Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-19 / 32.szám

Ferenccel, majd a tiszti nyugdij igazoló választmányi hely dr. Fehér Gyulával töl­tetett be. A városi igazoló választmányba ad hoc elnökül, t. i. mig elnökének, az alispánnak ügye > elintézést nyer, Bleszl Ferenc választatott meg. Geiger Ferenc bizottsági tag indítványára elhatározta a bizottság, miszerént Darányi Ignác minisz­tert tiz éves miniszteri jubileuma alkal­mából üdvözli. — Uj fogyasztási könyvelő, A tanács Paitly Gusztáv volt fogyasztási adóhivatali könyvelő halálával megüresedett állásra, Gerlei Dániel dijnokot választotta meg, kibert. az intézmény . kitartó munkaerőt nyert. — KonkurZUS A pannonhalmi főmonos­tori konvent ez uton is fölhívja a főgim­náziumok azon VI., VII. és VIII. osztálybeli tanulóit, akik a pannonhalmi Szent-Bene­dek-Rendbe lépni óhajtanak,hogy ez iránt való kérvényüket az első félévi iskolai értesítővel és orvosi bizonyítványukkal felszerelve, lehetőleg gimnáziumi igazgató­ságuk utján, f. évi május hó l-ig küldjék be a főmonostori perjeli hivatalnak Pan­nonhalmára (Győrszentmárton). — Á Dunántúli Pénzintézeti Tisztvise­lők Egyesülete holnap, húsvét hétfőn d. e. 10 órakor Székesfehérvárott a város­ház dísztermében rendes közgyűlést tart, melynek tárgyai ezek. 1. Titkár évi je­lentése. 2. Pénztári jelentés és a zárszá­madások bemutatása. 3. Egyesületi ta­nács, számvizsgálók és ügyész választása. 4. Kongresszusi ügyek. 5. Indítványok. — Ajánlat. Sós Károly marosvásárhelyi vállalkozó ajánlatot adott be a tanácshoz, melyben azt kéri, hogy engedje meg a tanács neki, hogy ő a villamos vezeték oszlopaira reklám-hirdető táblákat függeszt­hessen ki 10 évig teljesen' ingyen, mely idő lejárta után kész a városnak' a jogért évi 1600 korona bért fizetni. — Szülők figyelmébe. A honvédelmi miniszter a napokban tette közzé rende­letét, amely a honvéd-állatorvos akadé­mikusok felvételéről szól. A felvétel a m. kir. honvédségben teljesítendő hét évi tényleges honvéd-állatorvosi szolgálat kö­telezettségével van összekötve. A honvéd­állatorvosi akadémikusok tanulmányidejük alatt a Ludovika Akadémia honvédakadé­mikusaihoz hasonló módon a honvédelmi tárca költségén együttesen helyeztetnek el, élelmeztetnek, ruháztatnak, szereltetnek fel és láttatnak el fegyverrel. Az akadé­mikusok a tandijak, az előszigorlati dijak, valamint a látogatási bizonyítvány és az állatorvosi oklevél kiállításáért járó díjak fizetése alól fel vannak mentve. A saját­kezűleg irt és kellően felbélyegzett folya­modványokat, a honvédelmi miniszterhez címezve, július l-ig a m. kir. budapesti I. honvédkerületi parancsnoksághoz kell benyújtani. — A külvárosok tűzbiztonsága. Az ön­kéntes tűzoltóegylet aziránt folyamodott a város hatóságához, hogy engedtessék meg, miszerint a" külvárosok tűzbizton­sága érdekében az eladott régi fecsken­dők árából, egy új, és az igényeknek megfelelő fecskendőt szerezhessen be. — Rendőrbiztos Választás. Békási Rezső volt rendőrbiztos helyének megüresedése folytán, miként értesülünk, a tanács szer­dai ülésén fogja betölteni a rendőrbiztosi állást. — Az öreg honvédek nyugdija, A mi­nisztertanács elhatározta, hogy a negy­vennyolcas honvédek nyugdiját május el­sejével felemeli s a közvitéz évi 120 K, a tizedes 144 K, az őrmester pedig 216 