Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-19 / 32.szám

detés örök. Azért kell bíznunk mindenha az igazságnak föltámadásában. (V. d.) A test kultúrája. Irta: Mosonyi Albert dr. Manapság a kultúra jegyében élünk és a műveltségre való törekvés még a legfélreesőbb zugokban is élénken lüktet. Mindenki igyekszik szellemi látókörét kitágítani, hogy az élet forgatagában föl-fölmerülő jelenségeket érteni és értékelni tudja. Különösen áll ez hazánkban, hol tudvalevőleg mindenki a maga sajátos hivatásán kivül egy kicsit bohém, egy kicsit literátus és nagymértékben politikus, hogy az emberek szellemök sokoldalúságával akarnak kitűnni és e mohó törekvésükben megfeledkeznek — édes magukról. Elfelejtik, hogy minden munkájuk és fáradságuk csak ugy hozhatja meg számukra az áhított boldogság érzését, ha önön valójukat, legsajátabb mivoltukat is összhangba tudják hozni az őket körülvevő világgal. Más szóval: ha a kultúrát önmagukon, a saját testük kiművelésén kezdik. Sokszor emlegetik nálunk az angolokat, de inkább furcsáló hangon. Furcsáljuk az ő szűkszavú zárkózottságukat, pedig a kevés beszédüség mindenha a határozott jellem és a mély intelligencia jellemzője; különösnek találjuk az ő ruházkodásukat, pedig az egész világon ők tudnak a legpraktikusabban és egyszersmind a legszertartásosabban öltözködni. De tudomást sem veszünk árról, hogy az egyéni hygiéna iránti érzék náluk van a legtökéletesebben kifejlődve és hogy a legjobban táplálkozni, a legjobban tisztálkodni és a legegészségesebben lakni csak angolmódra lehet; és hogy ezen bölcs élni-tudá„nagyon előkelő", s még sok helyen nem ivott a legénység, csak a tenyerébe kap egy kevés „szagos vizet." Ámde jaj annak, vagy azoknak, ahova „bekapacitálva" érnek. Kicipelik a lányt a kúthoz s a jéghideg vizből 10—15 vederrel öntenek reá. Nem gondolják meg a szomorú következményeit ennek a „jó" szokásnak. A szülőknek persze ilyenkor megtisztelve kell érezni magukat, lányukkal együtt, aki dideregve vált másik ruhát s nyakrafőre kínálgatja őket . . . Nehogy megorroljanak valamiért, mert jövőre is el kell jönniök. Pedig néha — sőt sokszor — kár úgy számítani a jövőre, mert az a hideg viz, amit oly meggondolatlanul reá zuhantottak, sirba viszi a leányt. Erről akarnék egy szomorú történetet elbeszélni, ha meghallgatják. A község legszebb helyén állott — közepe táján — az a piros tetejű ház, amelyben a szép Bakos Juliska bölcsőjét ringatták. Még csak 16 éves volt s már mindenki tudta, hogy jövő húsvét után lesz az esküvője szive választottjával, a szomszédközségbeli Nyári Lajossal. Egy éve mult csak, hogy egymást ismerték. Táncnál találkoztak. Egymásba szerettek. Szerelmöket bevallották szüleiknek. Az „öregek" mindkét részről megvoltak elégedve a választással. Akadály tehát nem volt. Elhatároztatott, hogy egy évet még várnak. Hogy ismerjék meg egymást alaposan, hogy aztán késő ne legyen, ha már segíteni nem lehet ... S ők boldogok voltak abban a reményben, hogy egy év múlva egymáséi lesznek teljesen és elválaszthatatlanul. Örökre . . . suk következményeképen az angol népnél a legkisebb az általános halálozás, de a legmagasabb az átlagos életkor és a legtovább tart az emberek activ, munkaképes állapota. De ugyanezt találjuk, ha az ókori görögök történetére vetünk egy futó pillantást. Látjuk, hogy ugyanazok, kik maroknyi voltuk dacára uralkodtak az akkor ismert egész világon, kik a művészetek és a tudomány terén tanítómesterei lettek mindmáig a világnak, kik megalkották, kőbe vésték a szépség ideálját, hogy ezek a testi kultúra tekintetében is ugyanoly magas fejlettségi ponton állottak. Bizonyítja ezt nemcsak az olympusi játékok intézménye, amiket ujabban kezdenek felújítani, hanem azon mindent átható nagy jelentőség, mellyel a szép eszméje az ó-görögök életének minden egyes mozzanatában belejátszott. Már pedig a szép egyszersmind ép is, egészséges is, mert csak az ujabb irány találhatta szépnek a — tüdővészes Gautier Margitot. De tévedés volna, azt hinni, hogy az ujabban nálunk is élénken föllendülő sportélet már fedi azt, amiből akár a régi görögöknél, akár a mai angoloknál az egyéni életnek