Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 41. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. május 23. emberi test gondos tisztántartására messzemenőleg kiterjeszkedik. Igaz, adott esetekben a piszok nem tekinthető megszégyenítőnek, hiszen aki a napi nehéz testi munkájában, olyas anyagok környezetében kénytelen kenyerét fáradtsággal megkeresni, mint teszem azt a mozdony- vezető, a kazánfűtő, a kéményseprő, a csatornatisztító, a szénbánya munkás stb., munkája közben az ügyet se vethet arra, hogy testét és ruházatát állandóan tisztán tarthassa. Persze, napi munkáját ez is csak bevégzi, s akkor sokkalta gondosabb tisztogatás alá kell vonnia testét, mint bármelyik, kevésbbé beszennyező munkát végző egyéb ember. Kétségtelen, hogy a gyermeket már zsengébb korától kezdve rá kell szoktatni a tisztaságra; még pedig a ruházatra és a testre egyaránt kiterjeszkedő gondos tisztántartásra. Ám a szélsőségektől ebben is óvanodnunk kell, nehogy a végletekben aztán a gyermek idővel túlfinnyás, nevetséges alakká legyen, aki mindentől irtózik ! A gyermek ügyeljen ruházatára, s ha játék közben mégis bepiszkítja magát itt- ott, ne büntessük mindjárt tulszi- goruan; e helyett bujtassuk gyermekeinket inkább olyan ruhába, a mit minél gyakrabban lehet kimosni. Ezúton a gyermekben hamarább meggyökeresedik a tisztaságszeretet érzéke ; amit a felnőtt emberiség higiéniája bizony seholsem nélkülözhet, akár ruházat, akár pedig a test tisztántartásáról is legyen szó. Unalmas, egyhangú, sőt elszomorító az olyannak nevelt ember elete, aki állandóan attól retteg, hogy ruházatán folt esik. Elmegyógyintézeteikben találkozunk itt-ott egy-egy szánandó rögeszméjű olyan alakkal, akit a túlzott tisztaságszeretet mániája idővel teljesen hatalmába ejt. Láttam szánandó elmebeteg nőket, akik napestig mostak, súroltak, sikáltak, poroltak szakadatlanul. A gyermeknevelés ott, ahol a ruha és a test tisztántartásának be- szoktatásáról köteles gondoskodni, bizony nem mindenkor és mindenben jár el helyes utakon; itt-ott szemben, ha kitűzné azt az időpontot, amelyben véget ér a szenvedésem. Min- dent el tudnék viselni, ha előttem egy határozott dátum állana, melynek közeledtére igy szólhatnék magamhoz : „nemsokára eldől a sorsom“. Katarina, tűzze ki ezt a dátumot! Tegye oly messzire, amint jónak látja. S fogadom itt, maga előtt, hogy addig egy szót sem szólok többé erről a dologról, bárha gondolataim mindig e körül forognak is . . . Látja, meghódolok maga előtt . . . Viszonzásul legyen hozzám jó . . . Tűzzön ki egy határidőt! . . . Mikor fog válaszolni ? . . . — Nos, jól van ! — szólt Ligier asz- szony elhaló hangon — akkor válaszolok önnek, ha gyászom végleg letelt. Előbb nem, és ha mint mondotta, hogy engem szeret, akkor tartsa meg mostantól kezdve ígéretét, ahogy én is megtartandom az enyémet . . . Most pedjg ne kívánjon többet. Foucault belátta, hogy Ligier asszonynak igaza van, mikor ehhez a feltételhez köti válaszát s látta az asszony lelki harcát, aki már átengedte ugyan magát a jövő álmainak, de akinek fekete gyászru hája még mindig a múltat idézi fel lelkében. Engedelmeskedett hát óhajának, de azért nem tudta megállani, hogy minden félreértés kikerülése végett közelebbről ne határozza