K nyugdijat kap ; a tisztek nyugellátása pedig általában 15%-kal emelkedik. Aki valamely vitézi tettet igazol, az kétszeres nyugdijat kap. Az övegyi ellátást is ja­vítja a kormány. A közhonvédek és al­tisztek özvegyei most elhalt férjük nyug­dijának egész összegét, a tisztek özvegyei pedig felét kapják; a jövőben a honvédek és altisztek özvegyei az egész felemelt nyugdijat, az elhalt tisztek özvegyei pe­dig férjük nyugdijának 75°/ 0-át kapják. Bár a kormánynak ez az intézkedése az 1848/49-ki honvédek helyzetét lényegesen javítja, azt hisszük, hogy ezzel az öreg honvédek érdekében megindult mozgalom még nem ért véget, mert a kolozsvári or­szágos történelmi ereklyemúzeum igazga­tósága föliratban kérte a kormányt, hogy terjesszen a törvényhozás elé oly tör­vényjavaslatot, amely az 1848/49-ki hon­védek részére tisztességes ellátást bizto­sit a jelenlegi koldus alamizsna helyett. A felirat a keresetképtelen és vagyonta­lan közhonvédnek és altisztnek falun egy, városon két korona, tisztnek három korona, törzstisztnek négy kor. napidijat, az 1867. év előtt nősült honvédek özvegyei szá­mára pedig megfelelő nyugdijat kér, s minthogy a féláru vasúti menetjegy vál­tására jogosító igazolványok kiadása sok nehézséggel és huzavonával jár, kéri egy­úttal az öreg honvédek részére a teljesen ingyenes utazhatás kedvezményét is. = Szívbajosok a buziásfürdői „Phö­nix" gyógyvizet a legjobb eredménnyel használják. A buziásfürdői gyógyforrások dus szénsavtartalma a szívműködésre ki­válóan jó hatással van, a mennyiben a vérkeringést szabályozza, előmozdítja" és fokozza. — A buziásfürdői „Phönix" gyógyvíz kapható gyógyszertárakban, dro­gériákban és minden jobb fűszerüzletben. = Zongora. Egy csinos, jó karban levő rövid zongora olcsón eladó Stampay Já­nos köbölkúti főtanitónál. = Korona BÍOSZkop állandó mozgófény­kép színház a Korona szálloda színházzá alakított nagytermében. Hűsvét vasárnap és hétfőn harmonium kísérettel és felolva­sással — Oberammergaui passió-játék — Jézus születése, gyermekkora, csodatettei, kínszenvedése, halála és feltámadása. 5 kép­ben 3ő jelenet. Rendkívül szép szines mozgófénykép. Ezen előadások a tulmagas költségek miatt mérsékelten felemelt be­lépő dijak mellett tartatnak. I. hely 60 fii., II. hely 50 fii , I!I. hely 30 fii. Kezdete pont 4 órakor. Csikós Kockás Moire Arraure Selyem és „Henneberg"­selyem 75 kr.tól feljebb, bér­mentve és vám­mentesen. Minta postafordultával. Megrendelések bármely nyelven intézendők : 5 an Seidenfabikt. Henneberg in Zürich. IRODALOM. f Uj Idők. Április elsejével új évne­gyedet kezdett Herczeg Ferenc hetilapja, az Uj Idők. Eredeti regénye bizonyára széles régiókban kelt érdeklődést. A re­gény cime: „Gyönge emberek", s irója Legioner. Álnevű szerző, fiatal magyar ember, aki öt éven át élt az idegen lé­gióban, s nnét küldte novelláit az Uj Időknek, melyekkel nagy feltűnést keltett. Mostani, nagyobb szabású munkája is az idegen légió fantasztikus környezetéből indul. Ez á regény az új évnegyed egyik irodalmi érdekessége. Mellette a lapnak hetenként megszólal egy-egy kiváló mun­katársa frissen irt munkájával. Elsősor­ban a szerkesztő, Herczeg Ferenc, aztán Gárdonyi, Bródy, Szomaházy, Ambrus Zol­tán, Heltai, Lövik, Endrődi, Szabolcska, Horkayné, a szellemességéről isméit gentry