Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-26 / 94.szám

Összekötő vasút. Esztergom, nov. 26. A mai napon dől el, hogy lesz-e összekötő vasút vagy sem. Az engedélyezésre befolyó tényezők, ma tartják ülésüket, tárgyalásaikat a kereskedelemügyi minisztériumban, hogy döntsenek egy oly kérdés fölött, amelynek eldöntésétől sokan, vagy mondjuk legtöbben Esztergomnak fejlődését, vagy további visszaesését várják, remélik. Immár több, mint egy évtized mult el azóta, hogy Török Emil vállalkozó az összekötő villamos vasút terveit bemutatta s ime tiz év után csak ma tudunk örülni annak, hogy ezen kérdés még felszínen van s hogy végre, habár más formában is döntés alá került. A pozitív eredményt látva a mai engedélyezési tárgyalásokban, kétszeres erővel nehezedik ránk a mult mulasztásának vádja, melyet elviselhetővé tesz az, hogy a jelenben már nem nélkülözzük azokat a férfiakat, akikre egy varosnak, közérdekű dolgai tárgyalásánál, nagy kérdések megoldásánál, feltétlenül szüksége van. Városunk igen lassú tempóban halad ; törekvéseinek, haladásának Tévesztett utak. Irta : Nagy Renée. VI. HARMADIK FEJEZET. Gereblyésy ügyvéd megkönnyebbülve, szinte sugárzó arccal csukta be maga után a Tarkő vi-ház kapuját. És kivette zsebéből a szép aranyórát megint. Gyönyörű, masszív óra volt, amilyenről már régóta álmodozik, s hogy végre beteljesült ez az álma, be nem győz telni a nézésével. Délfelé járt már az idő, épen az elegáns vizitek ideje. Napok óta tervez már egy látogatást, egy lányos házban, ahol biztosan tudja, hogy szívesen fogadják. De halasztgatta még, mert tudta, hogy ezt a látogatást nemsokára követnie kell a lány megkérésének, amihez pedig nem volt még meg eddig a bátorsága, de mostanában, hogy a Lenkey mindig gyakoribb látogatása rendesen egy százast, vagy ötvenest jelentett, s a mai kijelentése, hogyha Evelint sikerül rávennie a visszatérésre, kerek tizezer forint lesz a jutalma, mindinkább közelebb vitte őt házassági tervének megvalósításához. Az asszony keserves zokogását jó jelnek vette, azért sugárzott hát. az arca nagy akadályát képezi szegénysége, mely átokként nehezedik több, mint egy évtized óta erre a városra. Az összekötő vasút létesítésétől, mely Párkány-Nánát városunk közelébe hozza, reméljük kereskedelmünk, iparunk, mezőgazdaságunk fellendülését, várjuk a gazdagodást előmozdító idegenforgalmat. Régi dolog, hisz példák igazolják, hogy a forgalmi vonalak mellett elterülő városok fejlődnek, erősödnek. Varosunk, sajnos, messze kivül esik a világforgalmi vonaltól, s aki a párkánynánai állomásházból kilépve Esztergomba akar jönni, joggal képzelheti magát a kulturátlan Szibériában, vagy a Balkánon. Az út rosszasága, a távolság nagysága képezik azon óriási akadályokat és hátrányokat, amelyeknek eredményét városunk fejletlenségében, szegénységében láthatjuk. A múltnak városunk ellen elkövetett égbekiáltó bűne volt, hogy a párkánynánai állomásházat, illetve egy fő világforgalmi vasutvonalat városunktól közel egy órányi távolságban építették ki és igy elvágták azon életerőt, melyen keresztül Esztergom táplálkozva, gazdag és népes lehetett volna. Párkánynána annyi boldogságtól, mikor a Tarkövi-ház kapuját becsukta maga után. Ábray Béla a boltjában ült és látta az ügyvédet kijönni Evelinéktől. Lángoló pirosság futotta el az arcát, mert ime a iegeklatánsabb magyarázata az Evelin tegnapi viselkedésének. Elárulja az az örömet sugárzó arc, az a könnyed, ruganyos járás, hogy nem olyan fogadtatásban részesült, mint ő tegnap este a kertben. Tizenkettőt kongatta a nagy templom öreg órája, az az idő, amikor a polgárcsaládok már az ebédnél ülnek, de a társadalom elitje még sétál s vizitel, mint akár csak nagyvárosban. Elmegyek Dobos Ilkáékhoz, — gondolta magában Gereblyésy — hanem előbb megtömöm a zsebemet egy pár finom szivarral, hogy megkínálhassam a Dobos fiukat, akik már ilyenkor mind otthon vannak, és bement az Ábray-féle boltba, hogy szivart vegyen. A segéd már ebédelni ment, az inas se volt bent, csak az öreg Péter szorgoskodott egy nagy láda viaszgyertya körül. Ábray ösztönszerűleg felkelt, mikor a vevő belépett a boltba, hogy szolgálatára siessen. De amint meglátta, hogy az nem más, mint Cereblyésy ügyvéd, mintegy félvállról odavetve mondta az öreg szolgának : — Péter, szolgáld