Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-26 / 94.szám

Szterényi József mindenesetre nagyot és szépet akart. Nemcsak régi panaszokat akart javítani, hanem ujat is akart teremteni, hogy a szociális törvényhozás terén megelőzze az egész művelt küllőidet. És ha javaslatainak úgynevezett szociális részei például valamely nagy ipar államban jelennek meg, bizonnyára több méltánylással és elismeréssel fogadják vala ezeket, mint nálunk, a hol a gyáripari és munkás viszonyok még nem eléggé konszolidáltak és nem eléggé kiforrottak. Marad tehát a régi keret, ujabb javításokkal, kiegészítésekkel, toldással, foltozással. A képesítést egy kissé jobban kell megrendszabályozni, az ipar oktatást fejleszteni, az ipartestületeket javítani, általánosítani. Röviden : az uj ipartörvény majdnem kizárólag a magyar kézműipar körére és érdekeinek hathatósabb védelmére fog szorítkozni, a mí nem is baj, nem is hiba, mert ezek az érdekek egy negyed század őta tartó heves ostromban könyörögnek figyelembe vételért. És az uj törvény teljesiti hivatását, a kisipari termelés tökéletesítése és a kis ipari szervezet javítása által védelmet nyújt egyrészt a kontárok és a tisztességtelen verseny ellen, másrészt ezek révén a fogyasztó közönség érdekeit is megvédelmezi. Szociális téren még nagy a forrongás, a munkaadók csak most kezdenek szervezkedni. Küzdjek ki előbb az első harcokat, élesítsék a fegyvereket, gyarapítsák hatalmi .eszközeiket és azután jöjjön segítségükre a törvényhozás, mely könynyebben fog boldogulni, ha már gyakorlati tapasztalatokra alapítja közhasznú intézkedéseit. E szempontból tehát örvendetes az e téren beállott és föntebb jelzett fordulat, mert még nem korszakot alkotó szociális munkára van szükségünk, hanem első sorban a kis ipar rég mutogatott és itt-ott elmérgesedett — Ennek a boltosnak töri valami az orrát ellenem, fogalmam sincs róla, hogy mi. Ejh, mi közöm hozzá. Én is megmondtam a magamét. Siessünk Dobos Ilkáékhoz. Ilonka kisasszony az ablaknál ült és hímezett s majd leesett a székről, mikor a kis szurtos cseléd behozta az ügyvéd úr névjegyét. A mama őnagysága főzött kint a konyhán. Az apa még sörözni szokott ilyenkor a „Kék kakas "-ban. Csak a két gimnazista fiu volt otthon és a szomszéd szobában hangosan vitatkoztak. Édes jó Istenem, milyen szívdobogást is okoz egy régen imádott férfi látogatása egy szép leánynak, aki hozomány hiányában nem igen számithat a diplomás emberek komolyabb érdeklődésére. Akik miután néhány évig hasztalan vártak és álmodoztak ilyenekről, feleségül mennek ahhoz, aki hozomány nélkül is szerencsének tartja, ha egy ilyen finom nevelésű szép leány hozzájuk megy. Akik, szivükben ezzel az eltemetett álommal cipelik a szegénység terhét egész életükön keresztül. A mama is magára kapkodott hamarosan valami tisztességesebb ruhát, amelyen legalább nem érzett a konyha és vöröshagyma illata — és bement üdvözölni a váratlan kedves vendéget. Dobosék szegények voltak, mert az az ezerkétszáz forint fizetés, amit az apa, mint hivatalnok megkeresett, bizony nagyon kevés volt arra nézve, hogy legalább az uri látszatnak elég legyen téve, de ezt sebeinek az orvoslására. Ezt a munkát gyorsítani kell, a másikat pedig érlelni, mert ennek csak érlelő megfontolás után lehet sorátejteni. Gellcri Mór. Az Állatvédő Egyesületből. Az „Orsz. Állatvédő Egyesület Esztergommegyei fiókja" vasárnap tartotta választmányi ülését a városház kistermében. Marosi József, az egyesület ügybuzgó elnöke, szives szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, közli, hogy az egyesület megerősített alapszabályait kinyomatva megküldötte a tagoknak. Mint fájdalmas veszteséget jelenti, hogy Grátzer Pius főgimn. tanár, Tihanyba helyeztetvén, titkári tisztségéről lemondott. Utódjául Bárdos József városi tanítót ajánlja megválasztani. Ez megtörténvén, az uj titkár nyomban megkezdette működését. Az egyesület működéséről beszámolva, elmondja az elnök, hogy idáig 264 drb. fa fészekodut és 25 drb. fa és madárvédő táblát helyezett el; gyermeknaptárt pedig a tantestület közreműködésével 750 drb-ot osztott ki. A madárvédő ligának ez évban 800 gyermek lett tagjává. Belépett az egyesület az „Orsz. Állatvédő-Szövetség"be, mely alkalommal