meg Ligier asszony nem egészen világos dátumát. még a legműveltebb államok kul- turnépeinél sem. Ha a csecsemőt kellő figyelemmel kisérjük, úgy kivétel nélkül azt fogjuk tapasztalni, hogy az átnedvesedett, piszkos pólyában, a csecsemők egyike sem fogja magát jól érezni. Eleinte csupán nyugtalankodik, ám előbb-utóbb kegyetlen rivalgásba kezd, jeléül annak, hogy nem jól érzi magát. Veleszületett tisztaságérzeténél fogva tehát öntudatlanul is figyelmezteti felnőtt gondozóit arra, hogy a tisztaságra ügyet vessenek. A csecsemő s a fejlődő gyermek testét és ruházatát, egyaránt gondosan kell tisztán tartanunk. Amidőn a gyermek már egymagában eljátszadozik s kezecskéivel minden ügyébe eső tárgyat megtapogat, összfogdos kezeit napjában ismételten és gondosan meg kell mosnunk. Egyben ügyet kell vetnünk arra is, hogy az a játékszerféle, amelyikkel a gyermek örömest el-el babrál, valóságos piszokrétegeket idővel magára ne szedjen. Az ilyen játékszereknél a szappan s a tisztán- tartó, mondhatnók itt is asep- tikus kezelés, a játékszer állagának sérelme nélkül, jelentős higiénikus szolgálatokat tehet ne- nünk. Hiszen a gyermek, a bepiszkított ujjacskákkal nem egyszer forgolódik orra, szája és szeme körül is. A tiszta kéz és tiszta tárgyak, sohasem lesznek holmi ragályos bajok átplántálói. Amidőn a gyermek már tankötelessé serdül, a ruha- és a test tisztántartásának kettős gondoskodását ki kell immár terjesztenünk a tankönyvek tisztántartására is. A tankönyvek hónapokon, sőt esztendőkön át, belsejükön, de még inkább kültáblájukon valóságos baktérium tenyésztő szennyrétegeket öltenek magukra. Ha a nebuló tankönyvét ma, a papír olcsóság korszakában, hetenkint legalább egyszer- kétszer uj külső burkolattal fogjuk ellátni, emellett leszoktatjuk a gyermeket arról az utálatos és soha eléggé el nem Ítélhető rósz szokásról, hogy a könyvek lapját a lapozgatáskor nyálozgassa, úgy a gyermek-, a tanuló-szoba és a tantermek higié— Tehát hat hét múlva, április 16-án, — mondá. Katarina igenlőleg intett fejével s mélységes csend borult a szobára. Április 15-én, huszonkét hónappal előbb ragadta el Ligier Pétert a halál. Tizenhetedikén temették, ebben a szobában állott a ravatala. A szerelmes, ki nem tudta magát visszatartani, hogy ezt a számítást hirtelen meg ne tegye, ai g hogy mindezt elgondolta, máris érezte, hogy ez kegyetlenség volt tőle. Ugyanezt érezte az özvegy is. Folytatni az életet! Ebben mindig van egy kis árulás a halottak ellen. „Mégis csak a te barátod voltam ! Mégis csak az én feleségem voltál!“ Ez a vád a férjnek árnya, melyet haláltusája emlékének meggondolatlan felidézése varázsolt elő, állt közéjük, mint egy örökös szemrehányás. Ó már nem élt s Foucault már megtette s az özvegy már-már elfogadta a szerelmi vallomást. Aztán az elköltözött messze ment, messze — az enyészet birodalmába ! . . . Telt a hat hét s az akkor kisértő árnykép, mely a régi barát és a régi feleség közé állt, eltűnt s nem zavarta többé immár nfindennapossá vált együttlétüket. György vigyázott, nehogy a legburkoltabb célzást is tegye ünnepélyes Ígéretére s legkedvesebb reménységére vonatkozólag. niája érdekeben nagyot tudtunk elérni. A pólyától a tankönyvig, az iskola-padjától a nász napjáig