Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 57. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. julius 18. kének oroszlán része már tényleg be is fizettetett, bátran állítható, hogy a társasági alaptőkének 2,000.000 K-ra való felemelése és igy ezen, az intézet történetében korszakot alkotó és szerény helyi piacunkhoz mért nagy pénzügyi művelet sikeresen befejezettnek tekinthető. Ezen örvendetesen tudomásul vett igazgatói jelentés után a társaság 1909. évi félévi forgalmának tárgyalása került sorra. A félévi összes pénzforgalom az előző év hasonló idejére eső 17 millióval szemben, közel 21 millióval zárult, tehát több, mint 3V2 millió koronával emelkedett. A betét üzlet az elmúlt fél évben rendkívül mozgalmas volt, két nagy betevő követeléséből több százezer korona tőke fizettetett vissza, a részvénytőkére történt befizetések is tekintélyes részben az intézetnél elhelyezett betétekből fedeztettek, ezek és a rendszeres kiadások számbavételevei az elmúlt félévben összesen 3,194.000 K betéti tőkét fizetett ki, ennek dacára a betétállomány az elmúlt fél évben újabb, tömegesebb betét folytán 175.000 koronával még emelkedett. Jelentést tesz a betétforgalomban ez év első negyedében a magyar osztrák-szerb konfliktus alkalmával keletkezett háborús hírek hatásáról is, mely a betevőket főként a kisebb és kevésbé művelt osztáshoz tartozókat az egész országban többé-ke- vésbé nyugtalanította. Hadseregünk mozgósítása a társaság nagyobb betevőit azonban épen nem aggasztotta; kisebb, főleg a német ajkú községek lakói azonban a szokottnál tömegesebben emelték ki betéteiket, aminek ellensúlyozására nagyobb összegű, állandóan 100.000 K-nál magasabb pénzkészletet tartott a társulat pénztárában. Ez ösz- szegek azonban a háborús hirek lezajlása után mind visszaszivárogtak. Kötvény követelések összege, dacára a pénzbőség és olcsóságnak szintén 189.000 K-val emelkedett, ember olyan sorsot .érdemel, aminő érdeme van az emberiség körül, minden embernek annyi kenyere legyen, amennyire munkájával rászolgált. Jogos, méltányos követelése a társadalomtól csak annak lehet, aki a társadalomnak hasznos és nélkülözhetetlen tagja, aki nem önmagának, de az összegnek él, aki munkájával nem a jelen rögét töri, de a jövő útját egyengeti. Családjának minden tagján meglátszottak a családfő nevelési elvei. Vétenénk azonban a hála ellen, ha meg nem emlékeznénk dr. Bródy Samu élettársáról, ki valóságos őrző angyala volt a falunak, jóltevője környezetének, ápolója a szenvedőknek és segitő angyala az árváknak és özvegyeknek. Csendben, zajtalanul gyakorolta ő is a jótékonyságot, tudva azt, hogy a mások jelenlétében nyitott kézzel adott alamizsna inig egyrészről csillapítja az éhséget és enyhíti a nyomort, addig másrészt a szégyen pírját fakasztja azoknál, kik azt elfogadni kénytelenek. Jgaz magyar nagyúri assszony, kinek szivélyességét, szeretetreméltó modorát, akik a főúri kastélyban megfordultak, feledni nem fogják soha. Önfeláldozó anya, szerető feleség és szorgalmas gazda- asszony volt. És most újra- gazdát cserél Béla. Baranyavári Ullmann Adolf vette meg Bródy tói. Talán földesurat még soha úgy meg úgyszintén a váltótárca állaga 130000 K-val. Részben a mobilitás érdekében, részben pedig a pénzkészlet torlódásának elkerülése végett újabb és pedig 175.000 K u. e. 4% magy. kor. jár. kötvényt vásároltatott, továbbá 100,000 K magy. takp. közp. jelzálogbankja 472°/o-qs záloglevél, végre 40.000 K u.' é. ugyanezen bankbéli öVA/o-os részvényt; ekként az értékpapír állomány 300.000 K-val gyarapodott. Folyószámlák egyenlegét megváltoztatta azon körülmény, hogy az Osztrák-Magyar banknál fenállott 73 millió visszleszámitolási hitel ki- egyenlittetett. Mindezekből kitűnik, hogy dacára a részvénytőke felemelésének, a betétállomány emelkedésének es az uralkodó pénzbőségnek, a társaság, esetleges veszteséget hajtó nagyobb, mint 500.000 K pénzfelesleggel nem bírt és a forgalmi tőke az egyes üzletágakban az intézet régi tradíciójához képest a szokott arányban oszlik meg. A forgalom letárgyalása után következett a Hévviz-fürdő fejlesztése körül foganatba tett munkálatok beszámolása, melyet közérdekű voltánál fogva jövő számunkban részletesebben kívánunk tárgyalni, annál is inkább mivel a közönség körében túl vérmes reményükkel eltelt várakozásokkal néznek a jövőbeni fejlesztés elé. Szabolcs. Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület csütörtökön d. e. 10 órakor közgyűlést tartott. Napirend előtt Dvihally Géza interpellált a baraktábor ügyében. Ismeretes közönségünk előtt a helyi sajtó egyes lapjai által érdeménél többet ismerteti tényállás, mely szerint az őrhegyaljai téglaháznál egy katonával történt szerencsétlenség következtében a tábor parancsnoksága megtiltotta volna a katonáknak, hogy a városba jöjjenek. Dvihally interpellációjában a polgármestert, illetve a városi tanácsot fölkérte a tényállás megállapítására a város érdekében szüknem sirattak, mint Béia község apraja- nagyja Bródyt. Mikor elbúcsúzott tőle a község nevében a falu jegyzője, nem maradt szem szárazon. Maga Bródy is zokogott. És ezen nem is lehet csodálkozni. Ezt csak az tudja megérteni, aki látta azt a benső viszonyt, mely Béla község és a Bródy-család között volt Az alatt az idő alatt, mig Bródy Bélán lakott, mást nem tett, mint jótékonyságot gyakorolt. Hiába biztosította a bucsuzás alkalmával Bródy a bélaiakat, hogy ő jövőre is az lesz, aki volt, hogy bátran fordulhatnak hozzá ezentúl is azok, akiknek támaszra vagy segélyre lesz szükségük. Hiába mondotta, hogy az új földesur nemes szivű emberbarát, aki az ő nyomdokait fogja követni s talán még hatvá- nyozottabb mértékben fogjuk érezni az áldozatkészséget és jótékonyságot, hiába voit minden, nem szűnt meg a köny, a sóhaj s talán nem is fog megszűnni soha. Eltávozása után néhány napra foglalta el az uj földesur Bélát, kit a község jegyzője — élén a községi lakosoknak — a következő beszéddel üdvözölt. „Midőn először üdvözölvén Nagyságos Uramat és asszonyomat kis falunkban s e pazar fényű, gazdag múlttal büszkélkedő főúri lakban, melynek kövéhez a múltak emlékei tapadnak, melynek termeiben gyújtották lángra a rég lezajlott múltban a hazaszeretet örök soha ki nem séges intézkedések megtételére, mert szerinte a barakktábor létesítésének, illetve a város által való engedélyezésének főoka az volt, hogy az oda beszállásolt katonák a város polgárságának a megnövekedett forgalom, fogyasztás által, hasznára lesznek, mely reménynek a katonai tilalom következtében való meghiúsulása a legnagyobb csalódást és kárt okozza az áldozatot hozott városi polgárságnak. Az interpellációra a polgármester felelt úgy, hogy az, az összes képviselőket megnyugtatta. Valótlan föltevés volt ugyanis az, hogy a táborparancsnokság megtiltotta volna a katonáknak a városba való bejövetelt. A parancsnokság kijelentése szerint a katonák a d. u. 6 órakor végződő napi foglalkozás után bárhova mehetnek. Helyesen jelentette ki azt is a polgár- mester, hogy amennyiben a szolgálat érdekében ily értelmű parancs a katonai vezetőség részéről ki is adatnék, ezt a polgári hatóságnak megakadályozni módjában nincs. Ily, értelmű választ adott polgármesterünk az interpellációra, melyhez a magunk részéről azt is hozzátesszük, hogy mindaddig, mig a közlekedés a barakktábor és a város között gyorsabb és könnyebb nem lesz, a katonák tömegére és ezek fogyasztására, csak vasárnap számíthatunk. Ezután a tárgysorozat következett, melynek első számában elhatározta a képviselőtestület, hogy a Bottyán és Deák- utcák aszfaltozása ügyében hozott határozatát, melyet a miniszter a kőszállítási szabályrendelet alapján megsemmisített fentartja és annak jóváhagyása céljából a miniszterhez felír. Az Obermayer-féle ház vételére vonatkozó javaslat harmadszor vétetett le a napirendről a képviselők csekély száma miatt. A legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazítása, illetve megállapítása céljából egy bizottság küldetett ki a polgármester elnöklete alatt. A bizottságba a tisztviselőkön kívül Brenner József és Marosi József választattak be. Nagyobb vitát okozott a vadászati jog értékesítésének ügye. A közgyűlés elhatározta, hogy a vadászati terület bérbeadását a városi főügyész által átdolgozott bérleti feltételek mellett újból megkísérli. alvó mécsét, melynek parkjában a százados hársak árnyékában álmodoztak a nagyságos fejedelem vitéz harcosai letűnt nagyságunkról, a magyar szabadságról s amelynek falai között csak a közel múltban is a jótékonyság, nemes szelídség és áldozatkészség