Esztergom és Vidéke, 1908

1908-07-02 / 53.szám

Népfürdő. Irta : MoSOnVÍ Albert Űr. (Annavölgy). A fürdés mostanában aktuális téma és ez talán megengedhetővé teszi, hogy arra hívjam fel a figyelmet, ami tulajdonkép mindig időszerű: a népfürdőkre. Népíürdő az nálunk lucus a non lucendo, mert a mi népünk — sajnos! — bizony nem fürdik, csak akkor, ha muszáj. Az egyszeri jellemzés szerint: ha a ^paraszt tyúkot eszik, akkor vagy a paraszt beteg, vagy — a tyúk. Sokkal több igazsággal állitható az, hogy nagy bajnak kell már akkor lenni, ha már a mi népünk a fürdésre fanyalodik. Akinek alkalma van a nép belső életét megismerni, tanúságot tehet mellette, hogy igy van és csak mint különösen typikus esetet említem föl azt a múltkori élményemet, hogy egy munkásember, ki csúzos panaszokkal keresett föl, azon kérdésemre, vájjon használt-e már baja ellen fürdőket, indignációval adta válaszul: „Nem fürödtem én még — kérem —- sohasem !'•'* Vagyis a magyar népbeli ember megfürdik néha, nagy ritkán, szükségből, avagy kényszerűségből, de nem megszokásból, rendes köUj Versek. T. Virágének. Mosolygó Virág, adj a szirmodból, Barna hajadból egy túrtól nekem. Fáradt, szunnyadó lantomra húzom Es ott pengetem. Mindig pengetem. Babrál kezem a szunnyadó lanttal Es búg és sír és kesereg a húr. A'olál ver öblén, tépi, cibálja Ifjú \'irágudk vén trubadúr. Almai lesznek lantomnak újra. () iiliua lesz a legszebb virágdal. Mert ö álmodik teveled, Maja, A legmosolygóbb, legszebb virággal. A legutolsó virágéneket Búgja, zokogja, sikoltja a húr. Ha én meghalok, nem születik több Csavargó igric, kósza trubadúr. II. A Holnap. Az órák döcögő szekerén Húz az éjbe két fáradt táltos. Agyam, a borongó kocsis álmos Es ül a csend-szekér fenekén. rülmények közt nem érzi hiányát és igy nem illeszti bele életrendjébe es nem válik az nála életszükségletté. Pedig egyszerű meggondolásra is világos lehet mindenki előtt, hogy a rendes időközökben való életszokássá vált fürdés mily kiszámíthatatlan haszonnal van az egyén egészségére és igy közvetve az általános közegészségre és hogy testilelki eletünk, boldogulásunk és egész kulturális nivónk nyernek általa támasztékot. A régi bölcsek mondták : Ismerd meg tenmagadat, ez a bölcseség eleje. Tartsd magadat tisztán, ez az egészség alapja! — mondja a modern hygienikus. De nemcsak a modern tudósok vallják ezt, hanem ugyanezen meggyőződést találjuk kifejezve a klasszikus népek gondolkozásában, amelyek a fürdést a szépség, vagy az istenség kultuszának egyik mozzanatává avatták. Amerre a légiók előrehatoltak, mai napig is megtaláljuk azokat a nyomokát, amelyek — mint az aquincumi romok —- mutatják, hogy az uj római telepek legelső és legnélkülözhetetlenebb közintézménye a fürdő volt. Minden arra utal tehát, hogy a fürdést közkinccsé kell tennünk, hogy azt Döcögünk. A fehér holdkorong Ezüst fátyolt tereget az útra, Egy sötét árnyék előre kúszva, Mindig a szekerünk előtt bolyong. A táltosok ügetve vonnak. Maja, add ide halvány kezedet. En az árnytól borzadok, remegek. Te nem félsz tőle? Ez a Holnap. A táltosok vadul osonnak. Gyi, paripák. A Ma meddig tart ínég? Bár szügy eteket kiveri a tajték: Gyi. Csak nincs messze már a Holnap. Jaj, mikor nagy küzdéssel, bajjal Ezt a foltot letiporjuk végre: Széniünk odatapad az égre ... Jaj, milyen tesz, milyen az a Hajnal? Drozdy Győző. .ßdmßx^ oílorí i Erzsi. Irta : Lengyel Margit. :éhbib:t ttolmßri ß JßrlsöbßVfifius? Torlai Erzsi unottan. hallgatta mellette ülő táncosa elmés megjegyzéseit és szórakozottan bámulta a kivilágított terem; gyertyáinak lobogó fényét, mikor a rendező bemutatott neki egy szelid külsejű, magas fiatal embert. Barta Tamás volt az újonnan letelepedett fiatal fiskális. Kis minden embertársunk ne csak mint a nyavalyák utólagos oszlatóját ismerje, de mint az egészség egyik megóvóját, testi-lelki bajok elháritóját, a mindennapi életben is keresse és gyakorolja. Felismerték ezen igazságot a nyugati államokban, ahol nagyarányú társadalmi akció indult meg olyan intézmények létesítésére, melyek a nép legszélesebb rétegeibe is belevigyék a gyakori fürdés szükségének az érzetét és ennek kielégítésére módot adjanak. Németországban alakult e