'S'eng a sok kisérteti alak. \nt zörgő csontvázak, kopottak, vertek, ázziroznak a karcsú silhouettek, smelik a posztóról ütemét . . . Mjd méltósággal, kéz a kézben tartva, xvcarabandot lejtik csaknem alva z>ssacaj veri az ablak üvegét. \\o>.ott a szerelmesek vidám csoportja, is\itómok, szürke bábok a sarokba . . . gö'ölcseng egy tüzes, forró rigaudon. Beljebb meg egy kócos marionette-nek Szájában cigaretta ég. Nevetnek S a balkonon egy ember kioson . . . . . . S szóltam szerelmésemhez halkan, félve: „A holtak táncolnak benn, kéz a kézbe, Porszem porszemmel forgószeleken 0 csak a dalt hallgatta búsan, sajgón S otthagyva engem, beszökött az ajtón : Vadvirágok közé — szűz Szerelem. Most hirtelen disszonáns hangok árja Hangzik és elfáradnak mind a táncba, Árny sem kering már csak nehány . . . S a hosszú utcán lomhán, meglapultan Kúszik a szürke Nap ezüstsarukban, Mint egy letört, halvány-sápadt leány .. . Drozdy Győző. Kata naplója. (Folyt, és vége.) — Az ametiszt-fecske folytatta rövid, de mély lélekzetet véve, a villámgyorsan szárnyaló gondolat e gyöngéd szimbóluma kiváncsivá tett s a könyvet fölnyitottam. Mindössze két lapjára volt írva valami. Elegáns, hosszú, karcsú betűkkel, amikből mindjárt láttam, hogy női kéz munkája. De a szavak teljesen érthetetlenek voltak. Betűről-betűre el tudtam olvasni, mégis egyetlen szót sem értettem belőlük s ez felizgatott. Úgy éreztem, mintha ott, a hegyek között valakinek a leikével találkoztam volna, akit sohasem láttam és talán sohasem fogok látni.. Talán a világ másik oldalán van és bizonyosan nem is képzeli, hogy egy ismeretlen lelke titkain töri a fejét. A Montblanc oldaláról szer- tecsapongott a képzeletem, a beláthatatlan messzeségben keresve azt a hófehér tündérkezet, amelyik ezt a talányt előmbe dobta. Csak legalább azt tudnám, hogy micsoda nyelven írták. Hetekig, hónapokig kutattam gramatikban, lexikonokban, majd fűhöz, fához folyamodtam, hogy megfejthessem e titkos hieroglifákat. Hasztalan, senkisem értette azokat. Végre is egy matrózfiú vezetett a nyitjára. Az mondta meg, hogy magyar irás. A fiú maga is magyar volt s ő olvasta legelőször nekem. A többi könnyen ment. Egy év alatt megtanultam magyarul, elolvastam s megértettem az ametiszt-fecskés rejtélyt. A Kata naplóját . . . Most aztán Kata kisasszonyon volt a pirulás sora. — Mindjárt gondoltam, szólt zavarodottan. Harmadéve utazás közben veszítettem el. Tehát a Montblanc oldalán. Különben alig néhány érdektelen sor . . . — Óh, egy csöppet sem érdektelen, tiltakozott Mr. Browning. Elmondjam ? Kata a vállát vonogatta. — Ha épen kedve tartja . . . Az idegen felelet helyett mindjárt elmondta. — Május. A szerelem hónapja. De ki mondja meg, hogy hát mi ez, amit a legnagyobb emberi fogalomnak tartanak ? A múltkor B . . .t, ezt a kedves, vidám, ötletes fiút kérdeztem meg : — Mondja, mit tart a szerelemről? Fitymálva nézett másfelé s habozás nélkül felelt : — A szerelem? Tyúkszem a szivén. Nyilván azt hitte, hogy humorosan felelt. Pedig csak azt árulta el, hogy léha és ostoba. Mr. Browning rövid pihenőt tartott, aztán folytatta. — Június, írja Kata. Daliás katonával találkoztam. Komoly és mély szemű. Hóditó hire van. Délceg alakja kiegyenesedett. Hetykén mosolyogva pödörgette bajuszát s csöndesen, csaknem suttogva felelt: — A gyönge nem ellenében mindent szabad . . . Szégyeltem magamat ezért a nagy darab emberért. És ez azzal a hittel viseli a portepéet, hogy a becsület és a lovagiasság jelvényét hordja az oldalán.
