Esztergom és Vidéke, 1908
1908-01-16 / 5.szám
jobban gyakorolhassa ellenőrzési jogát és a kiadásokat is csökkentse, ki kellene mondani, hogy a vármegye határszéli községeiben minden vándorló köteles egy vándorkönyvet váltani, mit a vármegye többi községeiben is válthat esetleg. Ebbe a vándorló könyvbe az elöljáróság beleírja az útirányt, ahova az illető menni akar. A vándorlegény köteles íelnaponta 15 km. utat tenni, a legközebbi ebéd vagy vacsora állomásig. Ebédet, vacsorát, szállást csak ugy kap, ha az irányítás arra a községre szólt. Számitásom szerint a vármegye oly csekély öszszeggel lenne megterhelve, s oly hagy tehertől lenne a közönség megmentve, hogy ez az áldozat a lehető legcsekélyebbre redukálódnék. ' Egyben pedig Esztergommegye mintául szolgálna más' vármegyéknek. A szabályrendelet tervezet ez volna: Esztergom vármegye szabályrendelete a vándorló iparossegédek és turistákról. • ' ' í. §. : Esztergom vármegye egész területén a községi lakosoknak háborgatása kéregetés vagy szállás kérés által eltiltatik. 2. §. Azon vándorló, a kit a kéregetésen érnek a kihágási törvény értelmében letartóztatandó és a járási főszolgabíróhoz további eljárás végett bekísérendő. . 3. §. Esztergom város központtól 30—35 kilométernyire fekvő községekben utasszállók állíttatnák fel. E községektől szintén 30—35 kilométernyire egész a vármegye határáig utasszállók állíttatnak fel. Esztergom központtól egész a vármegye határáig minden 15—17 kilométernyi távolságbán ebédlő helyek állitandók fel. (Ahol éjjeli utasszálló van ott ebédlőhely ki nem jelölhető.) A községek alkalmas beosztása az alispán hatásköréhez tartozik. 4. §. Minden vándorló, amint a megye határát átlépte, köteles vándorkönyvet váltani, melyet az elöljáróságok díjmentesen tartóz; Egy év telt el azóta és egyszer sem találkoztak. Minden haladt a rendes kerékvágásban, semmi változás sem tudatta a Marie nagy szomorúságát! Mindössze csak egy fájdalmas vonás keletkezett halvány arcán, mindössze, csak ez az arca lett egy árnyalattal halványabb. De azt nem vette észre senkisem, — máskor sem volt piros. Meg többet volt most egyedül, mint azelőtt; régi jó barátját, a zongorát is egészen elhanyagolta, nem tudott már játszani rajta. Egy neme a fásultságnak kezdé hatalmába keríteni — nem örült semminek. Ha néha részt vett az apró összejöveteleken, kedvses volt, de hideg, mindenkit távol tudott tartani magától; azt modották rá, büszke. Eljött újra a tavasz minden pompájával, minden örömével s ő értelmetlenül nézett körül, vájjon minek örül annyira ember, állat, növény. Milyen más volt a tavasz, egyszer, régen. Reges régen •— egy éve. Csak egy év! Lehetetlen, ő már legalább őt évvel lett idősebb azóta! Tizenhat volt tavaly, az idén több már húsznál. Kedves könyvével kezében ült az udvaron ; mikor a postás befordulva egyenak kiállítani. E vándorkönyvek tartalma : a vándorló teljes személyleirása, jelen szabályrendelet, a megyei községek egymástóli távolsága, az ebédlő- és éjjeli szállóhelyek kimutatása. Ezenkivül rovatok arra nézve, hogy merre szándékozik menni, az útirány beírása, a kapott szállás és ebédek beírása. A vándorló a könyvébe irt útirányt szigorúan köteles betartani. Pl. ha az útirányt kivánsága szerint Esztergom—Nyergesujfalura irták be, akkor csak ezen az útvonalon kaphat ételt és szállást. 5. §. Ebédlő helyeken, vendéglőssel vagy 1 mással szerződés kötendő arra nézve, hogy az érkező vándorlóknak olcsó ebéd kiszolgáltassék. Az ebédutalványokat a községi elöljáróság állítja ki s azt a vándorló-könyvbe is beirja. Az utalványokat a vendéglős havonta, negyedévenként a vármegyénél beváltja. 6. §. Egy vándorlónak sem szabad k-étszernél többször a vármegye községeiben megfordulni. 7. .§• A vármegye alispánja a szállók ügyeivel, felülvizsgálatával, beosztásának rendezésével esetről-esetre megbizást ad egy megyei biztosnak, esetleg a szükséghez képest a vándor ügyet külön hivatal által intézteti. 