angyala ütött tanyát, hintve áldását kis falunkra s annak lakóira, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem arról az emberről és annak családjáról, kik ércnél maradandóbb emléket emeltek maguknak sziveinkben. Nem akarok részletekre kiterjedni, elég, ha annyit jegyzek meg, hogy nemes szivű elődje nagyságos uramnak puritán egyszerűségű, igaz vérbeli magyar földes úr volt. A szó legnemesebb értelmében valóságos atyja is volt községünknek, aki részt vett ügyeinkben, együtt érzett bajainkban, s akinek ajtaja éjjel-nappal nyitva állott azok előtt, akik hozzá tanácsért, vagy segélyért fordultak. Angyaljóságú neje mindig szivével gondolkozott. Segitő tarsa, fele segítsége volt ő férjének, nemcsak a házi tűzhely küszöbéig, de azontúl is, s lelkendezve iparkodott azon, hogy egyetlen perce se maradjon siváron, szárazon, hanem a jó emlékezés szelíd virágait teremje. És családjának minden egyes tagja méltó volt a Bródy névre. Késő unokák is imaszerű sóhajjal fognak visszaemlékezni rájuk. Az uj bérleti feltételek a vadkárra nézve átalány összeget állapítanak meg. Az utóbbi ugyan több veszélyt rejt magában, de a terület értékesítése ezen áldozatot és kockázatot megköveteli. A bérletre vonatkozó árverés augusztus 10 én lesz. A kikiáltási összeg 2000 kor. bér, 2000 kor. vadkár átalány. A főreáliskola igazgatójának előterjesztésére Pám M. István h. tanárt, minthogy a magyar honosságot megszerezte, rendes tanárrá előléptették. Majd több szabadság engedélyezése iránti kérvény intéztetett el és egy pár törlési javaslatot fogadott el a képviselő- testület, mely után következtek a zárzá- madások. Schwarcz Adolf képviselő valószínűleg nem értvén meg a tárgysorozatot, a házipénztári zárszámadásnak a napirendről való levételét indítványozta. Később azonban tévedését felismervén, oda módosította indítványát, hogy a zárszámadás tételről tételre tárgyaltassék. Az idő késő délre járván, a képviselőknek nem volt: ínyére a hosszadalmas tárgyalás akkor,, midőn ezt a pénzügyi bizottság tüzetesem tárgyalta. Többek hozzászólása után az egész zárszámadás két perc alatt letárgyaltatok A zárszámadásból ismertetjük a következő adatokat : a bevételben volt 1909. év végén hátralék 111,143 K 63 f előírás 1908. évre . . 576,732 „ 52 .. összesen 687,876 K 15 1 tényleg befolyt. . . . 607,836 „ 85 , hátralék 1908. év végén 80,039 „ 30 , a kiadásban : 1907. évi hátralék . . 19,712 K 58 fi előírás 1908. évre . . . 602,586 „ 79 . összesen 622,299 K 37 1 tényleg kiadatott . . . 607,831 „ 30 hátralék 1908. év végén 14,468 „ 07 A most közölt számadatok kellő képe mutatnak a városi pénztár gazdálkodása ról. A készpénz maradvány 5 kor. 55 fii A városi major számadása Adorján Ja nos, illetve a gazd. tanácsos inditványám a napirendről levétetett és a gazdaság bizottsághoz utasittatott. Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, por gármester a közgyűlést berekesztette. A búcsúzás pillanatának keserűsége; egyedül azon kijelentése enyhité, hogy & ő távozásával nem fog megszűnni az jó viszony, mely Béla község földes urc s annak lakói között fenállott és hogg még hatványozottabb mértékben fogjuk érezni a földesúri jótékonyságot és áIdol zatkészséget, s az a néhány óra, melyy nagyság tok körünkben töltöttek, megern siteni látszanak a távozó szavait. S midőn, mint Béla község földes úrin köszönteném nagyságos uramat és ase szonyomat, arra kérem nagyságtokat, szs ressék ezt a falut és népét. Nézzék me> ezt a népet, szemükből a hűség és j[ zanság szelíd fénye sugárzik elé, s gonr telt, barázdáktól felhasigatott homloku magyar őszinteségről beszél, s munkát!! feltört tenyerük megérdemli, hogy az, aß a munkát megbecsüli, a hűséget, józae ságot értékelni tudja, — megszorítsa. ; Es most hozzád fordulok Te nagy, hatalmas Úr, ki ott lakozol túl a csillag fénykörön, árazd el jóságodnak teljével a j földes urunk és asszonyunk szivét, nyii meg sziveik tárházát, hogy nemes szivv sugallatára hallgatva, oszlassák él se vünkről a bucsúzás keserűségének fáj dl j mát és add, hogy azzal az igaz, ősziui szeretettel öleljük szivünkre az uj földei urat és családját, amilyen igaz, őszinn soha ki nem alvó szeretettel viseltettük a távozó iránt és lebegjen felettünk ;; gyal szárnyaival továbbra is az a regékbtl
