Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-26 / 8.szám

nak a nyomorgó költő leányának az egész hátralevő életét be lehe tett volna aranyozni a gondtalan megélhetés biztosításával? Kérdik sokan, hogy nem egoiz mus-e csak parányit juttatni a sze gényeknek a kiadott horribilis ösz szegből — s hogy nem óriási-e az ellentét az általános nyomasztó élet viszonyok s a báltermek kápráza tos fénye között? S hogy nem ab normális állapot-e, ha a szocialis­ták magnézium fáklyák és szines lampionok mellett vonulnak fel az utcán és követelnek kenyeret a nép­nek ! Talán a felvonulás költségein is kenyeret kellene adni a népnek ? Egoizmus-e, vagy altruizmus? Ne bolygassuk. Hisz a legideáli­sabb jótékonyságnak is megvan a maga egoizmus ize. A jótékonyko­dónak, ha az mindjárt a névtelen­ség homályába is rejtőzik, lelki gyönyörűséget okoz a jótékonyko­dás, önmagának szerez vele örö­met, tehát szigorúan véve egoista. Ép azért ne keressük, hogy önzés­ből, vagy humanitásból van-e az a sok jótékony vigasság, ne keres­sük, hogy a jótékonycél vágy a múlatás ötlik-e elsőben a mulatni vágyók agyába ? Ne keressük, hisz igy is számtalan sok jótékony in­tézményt, hogy ugy mondjuk „ösz­szetáncoltak" már, sok didergő em­bertársunk jutott meleg ruhához, fütő anyaghoz, sok nagy szelle­münk ércbeöntött alakja dicséri a jótékonyság bajnokait, sok nemes emberbaráti intézményünk a jóté­kony báloknak köszönik létüket. Tehát ne gáncsoskodjunk! A fázó embereknek egészen mindegy, hogy a neki jutott meleg gúnya árát gyarló emberi hiúságból tán­colták-e össze, vagy az önzetlen altruizmus takarta-e be megdermedt tagjaikat ! Igen is a farsang vidám napjai­ban is jussanak eszünkbe az éhezők, a fázok, az árvák, akiknek hideg a szobájuk, s akiknek nem fűtenek. tatnak, hogy a meghatott temetőlátogatók­tól alamizsnát csikarjanak ki". De abban a pillanatban megvillantak szemei s a meglepetéstől majdnem lélek­zetét vesztve megállott, mintha odaszö­gezték volna. Látja amint a' gyermek két kézzel meg­ragad egy rózsabokrot s teljes erejével húzni kezdi. Oly erővel, amit fel se téte­lezett volna a kis satnya jószágról, in­gatta a bokrot s egy utolsó heves rán­tással gyökerestől kezében tartotta. Most fölállt a leányka, a rózsatőt szi­vére szorítva futni kezdett oly sebesség­gel, ahogy fiatal lábacskáitól csak kitel­lett. Amint elrohant, észre sem vette, hogy a csősz bicegve követi s persze nem is hallotta, amint az öreg fogai közt dörmögte : — No várj csak kis gonosztevő, csak megíogjalak ! Lesz neked ne mulass ! Az öreg -a temetőkoldus negyedében érte utói a gyermeket, ki egy sir előtt térdelt; a sir csodálatos ellentétban állt a környező sirokhoz. Noha csak egy rosszul összerótt olcsó kereszt állt előtte, a han­tot a legpompásabb virágok borították. A csodálkozó csősz megállt s kíváncsian szemlélte a sir előtt térdelő gyermek moz­dulatait. A leányka hangosan érthetetlen szavakat mormolt s vézna kis teste resz­ketett a zokogástól. Majd jajgatni kezdett s öreg könycseppek gördültek végig sá­padt arcocskáján. Mikor megcsillapodott, fogta a rózsabokrot, minden virágára csó­kot lehelt s kisujjaival gödröt