8. §. ;' : ' A járási főszolgabírók .kötelezve vannak jelen szabályrendelet végrehajtását községeikben a legszigorúbban végrehajtani, az az ellen vétőket a kihágási törvénykönyv megfelelő §§-ai alapján szigorúan és azonnal megbüntetni. 9. §. Az összes szállá és ebédlő helyeken táblák lesznek kifüggesztve, melyeken ki lesz tüntetve, hogy a közeli községekben hol, kinél és milyen ipari, vagy gazdasági munkát lehet találni. : 10. §. ' Ezen üggyel felmerülő költségek fedezésére vármegyei vándor alap létesít-' tetik. 11. §• Jelen szabályrendelet a miniszteri jóvá-: hagyást követő 4-ik napon életbe lép. Nagysolymosi Szabó Ferenc. nesen hozzá tart. Levelet nyújt felé! Levél ?, Nekem ? — gondolja s szinte csodálkozik, oly régen nem irt s nem is kapott már levelet. S hogy tekintete a címzésre téved, megremeg kezében a levél: ez az ő irása! Uralkodni akar magán, könyve lapjai közé rejti a levelet s olvas — de nem tudja mit, néz és nem lát semmit! Marie, mégsem vagy te husz éves ! — gondolja s előveszi az elrejtett levelet, felnyitja, olvassa. Kedves Marie. Bocsássa meg, hogy soraimmal zavarom, de valami megfoghatatlan érzés ösztönöz, hogy kikérjem engedelmét/ hogy meglátogathassam még egyszer.; Érzem, nagyot vétettem maga ellen s már megindultam kálváriámon. Az, ki nem méltó arra, hogy a maga rie-j vét kimondja s aki miatt — bár csakj rövid időre — magát elfeledtem, Ízleltette velem az üröm első cseppjét. Fel- i ébredtem s tudatára jöttem a kincs nagyságának, mit birtam s mit — ta; Ián örökre — elveszítettem !, Marie, megengedi-e, hogy jóvá te-l gyem bűnömet, megengedi-e, hogy még! egyszer lássam ? j Csak egy szót vár, : *'... > • jí,/; ' Pista, I Eddig volt csak a levél s mégis az ér1 Gyermek-védelem. Nem ritkán olvashatunk az újságok hasábjain olyan vérfagyasztó híreket, melyek egyes elvadult,, emberi érzésből kivetkőzött szülők kegyetlenkedéseiről, brutalitásáról regélnek az ártatlan gyermekekkei szemben. Minden könnycsepp az ártatlanul kínzott gyermek szemében, vád a társadalom részvétlensége ellen, minden korbácsütés a szerencsétlen kis teremtés hátán, ami szégyenfoltunk! Hány gyermeket nyomorít el a szülők gonoszsága, hány ártatlan lelket kerget a bün fertőjébe maga a szülői ház, melynek , pedig épen szentnek, sértetlennek kellene lennie a posványtól, a fertőtől. Nem frázis, szóról szóra igaz s méltó arra, hogy a társadalmat át meg át járja ez a mondás : Aki egy gyermeket ment meg, az egy nemzetséget ment meg !, Dicsekszünk vele, hogy kulturális életünket a humanitás hatja át! Vannak ár-; vaházaink, tápintézeteink, kisdedovóink, javitó- és lelencházaink, süket-némákról, vakokról, dadogókról gondoskodó intézeteink. Jól is van, ez. igy,. emberi köteles-' ség. De igazi gyermekvédelem hazánkban még nem létezik. Állatvédő egyesületeink vannak, gyermekvédő egyesületeink, intézeteink nincsenek. Van ugyan Pesten egy gyermekvédő ligánk, de eddig még a tények mezején elért sikereiről nem igen hallottunk. Tán a társadalom közönyével kell küzdenie. Pedig nyomorultabb az állatnál, szerencsétlenebb az árvánál az a szerencsétlen teremtés, kinek kinzó, szívtelen, bűnös, bűnre tanító szülőket adott a keserű sors. Mily nehéz az ilyen szégyenletes családi tűzhely test- és lélekfojtó légkörébe beférkőzni! A ház négy ; fala sok gonoszságot bezár, elrejt néha. Segítő kezeink idáig kötve voltak. Idegen nagy államok e téren is meszsze fölöttünk magaslanak, különösen az Egyesült államok és Angolország. Ott 1874-ben indult meg a mozgalom miszszionáriusok kezdeményezésére e jelszóval : Egy gyámoltalan kis gyermek épen olyan, mint a gyámoltalan állat, nem szabad bántalmazni. Ott ma már minden nagyobb városban vannak gyermekvédő egyesületek és intézetek. Londonban 1889ben alakult meg az első e nemű egyesü-: let s rövid idő alatt bámulatos fellendü-; lésnek indult a gyermekvédelem. zések egész tengerének hullámzását idézte fel Marie szivében, agyában. Hát felvenné már, amit egykor önkényt elhajított!! Csak egy szót vár? Ne kapja meg ezt az egy szót sem! Szinte jóleső érzés töltötte el, hogy őt is gyötrődésben tudja. Oh a sziv