Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 33. szám

Esztergom, 1909.

XXXT. évfolyam 33. szám

Vasárnap, április 25.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési árak : =

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . fi kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR- PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.

Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.

Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Kéziratot nem adunk vissza.

A méreg.

A tudomány és a tapasztalat egyaránt bebizonyította, hogy a szeszes italoknak már mérsékelt élve- : zete is súlyosan befolyásolja az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasági haladását. Bizonyítják ezt a fegyházak, tébolydák és kórházak statisztikái, amelyekben az alkohol 50—60 százalékkal szerepel, mint a betegségek és bűntettek okozója.

A szeszes italoknak fogyasztása évről-évre növekszik és ezzel párhuzamosan fokozódik az emberiség degenerálása, pusztulása. Kétségbe- vonhatatlanul be van immár igazolva, hogy a szeszes italoknak bármilyen fajtája, legyen az bor, sör, pezsgő, konyak, vagy a leg- komiszabb pálinka, egyaránt beteggé teszi az emberi szervezetet, megfosztja az egyént a helyes gondolkozástól, testi és szellemi munka- képességétől, kiöli belőle az ideálo- [ kát, a szebbre, nemesebbre való 1 törekvést. Csökkenti az ember el- I lenálló képességét a fertőző betegsé- \ gekkel szemben. Az alkoholista tü- ) dővészben, kolerában, tüdőgyulladásban sokkal könnyebben és hamarább pusztul el, mint a szeszes italoktól tartózkodó ember. Az alkohol leszállítja az élettartamot. Az életbiztosító társaságok adatai bizonyítják, hogy az abstinensek (szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyének) aránylag jóval hosszabb életűek és épen azért azokat olcsóbban biztosítják. De az alkohol nemcsak azt teszi teljesen tönkre, juttatja elmegyógyintézetbe, börtönbe, aki szeszes italt iszik, hanem annak egész családját, utódait is a pusztulás örvényébe sodorja.

A világhírű tudósok egész serege a legvilágosabban bebizonyították, hogy a szeszes italt élvezők utódai elfajulnak, elmegyöngék, hülyék és siketnémák lesznek.

A legtöbb balesetet az alkohol idézi elő: hány gyilkosságnak és egyéb súlyos bűntettnek volt már okozója az alkohol, százezer és százezer emberélet pusztul el évenként az alkoholélvezet folytán.

A szeszes italoknak semminemű jó, vagy hasznos hatása nincsen; nem táplálnak, nem erősitik a szervezetet, nem melegítenek és nem élénkítik az élettevékenységet, hanem épen mindennek az

ellenkezőjét teszik. A szeszes italok élvezete mindig és mindenkinek csak kárt okoz; tönkreteszi az egyént, nyomorékká, elfajulttá utódját, feldúlja a családi boldogságot, az egész társadalmat alapjában megingatja.

És mindezt a nyomort, szenvedést és pusztulást mily méregdrágán kell megvásárolni! Meg a mér- sékletes munkás is keresetének több, mint negyedrészét költi szeszes italokra, amelyekből semmi haszna nincsen, csak kára: erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Magyarországon legalább is ezer millió koronát adnak ki évenként szeszes italokra, kultúrára pedig ennek csak a századrészét. A magyarországi szervezett munkásság gazdasági és kulturális fellendítésére kiad évenként 9000 koronát, alkoholra pedig majdnem öt millió koronát ! Mennyivel javulna a munkás gazdasági és társadalmi helyzete, ha ezt az óriási összeget nem a maga meg- rr.érgezésére és övéinek tönkretevé- sére, hanem lakásra, élelmezésre, önművelésre fordítaná.

És ezzel az egész emberiség létét fenyegető veszedelemmel szemben, nincsen más védekezés, csak az,

ha nem iszunk. Mértékletes ivás nincsen. Mértékletesség szépen hangzik, de keresztülvihetetlen. Hiszen, ha volna mértékletesség, akkor nem volna oly rettentő nagy az alkoholfogyasztás, nem kerülne annyi ember az elmebetegség legkülönbözőbb fajával a tébolydába, nem történne napról-napra annyi szerencsétlenség és nem volna az államnak 170 milliónyi szeszadó jövedelme.

A szeszes italok élvezetéről való lemondás áldozatba nem kerül, az mindenképen csak előnyös és hasznára válik mindenkinek. Az absti- nens, a szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyén életfelfogása sokkal nemesebb, magasztosabb, élete sokkal nyugodtabb, megelégedett, testi és szellemi erejének teljes birtokában sokkal munkaképesebb, e mellett pedig nagy összegeket takarít meg és fordíthat okosabb célokra, mint szeszes italra.

Az alkohol okozta tengernyi baj, nyomor és szenvedés csökkenését, és amennyiben lehet megszüntetését tűzte ki céljául az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája, amely tagjaitól megköveteli, hogy teljesen tartózkodjanak a szeszes

„Esztergom és Vidéke“ tárcája

Majdnem.

Irta: Zöldi Márton.

Cziber Gereben majdnem a világ légin nagyobb kalandhőse volt. Majdnem min- jb dennap veszélyeztette a maga és mások Iá életét. Gáláns kalandokban majdnem fö- üllülmulta Casanovát, férfias erényekben rn majdnem túlszárnyalta Byard-t.

