Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-09 / 55.szám

legyen a népiskola, bizonyára köz­tetszéssel találkozik azon javaslatom, hogy a Ferencrendiek templomának szentélye felüli részén a Kossuth utcára tekintve. Méltóztassék csak elgondolni, minő hatásos és minden tekintetben terv­szerűen berendezett alkotások vol­nának, ha a vármegyeház, a reál­iskola, az árvaház, a népiskola, a szinház az általam kijelölt helye­ken, a tanítóképző pedig régebben tervezett helyén, a bazilika útvonaltól jobbra, a már kész tervezetben épít­tetnének fel, amelynek kiegészíté­sül a Fürdő telep és az építendő modern fürdő a gyógyházával is impozánssá, vonzóvá tenné Eszter­gom városát. Azért mondom, hogyha Eszter­gom város az ő ritka földrajzi helyzetével magára óhajtja terelni a figyelmet, amelyből mindenesetre hasznot remél, elsősorban ő alkos­son s ha nem jönnek segítségére, legyen büszke arra, hogy a mije van: az ő egyedüli és megbecsül­hetetlen alkotása. Hiszem, jönni fog az az idő, ta­lán nem is messze van, hogy Esztergom város az ő kiességével, egészséges levegőjével és gyógy erejű vizével nevezetes helye lesz Magyar­országnak, de különösen a nyu­galmat szerető intelligens elemek­nek. Úgy legyen! Bertalan Vince. Az idei termés. — Irta : Egy gazda. — Ipolyság, július hó. Szt. Péter-Pál napja után követ­kező héten belevág a kasza a rengő kalásztenger hullámzó síkjába; e és mit akar? Ment. Bodri vele. Mintha mindig az övé lett volna. Hazaértek. Bodri a küszöbre ült, mig Balázs kinyitotta az aj­tót. A farkát csóválta és kérdőleg nézett apró, zöld szemeivel Balázsra: „Ugye beeresztel?" S mikor kinyílt az ajtó: be­szökött. Balázs nem bánta. És gondolko­zott azon a hűségen, mellyel ez a kutya, — bár sosem látta, — hozzá ragaszkodik. S meggyőződött, hogy ez nem csupán a kutya ösztöne. Lefeküdt. Bodri két lábát az ágy ; szé­lére tette. Ráfektette állát s szinte mo­solygó szemekkel nézte Balázst, amint az álom istenasszonya kardcsapás nélkül, halkan hatalmába kerítette fizikumát. El­aludt. Bodri az ágy mellé gömbölyödött s igen nyugtalanul aludt. Álmában vakkan­tott egyet-egyet. S ilyenkor hirtelen szö­késsel felágaskodott az ágyra. Megnézte Baiázst. Aztán újra összegömbölyödött s aludt. i Reggel, mikor Balázs felébredt, ott ta­lálta Bodrit maga mellett az ágyban. Hosz­szú, meleg sima nyelvével nyalogatta kezeit. Később még azt is megkísérelte, hogy csókot lopjon nedves szájával Ba­lázs arcáról. És Balázs ezt sem bánta. Még e kutyának a szeretete is jól esett neki. Mert tudta, hogy mások, az ember­massza nem szereti őt. És tudta azt is, hogy Lamaof Chloe se tudná őt szeretni. Mégis, ha e kutya hűségére gondolt: mindig Chloe jutott az eszébe, akit ő oly nagyon szeret. És ez a kutya oly pajzá­nul, oly hűséggel tudott nézni, mint Chloe. naptól fogva rendre dől az Isten áldása, az egész éven át aggó fél­téssel, reményekkel várt termés. Aratnak. Az Isten megőrizte ugyan a gabonát országos csapá­soktól ; lesz oly vidék, hol nehéz lesz a rozs, szép fehér a kövér árpa, acélos a buza. De nem mindenütt lesznek kövé­rek a ledőlt rendek. A jó Isten nem szerette ebben az esztendőben a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Nem adott elég esőt neki, sok helyt a földet szárazsággal eltikkasztotta, örök szomjúsággal verte meg. A termésre nézve szomorú ada­tokat ad a földmivelésügyi minisz­ter legutóbbi termésjelentése. A hi­vatalos jelentés a várható búzater­mést 36*9 millió métermázsára be­csüli, szemben a június 4-iki 37'5 millió métermázsával. Vagyis az utóbbi három hét alatt a termés kilátások gyöngültek. A tavali buza termés ugyan 32*8 mil­lió métermázsa volt, csakhogy az 1906. évről jelentékeny készlet ma­radt, a minek az idén nyoma sincs. A miniszteri jelentés nem ad vi­gasztaló képet a termés kilátások­ról, mert a várható termést köze­pesen alulinak mondja. Hozzájárult a terméskilátások csökkentéséhez — mondja a hiva­talos jelentés — az újonnan bekö­vetkezett nagy forróság, amelyet még az éjjeli lehűlés sem volt ké­pes ellensúlyozni, de hozzájárult a nagyarányú jégeső is, amely az or­szág számos vidékére kiterjedt s egyes helyeken igen tetemes kárt okozott; végül pedig a nagyon sok he­lyen fellépett üszög és néhol — bár kevésbé, a rozsda is befolyásolja a terméskilátásokat, ugy, hogy vég­eredményre nézve bár egyes helye­ken a javulás határozott nyomai is mutatkoznak, az őszi buza, úgy­szintén az árpa és főként a zab terméskilátása; — ez utóbbiakra az eső jóformán sem "volt elegendő — az Alföldön csökkent. Sok tekintetben hozzájárult a Vér Balázs fölkelt. Kinyitotta ajtaját. Bodri búcsúzólag hozzádörgölődött. Lom­pos, fekete farkával meglegyezte Balázs lábait és lassan kitámolygott az ajtón. Eltűnt. Másnap Bodri megint várta Balázst p király-hárs alatt. Mikor meglátta, vig tán­cot ropott örömében s apró lábaival rug­dosta, kaparta maga alól a port. Fickán­dozva futott előtte, mig csak haza nem értek. Megint bement Bodri. Reggel Ba­lázs ott fogta már reggelire is jó barát­ját. Megette az ő részét. A kutya következetes maradt. Egyet­lenegy éjjel sem maradt el a nagy hárs alól. Amint Balázs is megjelent ott min­den éjszaka. Bodri lett Vér Balázs leg­hűbb barátja. Szerette, dédelgette őt. Sőt gyakran megcsókolta Bodrinak a hűség lángjától lobogó csúnya, zöld szemeit. S Bodri ilyenkor, fekete, fényes bundács­kájával Balázshoz bujt. Mintha szerelmet vallott volna neki. Balázs cirógatta fe­jecskéjét s barátságosan veregette a há­tát. A kutya és Balázs barátságáról senki sem tudott. Mert reggeli után Bodri min­dig útnak eredt. Tudta, hogy Balázs is elmén. És Lamaof Chloe is jobban kezdett vonzódni Balázshoz. Már Balázs azt hitte, hogy szereti is őt Chloe. De az emberek mindig jobban gyűlölték Vér Balázst, aki­nek modora s az egyéniségében rejlő büszke dac nemcsak unszinpátiára, de kedvezőtlen fordulathoz azon kö­rülmény is, hogy a gazdálkodás rendszere sem egyerílő, a jobban müveit földeken ugyanis kevésbé tűnik szembe a terméskilátás ha­nyatlása, a jobban kezelt kisebb és nagyobb birtokokon a növényzet jobban birta az abnormális időjárás súlyát és természetesen itt a kilá­tások a várakozásnak ma is meg­felelőek, sőt néhol örvendetes javu­lás is mutatkozik, amennyiben az intenzivebben mivelt földeken a gaz­dák a várható eredményt biztatónak is mondjak: csakhogy ez a rész már t. i. a jobban kezelt gazdasá­gok terméskilátása alig képes el­lensúlyozni a gyengébben álló ve­tések termésátlagát és ez által az országos átlagterméshozam is le­száll arra a színvonalra, amely már inkább a közepesen alul van. Az aratás tehát ismét nagy kü­lömbözetek között fog mozogni. Egyugyanazon vidéken előfordul majd, hogy az eredmény a legmi­nimálisabb átlagról felszökik a kö­zép és jó középátlagra; lesznek ugyanis 3—4—5 métermázsás át­lagokkal szemben 7—8, sőt egyes esetekben ezenfelüli termésátlagok. Természetesen ugyanez az eset kö­vetkezik be a kvalitás külömbsége körül is, amit minden esetre nem­csak a különféle mivelési rendszer­nek, hanem az időjárás szeszélyé­nek is lehet tulajdonítani. Éppen úgy, mint a szemekben, ugy v a ga­bonaszárakban is nagy a külömb­ség, nagyon sok helyen olyan ala­csony' a gabona — talán egyedül a rozs esik kivétel alá — noha ez is elég sok helyen ritka, de legalább eléggé magas, hogy azt kévékbe kötni is bajos lesz. A szalmater­més tehát szintén egyenlőtlen és nagyon sok helyen rendkívül gyenge lesz, különösen alacsony a zab, amely még a búzánál is kisebb, de elég sok helyen alacsony az árpa is. Ily viszonyok közt a gazdaember legalább azzal biztathatná magát, hogy szép magas árak lesznek. határozott gyűlöletre ajzotta a kedélyeket. Egyedül Lamaof Chloe volt az, ki önálló s kedvezőbb véleményt alkotott Balázsról. S nem bánta, ha Balázs azt hitte, hogy Chloe is szereti őt. De egy este elbúcsúzott