Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 37. szám
Esztergom, 1909. XXXT. évfolyam 37. szám. Vasárnap, május 9. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő : Előfizetési árak : D'<- PROKOPP GYULA Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (» kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Laptulajdonos kiadók : Di*. Frokopp Gyula ás Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiitterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ........ Kéziratot nem adunk vissza. • M agyarország a külföldön. A világverseny nagy tülekedésében minden nemzet érvényesülni ; akar. A nemzet — testben ép úgy, mint az egyénben, hatalmas ambíció forrong, amely érvényesülésre törekszik. Mentül inkább elismerik valamely nemzet haladását, szellemi és erkölcsi javakban való gyarapodását, annál több sánsza van arra, hogy valamikor az elsők közé emelkedik és befolyása e nagy versengésben döntő súlyt nyer. Magyarország századok óta minden erejével azon van, hogy a külföld elismerését kiérdemelje. Részt- vesz a nemzetközi kiállításokon termékei javával, képviselteti magát minden fontosabb nemzetközi tanácskozáson, uj csapásokat iparkodik nyitni kereskedelme és ipara : számára, szóval; milliókat költ » évente arra, hogy tudomást vegyesnek róla; hadd tudják mega távol [ idegenben, hogy itt a Duna-Tisza l partján van eg}r kis ország, amely i a kultúra magas fokán áll, amely ):dolgozik és törekszik és amely té- t nyező akar lenni az európai nagy i meetingben. És mi ennek a nemes törekvésnek az eredménye? Az, hogy hazánkat most sem igen ismerik. Tudják, hogy létezik, de csak, mint valami homályos kép, dereng meg a műveltebb européer agy tekercseiben is. Közjogi állásáról pedig talán még a nagy politikát intéző diplomatáknak sincs tiszta fogalmuk. Annál nagyobb örömmel töltheti el lelkünket, hogy mint a legutóbbi példák igazolják — mégis van egy kis virágos ösvény, amely a külföld szivéhez és elismerő tapsaihoz vezet. Szűk ez az ösvény, de a tavaszi fuvalmak lengenek fölötte es kétoldalt kedves madárkák zengenek a falombokon. Ezt az ösvényt úgy hivják, hogy irodalom. Mert lám, az ipar iránt csak az iparosok érdeklődnek, a kereskedelemhez csak a kereskedők tudnak, a tudomány a tudósok monopóliuma, de az irodalom bűvös illatát örömest szívja magába iparos, kereskedő és tudós egyaránt. Az igazi irodalom élvezésében találkozik minden foglalkozásbeli ember, hogy fölüdüljön, tanuljon, gyönyörködjék és — tapsoljon. A mellőzött, sokszor kigunyolt és lenézett irodalom ime, hatalmasabb eszköz arra, hogy elismerést és babért szerezzen a nemzetnek, mint ezernyi más kísérlet, amely milliókba kerül és nagyon kétes sikereket eredményez. Eljutottunk volna tehát odáig, hogy az iró, az ő hatalmas szárnyaival a leggyorsabb hírvivője hazája szellemi és kulturális fejlettségének. Konstatálhatjuk immár, hogy az irodalom az a lángszekér, amely a leggyorsabban vágtat és a leghamarabb gyújt. Az irodalom azonban csak fogalom. Mögötte áll az iró, akinek agyából pattannak ki a szép, csillogó gondolatok. Az iró, akinek lelkében az egész nemzet izzó ambíciója lángol s aki szegény, rongyos és éhes. Nem arra kellene tehát költekeznünk, hogy egy-egy hazánkfia ekes diszmagyarban feszegjen egy külföldi sokadalomban, hanem arra, hogy a külföldön is dicsőséget termő birodalmat pártfogoljak. Nem holmi szegényes pályadijakkal, amelyek rendszerint érdemeden talajba hullanak, hanem számottevő segítséggel, tetemes utazási ösztöndíjakkal, amelyek jóidőre gondtalan életet és a litteraturába való teljes elmélyedést biztosíthatnak az Írónak. Nem könyöradománnyal, hanem a végzett munka elismeiésével, vagy a várható munkásság reményével ! Takarékpénztárunk sikere. Élénk érdeklődéssel kiséri városunk közönsége a mindnyájunk büszkeségét képező szerény városunk és megyénk határán messze túl terjeszkedő, virágzó és erős pénzintézetünk, az Esztergomi Takarék- pénztár Részvénytársaság nagyszabású tőkeemelését, mellyel az intézet, főkép a szépen emelkedő takarékbetétek fokozottabb biztosítása szempontjából alaptőkéjét 2,000,000 koronára és igy saját törzsvagyonát három millió koronára emeli fel. A régi részvényesek rendelkezésére bocsájtott uj részvények jegyzése és befizetése múlt április hó 15-én vette kezdetét és dacára annak, hogy az elővételi jogok jegyzésére 30 napi, a 800,000 korona uj alaptőke befizetésére pedig 6 havi haladék idő tűzetett ki, már az első 5 nap alatt az összes