Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 7. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam /. szám ^ asái nap, január ~4. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... (1 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fiHér. Felelős szerkesztő : D'< PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Frokopp Bguía és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ■ t Kéziratot nem adunk vissza. = Téli kereset a földmivelő népnek Meglepő sorokat olvasunk a fővárosi lapokban, hogy immár százezerre lehet tenni azoknak a gazdasági munkáscsaládoknak számát, a kik valamelyes háziiparral foglalkoznak, hogy egy-egy munkáscsaládnak a háziiparral való foglalkozás egy-egy télen százötven korona keresetet biztosit, hogy immár az országban van 68 háziipar termelő és értékesítő szövetkezet s ezek sorában pl. a tápéi szövetkezet hatvanháromezer korona keresetet osztott ki a múlt évben tagjai között. Hát biz ezek örvendetes adatok. Darányi szociális irányú népjóléti kezdése kezdi levetni a gyermekcipőket. Ma már milliókra megy a népnek ezen a réven való keresete és a mit egy percre sem szabad felednünk : épen télen keresi meg ezeket a milliókat a nép, mikor egyébként a mezőgazdasági munka szünetel s ezzel eddigelé a kereset alkalma is. Pedig eléggé bátortalanul indult a dolog 1898-ban, tiz év előtt. Akkor mindössze 3 háziipari kurzus volt az országban első és zsenge kisérMe^bocsátok. Lilahomályú, szent dóm a szivem. (így álmodtam ezt) Én vagyok a pap. A bús harangok összekonganak. Zsolozsma zsong a templom öbliben. Szomorú lányok gyónásra jönnek. Susognak . . . szemem haragtól lobog. Fehér lelkűkre imákat rovok S zápora hull a bűnbánó könnynek. Aztán jösz te is. Szemembe vágod : Gyűlöllek szent pap ! Gyűlöllek égve ! Megfojtanálak, ha rács nem véd ne. Lehunyom szemem s neked megbocsátok. Te helyetted én mondok száz imát. En végzem el a penitenciád. Drozdy Győző. Kopott lelkek. Irta: Szendéné Dárday Olga. Elegáns, raffinált Ízléssel, de nem gazdagon berendezett női szalon. Murayné (52 éves, de legföljebb 24 évesnek látszik. Érdekes keskeny, halvány arc. Változó létül, már a következő évben 11 s hol vagyunk ma ? Már a múlt esztendőben negyvenkilenc vármegye területére csapott ki a háziipari akció, 370 községben 391 kurzussal, ezen 11.490 kisgazda és munkás sajátítván el a háziiparnak azt az ágát, a mely a helyi viszonyok, a nyersanyag könnyű megszerzése nyomán legkedvezőbbnek mutatkozott. Már az akció elején féltékeny gonddal volt azon Darányi földművelésügyi miniszter, hogy a gazdasági háziipar népipari jellegét, mezőgazdálkodáshoz való atyafiságát és a tömegáruk termelésére való berendezését megőrizze. Hogy a mezőgazdasági háziipar az legyen és az is maradjon, a minek szánták: gazdasági háziiparnak. Tanulják meg a magyar gazdásági háziiparosok a fafaragást, a kosárfonást, a seprő és kefekötést a gyékény és csuhé fonást és nádszövést s ezekben a háziiparokban termeljék azt, a mire a mezőgazdaságban nagy tömegre van szüksége. Például kössenek minél több kosarat, hiszen szőlőkosárban is galíciai importra van szükségünk és még most is millió darab jön be évenként ebből a cikkből is hozkifejezésű nagy zöld szemek. Rövid, egyenes orr. Határozott metszésű, puha piros száj. Lazán feltűzött hullámos barna haj. rozsdavörös reflexekkel. Nyúlánk, hajlékony termet, bizarr, mandulazöld posztóruhában. Mély althang. Kissé idegen mozdulatok) Szalánczy. (38 éves. Igen elegáns szőke és jelentéktelen. Azon egyének közül való, kiket mindenki megszeret, de soha senki beléjük nem szeret. Kinos arckifejezésekkel nézegeti gondosan manikűrözött kezeit. Végre fölveti jóságos, szemeit Muraynéra.) Szalánczy: Nagyságos asszonyom, látom az arcáról, hogy már régen kitalálta, hogy nem azért jöttem ezen szokatlan árában, hogy a tegnapi premierről referáljak, vagy elmeséljem, hol vacsoráinak többen, a Hungáriában, vagy Gentryben Igen fontos, hm . . . kényes megbízatásban jöttem. Murayné: (alig észrevehető, gúnyosan jóakaró mosollyal) Ah, óh, valóban. Hát csak rajta ! Szalánczy: (habozva) Zsadányi Zenó nagybátyja meghalt. Murayné (fagyosan): Isten nyugosztalja. Szalánczy. Vagyonát Zenóra hagyta. Murayné (kis redővel a homlokán): Reáfért. Szalánczy (meglepetve nézi Muraynét. Kis szünet után) : Asszonyom nem hizánk, holott ma már itthon is millió darabra