az elnök és titkár által képviseltette magát. A tanár és tanítótestület, a mult évben két téli hónapon át előadást tartott a katonaságnak. Nevezetesen Kuszenda János állatorvos az állategészségügyről, Bodrogközi Zoltán gazd. szaktanár a gazdaságtan és állatvédelemről, Szölgyémi Gyula tanitó pedig egyébb közgazdasági kérdést fejtegetett. A katonaság oktatásának terén hazánk a II. helyen áll s azóta más államok is követik példánkat. Hogy a f. évben történik e valami ez irányban, arról még nem értesült az elnök. Kísérlet történt tavasszal a cserép-fészekodukkal is s ezek igen jól beváltak, Esztergom szab. kir. város alapító tagul lépett az egyesületbe, s az elnök előterjesztéseié évente 50 drb. cserépodu elhelyezését helyezte kilátásba, oly módon, hogy azok a a látszatot mégis kiszorították. Anya és leánya pótolta a cselédeket, mosónőt, vasalónőt a háznál, de három csillagos finom konyak s apró sütemény mindig volt készletben az ebédlő-szekrényben, ha netalán kedves vendég jönne a házhoz. S a finom, három csillagos konyakos üveg, meg az étvágygerjesztő apró vajas pogácsa előkerült a Gereblyésy tiszteletére is. A fiuk is átjöttek, akik közül az idősebb Feri jó ismerőse az ügyvéd úrnak, akivel már meg is beszélték, hogy érettségi után írnoknak áll be hozzá. Az ilyen vizitek rendesen csak igen rövidek szoktak lenni, de a jó magyar vendégszeretet nem sokat ad az ilyen formaságokra. Gereblyésy is már több izben menni akart, de olyan szívesen marasztalták, legalább már mig az apa is haza nem jön. Aztán olyan sok megbeszélni való tárgyat találtak. Felújították a farsangi élményeket, s szemére lobbantották az ügyvéd úrnak, hogy ilyen soká váltotta be az igért látogatást. És az Ilonka szeme ragyogott a boldogságtól — s azok az ábrándos, hosszas tekintetek, amikkel szinte bele akart nézni az ügyvéd úr lelkébe, olyan sokat elmondtak azokról a titkos álmokról, reményekről, amik erre az ígéretre támadtak a lelkében, amiket a várakozás hosszú ideje alatt de sokat elsiratott ! Egy órakor megérkezett az apa is. Piros volt az arca, talán több sört ivott, mint rendesen, vagy arra a hírre pirosodott igy ki, amit odakint mondott neki a kis szurtos cseléd, ki tudja? 20 éves erdei vágásba kerüljenek. A mult télen 48 madáretető nyújtotta a madárkáknak a táplálékot; ezekből 8at az egyesület látott el eleséggel, mig a többieket magánosok gondozták, Az etetők számát az elnök véleménye szerint szaporítani kell. Közli továbbá, hogy az etetők gondozására egy embert kellett alkalmazni, ki 3V2 hónapon át az eleséget kihelyezze. A mult évben ennek hiányában az elnök személyesen látott el 7 etetőt. A f. évben szükségesnek mutatkozik, tekintettel az éneklő madarak örvendetes szaporodására a 3-szori etetés hetenkint. Jelenti az elnök, hogy az egyesületnek ezidőszerint 9 alapító és 100 rendes tagja van; azonban a nemes cél érdekében szükségesnek tartja uj tagok toborzását. Kellemetlen tapasztalata volt az egyesületnek a mult évben, hogy a ragadozó madarak, nevezetesen a rabló szarkák mód felett elszaporodtak ; garázdálkodásukat megakadályozandó, lövetni kellett azokat. Az elnök közbenjárására, hatósági engedéllyel, Vas Pál két, Rainer Lajos pedig egy idényen át pusztították a ragadozókat ; miért is elismerésül az elsőnek 10, az utóbbinak 5 K lődijat javasol kiutalványozni. Ezután elnöklő Marosi József indítványozza, hogy a választmány jelen üléséből, úgy az Orsz. Áll. védő Egyesület budapesti központjának, mint a helyi sajtónak, melyek az egyesületet eredményes munkájában támogatták, köszönetet mondjon; Székely Henrik állatorvos úrnak pedig táplálék gyűjtésért elismerését nyilvánítsa. A jövő évről szólva, előadja az elnök, hogy az egyesület, a takarékpénztárak, s magánosok áldozatkészsége folytán 650 drb. gyermeknaptár kerül kiosztásra ; nem számítva azt a mennyiséget, melyet még a tantestület szerez be. Beterjeszti továbbá az 1909. év költségvetését, mely 156 koronát tesz ki. Ezt a választmány megjegyzés nélkül jóváhagyta. Bleszl Ferenc indítványára kimondja a választmány, hogy a vármegyét s a gazdasági egyesületet felkéri a madár s általában az állatvédelem hathatós támogatására. Szinte megölelte Gereblyésyt, kínálta konyakkal, pogácsával és már a