uj részvényeknek 3A része jegyeztetett és az alaptőkének több, mint fele része tényleges befizetést nyert. Érdekes felemlitésre méltó jelenség, hogy mily rövid idő alatt ter„Esztergom és Vidék“ tárcája T^aVaszi nász. Valami finom, láthatatlan kezek Fésülgetik kócos fejét a földnek, Minden kis rögre zöld csodát kötöznek S rá termékenyítő fénykéve rezeg. A Nap, az Isten tűzcsókot szór széjjel. Duzzad az erő. Csupa szin meg illat. Tavasz, a szép szűz, reménységgel biztat, Mulat a földdel izzó szenvedéllyel. Csókjuk nyomában ezer hang, szin terem, Ölelkezésük áldott föltámadás . . . Bűbáj az élet. szépség es semmi más — Újongok, égek e csodaünnepen 1 Lelkem tisztul a tavasz mámorában, Mintha ott égnék a szikrázó fényben; Illattá, dallá foszlik agyam, vérem S a mindenséget öleli a vágyam 1 Enyém, enyém ! az egész világ enyém 1 Szent, drága, ősi jussom, örökségem. Kezdet vagyok. A végtelent beérem — Fölkacagok én minden halál-mesén 1 Tuba Károly. A kereszt. Itta: Pásztor József. Két katona állt a parton. Nekitámasz- todtak a Tiszaparton elvonuló kőfalnak s bámulták a sárgás, zavaros vizű folyót. Vasárnap délutáni csend’ feküdt végig a parton. A hid mellett szürke bárkák állottak kikötve s szomorúan nyöszörögtek, mikor egy-egy piszkos hullám hozzájuk verődött. A part hosszában egy fenyőszálakból összetákolt tutaj ingott a vizen s a tutaj szélén egy vézna szélesképű gyerek ült, a lábait meg belelógatta a folyóba. A két katona lement a tutajra. Szomorú vasárnap délutánjuk volt: üres a zsebük teljesen, az „Arany potyká“-ban pedig kivasalt és szagos szappannal megmosdott szobacicák járták a kállai kettőst, más boldogabb hadfiakkal. A káplár ur valami aranykorbeli virginia-csutkán rágódott, a fűrer pedig virágos káromkodásokban fejezte ki a kirívó ellentétet, fényes uniformisuk s a pénztelenség állapota között. Az égnek azonban mi köze sem volt ehhez, mert ép úgy mosolygott, mint más boldogabb vasárnapokon. A hadfiak szivében lírai érzelmek tomboltak elkezdett és folyamatban lévő szerelmek követelő érzései. Szerelmek, melyek nem az égben, de az „Arany poty- ká-“ban köttetnek és folytatódnak kis- és nagykapukban, vagy a promenádok susogó fái alatt. A fürer körülnézett. A part üresebb volt, mint valaha. Forrón tűzött a nap a fejükre. A fűrer megtörölte homlokát s megszólalt: — Egy kis fürdés nem is ártana ! A káplár úr válogatott az Olymp isteneiből s bakancsával rugdosta a tutajt. A fűrer szeme felvillant, az arca mosolyra derült s mintegy ötlettől inegka- patva mondta : — De ha pénzt adnának érte ? A pénz szóra a káplár úr szemei előtt végig táncoltak az „Arany potyka“ ösz- szes élvei. — Pénzt? — szólt nagy meghatottsággal. — Ha belelöknénk azt a kölyköt a tutaj széléről a vízbe ? — A vízbe ? — Te utána ugranái! — Én? . . . — Kihúznád, hazavinnéd ! A káplár arca felderült, egyet bökött a gyiklesőjével a fűreren : megértette a dolgot s villámgyorsan áthatotta az eszme nagyszerűsége. A sovány gyerek úgyis majd belesett már a vízbe ; egészen a viz színe felé hajolt: valami fűzágat akart kihalászni a vízből. A káplár nagyot ugrott a tutajon s a gyerek fejjel a vízbe pottyant. A káplár hirtelen ledobta a ba- jonettjét, meg az ünnepi „waffenrock“-ot s a gyerek után ugrott. . A fűrer felszaladt a part mentén végig húzódó magas rakpartra s torkaszakadtá- ból ordítozott. A káplár megfogta a gyereket a vízben, még egy kevés ideig a viz alatt tartotta a fejét, hogy jól teleigya magát, azután a partra úszott vele. Mire kiért vele, egész csődület volt a parton. Az asszonyok sikoltoztak s mindenki izgatottan várta a következendőket. A káplár egyik kezével belekapaszkodott a tutajba, a másik kezével meg a gyereket tartotta. A fűrer segített neki, hogy felmászhasson a tutajra. A gyereknek nem történt semmi baja, csak egy kicsit többet ivott a kelleténél. Nemsokára magához tért. Néhány asszony sopánkodott. — Ha a tutaj alá került volna ? Ha a vitéz urak itt nincsenek ? . . . Valaki felismerte a gyereket, aki dider- gett s a nagy ijedtségtől nem tudott szóhoz jutni. A kancsal trafikus fia volt, onnan a hidfőről. Egy rendőr is megérkezett s a tömeg megindult a trafikus bolt felé. Elöl a rendőr, utána a víztől csurgó katona a gyerekkel, a fűrer aki a bajonettet és waffenrockot cipelte s nyomukban egy egész sereg ember. A trafikosnak már valaki hírül vitte az esetet, mert a kövér trafikosné nagyokat kiáltozva rohant a tömeg felé, a vizes gyereket kikapva a katona kezéből s a