Balázs Chloe­tól és reggel Bodritól. Fájt neki a válás, mert mind a kettőt szerette. És most Chloe szemét is megcsókolta Balázs. Ez a szent csók volt egyetlen emléke, mit magával vitt, melynek melege mindig könnyeket facsart Balázs szeméből, ha rágondolt. Alig hagyta el Balázs a városkát, az emberek még tajtékzóbb dühvel rontottak emlékének. Gyalázták, szidták, ócsárol­ták, rágalmazták Vér Balázst. Ha valakit nagyon bemaszatolnak: sosem lesz az már az emberek előtt egészen tiszta. Mocs­kold, gyalázd ellenedet: s mindig marad rajta valami. Chloe sem tudta vélemé­nyét megmenteni a befolyásoktól. Oly hatalmas áradatban zúgott el mellette a tömeg gyűlölete Balázs ellen, hogy őt is magával ragadta. Próbálkozott úszni az ár ellen. Ment is egy darabra. De elfá­radt. Át adta magát* az árnak. S mire Balázs újra visszajött, már ősz volt és Chloe sem volt a régi. s * Az első este hozzá ment Balázs. Chloe hideg volt és már nem emlékezett az utolsó csókra sem. Balázs szomorúan im­bolygott hazafelé. Hiú remény! Ha bár ma még elég magasak a gabona árak, de már is lesben áll a budapesti ga­bonatőzsde, mely limitálni fogja az árakat és ismét dokumentálni azt, minő óriási hatalma a pénznek ösz­pontosul a budapesti tőzsdén mo­nopóliummá vált üzérkedésben. Hiába sürgetik az ország gazda­sági körei azt a sarkalatos agrá­rius követelményt, hogy decentrali­zálni kell a börzét, de legkivált el kell törülni a fedezetlen határidő­üzletet, mert csakis a fedezetlen ha­táridőüzlet jegyében lehet összees­küdni a termelő közönség ellen. Ez a börzemanőver a legkegyetle­nebb üzleti fogások egyike, mellyel a gazdák bőrére a budapesti tőzs­dén valaha illetéktelenül milliókat és milliókat harácsoltak össze. Ideje volna már, hogy a gazdák­érdekében az állam is végre telje­sítse kötelességét. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Meghívó. A váci országos evezős versenyt előkészítő társadalmi bizottság. Az „Esztergomi hajós egylet" t. tagjait és azok családját tisztelettel meghívja az 1908. évi július hó 12-iki országos eve­zős versenyt követő barátságos társasvacsorára és táncmulatságra. A vacsora kezdete pontban esti fél 9 órakor. A tánc kezdete fél 10 órakor. Részvételi jegy a társasvacsorára és tánc­mulatságra szemelyenkint 4 korona, csak a táncmulatságra szemelyenkint 1 korona. A körtáncokhoz a zenét a cs. és kir. 6-ik gyalogezred zenekara szolgáltatja. Indulás a reggel 5 ó. 45 p.-i és a 7 ó. 45 p.-i propellerrel, továbbá a párkány­nánai déli 12 ó. 35 p.-i gyorsvonattal. — Tehát még Chloe is. Még ő sem szeret tovább. Eh, nem is szeretett. Le­het is engem szeretni ? Hiszen csak egy nagy játéka vagyok az életnek. S csak az emberek bosszúságára jöttem ide. Mondott már nekem valaki egy szerető szót ? Megölelt már valaki ? Sirt értem valaki ? Nem. Mindenki gyűlölt. Gyűlöl a levegő : mert éltet. Gyűlöl a Nap: mert megmutat az embereknek. Gyűlöl az Éj : minden feketeségét, gyászát reám ontja. És én is gyűlölöm magam: mert élni ha­gyom ezt a testet. Olyan vagyok mint a járvány, mit a szél fuvallata szertevisz. Félnek tőlem. Bújnak tőlem. És nem sze­ret senki. Senki. Már közel volt a király-hárshoz Vér Balázs ; de ma nem nézett a tetejére, csak magábamerülve bandukolt és küz­dött a szomorúsággal. Ment, mintha ma­gával vitte volna születési átkát, hogy őt ne szeresse senki. Egy vakkanás. Mint egy fekete szikra, előtte termett Bodri. Egész a nyakáig ug­rált örömében. Hajlékony, kis derekával ott kígyózott előtte. Örömre riadva csa­holt. Mintha nem is kutya, hanem egy költő lett volna, aki legszebb himnuszát dalolja. Apró fehér fogaival kapdosott a légbe. Pici, zöld szemei szikrákat szórtak. Örömében fényes bundácskáját le akarta rázni magáról. Balázs megcirógatta és az ölébe vette Bodrit. Az fészkelődött és mohó csókokra lázadt. Csak mikor már némileg megnyugodott, akkor kezdett gondolkodni Balázs :

Next

/
Thumbnails
Contents