ásott s be­leültette. Pajzán jókedvünket törvényesít­sük azzal, hogy ha mindjárt a ne­mes cél csak örv, csak palástolás, de legalább jutassunk ebből az örömből másoknak is. Társaságból. — Symphonia hangverseny. — Sivár zenei életünkben eseményszámba megy, hogy a helybeli katonai tisztikar f, hó 30-i estélye keretében közönségünknek oly nagyszabású hangversennyel kedves­kedik, aminőben csak igen kevés vidéki városnak lehet nagy ritkán része.. Kedves kötelességet vélünk ezért cselekedni, mi dőn a közönség figyelmét erre felhiva, izelitőül nagy körvonalakban megismer­tetjük az estély műsorát. Mint bevezető szám Flotozv „Martha" c. operájának nyitánya szerepel, amely kedves, fülbemászó melódiáival és elegáns hangszerelésével mindenesetre föl fogja villanyozni a közönséget. A klasszikus zeneköltészet Haydn J. G-dur sympho­niájával lesz képviselve, amelyet a mester maga londoni szereplése alkalmával kato­nai symphoniának nevezett el. Üde, kedé­lyes hangulat, amely olykor a humorba csapong át, vonul végig a forma nagy­mesterének e művén is, ami Haydn-t leg­inkább jellemzi. Zenéje nem markol a szivekbe, hanem édes megnyugvással tölti be s kellemes hangulatba ringatja a hallgatóságot. Minden izében modern és érdekes a 3. szám, Hoffmann H. „Magyar suit"-je. A német zeneköltőnek ezen ma­gyar stylben készült munkája egyike a legsikerültebb alkotásainak, aki előszere­tettel csapongott át országa határain túl is, hogy idegen zenét a maga nyelvén szóllaltasson meg. (Ilyen Fritthjoff sym­phoniája is). Magyar suit-jében is magyar tárgyat, magyar vonatkozásokat dolgozott föl nagy tudással és elég szerencsés ér­zékkel. Mig az első rész, „a koronate­remben" magasztos, ünnepies szárnyalá­sával hat, s a második rész, a „románc" mélabús dallamával rezgeti meg a sziv húrjait: addig a harmadik rész, „a pusz­tán", a szilaj jókedvet, kicsapongó vidám A csősz mögötte állva önkénytelenül is lekapta sapkáját, de hosszas mozdulattal ismét visszatette fejére, miközben vén bolondnak szidta magát. Hogy a jelenet­nek véget vessen, nehéz kezét rátette a gyermek vállára, ki rémülten tekintett hátra. — Végre megfogtalak tolvaj ! — rivalt a kicsire. Ez sovány arcocskáját a dühös öreg felé fordította s rémült kiáltással mene­külni próbált. Az ijedtség azonban meg­bénította tagjait, reszketés fogta el s tágra­nyitott, rémülettői üveges szemekkel bá­mult az öregre. A csősz most szelídebb hangon kez­dett hozzá beszélni. Miután első haragja elmúlt, úgy tetszett neki, hogy ez a szen­vedő arcocska nem lehet gonosztevőé s majdnem hízelgő hangon faggatta, keresve a szavakat, melyek a gyermekbe bizalmat öntenének. De a gyermek hallgatott. Az öreget megint elfutotta a harag s öklét fölemelve rivalt, rá : — Beszélj, vagy . . .! Nem fejezte be a mondatot, mert a gyermek az ütéstől félvén, lehajtotta fe­jét és félelemtől gyötörve kimerülten esett térdre s ujjával a virágos sirra mutatott. A rokkant káplár nem értette ezt a mozdulatot, de azért nagyon el volt ér­zékenyedve. Haragja rég elpárolgott; vi­gyázva emelte magához a gyermeket s tőle kitelhető legnagyobb gyengédséggel monda : — Nem bántalak, gyermek, nézz rám, hangulatot ecseteli ragyogó magyaros színekkel, A hangverseny további számai: Schubert Ferenc, a legnagyobb német dal­költőnek örökszép „Avé Mariá-ja (sz. 52,) Lux hangszerelésében, azután Moszkovsz­ky-nak hires „serenatá"-ja Rehfeld hang szerelésében. Bizarr ötletekben gazdag a műsor utolsó száma : Grieg. F.