Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-19 / 32.szám

Ferenccel, majd a tiszti nyugdij igazoló választmányi hely dr. Fehér Gyulával töltetett be. A városi igazoló választmányba ad hoc elnökül, t. i. mig elnökének, az alispánnak ügye > elintézést nyer, Bleszl Ferenc választatott meg. Geiger Ferenc bizottsági tag indítványára elhatározta a bizottság, miszerént Darányi Ignác minisztert tiz éves miniszteri jubileuma alkalmából üdvözli. — Uj fogyasztási könyvelő, A tanács Paitly Gusztáv volt fogyasztási adóhivatali könyvelő halálával megüresedett állásra, Gerlei Dániel dijnokot választotta meg, kibert. az intézmény . kitartó munkaerőt nyert. — KonkurZUS A pannonhalmi főmonostori konvent ez uton is fölhívja a főgimnáziumok azon VI., VII. és VIII. osztálybeli tanulóit, akik a pannonhalmi Szent-Benedek-Rendbe lépni óhajtanak,hogy ez iránt való kérvényüket az első félévi iskolai értesítővel és orvosi bizonyítványukkal felszerelve, lehetőleg gimnáziumi igazgatóságuk utján, f. évi május hó l-ig küldjék be a főmonostori perjeli hivatalnak Pannonhalmára (Győrszentmárton). — Á Dunántúli Pénzintézeti Tisztviselők Egyesülete holnap, húsvét hétfőn d. e. 10 órakor Székesfehérvárott a városház dísztermében rendes közgyűlést tart, melynek tárgyai ezek. 1. Titkár évi jelentése. 2. Pénztári jelentés és a zárszámadások bemutatása. 3. Egyesületi tanács, számvizsgálók és ügyész választása. 4. Kongresszusi ügyek. 5. Indítványok. — Ajánlat. Sós Károly marosvásárhelyi vállalkozó ajánlatot adott be a tanácshoz, melyben azt kéri, hogy engedje meg a tanács neki, hogy ő a villamos vezeték oszlopaira reklám-hirdető táblákat függeszthessen ki 10 évig teljesen' ingyen, mely idő lejárta után kész a városnak' a jogért évi 1600 korona bért fizetni. — Szülők figyelmébe. A honvédelmi miniszter a napokban tette közzé rendeletét, amely a honvéd-állatorvos akadémikusok felvételéről szól. A felvétel a m. kir. honvédségben teljesítendő hét évi tényleges honvéd-állatorvosi szolgálat kötelezettségével van összekötve. A honvédállatorvosi akadémikusok tanulmányidejük alatt a Ludovika Akadémia honvédakadémikusaihoz hasonló módon a honvédelmi tárca költségén együttesen helyeztetnek el, élelmeztetnek, ruháztatnak, szereltetnek fel és láttatnak el fegyverrel. Az akadémikusok a tandijak, az előszigorlati dijak, valamint a látogatási bizonyítvány és az állatorvosi oklevél kiállításáért járó díjak fizetése alól fel vannak mentve. A sajátkezűleg irt és kellően felbélyegzett folyamodványokat, a honvédelmi miniszterhez címezve, július l-ig a m. kir. budapesti I. honvédkerületi parancsnoksághoz kell benyújtani. — A külvárosok tűzbiztonsága. Az önkéntes tűzoltóegylet aziránt folyamodott a város hatóságához, hogy engedtessék meg, miszerint a" külvárosok tűzbiztonsága érdekében az eladott régi fecskendők árából, egy új, és az igényeknek megfelelő fecskendőt szerezhessen be. — Rendőrbiztos Választás. Békási Rezső volt rendőrbiztos helyének megüresedése folytán, miként értesülünk, a tanács szerdai ülésén fogja betölteni a rendőrbiztosi állást. — Az öreg honvédek nyugdija, A minisztertanács elhatározta, hogy a negyvennyolcas honvédek nyugdiját május elsejével felemeli s a közvitéz évi 120 K, a tizedes 144 K, az őrmester pedig 216 K nyugdijat kap ; a tisztek nyugellátása pedig általában 15%-kal emelkedik. Aki valamely vitézi tettet igazol, az kétszeres nyugdijat kap. Az övegyi ellátást is javítja a kormány. A közhonvédek és altisztek özvegyei most elhalt férjük nyugdijának egész összegét, a tisztek özvegyei pedig felét kapják; a jövőben a honvédek és altisztek özvegyei az egész felemelt nyugdijat, az elhalt tisztek özvegyei pedig férjük nyugdijának 75°/