második pohárnál bizalmasan kedves öcsémuramnak szólította. Milyen kedves, jó népek — gondolta az ügyvéd. — Isten bizony máris olyan, mintha mindig köztük éltem volna ! Aztán milyen édes gyönyörű lány ez az Ilonka, Így háziasán, az ő szerénységével ezerszerte bajosabb, mint báli díszben. — És megint kivette a szép aranyóráját, hogy megnézze hány óra ? — Ne siessen öcsémuram, hisz nem várják otthon az ebéddel. — Bizony nem, urambátyám ! — Hová jár ebédelni lelkem ügyvéd ur ? — Kérdezte a mama, és hangjából szinte kiérzett a szánalom, hogy ezt a szép, jó s mindenképen derék fiatalembert senki se várja ebédre otthon. — A „Kék kakas"-ban szoktam ebédelni, ott mégis csak tisztességesen főznek. — Haj, de mégsem olyan az lelkem, mint amilyet mi magunk készítünk ! — Bizony nem olyan, nagysád, de mit csináljon a szegény árva garcon ember egyebet, mint silány vendéglői koszton tengeti az életét. — Nősüljön meg, — vágta ki a kisebbik fiú. S ez a megjegyzés valamennyiüknek megdobogtatta a szivét. — Jól mondja a fiu, ez a legokosabb menekülés — jegyezte meg az öreg, hogy ő is mondjon valamit. —- Magam is eleget foglalkozom ezzel a gondolattal, de hát tudja Isten, »z olyan Schönbeck Imre ajánlja, hogy kerestessék meg a budapesti központ, miszerint tenne illetékes helyen lépéseket aziránt, hogy a költöző madarakat, nevezetesen a fecskéket, a déli államokban, különösen Olaszországban ne pusztítsák oly embertelen módon, hol tudvalevőleg tápszerül használják e hasznos madárkákat. . A választmány ezen indítványt is magáévá tette. Annak kimondása után, hogy a közgyűlés jövő évi január hóban hívandó össze, az elnök az értekezletet berekesztette. Bárdos József egyl. titkár. HÍREK. Találkozás a N

a

áyúri*al. Lassan ledobta fátyolát az est. A költöző Nap nyugtába se rest S kacagó kedvvel zsákját kibontva A fakoron ákra s hegy oromra Pazarul csilló, hig aranyat önt. Surranó zajjal telepszik a csönd. S a vészes éj a kopár fák közül Mérges tőröket hegyez, köszörül S a kodlő homály szivébe ütve Pusztul az Elet gyönyöre, üdve. A feketeség rám hull, ölel s betemet. A két szemem elé kapom a kezemet : Ne lássam, hogy hi az Élet réme Sejtések sziklájáról a mélybe. Állok. S elhaló dal búg lelkemen. Halotti csöndnek átkát cipelem Tovább . . . tovább. Az ijesztő éjbe' Felém huhog baglya, denevérje Vigasztalan elkárhozásnak. Előretolt fejjel szemet meresztek S nagy léptekkel mérem a sötétet. . . . Valami kusza gondolat éget, Valaki mintha tolna, húzna . . . Kénsárga árnyék toppan az útra, Szeme: üregszem, köntöse: kopott. Zilált lelkembe nyugalmat lopott, Hogy lépésem rövidebbre mérjem, A nagyállomást úgyis elérem, Ha jő az Ej —• az ember örök éje . . . Ezüstös sarló kúszott föl az égre. Tuba Károly. Gondoskodjunk a madarakról! dolog, hogy alapos megfontolást igényel. — És oda nézett hosszasan Ilonkára, az meg vissza ő rá, hogy szinte megzavarodott ettől az átható, mély nézéstől. — Ha már a házasság került szóba, — folytatta aztán kissé komolyabban — kedves Dobos bácsi és nagyságos asszonyom, hogy sok szót ne vesztegessek, ezennel tisztelettel megkérem az Ilonka kisasszony kezét, aki iránt már régebb idő óta érdeklődöm, de csak most kezdek abba a helyzetbe jutni, hogy a nősülésre gondolhatok. Hála Istennek, reményem van ahhoz, hogy a feleségemnek uri életet biztosithatok, de ha talán eme reményem csak félig-meddig válna is be, Ilonka kisasszonyban felfedeztem mindama jó tulajdonságokat, amikkel bele fog illeni a nem egészen fényes uri életbe is, ha tehát nincs kifogásuk ellenem — s Ilonkának, különösen boldog volnék, ha az ő főztjével cserélhetném fel a „Kék kakas"-beli megunt silány kosztot! — És odanyújtotta kezét a piruló Ilonkának, aki elfogadta ugyan a felé nyújtott kezet, de a következő percben már ott sirt az anyja keblén. — Kedves öcsémuram, bizony meglep bennünket ez a váratlan dolog, (majd azt mondta, hogy szerencse!) Én nem tudom hányadán vannak Ilonkával, de sejtem, hogy mindez az ő beleegyezésével történik. No szólj hát, Ilonkám lelkem ! Hát mit szóljon a leány akkor, mikor e váratlan öröm könnyűi a torkába fullasztják a szavakat. Nem eleget mond-e az a pirulás, az a könnyes, boldog tekintet, amiből szinte kisugárzik a boldogító igen.