asszony, ezúttal a cukrászboltba jár, s itt veszi csípős kritika alá a közéleti aktuali­tásokat. Ellesett finom és elmés diskur­zusa az Uj Időkben jelenik meg. A lap fejléc-rajzai, amelyek immár országszerte kedveltek, továbbra is szezónszerű ese­ményeket karrikiroznak. Az Uj Idők elő­fizetési ára negyedévenként 4 kor. CSARNOK. Idegenek. Irta : Fülöp Zsigmond. Estére tüzes csillagok gyúltak ki a menyboltján. Tompa fehér fényük ott rez­gett a szendergő tenger szintjén, melynek ibolyakék tükrét haragos zöldre árnyalta a ráborult éjszaka. Villamoslámpák beláthatlan sora húzó­dott végig a part mentén, ragyogó fényük nappali világánál ezer meg ezer ember nyüzsgött, hemzsegett, gyönyörködve a nyári éjszaka tündéri szépségében s várva a 10 órakor érkező hajót. A hullámzó fehér embertömegben egye­dül bolyongott Bégay. Aznap érkezett a kies dalmát városba s bár a másfélnapi út meglehetősen kimerítette idegeit, sok­kal kellemesebbnek találta az esti órákat a szabad levegőn tölteni, mint a hotel fülledt légkörű szobájában. Ezúttal volt először a dalmát tengerparton s el kell ismerni, hogy szivesebben időzött volna inkább a Tátrában, vagy az északi ten­ger közelében, de hát valami „baráti kö­telességféle" hozta erre a meleg vidékre. Ugy tervezte, hogy másnap elmegy a Hotel Imperialba s ott meg fog lepni va­lakit, aki bizonyára nagy csodálkozással fogja fogadni. Hogy nem férfi lehetett az a valaki, — ugy hiszem, könnyű kita­lálni. Csak néhány napra tervezte a kirán­dulást, végre is úgy gondolta, hogy forró nyár évadján nincs mit keresnie a délvi­déken s szinte kétségbeesett, ha arra az eshetőségre gondolt, hogy azt, akit keres, esetleg nem fogja ott feltalálni! De mi­kor végig sétált a vidáman zajongó tö­megben, a ragyogó fényben uszó parton, meglepetve kellett elismernie, hogy ezen a kedves, eleven helyen még minden cél nélkül is szívesen lehet eltölteni pár hetet. A sok szép asszony és leány mintha régi ismerős arcokat juttatott volna eszébe, pedig a karcsú testüket fedő fehér pikék és battisztok között alig lehetett volna csak egy ismerős arcra is találni. Azaz, hogy mégis! A mint a korzó végéhez közeledett, egyszerre csak előtte állott valaki. Az a valaki, akiért elszánta magát a déli vidékre. Mosolygó, édes arc­cal került eléje s az ő ismert kacagó hangján kiáltott reá. — Hopp! Bégay, — itt vagyok, akit keres ! Bégay az első pillanatban alig tudta felismerni az asszonyt, kissé meg is le­pődött, mert a hang. a vonások ugyan ismerősek voltak, hanem az a lágyan pirba szökő, szinte bronzbarna arc, mely édesen kacagott feléje, — igazán zavarba hozta. — Hát meg sem ismer ? — kacagta tovább az asszony — ez ugyan szép! Magából'is szép detektív lett volna mond­hatom ! Erre aztán Bégay is elnevette magát. — Bocsánat, de bizony isten nagyon megbarnult. No az igaz, hogy lesültem s olyan vagyok, mint egy kaffer, de azért magá­nak a legjobb barátomnak, — az uram detektivjének, talán illett volna azonnal megismerni. Nos, ugy-e az uram küldte ? Bégayt nem igen lepte meg ez a hir telén kérdés. — Tudja jól — felelte diskreten, — hogy minden időben készséggel ajánlot­tam fel szolgálataimat, ugy az ön, mint Oszkár érdekében. Azt, hogy itt vagyok, szintén a becsületes barátság tette köte­lességemmé. — Maga igazán áldozatra kész ember édes