célra egy egyesület, a melynek jelszava: „Einem jeden Deutschen wöchentlich ein Bad/' Lehetővé tenni, hogy hetenként egyszer mindenkinek kijusson a fürdés jótéteménye. Népfürdőkre van tehát égetően szüksége a magyar népnek is és az ilyenek létesítésére hivatottak elsősorban a magyar városok, mint amelyek környékük lakosságára vonzó és nevelő hatást gyakorolnak és mert a közegészségi szempontok is elsősorban itt jutnák előtérbe. Esztergom e tekintetben előnyös helyzetben van, mert a területén felbugyogó hevizforrások és a Duna hatalmas partjai a természetnek olyan pazar ajándékai, amiket városban érdeklődéssel és feszült kíváncsisággal fogadnak minden ismeretlent, különösen ha az fiatal ember és elfogadható parti. Torlai mama is sietett megragadni a kedvező alkalmat és lefoglalta magának Barta társaságát. Erzsi meg végiglibegett a termen az ábrándosan fésült segédjegyző karján. Mikor véget ért a keringő, lihegve és a tánctól kipirult arccal ült le ismét a mama mellé. Barta szelíden kivette kezéből a structollas legyezőt, mialatt szelid szemrehányással szólt hozzá.. — Látja, látja hát kellett ez magának ? Persze a leányok végig robotolják az éjszakát és boldogan dicsekszenek, hogy milyen jól mulattak. Én részemről elvben ellensége vagyok a táncnak és szivesebben diskurálgatok, vagy nézem a keringő, párokat. Erzsi nem szólt semmit, de magában ezt gondolta : — Vegyen el feleségül és a maga kedvéért lemondok a táncról ! Nagyon megnyerte tetszését a fiatal fiskális és eltökélt szándéka volt meghó-j ditani. Imponált neki a szelid komolyság és atyai hang, mellyel vele beszélt. A hölgyválasznál kecsesen meghajolt előtte és felkérte. Mikor tökéletesen kifárasztotta, pajkos mosollyal fordult feléje. — Látja, látja fiskális úr, hát kellett ez: magának ? csak ki kell használni tudni, hogy az a fürdőváros váljék belőle, amelyre praedestinálódott. Ezek az előnyök oly nyilvánvalók és oly önmagukat felkínálók, hogy értesülésünk szerint meg is van a szándék és az akarat ezek hasznosítására. De vájjon mire van inkább szükség: luxus fürdőre-e, mely a maga raffinált berendezésével és drágább üzemével természetszerűleg csak a kiváltságosoknak lenne hozzáférhető? vagy pedig népfürdőre, mely lehetőleg egysze/űen lenne berendezve, de amely a maga egyszerűségében bőséges alkalmat juttatna a tömegeknek, kik ilyen célra csak fillérekkel rendelkeznek, hogy a fürdés és tisztálkodás jótéteményét élvezhessék ? hogy ne csak sátoros ünnepen és ne csak nyavalyáktól hajszolva, de fürdőbe járhasson á legszegényebb is pusztán a tisztaság kedvéért, mert testi jóléte kívánja a tisztaságot, mert a tisztaság egészség? Azt hiszem, a válasz nem lehet kétséges, hogy üdvös hatást a népszellem nevelésére és a közegészség javulására csakis egy népfürdőtől várhatunk, amely lehetővé tenné a tömegeknek, hogy néhány fillérért juthasson Barta zavartan törölte verejtéktől gyöngyöző homlokát. — Bizony, bizony, hiába' nem nekem üj jj.oxowüíruf nsrinoju tTnwnv {wAish&ci való ez. .un PoinÍ-";>LCÍ2Örn lásvlsn tua^ftöyjsíyt — Nos akkor megkönyörülök magán és keresek más áldozatot. — Oh, higyje meg, Önnel szívesen táncolok. .-•<•••;." 'lölánwsno 1 lio>t iomítius^ciíj DÜOSÍ — Mára épen elég volt. Majd fokozatosan szoktatom hozzá a robothoz. Toriamé el volt ragadtatva Bartától és imigy Tiíj/ii;.! i .jjámíi jisasvört i&ho.J ~O>Ü;TÍ szóllott, a férjéhez fordulva: :•!•;<•;;•//•.!•' is t

nails ovns.rn imr esrpon — Komoly, megállapodott fiatalember, nem jól táncol és ez jót jelent. Mert tudod, ez a két dolog fordított arányban áll egymással. Mennél rosszabbul táncol valaki, annál kitűnőbb férj válik belőle. Erzsi csodálkozva hallgatta a mama megváltoztatott teóriáját. Hiszen nemrég még igy nyilatkozott: — Mondhatom, nektek leányoknak gyönyörű kilátásaitok vannak ! Mintha jégbehűtötték volna ezt a mai fiatalságot. Manapság csak az első éves joghallgatók táncolnak, a többiek blazírt mosolylyal állanak a terem középün. A papa is helyeselte, amit a mama mondott. Csak Sanyi, a család legifjabb, reményteljes sarja, ki nagyfokú idealista volt és titokban verseket irogatott, szólt inegyetőleg:;"

r

^.

r ^ ,

p . . .. , —- A leányos mamák mellékgondolat