Esztergom és Vidéke, 1908

1908-08-09 / 64.szám

Mozaik. Irta : Drozdy Győző. Mikor az embernek sok az impressziója : jobb, ha nem ir. Mert biztos zagyvalék lesz. De, ha mégis muszáj irnia, oly elhatározással nyúljon a penna után, hogy most valami szép zagyvalékot akarok irni. Tóth Béla kuriózumokat kutató zsenije néha ezer semmiből fenséges, zamatos zagyvalékot produkált. Viszont vannak irók, akik egy témából kivernek zagyvalékot. Ez aztán élvezhetetlen. Ez a hét a zsurnalisztikában nem volt szezon-szerű. T. i. több volt az esemény, mint az uborka. Ime: Rétság. Amint látszik a váci erdő lesz az uj magyar Bakony. Ez szép karrier egy erdőtől. S itt eszünkbe jut a halál. Mormoljuk carthausival: Memento mori. Hiszen csak azok nem halnak meg, akik hisznek. Egy szegény zsidó igy szólt egyszer: „Ertetek meghalt Krisztus, de mi kénytelenek vagyunk saját bőrünket vinni a vásárra". Ez tudta értékelni magát. Görz gróf ellenben egész vidáman monda a vérpadon szakácsának : „Isten veled Duval, nem eszem Sárkány fal Va. (1247—1908.) Ifjú koromban, mikor még könnyű szívvel, játszi kedélylyel bolyongtam az erdő sűrűjét, s úttalan utakon jártam az avart, imádtam a természetet. A te öledben, — mondja Castellor — óh természet minden megalázit. A korai mandulafa első virágának felduzzadt bimbója ép úgy, mint a fehér hó alkotta kup a magas hegyen. A téli eső mormolása, mely a hosszú éjszakákon át az ablakot csapkodja, ép úgy, mint a jégláncaitól szabad pataknak a tavaszi mezőkön át csörgedező folyása. A mennydörgéssel és villámmal terhes tomboló vihar zaja ép úgy, mint a csendes ligetben fészkelő csalogány dala, a vakitó délvidék és meleg szinei ép úgy, mint a halovány hold ezüstös fénye. A tücsök ciripelése a nyári éjben ép úgy, mint a kakuk hangja a hallgatag éjszakákon, a virágról-virágra szálldogáló méh zümmögése ép úgy, mint a habok csobbanása a visszhangzó patakon minden isteninek tetszik nekem benned. A szerelemtől kezdve a halálig minden. többé jó főztedből". No de, nekünk embereknek meg van az a jó szokásunk, hogy elfeledjük azokat, akik elmentek tőlünk. Sőt, ha tudjuk, hogy készül: már akkor sem respektáljuk. XIII. Lajos halálos ágyán kérdé öt éves fiacskájától : „Hogy hivnak fiam?" — „TizennegyedikLajos" — felelt a kis herceg. „Még nem, még nem" ijedten mormolá atyja. Hiszen még élt a szegény s a fia már is elfeledte. Igy leszünk mi minden halottunkkal. S a vácrétsági esetekből legfeljebb azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy: ne járjunk erdő mellett és akkor nem támadhatnak meg az erdőben rejtőzködő gyilkosok. Viszont ne járjunk gázzal telt léghajón és akkor, ha meg is gyullad: nem égünk meg. Mivel Zeppelin maga egy darab kultúránkból: az ő kudarca a kultúra kudarca is. De ne essünk kétségbe. Az ilyen kudarcokra szüksége van Zeppelinnek. Ha kudarc nélkül ér el a sikerig : csak fél sikere lett volna. De igy: ha látják egy-kétszer azt a nagy problémát összetörni, megégni és hamvaiból ujraéldni, mint egy phőnixet és repülni, mint egy másik phőnixet: És a természetet a maga valóságában, szépségében csak az erdő sűrűje, a rengeteg homálya tünteti elő. Tudja az ég mi az, de ha egy rengeteg sűrűjébe vehetem be magam, lelkem mintha ujjá születnék, úgy szeretnék sirni örömemben, úgy szeretnék ott maradni és örökre ott pihenni, csak pihenni és feledni. Van valami misztikus, lebilincselő,] valami kimondhatatlan a rengetegben. Oly néma, oly csendes, oly kihalt benne minden, s mégis annyit beszél e némaság. Valami varázserő rejtőzik benne, s ennek tulajdonitható az, hogy az emberek hajolva a myszticizmus felé, tanyát az erdők közelében, vagy sűrűjében szerettek ütni. Mintha biztosabb helyen érezték volna magukat az erdők vadjai, mint az emberek között. Esztergom vármegye községeinek fekvése is nagy része ily keletkezésre mutat. Egyesek elbujdostak az emberek elől, tanyát építettek az erdők alján vagy közepén, később szaporodva a család, terjeszkedtek beljebb,' irtották az erdőt, s lettek a falvak. Igy keletkezhetett Esztergom megye egyik legregényesebb fekvésű községe, Sárkány is, vagy ujabban Sárkányfalva. Megyénk nagytudású archeológusa, dr. Wertner Mór szerint eredetileg Sárkány királyi birtok volt, melyet különféle szolkész a siker. Mert minket embereket csak a blamázs, pech és katasztrófa érdekel. Az idill: az már lira. Az