0-át kapják. Bár a kormánynak ez az intézkedése az 1848/49-ki honvédek helyzetét lényegesen javítja, azt hisszük, hogy ezzel az öreg honvédek érdekében megindult mozgalom még nem ért véget, mert a kolozsvári országos történelmi ereklyemúzeum igazgatósága föliratban kérte a kormányt, hogy terjesszen a törvényhozás elé oly törvényjavaslatot, amely az 1848/49-ki honvédek részére tisztességes ellátást biztosit a jelenlegi koldus alamizsna helyett. A felirat a keresetképtelen és vagyontalan közhonvédnek és altisztnek falun egy, városon két korona, tisztnek három korona, törzstisztnek négy kor. napidijat, az 1867. év előtt nősült honvédek özvegyei számára pedig megfelelő nyugdijat kér, s minthogy a féláru vasúti menetjegy váltására jogosító igazolványok kiadása sok nehézséggel és huzavonával jár, kéri egyúttal az öreg honvédek részére a teljesen ingyenes utazhatás kedvezményét is. = Szívbajosok a buziásfürdői „Phönix" gyógyvizet a legjobb eredménnyel használják. A buziásfürdői gyógyforrások dus szénsavtartalma a szívműködésre kiválóan jó hatással van, a mennyiben a vérkeringést szabályozza, előmozdítja" és fokozza. — A buziásfürdői „Phönix" gyógyvíz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és minden jobb fűszerüzletben. = Zongora. Egy csinos, jó karban levő rövid zongora olcsón eladó Stampay János köbölkúti főtanitónál. = Korona BÍOSZkop állandó mozgófénykép színház a Korona szálloda színházzá alakított nagytermében. Hűsvét vasárnap és hétfőn harmonium kísérettel és felolvasással — Oberammergaui passió-játék — Jézus születése, gyermekkora, csodatettei, kínszenvedése, halála és feltámadása. 5 képben 3ő jelenet. Rendkívül szép szines mozgófénykép. Ezen előadások a tulmagas költségek miatt mérsékelten felemelt belépő dijak mellett tartatnak. I. hely 60 fii., II. hely 50 fii , I!I. hely 30 fii. Kezdete pont 4 órakor. Csikós Kockás Moire Arraure Selyem és „Henneberg"selyem 75 kr.tól feljebb, bérmentve és vámmentesen. Minta postafordultával. Megrendelések bármely nyelven intézendők : 5 an Seidenfabikt. Henneberg in Zürich. IRODALOM. f Uj Idők. Április elsejével új évnegyedet kezdett Herczeg Ferenc hetilapja, az Uj Idők. Eredeti regénye bizonyára széles régiókban kelt érdeklődést. A regény cime: „Gyönge emberek", s irója Legioner. Álnevű szerző, fiatal magyar ember, aki öt éven át élt az idegen légióban, s nnét küldte novelláit az Uj Időknek, melyekkel nagy feltűnést keltett. Mostani, nagyobb szabású munkája is az idegen légió fantasztikus környezetéből indul. Ez á regény az új évnegyed egyik irodalmi érdekessége. Mellette a lapnak hetenként megszólal egy-egy kiváló munkatársa frissen irt munkájával. Elsősorban a szerkesztő, Herczeg Ferenc, aztán Gárdonyi, Bródy, Szomaházy, Ambrus Zoltán, Heltai, Lövik, Endrődi, Szabolcska, Horkayné, a szellemességéről isméit gentry asszony, ezúttal a cukrászboltba jár, s itt veszi csípős kritika alá a közéleti aktualitásokat. Ellesett finom és elmés diskurzusa az Uj Időkben jelenik meg. A lap fejléc-rajzai, amelyek immár országszerte kedveltek, továbbra is szezónszerű eseményeket karrikiroznak. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévenként 4 kor. CSARNOK. Idegenek. Irta : Fülöp Zsigmond. Estére tüzes csillagok gyúltak ki a menyboltján. Tompa fehér fényük ott rezgett a szendergő tenger szintjén, melynek ibolyakék tükrét haragos zöldre árnyalta a ráborult éjszaka. Villamoslámpák beláthatlan sora húzódott végig a part mentén, ragyogó fényük nappali világánál ezer meg ezer ember nyüzsgött, hemzsegett, gyönyörködve a nyári éjszaka tündéri szépségében s várva a 10 órakor érkező hajót. A hullámzó fehér embertömegben egyedül bolyongott Bégay. Aznap érkezett a kies dalmát városba s bár a másfélnapi út meglehetősen kimerítette idegeit, sokkal kellemesebbnek találta az esti órákat a szabad levegőn tölteni, mint a hotel fülledt légkörű szobájában. Ezúttal volt először a dalmát tengerparton s el kell ismerni, hogy szivesebben időzött volna inkább a Tátrában, vagy az északi tenger közelében, de hát valami „baráti kötelességféle" hozta erre a meleg vidékre. Ugy tervezte, hogy másnap elmegy a Hotel Imperialba s ott meg fog lepni valakit, aki bizonyára nagy csodálkozással fogja fogadni. Hogy nem férfi lehetett az a valaki, — ugy hiszem, könnyű kitalálni. Csak néhány napra tervezte a kirándulást, végre is úgy gondolta, hogy forró nyár évadján nincs mit keresnie a délvidéken s szinte kétségbeesett, ha arra az eshetőségre gondolt, hogy azt, akit keres, esetleg nem fogja ott feltalálni! De mikor végig sétált a vidáman zajongó tömegben, a ragyogó fényben uszó parton, meglepetve kellett elismernie, hogy ezen a kedves, eleven helyen még minden cél nélkül is szívesen lehet eltölteni pár hetet. A sok szép asszony és leány mintha régi ismerős arcokat juttatott volna eszébe, pedig a karcsú testüket fedő fehér pikék és battisztok között alig lehetett volna csak egy ismerős arcra is találni. Azaz, hogy mégis! A mint a korzó végéhez közeledett, egyszerre csak előtte állott valaki. Az a valaki, akiért elszánta magát a déli vidékre. Mosolygó, édes arccal került eléje s az ő ismert kacagó hangján kiáltott reá. — Hopp! Bégay, — itt vagyok, akit keres ! Bégay az első pillanatban alig tudta felismerni az asszonyt, kissé meg is lepődött, mert a hang. a vonások ugyan ismerősek voltak, hanem az a lágyan pirba szökő, szinte bronzbarna arc, mely édesen kacagott feléje, — igazán zavarba hozta. — Hát meg sem ismer ? — kacagta tovább az asszony — ez ugyan szép! Magából'is szép detektív lett volna mondhatom ! Erre aztán Bégay is elnevette magát. — Bocsánat, de bizony isten nagyon megbarnult. No az igaz, hogy lesültem s olyan vagyok, mint egy kaffer, de azért magának a legjobb barátomnak, — az uram detektivjének, talán illett volna azonnal megismerni. Nos, ugy-e az uram küldte ? Bégayt nem igen lepte meg ez a hir telén kérdés. — Tudja jól — felelte diskreten, — hogy minden időben készséggel ajánlottam fel szolgálataimat, ugy az ön, mint Oszkár érdekében. Azt, hogy itt vagyok, szintén a becsületes barátság tette kötelességemmé. — Maga igazán áldozatra