Esztergom és Vidéke, 1907

1907-02-17 / 14.szám

Tarka numerusok. 1 Hónapokkal ezelőtt statisztikai kimutatás jelent meg arról, hogy a magyarországi kaszinók hány millió korona értékű kártyát fogyasz tanak el évenkint. A számok alaposan igazolták, hogy a blattozás klasszikus földje a hár mas bérc és négy folyam vidékén fekszik. Ahhoz pedig még statisztika sem kell, hogy a lóverseny és a totalizatőr hány olvasatlan milliót emészt fel évente, mert a lakosság száma hoz, az ország területéhez és nemzetgazdasági forrásaink szük voltához arányítva e téren is vezető szerepet játszunk s mágnás és prole tár egyképpen odahordja százezreit -és filléreit a lóverseny oltárára. A dohányzás szenvedélyének is aránytalan mértékben adózunk. Az állam által kiadott havi kimutatások szintén sok-sok milliót tárnak elénk, cigarettában, szivarban, pipában és -csibukban elégett füstös milliókat s e tekintetben is előkelő helyet fog lalunk el a civilizált Nyugat népei között. De ez még mind semmi. Egye nesen megborzadunk akkor, ha eb ben a szép magyar hazában elfő gyasztott alkohol statisztikai lapjába csak futólag is belepislantunk. A magyar társadalom pálinkára Isztepi és Vidéke" tárcája Őszi rózsák. Oti álltak mind a gondolák j£ parira kötve táncra* JQfáradoff hajós legény j£l éji dalolva varia. tjbala szerelmes, játszi dal & csapongva s^ált a légben: »sák &9 megáldjon Júliám; £sten karja védjen." j£ parii köhá% ablakán Sgy lány figyeli a dalra. JOehajiá s%öke, s^ép fejéi & a könnyeit hullatta . . . > II. i ; j£ parton nagy kőházak állnak. Ü^enriök nagyúri nép Lakik, barátja fénynek, cifraságnak S boldog csak minden s^á^adik. jj[mi kis kunyhónk szembe vélük Csendes sziget-öbölbe vés%. 186,928.182 kor.-t, sörre 45,567.870 koronát és borra 174, 967.000 ko rónát költött el a mult esztendőben. Ha felgondoljuk e számok határta lan nagyságát, összeszorul a szi vünk s egy cseppet sem csodálko zunk azon, hogy a hajdanán hős szittya nemzet csenevész unokái le horgasztott fővel s koldusbottal vi torláznak át az Óceánon. Hiszen, ha ezt a rengeteg összeget csak egy egyetlen évre lehetne összegyűjteni (több, mint 400 millió korona) s ha hozzá lehetne adni ehhez a kár tya-, ló- és dohány-szenvedély kor látozásából könnyen megtakarítható 100 millió koronát, nem volna eb ben az országban semmi baj, nem maradna közésg iskola vagy temp lom nélkül s eltűnnék a magyarok hazájából a nyomornak és könynek óriási százaléka. Nézetünk szerint a felsorolt bajok között legátkosabb és legveszedelmesebb az alkohol óriási terjedése, melynek nemzetfogyasztó hatását nem kell bővebben bizonyítgatnunk. Megnyilatkozik az minden szónál hatalmasabban a betegségek és büntettek terjedésében, a nemze dékek korcsosodásában s a kivándorlásban. S ennek dacára még mindig tétlenül nézzük, mint mérgeződik meg e nemzet teste az alkoholbacillusokkal. Azaz pardon, nem vagyunk § mit ók nem ériek el — eíérjük: j£ fény, a cifraság . '(oe tés%. ífaíát bevonja majd a rö%sa, üfehér, ó's%i selyemvirág. S' ha hullnak majd a szirmok róta

: j£ telkünk is pihenni vágy. 3$az tes% majd a botdogságunk. 72em bánt a\ élet piszka ott. S a bánatról csak álmodunk, 3£>

