Esztergom és Vidéke, 1908

1908-08-09 / 64.szám

mészét rendje, hogy egy ember legyen milliók szabadságának korlátlan ura. A bomba, vérpad és guilottine csak a forradalmi eszme mellett csinál propagandát. De sohasem íékez. De inkább bukjon el a próféta zászlója, mint egy állam autokrata maradjon. Oh mily szép, ha elképzeljük, hogy az izlám fanatizmusával fentartott Ottoman birodalomban ember lesz az ember. Egj forma lesz a muzulmán mufti, a latin püspök, a metropolita és a rabbi. Eddig a török alkotmány csak ennyiből állott: biztosíttatik az alattvalók élete. S meg voltak boldogan. Sosem lázadoztak. Mert az a nép és az az ember a legboldogabb, akinek történetében kevés a — történet. Egy nyomorult, koldus unalmas élete boldogabb lehet, mint a királyoké, akiknek könyvet irtak cselekedeteikről. Hiszen a minap halt meg a csehországi Aussigban egy imádságos koldusasszony, aki keserves miatyánkokkal egy félmilliót koldult össze. Már most ki merné azt mondani, hogy ez a Mattausch Franciska boldogtalan volt. A koldus ajkán a jaj, a ^keserv, a sopánkodás csak huncutéri a, raffináltság ; csak ipari technika a kincsesek kiszipolyozására. Mert ugyan mi oka lenne a félmilliomos Mattausch Franciskának a koldulásra ? Ő csak rajongója annak a bohém életnek, a mely kétségtelenül lehet bol'dog is. A koldusnak nincs irigye; nincs hízelgője; nem retteg a tűztől,- víztől, háborútól; nem boszantják az adósok; nem zaklatja a hitelezője; nem lesik a rokonok a halálát; ki őt kedveli, csak magáért kedveli. A legagyafurtabbtrükDkkel szipolyozza ki az ügyes koldus-mesteremIgazi magyar vérbeli földesúr. Benne a nemesi büszkeség párosulva volt a földesúri jobbágyi szeretettel, aki községének nemcsak ura, de igazi gondos atyja is volt, aki a község lakosainak ügyét mindenkor szivén hordta, s a kihez tanácsért, anyagi segélyért nemcsak a hozzá tartozó, de messze vidék lakosai is fordultak és sohasem hiába. Gazdaságát, mint a régi nemes urak szokták, maga vezette, de nagy elfoglaltsága mellett is talált időt és módot arra is, hogy a község ügyeinek vezetése mellett, lévén egy időben Sárkány község birája is, a megyei életet is irányítsa. Szava döntő súllyal bírt a közgyűlés termében, el lehet mondani, hogy fiatalabb éveiben Sárkányból irányították a megyei életet, s a restauratio már csak halvány visszfénye volt „Tóni bácsi" curiáján megtartott tisztújító széknek. Puritán egyszerűségű, igazi magyar földes úr volt, a kit nem csüggesztett az, ha legnemesbb intentiói hálás talajra nem találnak. Valóságos nagy lélek volt, ki reményei romjain emelkedett, tudva azt, hogy a nagy emberek rendes tragédiája az, hogy korukban csalódnak. Csüggedni azonban nem tanult és nem tudott, mert a tapasztalás megtanította, hogy az élet gyönyörűségeinek javarésze az, mely reményből és várakozásból áll. A mindennapi élet csalódásait megédesítették a családi élet apró boldog örömei. Házas élete maga volt a boldogság. Övéi körében feledte a világot, mely csak ber még a nálánál szegényebbet is. A világ felfogása az, hogy az általános művelődés fogja megszüntetni a koldusok nagy számát. Az én szerény meggyőződésem pedig ellenkezőt vitatja. T. i. hogy a koldusok a kultúra gyümölcsei. Mert, hogy van az, hogy Angliában-, Francia-, Olasz-, és Németországban legtöbb a koldus, mig a vad népek között egyáltalán nincsen ? Ez mind akkor jut eszünkbe, mikor Mattausch Franciskát parentálják a lapok. Nemzeti ünnep. Három évvel ezelőtt határozta el a város képviselőtestülete, hogy a Szt. István-kultusz históriailag Örököltközéppontjává Esztergomot teszi. Ezen elhatározás nagy visszhangra talált a közönség lelkében, ki az esztergomi vár ezredéves bércfoka alatt a fenséges mult lángoló dicsőségétől lángragyújtva, egy másik ezredév lobogó reményétől lelkesítve, mindenkor megragadta az alkalmat, ha történelmi nagyjai emlékének ünnepléséről volt szó. De nem ünnepel-e akkor az egész ország, mikor a legrégibb magyar városban a legelső magyar király emlékének ünneplésére megkondulnak a zúgó harangok és a bömbölő