kész ember édes Bégay, de bármennyire becsüljem is magát, ki kell jelentem, hogy ez az utja merőben felesleges volt. Nem haragszom azért, hogy ismét elragadta a túlságos baráti szeretet, de nagyon jól tudhatja, hogy Oszkár és én többé nem lehetünk egymáséi. Különben ebben a dologban már ügyvédemé a szó. — Egyszóval erről a dologról nem beszélhetünk. Ha megengedi, elkísérem a hotelig, nem lesz olyan unalmas az utja. Azzal megindultak. — Helyes. Legalább útközben megmutogatom magának a szép asszonyokat. Talán érdekelni fogja! Tudom, tudom! — Maga most azt akarja mondani, hogy csak egy szép asszony kedvéért rándult ide, — csakhogy édes Bégay, ez nagyon banális lenne. Azt akarom, hogy ha már itt van, legyen egy kis kellemes haszna is ebből a nagyon is kockázatos vállalatból. Be fogom mutatni magának azt a német szépséget, akit Oszkár — de ezt hagyjuk. Tegnap jött, következésképen holnap már én megyek. Most is az állomásra megyek, hogy a hajójáratról biztos tudomást szerezhessek. — Nagyon szép nő, mondhatom, sokkal szebb, mint én. Biztosan itt lesz, mert ez a hely a német hölgyek találkozója. — Tulajdonképen nem is tudok ezért haragudni Oszkárra. Végre is nagyon szép nő, mondják, hogy szellemes is, okos és nem lehet csodálkozni azon, hogy ha a legállhatatosabb férfiúnak is elcsavarja a fejét. Oszkár esetében pedig szinte természetesnek tűnhetik az fel, mert hisz — mint maga is tudja ezt — mi elejétől fogva idegenek voltunk. Itt abbahagyta a beszédet az asszony, ugylátszik várta, hogy Bégay megerősítse állítását. Ez azonban nem felelt. — Nézze — szólt szünet után az aszszony — ebben a csoportban jön. Ez csupa német szépség, egyik érdekesebb a másiknál. Szépek, elragadok, bájosak. Ugy-e mondtam! Itt jön. Ez a magas karcsú, aranyszőke hajjal, félig nyitott, örökké álmodozó szemekkel. Látja! — Ez volt! Bégay odatekintett s aztán könnyedén legyintett a kezével. — Tucatszépség! Ezret meg ezret láthatni az éjszaki tenger mellett. — No, most megint udvarias akart lenni! Ez nem szép magától. Ismerje csak be, hogy az a nő egy minta szépség. Ezt még mint Oszkár „bizalmasa" is elismerheti. Bégay csak mosolygott, de nem szólt semmit. Általában arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmiképen sem erőlteti a dolgot. Ugy vette észre ugyanis, hogy sokkal helyesebb lesz, ha magától rendbe jön minden. Már közeledtek a mólóhoz, mikor újra az asszony törte meg a csendet. — Mondja, — szólt hirtelen — mit csinál az uram, az az pardon, az Oszkár? Remélem, most már boldog ? — Bocsánat, de erről nem beszélhetünk. —• Miért? — Mert az előbb már elvágta az útját ennek. — De ha kérdezem, maga felelhet. — Igen. Minden olyan kérdésre, mely Oszkárral nem függ össze. — De hiszen kijelentettem, hogy mi már régóta idegenek vagyunk egymásra nézve! — Idegenek. Akkor annál inkább ! Az asszonyt a férfi nyugalma idegessé tette. — Nos, igen ! Idegenek! — szólt hangosan és hevesen. — Amennyire csak lehet két különböző lelkületű ember, akiket az élet törvényeivel egymástól nagyon is elütő körülmények között ismertetett meg a sors. Hiába mosolyog, tudom, hogy mit beszélek és azt is tudom, hogy nekem van igazam. Az a másfél esztendő, melyet más emberek életében a legédesebb emlékek tesznek feledhetetlenné, az én éle-