a rnajd a\ étet iiíhagyott. Budapest, 1907. Pártos Zoltán. Kint a pusztán. A szegényes tanya udvarán szép nagy erős parasztember foglalatoskodik. Abból a fajtából való, amilyet ma már csak itt, az alföldi Tisza mentén találhatni. Szép, szabályos arcú, kevés beszédű érős magyar, akinek kissé merészen hajló sas orra, villogó, nagy fekete szeme tanúskodik róla, hogy a családfája visszanyúlik egészen az Árpád koráig. A téli nap erősen hajlik már nyugat felé, bárha még elég korán van, mert a kétórai harangszót csak nemrégen hozta ki erre a város felől jövő szél. Az udvaron szárnyas jószágok tipegnek tétlenek. Állandóan tanulmányozzuk a kérdést, az alkohol nagy problémáját s hébe-korba összeülünk egy kis alkoholellenes kongresszusra vagy értekezletre, mely után természetesen bankett következik legalább háromféle alkohollal. Más országokban a törvény drá kói intézkedései védik a lakosságot az alkohol mértéktelen élvezetétől. Norvégiában, a magas északon csak orvosi rendeletre szabad alkoholt kiszolgáltatni. Amerikában az alkoholisták kettős életbiztosítási dijat fizetnek. Angliában a korcsmában csak egy félóráig maradhat a vendég, akkor távoznia kell. Ott a korcsmárost szigorúan büntetik, ha olyan embernek ad italt, aki már részeg. És igy hozhatnánk fel különböző rendszabályokat különböző államokból, amelyek az alkoholizmus csökkenését célozzák. Nálunk az állam kitűnő üzletnek tekinti az alkoholt, melynek revén óriási jövedelme van. A társadalom pedig szörnyűködik és tanulmányoz. Pedig önmaga iránti kötelessége lenne a társadalomnak felvilágosítani a népet arról a határtalan nagy kárról, melyet a szesz élvezete erkölcsi, egészségi és gazdasági téren okoz. A mi népünknek megkövesedett és az ólban egy sovány malac rikodik. Az udvar végében magasra felhányt s olvadni nem akaró hókazlak emelkednek, tanúskodva az idei zord tél mellett, amiben hetek óta sínylődik ember és állat ebben a kietlen pusztaságban. S ahogy ellátni ebben a fehér téli világban, mindenütt apró kis tanyák, kevés földű emberek szerény hajlékai, kik óriási erőmegfeszitéssel, nagy szorgalommal erőszakolják ki az esztendei élelmöket az édes anyaföldből. Sehol tisztább lelkek imádsága nem száll az egek Urához, mint itt, akiknek minden reménységük teljesülése az időjárástól függ. És van olyan esztendő, hogy a jó lelkek imádsága meghallgatódik és csak úgy dől az áldás a kicsiny kamrákba, megtelik a hombár, a padlás az Isten áldásával. Olyankor boldogan ülik körül télen a jó meleg boglya-kemencét, a gazda nem jár megroskadt vállal és nem sajnálja az ételt sem jószágtól, sem a családjától ebben a tétlen időben. De nagyon ritka esztendő az ilyen, mert mintha gondja volna arra valami túlvilági „rossznak", hogy a kis tanyák világának mindegyikébe boldogság ne legyen, mintha irigykedve nézegetne be a kis ablakokon és mondaná : — De jó kedvetek van ! De jó az egészségetek! És pár nap múlva rózsaszínű dunnák, hite, hogy a pálinka éltet, hogy anélkül munkás ember nem élhet. Hogy micsoda veszedelmeket hordoz méhében ez a tudat, annak részletezését, a sötétebbnél sötétebb képeket mindannyian ismerjük. S ennek dacára nem teszünk semmit. Evek óta csak a sajtó tartja szőnyegen e kérdést. Itt handabandázunk — és a fehér asztal mellett iszunk. Közbe azon gondolkozunk, hogy teljes absztinenciát fogadjunk-e, vagy tartsunk ki a mellett, hogy étkezés előtt egy kis sör, utánna egy kis vizes bor nem árt s emellett marad minden a régiben. Igy bizony nem haladunk ! Szó se lehet arról, hogy a fenti számok egyszerre elenyésznének. De kötelességünk a számoknak minél nagyobb mértékben való csökkentését előmozdítani. Mert egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy e számok csökkentésével egyenes arányban kevesebbednek a koldusbotok s apad a köny. Ne nézzük hát tétlenül e pusztítást, amely következményeiben öldöklőbb minden pestisnél, minden háborúnál. Fogjunk össze erős akarattal, férfiasan s üzenjünk hadat az országüresitő, nemzetölő méregnek, mely száz milliókat emészt fel évenkint s egész nemzedékeket már csirájukban elkorcsosit. párnák közé pakolva beteget visznek a kis tanyák valamelyikéből be a városba, a doktorhoz. És ez a túlvilági „rossz" bejárja a szűk istállókat is : — Ugy! — mondogatja kaján vigyorgással — nektek ilyen sok jószágotok van ! Hadd hulljon egy kicsikét! És nemsokára megjelenik a sintér, hogy elvigye a megdöglött kövér hízókat innen is, onnan is és a kicsi tanyák népe sirva néz a dögöt szállító szekér után, ami azt jelenti, soványabb lesz az idén a zsírotok. Mintha eddig valami nagyon kövér lett volna. Nem messze ide az országúton van egy feszület, ide jár a tanyák aggódó népe fohászkodni a remélt és kapott jókért. És itt sírja el bánatát, ha valami csapás, szomorúság éri, --» ez az ő közvetítőjük az irgalmas Istennél. A szegényes tanya udvarán foglalatos-' kodó ember is most jött haza ebből a templomból, ahová elvitte hálával és imádsággal csordultig tele lelkét, hogy megköszönje az Istennek azt a boldogságot, amibe három nappal előbb részesült. A feleségének fia született, amit már várva-várt a kis család a három kényeskedő leány után. Körülötte csend volt, sehol élő teremtés, kiimádkozhatta magát kedvére, csak a fák száraz ágai zörögtek, ahogy a szél átsuhan köztük s ahogy hazafelé ballag a