Szünetlenül kalandok, izgalmak, veszélyek röpködtek körül. A halállal, a meg- 9ssemmisüléssel majdnem állandóan kacér- odkodott. És csodálatosképen soha semmi ßdbaja nem történt. Egy hajszála sem gör- ücbült meg, noha a szóban forgó hajszálak srr.majdnem egész fején, kivéve a kopasz Lícbúbot, deresedni kezdtek.

Vízvezetéki hivatalnok volt. Pontos 9miegbizható, sőt majdnem pedáns, ami hi- jßvatalnok embernél becses kvalitás. Izgal- Bfinas, hajmeresztő kalandjait a hivatalon vbdvül élte át. Majdnem mindennapra esett ygcgy őrületes saltó mortalé. Az az ember, aki igicigarettával dinamit-hordókon táncolt, az Tiéámbor nyárspolgár-életet él Cziber Gere- nooenhez képest. Majdnem ezer halált halt B amellett egészséges maradt, mint a makk. H Érdekes, hogy egy kalandját sem hallgatta el. Nyugodtan, a legcsekélyebb izgalom és emfázis nélkül beszélt róluk. Ilyeténkép:

— Képzeljétek fiúk, ma majdnem föl- fricskáztam egy lovassági tábornokot.

— Apropó, gyerekek, el kell mondanom, hogy az éjjel majdnem elszöktettem egy spanyol infánsnőt a Buzelkából.

És részletesen, kimerítően beszámolt azokkal a sajátságos körülményekkel, amelyek között a lovassági tábornokkal kínos konfliktusba elegyedett, s azt a kalandos éjjelt, amelynek izgalmai között a spanyol infánsnővel megismerkedett. A közbevetett kérdések nem hozták zavarba. Pontosan számot adott a legjelentéktelenebb apróságról, a tábornok koráról, családi állapotáról ; az infánsnő toalettjéről, hajszínéről, arckenőcséről stb.

És amellett nyugodtan pödörgette tüskés, fakó bajuszát és sodorgatta cigarettáját.

— Bizony, gyerekek, majdnem . . .

— A „majdnem“ nélkül ezerszer át- lyukgatott, csúfosan széjjelroncsolt törvényszéki hulla lett volna. Nemcsak ő, de mindazok, akik kalandjaik szféráiba kerültek. De a „majdnem,, sohase hagyta cserben. Az volt őrangyala, nemtője. A „majdnem“ őrködött fölötte, amikor átúszta a Niagara-zuhatagot, s mikor leszált a Vezúv kráterébe, amikor glecsereken

kúszott föl s hírhedt brigantikkal viaskodott életre-halálra az Abruzzók szakadé- kaiban.

— Bizony, majdnem ott hagytam a fogamat . . .

Megjegyzem egy foga sem hiányzott. Fakók, plombosak voltak, de teljes szá- múak. Sőt jó órában legyen mondva, testén a zúzódásnak sehol a legcsekélyebb nyoma sem volt fölfedezhető. Jól táplált, kissé lomha test, savós szemekkel, s néhány szabálytalan alakú szemölccsel. Az úgynevezett porhüvely nem jelezte, hogy majdnem a legrettenthetetlenebb lelkek egyikét hordozza.

Megvallom, sok élvezetet találtunk előadásaiban. Egy szavát se hittük, de szívesen hallgattuk. Mert az idők során bizonyos artisztikus módszert sajátított el. Meg tudta festeni kalandjainak mileujoit. A részletekben szürkeségre törekedett, a nűanszokban diszkrécióra. Aztán tudott valószínűségekkel manipulálni. Nápolyi kalandokat akkor hallottunk tőle, ha két hétig Káposztás-Megyeren tartózkodott. Ilyenkor néhány olasz szót is kevert az előadásába: per bacco, corpo di dió stb.

A távolabbi zónákba eső kalandokat olyan időszakba helyezte, amikor még nem ismertük. Ha nőkről beszélt, csak a kezdőbetűket említette.

— Roppant érdekes volt, amikor D. E.

őrgróf lányát szöktettem meg. A csónak majdnem fölborult, az őrgróf majdnem lelőtt, a lovak majdnem elragadtak . . .

Üres kézzel sohase jött közénk. Mikor a fantáziája elbágyadt, s kedve lelohadt, akkor megelégedett jelentéktelen köznapi veszedelmekkel:

— Alig öt perce, hogy a villamos majdnem elgázolt.

— Ma reggel pisztolypárbajom volt. Majdnem ottmaradtam.

Ha faggattuk szivesen elmondta a párbaj előzményeit, színesen, vonzóan, no- vellisztikus ötletességgel. Hamar belemelegedett. Többnyire neves primadonnákért verekedett, akiket valami léha kaszinói tag megrágalmazott. Ezt ő nem tudta eltűrni.

— Majdnem pofonütöttem azt a gró- focskát. Becsületemre. Nem tűrök szemtelenségeket.

És roppant csodálkozott magán, hogy nem tette meg. Mert imádta a színésznőket, noha évekig nem járt színházba.

Az általános képviselőválasztásoknál, vagy ha időközben egy kerület megürült, Cziber Gereben mindig majdnem fellépett.

— Tudjátok, tegnap majdnem leutaztam a kerületbe.

Az osztálysorsjáték húzásánál is majdnem mindig ő ütötte meg a főnyereményt. Azokat a sikkasztókat, akiknek elfogatá