Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-09 / 55.szám

A vármegyeház és a jövő középületeinek elhelyezése. Most, hogy a belügyi kormány a vármegyeház átalakítására vonatkozó tervet a vállalkozó ajánlatával együtt elvetette, azon kérdés nyomul előtérbe, vájjon nem volna-e jobb egészen ujat s mint más székhelyen is, azt, a város egyik tetszetős helyén felépíteni. Mert az bizonyos, hogy a mai megyeház a gyönyörű előtérrel biró városháza hátamögött eldugott helyen van s külsőleg nem tudja reprezentálni a megyei autonom jogkör ősi jogát, tehát nem imponál. Azután nagy kérdés, vájjon az átalakított régi épülettömb átalakitható-e úgy, hogy minden tekintetben megfeleljen a korszerű követelményeknek? Én a magam részéről azt a nézetet kockáztatom, hogy nem. A vármegyeháznak szerintem a város oly helyén kellene felépülnie, hol elsőbben is homlokzatával imponálhasson és összes helyiségei az előirt és céltudatos követelményeknek megtelelhessenek. A vármegyeház a megye egy oly középülete, amely rendelkezésénél fogva is megkívánja, hogy a többi Uj Versek. Az elmúlásnál. I. Elfeledt, avult melódiáknak Lomha, parázna lángja holt már. Ha búg is nóta ódon szivemben : Csak áhítatos ima, zsoltár. A gyári lángok tüze nem ég. Indulnék már a Nirvánába, De dalol szivem: „Ne még. Ne még." Jó: itt maradok. Áhítat, ima, Buzgó zsolozsma tartja lelkem. Nem mehetek még. Maja marasztal. Új nótáimat néki zengem Szerelmes-lágyan, mint őszi permet. . .. Esték jöttén, ha csigás, barna Hajába a Hold kék gyöngyöt perget. Aki csúnyán élt: nem hal meg szépen. Aki sokat bán: sok a vétke. S százszor jaj annak, kí szent szerelme Patyolat selymét Összetépte. S kinek lelkéből meddőn fakadnak Zokogó nóták, dacos dalok: Százszor jaj annak, százszor jaj annak. épületek között előtérbe nyomuljon és hasson. Igen helyes gondolat tehát az, hogy ha már a mai és nem megfelelő helyen épült vármegyeház átalakítása nem oldja meg teljesen a kérdést, helyette egy uj építtessék. Én azt gondolnám, hogy egy uj vármegyeház felépítése a jelenleginek vételárát beleszámítva, nem valami nagy terhet róna a vármegye közönségére. Mert teszem az átalakítási költségek, ha jól emlékszem kétszáztizenkétezer koronát tesznek ki és a régi vármegyeház becsára, mondjuk hatvanezer korona, magában véve, oly összeg, melynek kiegészítésére, legfeljebb kétszázezer korona kellene. Közel félmillió koronáért pedig oly középületet lehet fölépíteni, mely külső hatásával és berendezésével minden tekintetben megfelelne rendelkezésének. El is gondolom magamban, hogy ha a vármegye az én helyeslő álláspontomat foglalná el, hol is építené fel, akarom mondani, hol volna jó és célszerű azt felépíteni? Ha már a város szivében óhajtanok látni, bizonnyáraa kath. kör és legényegylet és a mellette fekvő ház telkén. Ez a hely egyenesen praedestinálva van egy monumentáII. Nótás, legendás lesz a halálom. Hiszen a Tavasz fia vagyok. Málhába rakom az álmaimat. Megyek. A Nyárban mit akarok? Kisérni fog egy zokogó románc S ezer „Jóltette, hogyha elment." S tudom: nem akad ember-cimbora, Aki megsajnál, sirat, felment. Hej, szomorúbban vezekeltem én, Mint a jók, a hűk, szelid mások. Pedig a földön nem szenvednek csak A héroszok és messiások. Engem az élet nagyon, kijátszott. Mindig goromba volt és álnok. Nem mondta meg, hogy az álom luxus. Hát tönkretették a szép álmok. Csak annak legyen pompás az álma, Akinek nem lesz ébredése. Aki nem tudja, hogy az élet-zsongás Mennyegző-e, vagy temetés-e ? Dalos, legendás lesz a halálom. A Tavasz fia elmegy búsan. Minden aranyát kiönti a Nap S egy Lány a könnyét szomorúan. Drozdy Győző. lis középületre. Ha pedig a város valamely külsőbb részén, akkora mai tanítóképző és a szomszédos házak kisajátítandó helyén. Migaz előbbihelyen a Széchenyi-tér szépségének kialakulásához járulna, az utóbbi helyen, a primási palotával egyetemben nemcsak nagyban hatásossá tenné a város dunaparti részletét, hanem alapját vethetné meg egy, a Kisduna partját szegélyező szép fásitott útnak is, mihez azután nagyban hozzájárulna a hévviz (Malya va

