Esztergom és Vidéke, 1908

1908-02-27 / 17.szám

Iszákosság. ii. (M.) Hogy el ne veszítsék olvasóim a fonalat, megismételem az első cikkem végén felvetett kérdésemet : Nincs arra mód, nincsenek reá eszközök, hogy az iszákosság betegsége orvosoltassék, hogy terjedése korlátoztassék, szűkebb határok közé szoritassék ? Szerintem: igenis van reá mód, vannak reá eszközök. A társadalomnak és a törvényhozásnak egyesült erővel, karöltve kell hozzá látni ennek a kórnak a kiirtásához, vagy legalább csökkentéséhez. És a társadalom köréből a kötelesség e tekintetben is a nép vezetőit, a lelkészeket, a tanítókat, a jegyzőt, a községi orvost állítja, legelső sorban a sorompó, elé. A pap a népnek lelki atyja. Rendelkezésére állanak a szószék, a lelkészi iroda, többnyire az ékesenszólásnak hatalmas fegyvere is. Őrködjék nyája felett jó pásztorként. Ha másképen nem megy, szigorú szavakkal és intelmekkel győzze meg hiveit az iszákosság káros ^hnok~a rózsatyaraszton. Dalok melódia nélkül, ír a: Drozdy Győző. Lefelé. Találkozás. Szilaj álmok zsongták be lelkemet. Érett volt a vérem és pogány, lázadó. Nem ismertem a hófehér Madonnák csuda-csókját. Kapaszkodtam az üdvök Olympjára, hol lompos, kopott királyok, züllött mítoszistenek dáridóznak. Egy hideg, didergő este találkoztunk. Én és a Lány. Nem hallottunk harcias szerelmi zenét, ujjongó nászmuzsikát. Melynek katonás, meleg, lüktető tempójára ébred a szerelem. Csak a jeges viharlegény részeg nótáinak melódiája dűlt be az ablakon. És mi egy hosszú, mámoros tekintetet raboltunk egymástól. És tudtuk, hogy vétkezni fogunk. Álom-nász. Buta, nehéz volt a fejem, mintha csak whiskyt ittam volna. Megtörött dacos szevoltáról. Beszélje le róla, tartsa vissza tőle a népet, mely sok dologban gyengébb a gyermeknél. Hivataloskodásomból tudok egy esetet, hogy egy falusi plébános, látva, hogy az iszákosság hiveit a végromlásba sodorja, templomában esküt vett ki a néptől, hogy három évig nem iszik szeszes italt. A nép megtartotta fogadását, gyarapodott, vagyonosodott és három év -múlva már senki sem sirt az eskütétel után csakhamar'kereket oldott korcsmárosok után. Nem mondom én, hogy ennek a plébánosnak a példáját kövessék a többi lelkészek is, mert hiszen megesketni valami fogadalomra a népet nagyon kényes, talán egyházilag se megengedett dolog. Ámde egy jó papnak — miként fennebb kifejtettem —- elég nagy fegyvertár áll rendelkezésére a nélkül is. A tanítók a nép gyermekeinek nevelői, gondozói. Oltsák be ezekbe a csemetékbe az iszákosság iránti undort és gyűlöletet. Tiltsák el őket nemcsak a korcsmába járástól, hanem a szeszes italoknak otthon való élvezésétől is. És ily irányban hassanak a szülőkre is. Nagyon sok függ a jegyzők és relmi energiám. Minden céda vulgivagának volt egy kopasz, kaftános, jatagános őre. És én tudtam, hogy rám nem vár senki. Fonnyadtán menekültem a párnák közé. Mint az ylang-ylang bűvös illata, körüllengett az álom kackiás istenasszonya. És a padmaly megnyílt fölöttem. Leszállt hozzám szellemruhában a Lány. Vértől duzzadó ajkai csók-bombákat szórtak. Hosszú, véres ütközetet dúltak karjaink. A párna, paplan mámor-himnuszokat susogott irigyen. Éreztem, hogy a fejem a Lány illatos izompárnáin nyugszik. És egyszer csak lágy ringassál megindult az ágy, mint valami selymes, bársonyos, ruganyos, meleg nászkocsi. Falun. A Nap tunya lángja aszalja a vért. A szérűkön a fehér melegben tikkadnak a kazlak. Tippedten ődöng a lankás mellett a gulya. Óh falu, bágyaszt, sorvaszt nagy unalmad. Keserít az itt kószáló butaság. Nem izlik az a csók, mit a pöndölyös nép kenetes, malasztos ajakkal, fáradtan és fehérre riadtan ád. Eszem a meleg napokat unottan, keserűn. Érzem: rettenetes kín tisztának lenni. Nagy kőszörnyek közé csalnak rég elcsókolt Magdolna-csókok. Mert nagy kőszörnyek között jó a bűn. a községi orvosok buzgalmától is. Ellenőrizzék szigorúan a korcsmárosokat, hogy leittasodott embereknek ne adjanak italt, a zárórákat tartsák be és ne játszák ki a korcsmai hitelről szóló* törvényt. A