helyes utakon vezetett tisztaságszerető gyermeket es ifjút, a tisztaságszeretet kellemes, jóleső érzete mindhalálig hűségesen fogja követni, úgy maga, mint embertársai javára és örömére. Anglia es Franciaország magas- fokú iskolaegeszségügyi intézkedései szigorúan előírják azt, hogy az oktató személyzet, a tanítványok ruházatát, kezét, arcát, körmeit, könyveit, tanszereit stb. hetenkint többször is vegye szem alá. Sok derék, lelkiismeretes, kötelességtudó tanítónk, tanárunk akad, azért ma már hazánkszerte is nem egy helyt, aki saját jószántából megcselekszi azt, amit a Nyugat első kulturálla- mainak egészségügye idevágó törvényszakaszaiban megszab és előír. Franciaország fővárosánál«: valamennyi elemi-, ipar- és középiskolájában, a tisztátalanul érkező gyermekeket intő cédulával küldözgetik tüstént haza. Mivelhogy a szülőkben sem lehet sajnos sziklaszilárdan mindenkor megbizni, még a szajna- parti művelt metropolisban sem, az iskolába érkező gyermekek valamennyije, az egyes intézetek külön mosdotermében köteles előbb kezét szappannal tisztára mosni. Egy-két intézetben a gyermekek hetenkint fürdőt is vehetnek. Az oxfordi egyetem tudós tanára Rusk in, a kiváló esztétikus, ismételten hangsulyozgatta tanítványai előtt, hogy a ruházat tisztasága, mintegy előfeltételezi a test tisztántartását, amivel aztán együtt jár a táplálék, a fekvőhely, a lakás, sőt az erkölcsi élet tisztántartása is. A tisztaságérzék, úgyszólván fokmérője a kultúrának, igazi kultur- nép szülötte, a piszokban otthonosan sohasem érzi magát. Pet- ronius már réges-rég és bizonyára nem alaptalanul ráolvasta azokra, akik ruhában, testben tisztátalanok, hogy a nemi élet utai között is ők a legszennyesebbeket tapossák ! Azok a vallás-higiénikus szabályok, amelyeket Zoroaster és Mózes törvényei előírtak, mindenben és Figyelmességében annyira ment, hogy április 15-ének közeledtére elutazott Pá- risból, úgy, hogy Lieger asszony egészen férje emlékének szentelhette magát s eleget tehetett a kegyeletnek, férje halálának évfordulóján. Elutazott, nehogy jelenléte folytán a legkisebb lelkifurdalás vegyüljön a fájdalmas emlékezések közé, habár az évforduló nem is váltott már ki olyan rettenetes fajdalmai, mint aminőt férje elvesztése felett közvetlenül a haláleset után érzett Ligier asszony. Tizenhatodikén levél jött Foucaulttól, melyben azt irta, hogy visszatért s hogy másnap teszi tiszteletét. Katarina újra, meg újra elolvasta ezt a rövid, de sokat mondó kis levelet. S gyönyörű kék szemei, a sorok közül Foucaultnak újabb esdeklő könyörgését olvasták ki. Egy önkéntelen mozdulattal, ami később önmagát is meglepte, ajkához emelte a levelet s mintha e csókot valaki viszonozta volna a levélből. Hangosan kiáltott fel : — Igen ! Igen ! Igent fogok mondani ! Mégis, miért volt hát oly nyugtalan, miért remegett úgy április tizenhetedikének reggelén ? Mi történhetett vele, hogy inig tegnap csókjaival boritá Foukault levelét, ma párnájára könyökölve, hiába keresi kutató szeme a sötétben a reménylett boldogság fényének csillogását . . . mindenkor a tisztaság előmozdítására célzó intézkedések voltak. A tisztaság a ruházkodásban, az emberi testen egyaránt alapköve a higiénének. Ez a tisztaság az általános tisztaság útjára