harmóniáját, az összességnek pedig fensőséges, domináló állását származtatjuk. Bármily nagyra becsüljük is a sportnak testre-léiekre való hatását, egymagában az mégsem elég, sőt túlhajtva még káros is lehet. A testi kultúra intellectualis, kedély- és jellembeli erők együtthatásának az eredője. Mint ahogy egy gépet is csak olyan ember vezetésére bízunk, aki annak alkatrészeit, összeállítását és működését ismeri, ugy az embernek is ismernie kellene a maga testi mivoltát, szerveinek működését és tudnia kellene, hogy mely körülmények lehetnek S a húsvét hétfő megérkezett, amelyhez egy évre kell megtörténnie az esküvőnek. Juliska várta Lajosát. S az nem is váratott magára. Megérkezett. Ibolyabokrétát hozott menyasszonyának. Mikor pedig átnyujtá, az elkészített szagos vizzel arcon önté a leányt. Ezért kapott egy gyönyörű tojást s egy forró kézszorítást. Semmi többet. Csókot nem kapott még tőle soha. Mikor kért eleinte, a leány nagyon szomorúan nézett rá s csak azt mondta: „Lajos, ha szeret, hagyjuk akkorra." S végleg belenyugodott. Legalább „akkor" a leány csókja is új lesz előtte . . . Az asztal csak úgy görnyedezett az ételektől. Ezt mind Lajos számára készítették ki. Az „öregek" ragyogó szemmel néztek a két szeretőre. Beszélgettek a jövőről. „No nézd csak, a színi valót meg elfelejtettük. Pedig Lajos szereti a jó szivart. Ejnye Juliskám ugorj csak át a „Roszkor gyütthöz", hogy küldjön egy pár „száraz virzsinát." Szólt az apa mosolyogva. Lajos már nem mondhatta, hogy nem kell, mert a leány akkorra eltűnt. Futott, hogy eleget tegyen apja kérésének. Pedig ha tudta volna az apa, hogy ebből a csekélységből mily nagy dolog formálódik ki, hej dehogy küldte volna. Juliska a szép száraz szivarokkal épen kilépett a boltból, mikor egy beszeszelt legény csapat fordult az utcába. A leányt megpillantani s megragadni pillanat műve volt csak. Fölkapva őt rohantak vele a kúthoz. Az itató vályúban lefogva őt, vederszámra öntötték reá a jéghideg vizet. testi mivoltára előnyös és melyek káros befolyással. De az egyéni hygiena ismeretén kivül birnia kell ama jellemerővel, mely attól, mit egyszer üdvösnek, igaznak ismert föl, soha semmi körülmények közt el nem tér és birnia kell ama kedélybeli dispositióval, mely bizonyos optimizmusra, a lélek harmóniájára hajlamosít. Az a következetes önfegyelem, mellyel valaki a maga intim életének minden egyes mozzanatát a józan belátás parancsai alá hídja rendelni, ez adja meg a test kultúráját. A fensőséges fajokat nem egyes kivételes szellemeik nagysága tette naggyá és hatalmassá, hanem az ily emberek kultúrájának magas niveauja. Ez pedig szilárd, megbízható és harmonikus csak úgy lehet, ha a test kultúráján alapszik és abból indul kí. Ezért kívánatos, hogy — nagy harcok előtt alván — nagyobb gondot fordítsunk a test kultúrájára és akkor a magyar, mint egész ember áll majd magas céljainak szolgálatába, munkánk eredményesebb lesz kifelé és éltünkszebb, harmatosabb és boldogabb befelé. HÍREK. — Orvosaink és a betegsegélyző pénztár. A betegsegélyző pénztár elnökének, dr. Walter Gyula praelátusnak névünnepe alkalmából a pénztár sürgönyileg gratulált az érdemes elnöknek, mit dr. Áldori Mór orvos tolmácsolt. Az országos orvosszövetség helybeli fiókja ugyancsak üdvözölte a praelatus elnököt névünnepe alkalmából, mely mindkét gratuláció biztos fokmérője azon jó és szívélyes viszonynak, mely a pénztár és az orvosok között van. — Bellovits Ferenc síremléke. Az „Esztergomi dal és zenekedvelők" egyesületének közgyűlése néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy kedves mesterének, néhai Tudj' Isten mi történik, ha egy jobb érzésű fickó be nem rohan a szobába, ahol Lajos pityizált jövendő apósával. „Bakos bátyai fürösztik a Julist!" ordított be az ajtón s elrohant. Gondolta, hogy rossz vége lesz ennek. Talán ott fullasztják szegényt az üvöltő, röhögő duhajkodók, ha az apa és a vőlegény meg nem jelennek. Lajos vérszomjas fenevadként, fogcsikorgatva rohant nekik. A vedret kikapva az öntöző kezéből, úgy vágta azzal oldalba, hogy a bordói betörtek. Ezután neki a többinek. Azok egy darabig helyt állottak. De mikor