valót termelnek. De hiszen, ha bármily arányokban is terjed a háziipar, — túltermeléstől ne féljünk, mert az intenzív mezőgazdálkodás, — a mi felé kétségtelenül haladunk, egész seregét kívánja a háziipari készítményeknek. Pl. a baromfitenyésztés nagy fellendülése következtében nagy számban szükségünk van baromfi- szállitó ketrecekre és kosarakra. A gyümölcstermeléssel az export növekedése igen sok téli munkaalkalmat teremt. Ne féljünk tehát attól, hogy a mit a háziiparosok készítenek, annak nem lesz piaca különösen, ha — mint a melyre való törekvés komoly jeleit látjuk, — a háziipar térfoglalásával az értékesítés szervezésere is megfelelő gondot fordítunk. Egy érdekes tünete a korszellemnek, mikor azt is olvassuk, hogy a katonaságot bevonták a háziipari akcióba. Ez új ! Ez érdekes. Szinte kiváncsiak lennénk a valójában látni, mikor a szépen feszülő császári nadrágra rákerül a munkáskötő s a hol a bakamiatyánk pörgött, ott most a munkás előmester tanitja bakáékat, hogy készül a szászéra, hogy ne tudná, miszerint Zsadányi a legjobb és legőszintébb -barátom, kinek nincsenek előttem titkai. Tehát arról is van tudomásom, ami szivének legnagyobb öröme s egyszersmind a legnagyobb bánata. Murayné (idegesen, dobol a karosszék könyöklőjén) : És az . . . Szalánczy (melegen) : Hogy önök szeretik egymást! Murayné (ajkába harap s hosszasan gondolkodva néz maga elé. Hirtelen felkapja fejét) : Látom már, hogy valami igazán komoly mondani valója van. Elengedem a bevezetést. Rukkoljon ki vele egyenesen. Szalánczy (sértődve): Amint kívánja. Tehát mondtam már, hogy Zenó nagybátyja meghalt s egész vagyonát unoka- öcscsére hagyta. Sajnos mindketten tudjuk, Zenó nagyúri módon élt s igen sok adóssága van. Ha tehát azokat kiegyenlíti, nem marad neki több, mint körülbelül negyvenezer forintnyi tőke. Murayné: Ez Zsadányinak ép egy évre elég. Szalánczy (nekimelegedve): Igaza van. Csakhogy Zenó uj életet kíván kezdeni. Megunta ezt a léha életet. Észak-Ameri- kában van egy barátja, aki szintén köny- nyelmű élet után vagyona roncsaival odamenekült s most, mint farmer marhatetyor, a papucs meg a favilla. Valami húsz ilyen kaszárnya-tanfolyam van. Katonai regulával s itt e téren ez a régula fényes sikereket ért el már is. Mindezeket összegezve azt a bölcs új szentenciát kell elmondani erre az egész becsületes szándékra, hogy az emberiségnek az a legnagyobb jóltevője, a ki minél több munkát tud a népek millióinak adni. A munka a legfőbb jó a világon. És a téli háziipar kérdését fejtegetve, valóban nem szabad elfelednünk a kérdés ethikai jelentőségét. A munkában eltöltött életen ritkán vesz erőt a tunya, a nem boldoguló, a szerencsétlen ember szokott keserűsége. A mint a hol izmos háziipar kezdetett, kevesebb a korcsmázó, lézengő nép es nem tudnak a híveket horgászó vándorszónokok zavaros tanaikra híveket fogni. Méltán elvárhatjuk, hogy mindazok, a kik a nép hivatott vezetői: lelkészek, tanítók, jegyzők, birtokosok a falu népe jóvoltára a legnagyobb szeretettel fogják a földművelésügyi kormány szép szándékát támogatni s mindent elkövetnek, hogy a hol háziipari kurzus van, a nép ezt minél nagyobb számnyésztéssel szép vagyont szerzett. Ezen régi barátja már régóta buzditja, hogy kövesse példáját. Zenó reméli, hogy ha megmaradt tőkéjét befekteti egy farmba és szorgalmasan dolgozik, úgy igen gondtalan életet biztosit úgy magának, mint társnőjének. Murayné (meglepetéssel felpillant): Társnőjének ? Szalánczy (érzéssel) : Igen asszonyom, társnőjének. Zsadányi egész jövőjét az ön kezébe helyezi Ön elvált asszony, százszor mondta, hogy unja életét, mely volt férje pazarlása miatt már nem is egészen gondmentes. Határozzon. Ha rászánja magát, hogy elkíséri Zenót s megosztja vele az uj élet örömeit s keserveit, úgy ő még ma felel barátjának, elintézi ügyeit s mint egy uj, egy boldog ember fordit hátat régi életének s a régi világnak. Engem bizott meg, hogy ezt önnek megmondjam, nehogy önkéntelenül is befolyásolja határozatát. Hogy szabadon válaszolhasson. Murayné (Halgat. Arca lágy, mélázó kifejezést ölt. Ajkain szomorú mosoly játszik. Hirtelen hangos, dallamos, szűnni nem akaró kacagásba tör ki): Zsadányi, mint farmer. Pompás ! Milyen nagyszerűen nézne ki az ő nyúlánk diplomata alakja a nyersvászon-zekében. Blazirt, szőke arcával a gyűrött búr kalap alatt. Vékony Esztergom és Vidéke“ tárcája“