-nak „-nor­vég táricai" (2., 4. sz.) A modern Zene káprázatos technikája ölelkezik ebben a norvég temperamentummal, amely Sitt T. hangszerelésében pompásan jut érvényre Azt hisszük, nem csalódunk, ha a leg­zajosabb külső sikert ezen mű előadásá­nak jósoljuk. Ezredünk kiváló zenekara ez alkalommal a 26. gyalogezred zenekarával bővül ki. Schubert N. karmesterünknek, aki már oly sok szép élvezetes estét szerzett közön­ségünknek, lesz hát ismét alkalma, hogy szakképzettségét ragyogtassa, s a már szerzett babérokat ujakkal szaporítsa, me lyeket körültekintő, gondos és lendületes vezetésével méltán meg is érdemel. A hangversenyt táric követi. (K.) ti ÍREK. Farsangi naptár. Január 30-án. A tisztikar simfónia hangversenye tánccal a Fürdőben. Február 1-én Színielőadás a Kaszinóban. „ 2-án Az esztergomi kath. legényegylet tánc­mulatsága a Fürdőben. „ S-án. Az Esztergomi Hajós Egylet estélye a Kaszinóban. v 8-án. Altiszti bál a Fürdőben. „ 9-én. Az Esztergom Szent Tamási és Vizi városi Katholikus Polgári Kör műsor­ral egybekötött táncestélye a Für­dőben. „ 16-án A kereskedő ifjak önképző egyleté­nek tánccal egybekötött szini elő­adása a Fürdőben. „ 22-én A tisztikar szini estélye tánccal a Fürdőben. . 29-én A Kath. Kör tánccá! egybekötött hu­moros tstélye saját helyiségében. Március 2-án Cabaret előadás a Kaszinóban. Előfizetési felhívás. Az „Esztergom és Vidéke" ezennel előfizetést nyit régi munkatársa, Pártos hiszen nem vagyok én rossz ember, ne sirj és mondd meg szépen, miért hordod a virágokat a többi sírról ide? — A mamám ugy szereti a virágokat — zokogta a leányka, a mamám meghalt s most itt van és én ide hozok neki vi­rágot. — És az apád ? — kérdezte az öreg hangjában alig észrevehető remegéssel. — Nekem csak mamám van — felelte meggyőződéssel, majd könyörögve hoz­zátette : Ugy-e hozhatok a mamámnak virágot ? A csősz fölemelte, megölelte a gyer­meket. — Miért nem mondtad mindjárt kicsi­kém ? Ha szereti a mamád a virágot, hát hozunk neki. De nem szabad lopnod. Nézd az én kertemben sok van, majd ezeket hozzuk el a mamádnak. — Igazán ? — sikoltá a leányka és vé­kony karjaival átölelve a rokkant öreg nyakát gyerekes' hízelgéssel sug.ta neki: Ah, úgy szeretlek most téged ! Majd kibontakozva az öreg katona si­mogatásából ismét visszaszaladt a sirhoz, hol térdre ereszkedve hangosan imádkozni kezdett. Az öreg meg könyet morzsolgatva sze­mében, motyogta : — Szegény kis tolvaj te, nincs apád? Hát miért ne lehetnék én a te apád?! Németből K. M. Zoltán február hó végén megjelenő ver­ses kötetére, mely csinos, modern kiállí­tásban, „Öszi rózsák" cím alatt nemso­kára elhagyja a sajtót. A kötet bolti ára 3 kor, 50 fill., metyhez vidéken 50 fill, postaköltség csa­holandó; Az előfizetések vagy az „Eszter­gom és Yidéke" szerkesztőségébe, vagy ä szerző! lakására : Bpest