Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 53. szám

IIeljelenik Vasárnap és csütörtökön.

—: Előfizetési árak : —

gigász évre . .12 kor. Negyed évre . . 'i kor. )rÉ?él évre . . . (1 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DK- PROKOPP GYULA

Laptiilajdonos kiadók :

Di1. Pnokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.

■■ Kéziratot nem adunk vissza. =

A magyar szegényügy.

í Ha a magyar szegényügy nagy jTÜletén végig tekintünk, úgy első legerősebb benyomásunk az lesz, g*)gy hazánkban szegényügyről csak rnnyiban beszelhetünk, hogy asze- rr.nység csak úgy és talán még gígyobb mértékben terjed, mint a t iái földön, de egységes rendezésről ytyáltalában nem lehet szó és a ^eegényügy egyes részeiben is csak g; gyermekvédelem halad a maga .1 megalapozott utján.

Q De ennél a mostoha helyzetnél is T9embetünőbb az a másik, nem kevés- I különös jelenség, hogy egy őr- tágban, amely immár egy ezredév a hoz törvényeket, egynémely el- luiult, porlepte királyi dekrétumon Övül, a szegényügynek létező egész Lőtt jogforrása a községi törvénynek livvid két szakasza és egy 1898-ban Dszott, de már magaban az indoklásban is ideiglenesnek jelzett növénynek egynéhány szakasza. $TTagadhatatlan, hogy egy ország ászállapotainak nem az Írott törvé- dsek kizárólagos ismertetői, de nem äri’het kétség ahhoz sem, hogy a ylely ország közállapotainak min- nn egyes fontos mozzanatát törvény örökíti meg, abban az országban egy intézmény nem is létezik, ha nyomát a törvénykönyvekben nem találjuk.

Joggal állíthatjuk tehát, hogy a magyar törvényhozás a magyar szegényüggyel eddig nem foglalkozott, sőt állíthatjuk azt is, hogy a szegényügyet eddig hazánkban egyáltalán nem tartották érdemesnek arra, hogy yele az ország egész területére kihatoan foglalkozzanak.

Létezik ugyan egy belügyminiszteri rendelet, amellyel a kormány a szegényügy rendezését elhárítja magától, de tudomásunk szerint sen- kisem ellenőrzi azokat a hatóságokat, amelyekre a belügyi kormány az ő tulajdonképeni feladatának teljesítését áthárította.

Hogy a magyar szegény ügy rendezésére a mérvadó körök talán a legeslegújabb időig mennyire nem gondoltak, az a legfényesebben kiviláglik abból, hogy hazánkban eddig a szegényügy rendezéséhez semmiféle előmunkálatokat sem végeztek, de még az előmunkálatok végzésére utasításokat sem adtak.

Minden más tudományágnak oly fontos segédforrását képező statisztikai évkönyveink ugyancsak nem vesznek a szegény ügyről tudomást és ha a szegénység látható tüneteivel lép- ten-nyomon nem találkoznánk, majdnem feltehetnők, hogy Magyarországon szegények egyáltalában nincsenek.

A szegényügynek teljesen elhanyagolt állapota annál feltűnőbb, mert korunk köztudomás szerint a szociális intézmények jegyeben áll. Alig találkozunk oly nyilvános ténykedéssel, amelynek szociális fontosságát ki ne domborítanák és alig hoznak újabb törvényt, vagy rendeletet, amelynek szociálpolitikai hátterét az indokolásban külön ne méltatnák.

A sokpraeventiv intézkedéstől nem látjuk a létező bajokat, a népbol- bogitását célzó törekvéstől nem látjuk magát a szegénységet. Már pedig addig, mig magával a szegénységgel nem végeznek, amig annak leküzdésére nem határozzák el magukat, addig nagy stilű szociálpolitikát folytatni olyan anakronizmus, amely komoly következményeiben a nagy áldozatokkal hozott szociálpolitikai vívmányokra még végzetes befolyással lehet.

Nem vonjuk kétségbe, hogy a szegényügynek rendkívül fontos részét képező gyermekvédelem Magyarországon oly magas fejlődési fokot ért el, hogy a legtöbb államnak mintaképül szolgálhat és hogy ha teljes egészében még nincs is kiépítve, ha további gyakorlati eredményéről végleges ítéletet ma még nem is mondhatunk, mégis az az egy biztosra vehető, hogy a magyar gyermekvédelem nagy arányú koncepciója, bármily nagy költségekkel is jár annak teljes keresztülvitele, eredményeiben a létező állapotnak óriási javulását fogja jelenteni. Ámde a gyermekvédelem a a szegényügy rendezésének bármily fontos, de mégis csak egy részét képezi és a hozzáfűzött rémé* nyékét mindaddig nem fogja beváltani, amig a szegényügy általános rendezéséből kiszakítva az általános rendezés rovására különös protekcióban részesül.

A betegápolás országos állapota a gyermekvédelem mögött már any- nyira elmaradt, hogy szervezett betegápolásról modern értelemben beszélni egyáltalában nem lehet es az országos betegápolási alap fel- használásával csak a szervezett betegápolás rendkívül szűk k-ereteit tudták, létesíteni.

ßucsü.

XúMikor elváltunk, hazudtam sokat:

>oWogy elfeledtem már az álmokat, íúMit együtt szőttünk s te tartád a selymet, mMmz rokkámról soha le nem pergett... . . .