mozsárágyuk durrogása végig hömpölyög a szomorú, szőke Duna völgyén? A nemzet történelmének első fejezete a mienk, a magyar Sioné. De a történet a nemzeté. Ünnepeljen hát velünk az egész ország, ahová a Beszkidek ormáról ellát a Nap. Legyen ez az ünnep ennek az ősi városnak utolsó öröme. A nemzeti ünnep alkalmából a rendező bizottság a következő falragaszokat bocsátotta ki: Nemzeti ünnepünk. Esztergom szab. kir. város közönsége ködfelhő a mindenségben, s örömei csak szerte foszló aranyos párázat. Tudta azt, hogy a benső, szemünket elhomályositó földi érzület csak önámitás, s csak egy van, a mi kibékít az élet küzdelmeivel — a szerelem. De nem az a szerelem, a melyet a férfiak meghamisítanak az élvezet kedvéért, a kik szerint egy pillanatnyi mámor felér egy élet józanságával, hanem az az erős, tiszta szerelem, mely csak az erős és tiszta . szivekben ébred fel. Hogy a férfi sorsa a nő, ezt legjobban bizonyítja az ő családi élete. Angyal jóságú neje mindig szivével gondolkodott, tudva azt, hogy a csak szeretni és szerettetni vágyó nő vonz és elbájol, meghódit, de nem tud megtartani és hogy nincs boldog élet, csak boldog napok vannak. Segitő társa, fele segítsége volt ő férjének nemcsak a házi szentély küszöbéig, de azon tul is. Kivette részét bőven ott, a hol az irgalmasságot gyakorolni, s a nyomort enyhíteni, a keservet és fájdalmat csillapítani és a szenvedők könnyét törülni lehetett. Ő tudta azt, hogy a világgal való megelégedés csak a jó'éttől függ, s iparkodott is mindent elkövetni, hogy a nyomor keserű könnyeit, a hol lehet enyhítse, mert bár vallásos életével is példányképe volt környezetének és községének, azért tudta azt, hogy arra a vigasztalásra, hogy : boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa ; a refrein : de csak haláluk után. Tudta azt, hogy áthatva a primási székváros ezeréves múltjából merített hazafias érzelmektől Szent Istvánnak, az első magyar apostoli királyunk, a magyar államiság és alkotmány megalkotójának emlékét hálás kegyelettel megőrizni és ápolni kívánja. Evégből a nagy király szülőhelyének és székvárosának ősi falai között /. évi augusztus hó ig én és 20-án kegyeletes és hazafias ünnepségeket rendez,- melyek alkalmából az ünneprendező bizottság nevében felkérem a vármegye méltóságos főispánját, tisztikarát, a szab. kir. város közönségét, képviselőtestületét és tisztikarát, testületeit és minden egyes polgárát, hogy az ünnepségen résztvenni szíveskedjenek. A háztulajdonos urakat felkérem, hogy házaikat az ünnep napjaiban fellobogózni, a kereskedő urakat pedig, hogy szt. István napján az ünnep nagy jelentőségének kifejezésére üzleteiket egész nap zárva tartani szíveskedjenek. Az ünnepség sorretidje a következő; . augusztus hó 19-én, azaz szerdán este 8 órakor a várfok kivilágítása és toronyzene a bástyafokon. Ugyanaznap d. e. 10—11-ig a székesegyházi kincstár, a szent István kápolna és a sírboltok, 11 órától 1 óráig a primási képtár a közönség által megtekinthetők. Aug. 20-án, azaz sz. István napján: A kora reggeli órákban mozsárlövések jelzik az ünnep kezdetét. Reggel fél 8 órakor a vármegye meghívott küldöttsége, a város képviselőtestülete és tisztikara a városház tanácstermében, az egyesületek, a társulatok, a helybeli és vidéki körmenetek és a nagyközönség a Széchenyi-téren gyülekeznek. Innen 8 órakor a város zászlajának elővitele mellett fölvonulás a főszékesegyházba. Az ünnepi nagy mise Q órakor és szent beszéd. Az ünnepi szentbeszédet Mátéffy Viktor belvárosi plébános úr mondja. Az ünnepi istentisztelet után szt. István király születési helyének megkoszorúzása a a város polgármestere által a nagyemlékű Simor János prímás által művészileg és kitörülhetetlenül van az a nép szivébe vésve, hogy a boldogság a gazdag embereket illeti meg, vagy a halottakat. Min