gy Vezér) fürdő kifejlesztésével e

gy gyönyörű park beillesztése és tovább a Huth-féle ház telkén építendő színház. Nos melyik szebb és jobb terv ? Nemde mindakettő ? ! De mi történjék a mai vármegyeházzal? Hát vagy fel kell használni, valamely humánus intézménynek, vagy ily célra eladni. Én a magam részéről nem haboznám azt megvenni a magyar kath. tanítók árvaházának. Nem pedig azért, mivel a központban lévén, az összes iskolák megközelíthetők. Ez pedig nagy paedagógiai előny! Igaz, hogy kertje nincs. De édes Istenem, van a szigetben elég eladó kert, amely az árvák szórakozására megvehető volna. Mert az bizonyos igaz, hogy Bodri. Irta : Drozdy Győző. Pompás, csillagesős tavaszi éjfél volt. Az utcákon aludt az élet. Csak az éjjeli őrök sipja dünnyögött. A csend, a legjobb dajka, halk, altató nótát dalolt s avval csicsigatta álomra az embereket. Aztán valaki hangos kocogással riasztotta fel az aszfalton gubbasztó csendet. Vér Balázs szokott ilyenkor hazamenni. Nem lehet tudni, hol volt az irnok úr: az ideáljánál, Lamaof Chloenál nevetett, vagy valamelyik korcsmában sirt-e fölötte. Nála ez sem volt valami ritka eset. Közvetlen a templom előtt egy szélesiombú király-hárs állott. Vér Balázs minden éjjel alatta szokott elmenni. És mindig fölnézett a tetejére. Most ép virágzott a hárs. Pompás illatot ontottak zöldesfehér, szárnyas virágai. Ma éjjel egy kutya ült a hárs tövében. Valami nyomorúságos, roskadó viskót őrző kuvasz. Fekete, sűrűszőrű bundaköntösét alig birták apró lábai. Apró, zöld szemeiben valami borzalmas láng lobogott, amint gömböcbe gabalyodva nézte a Holdat. S mikor meglátta Vér Balázst: fölugrott. Pici, sovány csontvázán fityegett a bunda. Pici fülei hegyesen álltak. Farka felkunkorodva himbálódzott jobbraa város területén belül vajmi kevés hely van olyan, amely az árvaház céljaira annyira megfelelne, mint a mai vármegyeház. Mihez hozzájárul, hogy tágas udvara, jó ivóvize van és kevés átalakítással berendezhető volna. Sokan talán azt vélik, jó volna a nyolc osztályra kifejlesztett reáliskolának. Hát erre egyszerűen azt mondom, hogy nem. Nem pedig azért, mivel egy teljes középiskola összes tantermeinek elhelyezése tekintetében mindenben meg kell felelni az összes paedagógiai követelményeknek. Söt erre a célra át sem alakitható, mert Összes termei nem helyezhetők el úgy, amint azt a tantermek világítása egyenesen megkívánja. Más részről pedig mindenáron azon kell lenni, hogy a két középiskola növendékei közvetlen szomszédságban már csal< azért se legyenek, nehogy a növendékek között a súrlódásokra szolgáltassák alkalom. Mert ha ma az még nem következett be, nem valószínű, hogy a jövőben is úgy legyen. Reáliskolának kitűnő hely volna a Pelczmann ház .és a mellette kiszögelő hely. És ha most azt kérdeznők, hogy hol balra. És pokoli sebesen, ugrándozva futkosott Balázs körül szabályos körben. Mintha valami ismeretlen,* centrifugális erő hajtotta volna. Balázs még sosem látta az ebet. Rég hallott babonák rajzottak át az agyán. És megijedt. Végigfutott testén a hideg és a szive verése is megállt egy pillanatra. Szinte öntudatlanul akarta megnyerni a kutya rokonszenvét, mikor barátságos hangon kimodta az első kutyanevet, ami eszébe jutott: — Bodri. És a fekete eb, mintha csakugyan úgy hivták volna, gyors szökéssel Balázs lábainál termett. Balázs fürkészve nézett körül. Követ keresett. Látta, hogy ez késő, hát rúgni akart. De a kutya fényes bundájával lábaihoz simult. Felágaskodott. Melsö lábait Balázs térdére tette. S apró, hunyorgó, zöld szemeivel oly szomorún, barátságosan és forrón pislogott. Szinte könyörgött: „Cirógass meg Balázs." És Balázs megcirógatta. Aztán tovább ment. Azt hitte, ott marad Bodri. (Mert most már Bodri maradt.) De az fickándozva, vigan utánaszökött. Futkosott előtte és örömében nagyokat csaholt a csendbe. Kergette és ugatta a levegőt. Mintha csak Balázs ellensége lett volna. Vér Balázs már nem félt Bodritól. S nem is nagyon gondolkodott azon: kié