TI. Nagymező­utca 25. III. 21., küldendők a név és lakhely pontos megjelölésével. Nekünk ehhez csak egy a megjegyzé-, síink. Ezeket a verseket, melyeknek né­melyikét már ismerik olvasóink lapunk­ból, s melyek egy mélyérzésű, igaz poe­talélek szülöttei, mi is legmelegebben ajánljuk t. olvasóink ;b. figyelmébe. Az „Esztergom és Vidéke" Szerkesztősége. — röispámrok névimHepe. Gyapay Pál, vármegyénk főispánja tegnap ülte névün­nepét. A vármegye tisztikara az alispán, a városé pedig a polgármester vezetése mellett tisztelgett s fejezte ki jókivánatait. Az alispán szavaiban azt az igaz szeretetet hangoztatta, melryel a tisztikar és a vár­megye közönsége a főispán iránt viselte­tik, mig a polgármester arra kérte üd­vözlő szavai befejeztével a főispánt, hogy ajándékozza- meg a várost a jövőben is eddigi szives jóindulatával. A főispán válaszában biztosította ugy a megye, mint a város küldöttségét, hogy továbbra is azzal az igaz szeretettel és baráti indu­lattal fog viseltetni, melyet ugy a megye, mint a város közönsége iránt táplált, s azon lesz. hogy a tisztikar szeretetét és ragaszkodását viszonozza. — Névnap. Niedermann Pál, a kaszinó érdemes elnöke tegnap ülte névünnepét. Tisztelőinek és barátainak nagy serege adta le névjegyét a még mindig beteg kir. tanácsosnál, kívánván szívből mielőbbi felgyógyulását. — Személyi Mr- Dr. Walter Gyula a budapesti központi papnövelde kormány­zója a hét végén három napot városunk­ban töltött. •— Jégsport. A beállott hidegebb időjá­rás folytán a korcsolya-sport újból na­gyobb lendületet nyert. Bárha a dunai jégpályákat is látogatja közönségünk, nagy számban keresik fel azonban a korcso­lyázók a tornaegyesület szigeti kerti mű­jégpályáját, hol naponta a késő esti órá­kig villamos fény mellett vig hangulatban lejtenek Halifax hivei, az állandóan gon­dozott tükörsima jégpályán. — A gyógytárak mnnkaszünete folytán ma d. u. 2 órától este 9 óráig a Kossuth Lajos utcai Kerschbaummayer-féle gyógy­tár less nyitva. — Ünnepély a polgári egyesületben. Az esztergomi polgári egyesület f. hó 24-én este legrégibb, lelkes tagja és sok éven át buzgó elnöke : Iványi Géza tisztele­tére bankettet rendezett azon alkalomból, hogy Iványi e napon ülte életének 60-ik évfordulóját. A Magyar Király díszterme ez alkalomra nagy társaságot foglalt ma­gába. — Az első pohárbeszédet késmárki Frey Ferenc, városunk volt országgy. képviselője, mint az egyesület diszelnöke, mondotta az ünnepeltre. Dóczy Ferenc ipartestületi elnök, mint az egyesület el­nöke Iványit, mint alapos képzettségű, mindig szorgalmas, tisztes munkássága révén köztiszteletben részesülő iparost üd­vözölte. — Dr. Helcz Antal azok nevé­ben szólt, akik az egyesületnek nem ipa­ros tagjai ugyan, de felismervén a társa­dalmi együttélés és együttérzés fontossá­gát, a hivatás és a foglalkozás különbö­zőségére való tekintet nélkül, az össze­tartásban az erő jelszava után indulva, vesznek részt az egj^esület lüktető életé­ben. — Ha tehát Iványi személyében az érdemes iparost ünneplik. osztálytársai, ő viszont a nem iparos tagok nevében üd­vözli az ünnepeltet, mint a tisztes munka

Next

/
Thumbnails
Contents