ki ezt az urat ! idegenforgalma sokszorosan felülmúlja Esztergomét s mindennek előnyét Esztergom élvezhette volna akkor, ha legalább is Párkányban létesült volna a budapest—bécsi vasútvonal állomásháza. S ha megfontoljuk, hogy Párkánynak városunkhoz való csatolását is részben az hátráltatja, mert Párkány a fővonal közelségének előnyeit már régóta élvezi s igy nincs rászorulva a városiasság előnyeire és terheire, kell, hogy meglássuk a mult mulasztásának káros következményeit teljes nagyságában. S mindennek megszüntetését, kereskedelmünk fellendülését, forgalmunk élénkülését és a város gazdasági fejlődését várjuk az összekötő vasút létesülésétől. Végre leomlik az a nagy válaszfal, amely városunkat a világforgalmi vonaltól elválasztotta s amely megbénította minden törekvéseinket, mellyel anyagi helyzetünk megjavításán fáradoztunk. Ha pedig majd egyszer évek multán a szép tervek megvalósultával élvezni fogjuk az összekötő vasút előnyeit s látni fogjuk azt a biztos irányt, melyben haladva a gazdagodás, fejlődés biztos eszközeit tettük magunkévá, akkor fogjuk csak igazán megismerni a hivatást, melyre Esztergom, ez az ősi magyar város már évek óta van praedestinálva. Dr. És maga nyugodtan leült, olvasta tovább a kezében tartott újságot. Azaz dehogy is olvasza ; őrült kavargásban ugrándoztak szemei előtt az apró betűk, hogy szinte maga is szédült ebben az őrületes forgatagban. Az olyan emberek, akiknek nyugodt, derült a kedélyük s tiszta a lelkiismeretük, nem veszik észre oly hamar a mások rossz indulatát, mint azok, akik folyton megfigyelve, bizalmatlankodva néznek a szemébe mindenkinek, azzal a kérdéssel, hogy: Hát te vájjon mit gondolsz felőlem ? S amit kiolvasnak a mások szemeiből, ahhoz alkalmazzák magukat. Az ügyvédnek fel sem tünt ez a viselkedés, ismerte Ábray nak nagy úrias hajlamait, szokásait, hát derogál neki kiszolgálni, — gondolta, amint válogatta a szivarok világosabbját. De már a fizetésnél mégis csak neki kellett elvenni a pénzt. Az ügyvéd tizest adott, s Ábray a visszajáró összeget mind krajcárokban rakta ki a kis asztalra, amik egy korona értékű rudacskákban papírba voltak begöngyölve. — Az Istenért, hiszen nem férnek a zsebembe ezek a virslik ! — jegyezte meg tréfásan. — Más nincs! •— Mondta oda kurtán Ábray és újra belefogott az olvasásba. Az ipartörvény revíziója. Azzal a levéllel, a melyet Szterényi József államtitkár az ipartestületek országos kongresszusához intézett, az ipartörvény revíziója uj stádiumba lépett. Eddig az államtitkár által tervezett nagy ipari kódex tárgyalása és vitatása körül folytak a csatározások, melyek sorompóba szólították a kis és nagy ipar, a szervezett és nem szervezett munkások ezreit, a szociológusokat, a jogászokat és az érdekeltség még szélesebb és távolabbi rétegeit. Nem szenved kétséget, hogy valamennyi oldalról erősen ostromolták az uj erődítési terveket és az épitő nem tehetett egyebet, minthogy engedjen az ostromlóknak. Visszavonta tehát az egész bástyát és csak a felvonó hidat hagyta meg, mely a régi állapotból az újba átvezetni lesz hivatva. Más szóval ; az előttünk fekvő tervezet gyökeres átalakuláson fog keresztül menni, alaposan lesoványodik, mielőtt uj formájában ismét megjelennék a magyar glóbuszon. — Na én pedig el nem viszem, a teremtésit ! Hanem talán lesz nálam apró, ha kifutná ! És csakugyan volt. Az aprópénzes tárcájából kifizette a vásárolt szivarok árát, azaz csak letette a kasszára, s Ábray még mindig olvasott. — Kérem vissza azt a tizest, — figyelmeztette az ügyvéd. — No lám, hát mit henceg, miért fizet tizessel akkor? — És visszadobta a tízforintost. Gereblyésy összeráncolta a homlokát. Mit jelent ez a viselkedés ? Talán részeg vagy bolond ez a boltos ? — Hogy mondta kérem ? Én hencegek ? Hát már miért hencegnék ? — No mert, hogy véletlenül tízforintosra is akadt nyilván ? Gereblyésy tréfára vette a dolgot. — Az meglehet, tisztelt úr, mert a kezdő ügyvéd sorsa mégis csak keservesebb, mint mikor egy kopott úr ismét felkap az uborkafára ! — Azzal ajánlotta magát és távozott. — Kopott úr, hm, ez bizonyosan én vagyok, — gondolta Ábray — de bánom, hogy össze nem tűztem vele, hiszen nem volt más célom, mint belékötni. No de kezdetnek ennyi is elég, legalább tudtára adtam, hogy nem tartozom a legjobb barátai közé.