Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 26. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 26. szám Csütörtök, április 1. i i i 3 í í 3 1 l 1 í I J B 3 B í !Í 3 n 2 Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. Lap tulajdonos kiadók : Di1. Frokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.-• Kéziratot nem adunk vissza. ----■■■■•■■ . M unkásházak. Hazaszerte szép akció folyik a gazdasági munkások érdekében. Örömünkre szolgál, hogy ebben az emberbaráti cselekedetben vármegyénk is részt vesz. Nem tudjuk eléggé elismerni ez irányú szociális tevékenységet s mivel a bérházban nyomorgó munkások érdekében ami városunk szintén közreműködhet, — jónak látjuk azokra a nagy érdekekre tekintettel, melyeket a gazdasági munkásházakról szóló törvény érint, — a törvényt ismertetni s mindenkit, aki a békés pacifiká- ciónak barátja, ezen sorainkra melegen fölhívni. A gazdasági munkásházakról való törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább tiz munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni. De ez csak az első lépés. A jelentkező munkásoknak ezt az ügyét a képviselőtestületnek ma- 1 gáévá is kell tenni. Következik te- i hát, hogy ahol munkásházak épül- t nek, ott a munkásság s a birtokos » osztály között egyetértés és kölcsö- ; nos méltányosság legyen. Ezt a munkások jól felfogott érdekében kívánjuk. Mert a dolog úgy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből épitik és a munkás, akinek nincs hitele, hogyan kap kölcsönt? Csak úgy kap kölcsönt, hogyha a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal. A kölcsönt a községi képviselő- testület, vagy maga a törvényhatóság szavazza meg s veszi föl a munkásházakra. A törvény pedig ezt azzal teszi mindenütt lehetővé, hogy fölhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy a konvertált kölcsönök kamatterhéből, valameddig a kölcsön fennáll, 2%-ot elvállal. Az eddig fölvett munkásházi kölcsönöknél a munkásra a kölcsön törlesztésnek tehát kétharmada hárul : nyilvánvaló, hogy midőn a maga kis fészkébe a munkás bevonul, nem fizet többet, mint ameny- nyit eddig bérházban fizetett. Mivel a képviselőtestületben a gazdák ülnek, akiknek a fölvett kölcsönért jót kell államok, már ebből is nyilvánvaló, hogy a munkás osztálynak igenis szüksége van azoknak jóindulatára, akik saját otthon megszerzésében őket gyámolitani hivatottak. Nem lehet el sem képzelni, hogy ahol a munkásosztály valami lázongó, önmagával meg- hasonlott, keserű lelkű ember után indul és a társadalmi meghasonlás- nak annyi kellemetlen magját elhinti, hogy ott, mikor a munkás- osztálynak annyira égető ügyéről, a saját otthona szerzéséről legyen szó, valami nagy szeretettel karolnák föl azt és a rájok köveket dobókat, kenyérrel hajítanák vissza. Az emberi természet ily nagylelkűségekről nem akar tudni. Jó bánás, békesség, szeretet hasonló virtusokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanság, gyülölség pedig elhidegiti a sziveket. Azért legyünk bár akármi foglalkozási sorban: becsüljük meg egymást; legyünk egymás iránt méltányosak és igazságosak. Viszont, a gazdaosztályhoz is kérő szóval vagyunk. Jó munkást, akit letelepítenek, akinek otthont adtak, aki Amerikára nem gondol, úgy lehet kapni, ha ott, a hol a belső ingatlan szerzése a munkásra meg van nehezítve, az áldott törvény nyomán szeretettel foglalkozunk a munkásoknak építendő házakkal. Meg kell nézni Szentes, Makó, Hódmezővásárhely, Zenta munkásnegyedét. A helyeken egész munkás városnegyedek épültek, vagy épülnek. Örömmel megy végig az ember pld. Szentesen a Darányi utcán, ahol a népjólétnek kedves jelenségeivel találkozik, ahol ezer és ezer kis existencia keserű lelkét fordította meg a törvényhozás gondossága és „a miniszter népszeretete. —a. Iparfejlesztés. Hogy milyen arányokban kellene fejleszteni a magyar ipar verseny- képességét, arról ékes bizonyságot tesz az az emlékirat, amelyet néhány hónappal ezelőtt tett közzé a kereskedelmi miniszter az iparfejlesztésről. Ez emlékirat szerint ahhoz az elsősorban elérendő célhoz, hogy a hazai szükségletet a hazai ipar fedezze, nem kevesebb, mint 448 gyár volna szükséges, amelyeknek 720-92 millió korona tőke kellene; foglalkoztatnának 144000 munkást, (körülbelül 100 millió korona évi munkabérrel) és évi termelésük összértéke 419515 millió koronára rúgna. Az állami segély tiz évre összesen 125 millió korona lenne. Ezek a számok csak az első pil„Esztergom és Vidéke“ tárcája A Lra^y lányok. Irta : Tömöri Jenő. A Laky-ház feje kerek száz esztendőt hordott reszketeg vállain. Az őszbeborult, magával jó tehetelen aggastyánt egész misztikus legendakor veszi körül. Súgva