vezet bennünket. Minden, ami tiszta, egyben szép is. A tiszta, szép emberi alak, a szemnek is jól eső külseje, emeli egyben az erkölcsi való érzetét és értékét is. Ilyen utakon emberi létünk és életünk teljes összhangját mindenkor meg is fogjuk találni. Néhány szó a ruházkodás higiénéjéről. Általános közérzetünket a ruházkodás í módja és mikéntje kétségtelenül, lényege- - sen befolyásolja. Nem az időjáráshoz és c nem a változó évszakokhoz szabott cél- - szerűden ruházkodás, akárhányszor ve- - szedelmes betegségek előidézőjévé és köz- - vetítőjévé válhatik. A higiéné tudomásra f a csecsemőkortól a késő aggkorig terjedő l ruházkodás mikéntjének, ma már hova- - tovább nagyobb figyelmet szentel. A czélszerű ruházkodás kérdése az 5 egészségügyi hatóságokat is, kulturvilág- - szerte, messzemenőleg foglalkoztatja, úgy, , hogy ma már hovatovább mindenütt be- - ható figyelem tárgyává teszik immár az 3 egyenruhával ellátott s az egyenruha vi- - selésére egyenesen ráutalt emberiség ru- - házkodását is. így valósággal szabályokat 1 állítanak fel nem egy helyett a ruházkodás 8 módja, mikéntje és czélszerűségére nézve, c Hazánkban az egyenruhás katonaságon r: kívül az ugyancsak egyenruházott vasuti'h alkalmazottak, a esendői ség, a pénzügy-- őrség, az erdőőrök, a levélhordók és sür- - gönykézbesitők, a rendőrök, a börtönőrök, p az irodaszolgák, továbbá az egyenruházott J: internátusi tanuló-ifjuság az, amelynél té- - len-nyáron egyaránt különös gondot kell II fordítani arra, hogy az egyenruha vise- -i lője az évszak hőmérsékletéhez szabott L ruházatával, az egészség követelményeinek 'A mindenben megfelelő, emellett pedig a fi szabad, normális testmozgás miben sem n korlátozó, célszerű minőségű, vastagságú, ,f. szabású, sőt alkalmas színezetű öltözék- -: ben tudjon úgy a nyár heve, mint a tél lé zord hidege ellen kellően védekezni. A ruhareform kérdése legkivált az s egyenruhás hadseregnél állandó gondos--? Mikor komornája szétvonta a függő--< nyöket s kinyitotta az ablakokat, derűs aj főny özönlött be a szobába. A ház a Va- -í neau-utcában volt s ablakai a magyar- -i osztrák nagykövetség hatalmas kertjére s- nyúltak a Varenne- és Babylon-utcák felé. .é Gyönyörű kék ég mosolyg le a földre, .e Madárkák dala száll a levegőben, amely- ben úgy látszik, mintha most sarjadozna bi egy uj életnek uj boldogsága. Maga az xj a világos ruha is, amelyet komornája elő- -c hozott, a boldogság közeledését éreztette si vele. Miért komorodik el mégis homloka b; annál jobban, mennél előbbre megy a:ß mutató az ingaóra lapján ? Miért szeretne er inkább tovább álmodni, csak ne kelljen n felkelnie, mintha rettegne attól a naptól, lit mely valami szorongató érzéssel tölti el le az ismeretlen jövendő iránt? . . . II. Mikor Ligier asszony a gyermekei iránti bt kötelességekről beszélt, nem mondott el íe mindent annak a férfiúnak, aki gyermekei io atyjának helyét akarta betölteni. Nem m vallotta be, hogy gyermekeinek egyike, <e az elsőszülött Károly, pár hete félelem- -n mel töltötte el, s hogy ez a félelem szünet--is lenül gyötörte őt. Az anya sohasem beszélt fis Györgyről fia előtt. György ép úgy te- -e gezte ezt a nagy fiút, mint ennek kis fi- -fi vérét, Rétiét skis nővérét, Helént. De mig gi,