^QDe nap nyugta van. Fogytán a fonál. Xx&Szüstös álmunk messze, messze száll. . . sxFTörött a rokka . . . Fogjunk hát kezet, ff Mig a Lemondás fehér arcával csfázómorún néz át a fejünk felett . . .

B. bugarini Horváth Sári.

ig Szibériai rokonainkról.

(Legújabb adatok szerint).

goiOroszország hatalmas északázsiai bir- :2 fa Szibéria, tizenhárom millió négyzet- tsrrrméternyi óriási területet foglal el. Bele- 9 9 ie egész Európa és még mindig ma- fina belőle jóformán. Ezt a rengeteg síel lletet, mely a 60—190 keleti hosszasé és 45- 77 északi szélességi fokok jicött terjeszkedik, már az orosz-japán ijicoru kitörése előtt vasúttal tették meg- djilselithetővé.

Szibériáról immár napról-napra többet tudunk, mert a vasút nemcsak a nagy háborút tette lehetővé, hanem azt is, hogy a tudósok és leírók személyes tapasztalatokat gyűjtsenek s azokat közölhessék.

Szibéria északi része az örök tél zord birodalma, mig a déli rész áldott éghajlat. Az altai-hegység festői szépségű vidéke és a Minussinok felséges tájkepei méltán versenyeznek Svájc természeti remekeivel. A legújabb útikönyvek elragadtatással nyilatkoznak a pompás hegyitavakról és a fölséges vízesésekről, melyek kétségkívül sok svájci természetimádót fognak magukhoz csábítani.

Dél-Szibéria virányain üde legelővidék mozdítja elő az állattenyésztést és termő szántóföldek virágoztatják föl a mezőgazdaságot. Szibéria őslakosai azért érdekelnek minket legközelebbről, mert részben rokonaink : mongol, török és finn népek maradványai. Nyelvrokonságban vagyunk az uralmelléki vogulokkal és az osztyákok- kal, akikkel elsősorban illik foglalkoznunk.

Az osztyákok harmincezren laknak Szibéria északi részén az 57 és 73 szélességi fokok között. Az ősi eredetű nép ma is vadászattal és halászattal foglalkozik elsősorban. Vallásuk sajátszerü keveredése az ősi pogány elemeknek a keresztény vallás elemeivel. Az újabb leírások szerint az osztyák alacsony termetű, de szé- lesvállu, arccsontja erősen kiszögellő, szeme ferdemetszetü, haja hosszú fonatokban aláomló. Az osztyák népet nemcsak a pálinka, de több járványos betegség is fogyasztja s igy inkább pusztul, mint szaporodik.

A másik szibériai rokonság, a vogulok fajtája az Ural környékén rohamosan beleolvad az oroszok közé.

Száz esztendőnél tovább gondolkoztak hazai tudósaink az ural-altáji magyar nyelvrokonságról s újabb nyelvészeink bebizonyították, hogy nemcsak az ugor, hanem török és mongol szó is van elég a mi nemzeti nyelvkincsünkben.

A finn-ugor és a török származtatás sok vitát támasztott tudósaink körében. Ha van is valami végleges eredményünk a magyar nyelv eredetére, biztos nyomot még mindig nem állapítottak meg nemzetünk eredetére nézve.

A magyarok őshazája az altai-hegység- ből, Közép-Ázsia és Szibéria közt terjedt el, ahol az ural-altáji népek közös fészke volt. Innen kerültek az Ural és Káspi-tó vidékéig, Európa és Ázsia határáig, honnan az ázsiai népek világrészünkbe áradtak. Az Ural és Volga felső mellékén tartózkodtak a finn-ugor törzsek, melyeknek nyelvelemeiből ép olyan sok származott nyelvünkbe, mint az Ural lakóinak, a

voguloknak és osztyákoknak .n}7elvéből. Török-ugor keverék volt tehát a m'agyar nemzet, midőn Európa kapujának küszöbét átlépte.

Mig az osztyák és vogul régóta megtelepedett nép, addig a szibériai tiinguz még mindig ősei nomád életmódját követi s vadászattal és halászattal szerzi meg élelmét A tunguz kitűnő lovas és Íjász.

Népes, szibériai faj a Jakutsz kormányzóságba tartozó jakul, mely kétszázharminc- ezer lélekszámú. Iparkodó kézműves nép, mely azonban szívesen csatangol s vallására majd olyan, mint az osztyák. Wrangel azt írja róluk, hogy a legnagyobb hideget minden baj nélkül viselik el. A jakul és a lamut törzs lakozik Szibéria legzordabb északi vidékein.

Az 01 folyó melléken lakozó szamojédek már orosz mintára épült házikókban laknak és szintén vadászatból és halászatból élnek. Hogy milyen jellemük van, azt Lansdell a következő sorokban mondja el. A tobulszki halkereskedők nyaranta északra indulván, lisztjüket és sójukat a tél küszöbén szabad ég alatt hagyják és úgy térnek vissza. A szamojédek tél idején odavetődnek a lisztraktárokhoz és hazavisznek belőle. De rovásos botot tűznek •■a megdézsmált zsák elé, hogy a nyárra visszatérő kereskedőkkel becsületesen elszámolhassanak.