adják a szót róla, hogy fiatal korában egyszerű oláh pásztorlegény volt, mig társául nem választotta a havasok romantikus főúri kalandora, az aranyra és a csókra egyaránt szomjas Fátia-Negra. E félelmes rabló lovag nem mindig épen gáláns kalandjaiban vetődött meg a Laky- ház alapja, ami azonban lehet csak fantasztikus rege és semmiesetre sem feltétlen hiteles. Hanem az asszonyát, az elsőt, tényleg úgy szerezte középkori módra Laky Gergely, elragadva sötét, zivataros éjszakán a szülői házból gyorslábú kesely paripáján. A menyecskének nagyon megtetszhetett az éjféli páros lovaglás, mert férje urát is hasonló módon hagyta faképnél, egy ismert erdélyi mágnás nyergében. Laky Gergely boszút lihegve indult a szökevények nyomán s ki tudja, hogy mily rémes tragédiával végződik az asz- szonyszöktetés, ha a gróf jószágigazgatója szépen csengő aranyakkal le nem fegyverezi a vérre szomjazót. A szép vagyon mellé aztán persze, hogy kapott még sokkal szemrevalóbb hitestársat s a deresedő fürtök sem mentették meg a Laky-házat, hogy a piros csőréi madár szapora egymásutánban ne kelepeljen a kémény felett. A rossz nyelvek ugyan máig is rebesgetnek valami daliás indigena huszárkapitányról, aki az asszonynak kisérő árnyéka volt s akinek sötét bronz arcszine szakasztottat! feltalálható a lányok olajbarna profilján. Zajos, vidám életbe születtek a Laky gyerekek. A nyitott kapus udvarháznál ki nem fogyott a vendég, olyan marasztaló volt a kiapadhatatlan, pince és a szép asszony parázs szeme. A folytonos mulatozás közt az anya természetesen mindennel ráért törődni, csak gyermekeivel nem, kiknek a jó Istenen kívül egy-egy kis pesztra volt a földi gondozójuk. Lakynéra a legkellemesebb napok akkor derültek, mikor a nyakára serdülő leányokat a városba adhatta iskolázni. A kis városka leányiskolájának évkönyveiben a legcsintalanabb lapokat a Laky lányok viselt dolgai képezik. Az is statisztikailag konstatált tény, hogy mióta ezek a villogó szemű kis ördögök a városka utcáin megjelentek, a kollégium felsőbb ifjainak elbukási kvótája ijesztően felszökött. Tudós professzorok okozati összefüggést véltek felfedezni a két fenti körülmény között és nem is. minden alap nélkül. A kisebb leányokkal már Lakyék is beköltöztek a diákvárosba. Az adósság özöne csaknem elragadta a sehogy sem kezelt nagy birtokot, mikor azt haszonbérbe oda hagyták. Az Alszeg-utca, hol egy szerény kis fészket vertek, hallatlan forgalmi lendületet vett azóta a nap minden órájában. Erősen kiskorú ifjak tartották megszállva az egész utcát s ha valamelyik Laky lány élénk szinű ruhája megvillant, egész gárda rohant kíséretül szegődni. Mert ezek a hevülő, ideális, jó fiuk képezték a szépséges Laky lányok egész udvarát. Pedig a két nagyobbiknál ugyancsak elfért volna egy-két komoly udvarló is. Erzsébet már több Ízben ünnepelte meg szűk családi körben a 20-ik születése napját. Rendkívül érdekes, sugár, szép barna leány volt. Felséges észvesztő szemeiben a déli vér minden forrósága ott ragyogott. A modorában egészen férfias. A hangja mindig olyan rekedtes éles volt, mintha egy lovassági escadront vezényelne és nyíltan cigerettázott. Szóval, külsőségekben adta a jukker-lányt, csakhogy hiányzott belőle az igazi jukker lány szere tetreméltósága. Legtöbbször angol lovagló ruhát viselt, melyet a kisvárosi nőszabó raffinált ízlése komponált össze s hosszú, dragonyos lépteit alig tudta követni a kurtább lábú ifjúság az esti pro- menádon. Ezeknek a hódoló gyerekeknek csodadolgokat tudott Erzsébet elbeszélni, az ő soha nem létezett, beképzelt viszonyairól. Emlegetett fényes, csillogó daliákat, kik elbódult fővel hevertek előtte a porban, mig ő királynőként gázolt az ösz- szetört sziveken keresztül. Az ilyen és ehhez hasonló kalandos regék, persze prózaibb alakban, de mégis elterjedtek s a szegény Erzsébet rettentő rossz hírbe jött, anélkül, hogy valaha igazán rossz lett volna. Már sokkal pozitivebb pletykák keringtek Katinkáról, erről a pikáns arcú gömbölyű szépségről. Különösen egy regényes kalandját emlegették sokat, még csitri iskolás leány korából, mikor valami érdemes szücsmesternél kvártélyozott. A jámbor cívis korán feküdt, az utcaajtót gondosan elzárta s igy Katinka és szerelmes lovagja sokáig csak a kerítés rácsán keresztül válthattak érzelmes légi csókokat és sóhajokat. De csakhamar pártfogójukká szegődött a terebélyes eperfa, melynek egy vaskos ága keresztül hajolt a kerítésen. Erre a hatalmas ágra kapaszkodott fel szép holdas nyári estéken a szív kiskorú vitéze s Katinka is melle telepedvén, a kora szerelem minden mézének kizsákmányolásával túltettek a világhírű „erkély-jeleneten“ is. Az üdvösséges