Bégay, de bármennyire becsüljem is magát, ki kell jelentem, hogy ez az utja merőben felesleges volt. Nem haragszom azért, hogy ismét elragadta a túlságos baráti szeretet, de nagyon jól tudhatja, hogy Oszkár és én többé nem lehetünk egymáséi. Különben ebben a dologban már ügyvédemé a szó. — Egyszóval erről a dologról nem be­szélhetünk. Ha megengedi, elkísérem a hotelig, nem lesz olyan unalmas az utja. Azzal megindultak. — Helyes. Legalább útközben megmu­togatom magának a szép asszonyokat. Talán érdekelni fogja! Tudom, tudom! — Maga most azt akarja mondani, hogy csak egy szép asszony kedvéért rándult ide, — csakhogy édes Bégay, ez nagyon banális lenne. Azt akarom, hogy ha már itt van, legyen egy kis kellemes haszna is ebből a nagyon is kockázatos vállalat­ból. Be fogom mutatni magának azt a német szépséget, akit Oszkár — de ezt hagyjuk. Tegnap jött, következésképen holnap már én megyek. Most is az állo­másra megyek, hogy a hajójáratról biztos tudomást szerezhessek. — Nagyon szép nő, mondhatom, sokkal szebb, mint én. Biztosan itt lesz, mert ez a hely a német hölgyek találkozója. — Tulajdonképen nem is tudok ezért haragudni Oszkárra. Végre is nagyon szép nő, mondják, hogy szellemes is, okos és nem lehet csodál­kozni azon, hogy ha a legállhatatosabb férfiúnak is elcsavarja a fejét. Oszkár ese­tében pedig szinte természetesnek tűnhetik az fel, mert hisz — mint maga is tudja ezt — mi elejétől fogva idegenek vol­tunk. Itt abbahagyta a beszédet az asszony, ugylátszik várta, hogy Bégay megerősítse állítását. Ez azonban nem felelt. — Nézze — szólt szünet után az asz­szony — ebben a csoportban jön. Ez csupa német szépség, egyik érdekesebb a másiknál. Szépek, elragadok, bájosak. Ugy-e mondtam! Itt jön. Ez a magas karcsú, aranyszőke hajjal, félig nyitott, örökké álmodozó szemekkel. Látja! — Ez volt! Bégay odatekintett s aztán könnyedén legyintett a kezével. — Tucatszépség! Ezret meg ezret lát­hatni az éjszaki tenger mellett. — No, most megint udvarias akart lenni! Ez nem szép magától. Ismerje csak be, hogy az a nő egy minta szépség. Ezt még mint Oszkár „bizalmasa" is elismerheti. Bégay csak mosolygott, de nem szólt semmit. Általában arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmiképen sem eről­teti a dolgot. Ugy vette észre ugyanis, hogy sokkal helyesebb lesz, ha magától rendbe jön minden. Már közeledtek a mólóhoz, mikor újra az asszony törte meg a csendet. — Mondja, — szólt hirtelen — mit csinál az uram, az az pardon, az Oszkár? Remélem, most már boldog ? — Bocsánat, de erről nem beszélhetünk. —• Miért? — Mert az előbb már elvágta az útját ennek. — De ha kérdezem, maga felelhet. — Igen. Minden olyan kérdésre, mely Oszkárral nem függ össze. — De hiszen kijelentettem, hogy mi már régóta idegenek vagyunk egymásra nézve! — Idegenek. Akkor annál inkább ! Az asszonyt a férfi nyugalma idegessé tette. — Nos, igen ! Idegenek! — szólt han­gosan és hevesen. — Amennyire csak lehet két különböző lelkületű ember, akiket az élet törvényeivel egymástól nagyon is elütő körülmények között ismertetett meg a sors. Hiába mosolyog, tudom, hogy mit beszélek és azt is tudom, hogy nekem van igazam. Az a másfél esztendő, melyet más emberek életében a legédesebb em­lékek tesznek feledhetetlenné, az én éle-

Next

/
Thumbnails
Contents