vétkes italmérőket büntettessék meg szigorúan és ismételt kihágás eseteben vonassák meg tőlük a ki mérési engedélyt. Mint a nép hivatásos vezetői, beszéljenek minden adott alkalommal lelkére a népnek. Ismertessék meg vele az iszákosság átkát és átkos következményeit. Mindennek természetesen csak ak kor lehet eredménye, foganatja, ha a népnek vezérei maguk is példa san józan életet élnek. A törvényhozásnak pedig kötelessége szigorú törvényt alkotnia az iszákosság ellen. Románia már tudatára ébredt annak, hogy az iszákosság nemcsak okozója a nép erkölcsi és anyagi hanyatlásának, hanem egész generációk egészségét és munkaképességét aláássa. És elkészítette a korcsmák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Ez a tötvényjavaslat radikális rendelkezéseket tartalmaz. Napimádás. A szeszélyes, félelmes, forrólángú nagy Nap tűzcsókjai termékenyítették a földet. Az ősember még nem ismerte az éjt, mert estefelé mindig álomra szenderült s csak reggel ébredt fel. Egy éjszaka azonban fölébredt az. ősember. Megrémült az ismeretlen sötétségtől. Kétségbeesve tombolt, zúzott orditott. S reggel, mikor az opálszínű Hajnal sátort ütött az égboltozatra: örömében térdre rogyott és — imádta a Napot. Én is azt hittem ős-balgán, hogy csak nekem szórja minden sugarát naplángú szemed. Azt hittem : csak az enyém a csókod, mosolyod, ölelésed, sóhajod, könynyed és szerelmed. És egyszer eltűntél. Kerestelek. Te a láthatatlan síkon tovarohantál. Másoknak szórtad meleged, lángod, sugarad. Én kétségbeesve, vadul tomboltam, zúztam. S mikor visszajöttél: leborultam és — imádtalak. Piros ígéret. Dalaim úgy szállnak utánad, mint hófehér sirályok fáradt légiója a gálya után. Körülleng a kétségek violaszínü köde. Rekedt, finom eső pásztázik és én ázom. Állj meg. Állj meg. Hadd húzódom meg lelked egy zugában. Ahol senki sem lát, senki sem figyel. És tomboló, vad szeLényegesebb intézkedései a következők : Minden községben csak egy, állandó, fizetéses, kinevezett italárus lesz, a ki az állam italait fogja kimérni. Az italárus fizetésén kivül nem kap semmiféle jutalékot, tehát nincs érdeke abban, hogy a forgalmat mesterségesen fokozza. Olyan községben, ahol 150 családnál kevesebb lakik, egyáltalában nem lesz korcsma. Italt csak készpénzért adhat el az italárus. Tizenhat évesnél fiatalabb, valamint részeg embernek nem szabad italt adnia. A korcsmát este 8 órán túl nem szabad nyitva tartani. Es a korcsma vasárnapon és ünnepnapon csak délelőtt 11 órakor, az istentisztelet után nyitható ki. A kit részegen találnak, 2—20 frankig terjedő birsággal sújtanak, másodszori esetben a pénzbüntetést 48 órai elzárással szigorítják és harmadszor való ismétlődés esetében már 3 napra zárják el a részegeskedőt, nevét nyilvántartásba veszik s nem adnak neki többé szeszes italt seholsem. A városokra nézve különleges, de szintén szigorú rendszabályokat relmi lázban törjük meg a sötét meddőség dacát. De szerelmünk vérpiros, égő virága hulljon le. Ne teremjen Gyümölcsöt. Mert, bár enyém volt a virág : de a Gyümölcs nem lenne az enyém. De mégse. Mégse. Csak menj tovább. S ha összeomlanak a piramisok és ledől a Himalája : te légy szilárd. Légy az én számomra egy piros ígéret, egy Sohanemadás. Sziklarózsa. Az Est megölte a Napot. Bíbor-szürke vére elöntötte az égi rónát. Feketén, aggódva siratja fiát a Földanya, a Gé Méter. És rohan utána. De jő a Hajnal. Feltámad éter-sírjából a Nap, hogy este újra meghalhasson. Mert millió élete van a Napnak. Ma ismétlődik a tegnap. És holnap ismét ma lesz. És holnap megint újra élünk. És holnap megint születnek új ébredések, új buzdulások, új ihletek, új szándékok, új vágyak cs új hitek. De az istenek a régiek maradnak. Ám te, Lány, csak akkor leszel az a Nap, ki ma lenyugodott, ha nem leszel Asszony. Ha olyan leszel, mint a sziklarózsa. Nem nyit fel se simogató napsugár, se gerjesztő meleg, se bársony ajkú szellő, se szerelmi ódák, mámor-himnuszok lágy zizegése, se a tűzvágyak lávája, mely belülről tör ki és ontja a sarat, a piszkot.