csak egyeseké. Csodálatos, az embernek szinte rabszolgái az elemek. A vizet, tüzet, levegőt pórázon vezeti az ember. De néha az elem, ez a lekötözött, megcsúfolt Sámson boszut esküszik. Megrázza a csarnok oszlopait és összedől a kolosszus. Ime: már csaknem úr lett az ember a levegő fölött. Zeppelin akarta: fölszállt a léghajója, Zeppelin akarta : ment keletre, nyugatra, délre. Zeppelin akarta : leszállt. De mintha a legyőzött levegő vissza akarta volna szerezni önállóságát, mintha megbánta volna, hogy letette a fegyvert: irtózatos boszúval lázadt fel zsarnoka ellen. Azt az alkotást, mely az imént az ő energiáját ignorálta, megkapta, utolsó erejével széttépte horgonyát s vagy fél kilométerre dobta. S ott segítségül ment testvére, a tűz és diadalmaskodott. Az echterdingeni katasztrófa az energia- és a zsenialitás katasztrófája. Maj4, ha egészséges talajon fog nyugodni pedagógiánk és nem barbár csatákat, állati véröntést fognak tanulni a históriákból, hanem ganépek laktak : u. m. solymászok, szolgagyőri udvarnokok, pohárnokok és bölényvadászok. Földesurat 1247. március 31-én kapott először. Hűségének és vitézi tetteinek jutalmául kapta a Hontpázmán nemzetség nyitrai ágából való Miklós fia Betend Esztergom megyében Köbölkút és Béla között fekvő Sárkányt, melynek birtokába őt Pok. ub. Móric tárnokmester és nyitrai főispán vezette be. Később bánnak nevezik, s 1264. nov. 28-án mint Bechend comes a királyné ügyében biráskodik. (Peythen 7. I. 18.) Halála után Sárkány egyik fele fiaira maradt, másik felét azonban Pilis ub. Miklós fia Demeter Betend bán leányának kezével kapta. E rész később vétel utján Szoárd ub. Péter és Szoárd testvérek birtokába jut. (Wenzel IX. 455.) Érdekesen van leirva ez alkalommal határjárás. Hegye, völgye, minden ismeretes s a legapróbb részletéig hű és való, csak a hegyek és völgyek elnevezése változott idővel. Igy a Porumcha-halom most Zsidóhegy, a Lőka-föld, most Szárhegy, a vizes Homorúhegy most Tilalmas. Bethend fiai azonban nem örökölték atyjok hűségét és vitézi erényeit, mert 1275 körül már azzal vádolják őket, hogy a Divek nembeliek nyitramegyei birtokaiban garázdálkodnak, s ugylátszik el is a kultúra életét: Zeppelin szomorú történelmi tragédiájának egy egész fejezet lesz szentelve. S mikor a levegőnek teljesen ura lesz az ember, fel kellene állítani egy uj határkővet a korban és ráírni : Itt kezdődik a legújabb kor. Mert bizonyos, hogy az emberiség jövőjét a léghajó fogja irányítani. Legyen utópia a gondolatom, de nekem mégis ; makacs meggyőződésem, hogy a léghajó teljes feltalálása után megszületik a világbéke. Mert egy központból kibocsájtott légflotta huszonnégy óra alatt teleszórhatja bombákkal s igy lángra lobbantja egész Európát. És tessék ellene védekezni. Majd, ha nem fogjuk egymást halomra gyilkolni : csak akkor lesz ember az ember. Ha nem erőszakkal csikarjuk ki a monarchiák kezéből az emberi jogokat, mint most Törökországban, hanem jogokkal születünk, csak akkor lesz ember az ember. Ni, hogy magasztaljuk Abdul Hamid szultánt, az igazhivő mozlimek padisahját, mert liberális, parlamentáris alkotmányt adott népének. Mintha bizony az lenne a terszármaztak Sárkányról, mert mikor Bethend unokája, Ferenc fia, Pogány István egynéhány magyarországi birtokát Károly királynak cserébe adja, ezek között Sárkány már nem említtetik. Szoárd ub. Szoárd 1303. augusztus l*én sárkányi birtokát nagyobbítani akarván, egy ekére való földet az összes hozzátartozandósággal együtt három ezüst márkáért az esztergomi szigeten levő apáca-kolostor fejedelemasszonyától, Katalintól vett. Szoárd fia Domonkos, Károly király idejében azonban valami pénzhamisitási ügyből kifolyólag, mellyel rokonai, Miklós és Péter vádoltattak, elveszti Sárkányt, s csak később kapja vissza az 1352. aug. 20-án Székesfejérvárott tartott országgyűlésen, Miklós nádor közbenjárására. Nem lévén azonban célom a multak leírása, csak azt akarom ezzel jelezni, hogy ez a regényes erdők, halmok és domboktól koszorúzott völgyben fekvő csendes kis falu múltja a messze időkre nyúlik vissza. S mint a múltban, úgy az ujabb időkben is, földesurai ha nem is ország ügyeit intéző királyi emberek, de azért igazi földesurak voltak egytől-egyig mind. Koller Antal, a kedves emlékű „Tóni bácsi"-ja a megyének, igazán utolsó tekintetes ura volt a vármegyénknek.