látták, hogy itt egy vérig sértett emberrel van dolguk, bár odahaza, saját falujokban voltak, mégis megfutottak. Sok koponya és borda emlegette azt a napot. Bakos ezalatt kiemelte megdermedt leányát a vályúból s gyöngéden haza vitte. Ágyba fektették. Nagynehezen észretéritették. Lajos szomorúan ült ágya mellett. A leány gyengéd tekintettel cirógatta. Egymás kezét fogták. „Hogy vag}' Juliskám ! Drágám ! Életem?!" „Jól! Elég jól érzem magam Lajosom egyetlenem. Csak néha jön rám olyan reszketés. Kicsit megfáztam. Jó lesz minden. Itt marad?!" „Itt édes galambom, csak aludjál." S a leány el is szunnyadt . . Este kiütött rajta a láz s hat „hétig" nyomta az ágyat utána. Tüdőgyulladást kapott. Azután felgyógyult. Nem. Csak fölkelhetett. Fehér arccal járt-kelt a házban. A doktor akit hívtak, fejét csóválta. „Ugye doktor úr húsvétra meggyógyuBellovits Ferencnek az Esztergom szab. kir. város belső temetőjében nyugvó hamvai fölé, részint az egyesület tőkepénz kamataiból, részint a közadakozás útján gyűjtendő pénzekből, diszes síremléket állíttat. A végrehajtó bizottság felkérésére Hübschl Kálmán műépítész, Vác városának mérnöke, és Esztergom városának szülötte kész örömmel vállalkozott ezen emlék létesítésére, melynek kő részei az elmúlt héten érkeztek meg Vácról. A gyö-« nyörű síremlék a jövő vasárnap, 2G-án délután 5 órakor lesz nagy ünnepélyességek közt beszentelve és gondozás végett a családnak átadva. Felhívjuk a nagyközönséget, hogy ezen ünnepélyen az elhunyt iránti hálás kegyeletből részt venni szíveskedjék. — Gyógytárak munkaszünete. Gyógytáraink ma, tekintettel a húsvéti öntözésre, kivételképen egész napon át nyitva lesznek, mig holnap húsvét hétfőn délután 2 órától zárva lesznek, kivéve Zsiga Zsigmond gyógytárát, mely egész napon át nyitva lesz. — Rendkívüli ülés a megyénél A vármegye törvényhatósági bizottsága, miként jeleztük f. hó 15-én redkivüli ülést tartott, melynek terjedelmes tárgysorozatából, mint legjelentősebb, a vármegye székházának építése emelkedett ki. Az állandó választmány véleményének elfogadásánál az átalakítási munkálatok Pfalcz József építőmesternek adattak, mint legolcsóbbnak, ki azok keresztülvitelére 199.987 koronáért vállalkozott. Az építkezésekre szükséges pénz folyósítására a pályázók között a Pesti Hazai takarékpénztár és az Esztergomi takarékpénztár álltak egymással szemben, mint a két legolcsóbb ajánlatot tevő. A kölcsön felvételének kérdése szavazás útján döntetett el, melynek eredményeként 6 szótöbbséggel elhatározta a bizottság, miszerint a szükséges 200.000 koronás kölcsönt a Pesti Hazai Takarékpénztárnál veszi fel, mint a legjutányosabb ajánlatot tevő pénzintézetnél. Majd néhány bizottság egészíttetett ki. Igy a közigazgatási bizottságban megüresedett hely dr. Janits Imrével, a központi választmányi Grósz lok? Megesküdhetünk Lajossal?" kérdé valahányszor az öreg körorvos náluk volt. „Persze Juliskám ! Igen kis lányom. Én is úgy gondolom, hogy akkorra már semmi baj sem lesz. Félre fordult s egy könnyet dörzsölt szét bozontos szemöldöke alatt. Lajos mindennapos volt náluk. Ö is vigasztalta a leánykát. Pedig tudta, hogy nem segit már rajta senki. A tél ágybadöntötte újra. Már föl sem kelhetett. „Lajos meghalok" súgta a legény fülébe. „Nem halsz meg. De ha mégis, akkor én is veled halok." Mindketten zokogtak. Siratták az elvesztett boldogságot. A szülők ? Azoknak a fájdalmát leirni ? Lehetetlen . . . Húsvét előtt, még egyszer emberfölötti erővel fölemelkedett. „Lajosom! Apám! Anyám!" sóhajtá s visszadőlt a vánkosra. Néhány hörgéssel befejezte haldoklását. Temetése húsvét hétfőjén volt. Meghatóbb temetés nem volt még azon a vidéken. Mikor a sir mellé tették a koporsót, hogy még egyszer néhány szóban elbúcsúzzanak az elhunyttól, Lajos is ráborult a koporsóra. Csak az erős férfi testének remegéséből látszott, hogy él és sir. S mikor lebocsájtani akarták a koporsót a mélybe, fölállott, zavaros tekintettel nézte a tömeget, majd a sirt s velőtrázó kiáltással: Juliskám! Várj! Megyek! összerogyott. Másnap ő is koporsóban feküdt ... Ime. Két család boldogságát tette tönkre az a „régi jó szokás." Walter György.