feled és megbocsájt, de a megalázott büszkeség soha ! Újra és újra elolvasta a levelet s a büszke, visszautasító gondolatokat lassanként szánalom váltotta fel. „Miért ne szerezné meg magának azt az elégtételt, hogy megalázva lássa őt" gondolta előbb; — „nem, nem !" — tiltakozott most minden jobb érzése, hisz bár, hogy tiltakozik ellene, még mindig szereti őt, pedig azt gondolta, hogy elfeledte. Igaz, egyebet sem tett azóta, csak Őt feledte. Még egy pillanatig habozott, azután lassú lépésekkel megindult a ház felé ! Leült kis asztalához s határozott vonásokkal csak ennyit vetett papírra : Jöjjön ! Marie. * Azután várt. Két nap mulya megérkezett a hadnagy. Még a szempillája sem rezdült meg, mikor az ismerős léptek zaját hallotta s azt a kardcsörtetést, melynek hallatára egy évvel ezelőtt majd megfojtotta szivének őrült dobogása. Csak egy pillanat s egymással' szemNémetország csak kezdetén áll még a mozgalomnak, épen azért minket jobban érdekel, az ő eljárásuk. Ismertetni, fogjuk. Az egészséges, energikus német szellemtől e téren is tanulhatunk. A gyermekvédelemnek először 1897ben csinált két német hirlap propagandát. Az áldozatra kész német társadalomban a hírlapi közlemények nyomán csakhamar a nagy érdeklődés támadt. Mindinkább meggyőződéssé vált, hogy csak közös, céltudatos munka hozhat itt is megváltást a nyomorban fetrengő gyermekeknek. ,1897. okt. 26. alapították meg a „Gyermekbarátok egyesületét". Aztán kiváló, különböző társadalmi állású férfiak és nők tették közzé tapasztalaikat. A statisztikai adatokból kitűnt, hogy 10 év leforgása alatt csak magában Poroszországban 1700 gyermek lett öngyilkos és csodálkozott mindenki, hogy volt lehetséges oly sokáig ölbetett kézzel nézni e nyomorúságot. Kitűnt, hogy főleg a gyermekek kihasználása és túlságos megerőltetése, a testi és - szellemi elhanyagolás és a gyermekkinzás ellen kell küzdeniök. E célból alakult meg „A gyermekeknek kihasználása és bántalmazása elleni egyesület", mely működését a birodalom minden részére kiterjeszti. Alapélve az egyesületnek az, hogy olyan gyermekeket pártfogoljon, akikkel senkisem törődik, vallás- rangkülönbség nélküL Árva és lelencgyermekek nem vétetnek föl, azokról a községeknek kell gondoskodni. A rorrtlás veszélyének kitett, vagy olyan gyermekek találnak itt otthont, kinek szülei nem képesek gyermekeikről gondoskodni. De főleg azok, kik tönkre men i nének gonosz szüleik keze alatt, — kiéhezett, elkínzott, elcseneveszedett teremtések. A még el nem romlott gyermekeket az intézetük Berlin mellettZössenbenhelyeziel. 1901-ben épült. Valósággal asylum e kis hely a gyermekek számára, kik az élet kezdetén már megismerték a nyomort, a bűnt, a kínokat, kik segitő, könyörülő emberi kéz hiján a társadalom férgeivé lettek volna. Az intézet csakhamar kicsinynek bizonyult, aztán Berlinből nehéz is volt felügyelni reá, a hygienikus viszonyok is kifogásolhatók voltak. Végül is az egyesületnek két nagylelkű tagja, Simon és Mendelsohn bőkezősége egy szép hatalben állnak: a fiú és a leány. Egy szó sem hangzik köztük, néma fejbólintással köszöni meg Marie a némán átnyújtott ibolyacsokrot. Rövid ideig tartó kinos csend — nekik egy örökkévalóságnak tetszett — s a hadnagy szólal meg elsőnek. — Marie, — s a hangja szinte elcsuklott — megtudna-e nekem bocsátani ? — El tudná-e nekem felejteni az én nagy vétkemet ? Csend. Végre megszólalt a leány halkan: — Megbocsátani? — Már régen megbocsátottam. De feledni? — és itt szélid szemeiben szokatlan láng csap fel, hangja egész keményre válik, amint kimondja : — Sohasem ! Majd ismét elmosolyodik, kezét nyújtja az előtte álló hadnagynak. Ez némán, tiszteletteljesen csókolja meg a kezében nyugvó finom, márványfehér, hideg kis kezet s szótlanul távozik. A leány csak áll, csak néz, nem is tudja mi történik vele, mig szemel elhomályosulnak az előtörő könnyektől. És ekkor tekintete a lábainál heverő, összetépett kis ibolyacsokorra téved, lehajlik, felszedi, gondosan elrakja. — Szegény virág! — sóhajtja. Szegény leány ... < ;