: dig szemei előtt lebegtek a britt iró szavai: Mit ér a keservet gyökerestől kitépni, ha az emléke megmarad. Lelkendezve iparkodott azon, hegy egyetlen perce se maradjon üresen, siváron, de a jó emlékezés virágait teremje. De igazán is, ha mindenki, a kinek módjában van, enyhítené a nyomort, nem kellene félni attól, hogy jöhet idő, a mikor a nyomor kimerithetlensége útját vágja majd a gyakorlati humanismusnak, s akkor igazán nem marad hátra más, mint ölbe tett kézzel sirva nézni, hogy dúlja fel, rabolja ki a társadalmi jólét palotáit a társadalmi inség. Különben szinte nevetséges a nyomorúságos élet mysteriumairól irni. Hiszen mindenki tudja azt, hogy az élet csupa önzés és önfeláldozás, csupa követelés és tartozás. De bármilyen gyönyörűség és nyomomoruság is az élet mindnyájunknak, Önmagunk iránt való kötelesség azon a mennyiben módunkban áll könnyíteni. Igaz ugyan, hogy a felebaráti szeretet azt parancsolja, hogy nemcsak magunk, de a más baján, szenvedésén, életén is könnyitsünk, de a bibliai parancs teljesítése rég kiment divatból, úgy, hogy a felebaráti szeretet gyakorlása ma már csak a jó kívánságokra redukálódik. De nem mindenütt. Koller Antal és neje halálával a felekorhűen restauráltatott várkápolnában. Utána a főszékesegyházi kincstár megtekintése. Déli 12 órakor zenetörténeti előadás a főszékesegyházban. A ünnepi körmenetben való részvétel f. hó 17-ig a polgármesteri hivatalnál bejelentendő. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepélyes felvonulás elmarad. Esztergom 1908. augusztus 8-án. Az ünneprendező bizottság nevében : Vimmer Imre, polgármester. AZ ESZTERGOMI HAJOS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Többször volt már szó, hogy evezősversenyt rendezzünk. De egy ilyen vállalkozás nem csekély nehézségei és kezdet ideje eddig erre módot nem igen engedtek. De köztudat lett végre az egyletben egy fontos körülmény : az, hogy a versenyzést és rendezését főképen tanulni kell. Most már biztosan elnyertük, hogy a jövő évi nagy verseny nálunk lesz. Hogy tehát akkor, midőn a szövetséges egyletek itt megjelennek hajóikkal, járatlanságot ebben ne tanúsítsunk, az igazgatóság elhatározta, hogy erőkróbakép már idén rendezzen az egylet egy kisebb mérkőzést. Evégből a következő felszólítást intézte a társegyletekhez : Tekintetes Elnökségi Bizonnyal méltóztatott tudomásul venni, hogy az országos evezős szövetség jövő évi vidéki versenyét Esztergomban rendezi. Hogy ezen versenyig az evezőssport eszméjét, különösen a jövő evezős nemzedék, a mostani „hajós-növendékek" között terjesszük, továbbá, hogy a rendezés itteni körülményeit még a verseny előtt kiismerjük, f. aug. 20-án szt. István ünnepére egy ifjúsági evezős-versenyt és evézős-felvonulást kívánunk városunkban rögtönözni. A hajós-növendékek versenyének terve : Palánkos hajók. Táv 750 méter. 1. Négyes hajók. Egyletünk 1. négyest állit. 2. Esetleg pár-kettős hajók cox doubló kormányossal. baráti szeretet nem halt ki Sárkányfalván. Bár külső alakjában változott is a község és benne a régi Curia, de a belső élet marad a régi. A modern élet és a haladás vívmánya a gőz és villany zakatolása nem altatta el a mult emlékeit, nem Ölték ki az emlékezést és a mult hagyományait. A százados tölgyek és hársak lombjai alatt emelkedő művészi Ízlésről tanúskodó főúri lak bár külső méreteiben uj, de termeiben a régi magyar vendégszeretet él. És habár a mostani földes úr Boronkay Jenő nem is veszi ki a közéletben az őt megillető szerepet nyilvánosan, azért ő élénk részt vesz minden oly társadalmi mozgalomban, melynek oltárán a közjónak áldozatot gyújtanak. Mintha lelkében maradt volna tövise annak a virágnak, a melynek gyökerét oly szeretettel és buzgósággal szeretik ápolni az emberek, a hálátlanságnak, mellyel viseltetett a vármegye nagy szivű, nagy tudású, kedves emlékű atyjával szemben. És talán ennek lehet tulajdonítani azt az óvatosságot, azt a rigorozitást, melylyel mindent vizsgál, mellyel önmagát a legnagyobb biztonság közepette is mérsékelni tudja. Nem barátja a népszerűségnek. Azt tartja, hogy az eolhárfa hangja szép, de skálája rövid, nincs meg benne a változatosság ; a hegyi patak vize is szép tiszta, de átlátszósága miatt gyorsan fenekére lát az ember. Jelszava : inkább semmit, mint félig. S